Talán meg szabad említenem itt Erdei Ferenc "Népi ínyesmesterség" c. könyvét, amely többek között elég érzékletesen írja le a dunai és a tiszai főzési stílust is. Sehol máshol nem olvastam olyat, hogy a pontyot felszeletelés előtt sűrűn irdaljuk be, hogy az Y szálkák szétfőjenek. Attól tartottam, hogy ha így járok el, akkor majd a halszeletek maguk is szétfőnek, de ez nem következett be. Persze még jobb, ha a pontyot kifilézzük.
Egyszer-kétszer sikerült Karácsony előtt igazi tiszai nyurgapontyot szerezni. Ez annyira más, mint a tógazdaságban nőtt kövér fajtársai, hogy ezt elmondani nem is tudom. Annyi zsírja persze neki is van, hogy a lének jó ízt adjon, de épp csak annyi. Az íze pedig fenséges. Kirántva is finomabbnak találtam még a harcsánál is - pedig azért az sem rossz hal ...
Még valamikor a 70-es években a Dunán lefelé evezve megtapasztaltuk, hogy a Duna menti falvakban mindenütt vannak kis halászlé-éttermek, nagyjából egészen Belgrádig. Arrafelé nem csak a magyarok főznek halászlevet. Újlak közelében alkalmunk volt megkóstolni egy helybéli horgász főztjét. A bográcsban többek között benne főtt egy harcsa feje is. Igazán jóféle lé volt.