A Kedves Mama is jár Fórumozni?! Nahát?! Szép kis Család...
Hogyan hagyod abba?
- Téma inditó b.p.
- Kezdés dátuma
A Kedves Mama is jár Fórumozni?! Nahát?! Szép kis Család...
Végigolvastam az új topicodat, még nem olyan nagyon hosszú egyenlőre.
Nagyon nehéz vitatkozni olyannal, aki teljesen bizonyos a saját igazában. Ők azok, akiknek nem lehet olyan meggyőző érvet felhozni, ami hatna rájuk.
Viszont amikor találkozol valakivel, aki valóban figyel rád és nem döntötte el előre, hogy mondhatsz te bármit... Az igazából már nem is vita, hanem beszélgetés, amelyben kölcsönösen meghallgatjuk a másikat. Ilyenkor észrevétlen meggyőzhetnek bennünket arról, hogy mégsincs igazunk.
Én személy szerint már nagyon belefáradtam azokba a vitákba ahol a jelenlevő ellenszenv már teljesen elvakítja a vitapartnert. Ilyenkor csak egyet tehet az ember, ha fontos neki a másik, akkor megpróbál kitérni a vita elől.
Ha nem fontos, akkor meg azért kell kitérni a vita elől, hogy feleslegesen ne stresszeld magad. Minek? Őt úgysem győzheted meg? :mrgreen:
Kedves Sirius és b.p.!
Egyetértenék.
Nem túl szerencsés, hogy ha valaki azt hiszi, hogy Igaza van és így van Velük nem lehet beszélgetni sem mert meg akar győzni Bennünket az Igazáról.
A politikus mentalitása ilyen....kicsit közel áll az elmebetegéhez(szerintem).
Tudja hogy igaza van..sőt a jövőt is tudja Nekünk.
Csak éppen az Életet hagyja ki belőle...mondjuk egy pénzügyi Válságot.
Szeretem a beszélgetést a meggyőzés kényszere nélkül, ahogy irtad olyannal aki még nem döntötte el mit fog mondani Nekem
Majd a pillanat formálja a mondatát.
Aki tudja, hogy Igaza van, azt nem Érdekli a Másik Ember csak saját magát Hallja.
Lehet, hogy forradalmár, lehet hogy kiváló politikusnak tűnik utólag...de ilyenek..a zsarnokok is ..Napóleon, Hitler, stb.
Lehet hogy előrébb viszik a dolgokat, és lehet hogy katasztrófát okoznak az "Igazukkal".
A valódi Odafigyelés tapasztalatom szerint ritkán működik a világunkban.
Amikor a fejemben nem azon gondolkodom mit fogok mondani, hanem hallom azt amit éppen akkor a Másik mond nekem.
Figyelek rá.
Ha nem ezt teszem, akkor csak magammal beszélgetek.. vitatkozok ...magamat győzködöm...nem mást.
szeretettel:ashanti
Na, itt és most eljött az ideje, hogy osszak egy kis észt (!) mert itt úgytűnik nem fogtok
anyázni, nem olyan a társaság...
Nos, apám az mondta nekem, amikor - vélt, vagy valódi - igazamhoz körömszakadtáig ragaszkodtam, hogy az igazság nem bunkó, amivel a partnert fejbe kell verni...
A mesterem arra oktatott, hogy ne bonyolódjak vitába olyan szituációban, amikor a másik birtokon belül van - saját érdekemben...
És azt is mondta, hogyha rájöttél,hogy nincs igazad, te mondd ki először, mert ha más mondja ki, sokkal kellemetlenebb lesz...
Végül, a klasszikus zsidó vicc, az igazságról: de rabbi -mondta a tanitvány - hogy lehet mindkettőnek igaza, mikor az ellenkezőjét álltotta mindkettő? Hm... neked is igazad van, mondta a rabbi...
Szóval: ha az igazam relativizálható /egyidejüleg több féle igazság is lehetséges/ akkor nem érdemes kenyértörésig vinni a vitát
ha viszont abszolut érvényü, és ezt nem ismerik el, akkor nem érdemes vitatni, mert a partner vagy nem érti, vagy nem akarja érteni -ez kizárja az értelmes vitát.
anyázni, nem olyan a társaság...
Nos, apám az mondta nekem, amikor - vélt, vagy valódi - igazamhoz körömszakadtáig ragaszkodtam, hogy az igazság nem bunkó, amivel a partnert fejbe kell verni...
A mesterem arra oktatott, hogy ne bonyolódjak vitába olyan szituációban, amikor a másik birtokon belül van - saját érdekemben...
És azt is mondta, hogyha rájöttél,hogy nincs igazad, te mondd ki először, mert ha más mondja ki, sokkal kellemetlenebb lesz...
Végül, a klasszikus zsidó vicc, az igazságról: de rabbi -mondta a tanitvány - hogy lehet mindkettőnek igaza, mikor az ellenkezőjét álltotta mindkettő? Hm... neked is igazad van, mondta a rabbi...
Szóval: ha az igazam relativizálható /egyidejüleg több féle igazság is lehetséges/ akkor nem érdemes kenyértörésig vinni a vitát
ha viszont abszolut érvényü, és ezt nem ismerik el, akkor nem érdemes vitatni, mert a partner vagy nem érti, vagy nem akarja érteni -ez kizárja az értelmes vitát.
Na végre, valahára Kedves gödipista, hogy idegyötté!
Jómagam lapot szoktam osztani (mondják), és most igazán hálás vagyok, hogy valaki oszt má észt is. Nekem is... Sokan mondják, rám fér... Hát most akkor veszem magamra a észosztást...!
És mondd meg kérlek, a klasszikusan zsidó rabbi ismerősödnek, hogy Imádom!!!
Mert a rabbid (is) jól beszél... Ez most nem vicc...!Szokom vala mondani: a pillanat szüli a maga igazát. Mások mondják: tévedek. Azt is szoktam... Mondani is...
Szóval, örülök hogy láttalak Pista! Egy ilyen társaságban...?!
Az odafigyelés, a ráhangolódás itt és most egy eddig nem említett szempont. Bizony jó lenne, ha képesek lennénk rá. Talán lazább lélekkel jobban menne? Talán ha el tudnánk engedni a görcsös törekvéseinket? Akkor képesek lennénk arra, hogy a másik ember nézőpontját szintetizáljuk a sajátunkkal?
Belegondoltam. Shanti, tudod mire jutottam? Ha ez a viszonyulás a kezdet, az jó, de ha mindenki, mindenkor képes lenne a másik álláspontját átérezni és figyelembe venni az már a menyország lenne. Vagy a pokol?
Zseniális mondás ez a bunkós dolog...
Kár, hogy nem ifjan hallottam. Akkortájt nevelni kellett még a felnőtt embereket is (főleg átnevelni), ha a véleményük nem egyezett a hivatalos állásponttal. Vagyis hivatalos rangra emelkedett az "én vagyok az igazság birtokosa" szemlélet. Hajlamom is volt rá, persze, hogy hatott rám ez a mentalitás. Súlyosbítást jelentett, hogy valamiért azt képzeltem, mindenki úgy látja a világot, ahogyan én. A vén boszorkány tisztában van azzal, hogy ő egy égetnivalóan gonosz teremtés... :mrgreen: Így hajlottam az olyanféle tárgyalásra, amiben evidenciaként szerepelt, hogy bizony ő gonosz és rosszindulatú.
Az első lecke a lehiggadás útján az volt, amikor rájöttem, hogy akit én gonosznak látok, annak a saját tükre jóságos tündért mutat.
L
Lady Freya
Vendég
Az abbahagyás feltétele, hogy meg tudjam magamnak bocsátani, amiért a másik gondolatai indulatokat váltanak ki belőlem... szerintem...
Ezzel a nézettel nem igazán tudok azonosulni, kedves Lady Freya.
Igaz, nem vagyok egy harcos tipus, de azért ne engem mardosson
mán' az önvád
, ha valaki sérteget.Igenis, hogy indulatokat vált ki belőlem, ha valamilyen formában
sértenek, vagy valótlant állítanak rólam, és eszembe sincs ettől rosszul érezni magam.:mrgreen:
L
Lady Freya
Vendég
Ezzel a nézettel nem igazán tudok azonosulni, kedves Lady Freya.
Igaz, nem vagyok egy harcos tipus, de azért ne engem mardosson
mán' az önvád
Igenis, hogy indulatokat vált ki belőlem, ha valamilyen formában
sértenek, vagy valótlant állítanak rólam, és eszembe sincs ettől rosszul érezni magam.:mrgreen:
Félreértettél. Nem önvádról, hanem megbocsátásról beszéltem. A másik, amit mond, puszta szó: se nem jó, se nem rossz. Jóvá vagy rosszá az én értelmezésem teszi, mondhatnám az én indulatom színezi ki. Ha indulatot vált ki bennem, ott valami nincs a helyén. Ha helyére tudom tenni - magamban! -, akkor megértettem az indulatomat. Ha megértettem az indulatomat, akkor már el is fogadtam - és megbocsátottam magamnak. Szerintem ez így működik - de nem szükséges egyetérteni. Maga a "sértés" is érdekes: a legártalmatlanabb szókapcsolattal is ki lehet váltani indulat- és sértéslavinát... így látom és tapasztalom.
A megbocsátást én kihagynám. Megértés az, ami az én világképemben eltörli az indulataimat. Megértés, felfogás értelemben és nem a másikkal való azonosulás értelemben.
A sértődés, mint érzelem bennem van. Másként értelmezem ugyanazt, attól függően, hogy ki mondja. Ha a párom mondja, hogy undok vagyok és utál, azt bizony felveszem. Ha a 3 éves mondja, akkor jót mosolygok rajta. A sértődés hátterében általam feltételezett szándékok és indulatok állnak, amelyek nem mindíg bizonyíthatóak. Sőt szélső esetben orvosi eset is lehet, amikor szintén bennem van az az eszme, hogy pl. üldöznek, holott ...
Kedves Shanti! Jól beszélsz, de ez a mondatod a legjobb. Végignézve a politikusokon azt kell mondjam, hogy legalábbis skizofrének, mert egyébként hogyan lennének képesek valamiről magabiztosan állítani, hogy lila, amikor ők is látják, hogy hupikék.
Remek dolog olvasni tőletek ezeket a nagy, örök érvényű igazságokat. Igaza van B.P-nek, az ilyen beszélgetésektől épül az ember. kiss
Ez lenne az ideális világ egyik fontos eleme, (sajnos még volna jó néhány másik is!) de én pesszimista vagyok ezen a téren. Ehhez el kellene érni MINDENKINEK egy színvonalat lelkileg és intelligencia terén. Te úgy látod, ha körülnézel, hogy erre volna bármi esély is? Én még azzal is meg lennék elégedve, ha hihetném hogy a többség már rájött, hogy saját magának is árt azzal, ha nem veszi figyelembe a másik igazát, ha minden áron el akarja taposni és belebunkózni a saját vélt igazságát.
Mint már írtam, én a harcos típus vagyok, sokszor másokért is kiállok. Persze válogatok, kivel és miért érdemes vitába szállni. (Olvashattátok a múlt heti irodalom órai "incidenst".) Az sem mindegy, vita vagy veszekedés. Utóbbi csak sárdobálás, sértegetés - érvek és sokszor ész nélkül. B.p. barátném fogalmazta meg nagyon jól a vita lényegét, amikor azt mondta, hogy legyen építő. Nem feltétlenül kell győztest hirdetni, hiszen a másik fél szavai is rejthetnek igazságot, amelyekkel saját álláspontunkat kiegészítve már valóban közelíthetünk az igazsághoz.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem dughatjuk homokba a fejünket, illetve saját érdekünkben nem érdemes. Egy példa a közelmúltból a saját életemből: építkeztünk, sajnos nagyon sok mester próbált átverni, megkopasztani, ahogy ez már az építőiparban szokás (tisztelet a kivételnek, nagyon rendes, becsületes vállalkozókkal is találkoztunk). Az egyik vállalkozó kevesellte a munkájáért kifizetett díjat és bírósággal fenyegetőzött, havonta újabb és újabb ügyvéddel küldetett nekünk felszólítást 6számjegyű összeget követelve. Kb. egy évig tartott az írásbeli szócsata köztem és az ügyvédek közt. A végeredmény: nem merte egyik sem a bíróságra vinni az ügyet. Vagy nagyon jó ügyvéd lennék, vagy igazam volt. Viszont százezreket spóroltam azzal, hogy ki mertem állni az igazam mellett.
A másik eset - b.p. ismeri a történetet- a "kedves" szomszédommal kapcsolatos, aki havonta feljelent valamiért, aminek semmi alapja és ezt a rendőrök mindig meg is állapítják. Ebben az esetben azt az elvet követem, hogy "Hallgatással az ördögöt is le lehet győzni". Nyilvánvaló, hogy provokál, és azzal idegesítem a legjobban, hogy soha az életben még egyetlen szót sem szóltam hozzá.
A lényeg, legalább is szerintem, amit már korábban is megfogalmaztam, hogy mérlegelni kell: megéri-e vitatkozni.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem dughatjuk homokba a fejünket, illetve saját érdekünkben nem érdemes. Egy példa a közelmúltból a saját életemből: építkeztünk, sajnos nagyon sok mester próbált átverni, megkopasztani, ahogy ez már az építőiparban szokás (tisztelet a kivételnek, nagyon rendes, becsületes vállalkozókkal is találkoztunk). Az egyik vállalkozó kevesellte a munkájáért kifizetett díjat és bírósággal fenyegetőzött, havonta újabb és újabb ügyvéddel küldetett nekünk felszólítást 6számjegyű összeget követelve. Kb. egy évig tartott az írásbeli szócsata köztem és az ügyvédek közt. A végeredmény: nem merte egyik sem a bíróságra vinni az ügyet. Vagy nagyon jó ügyvéd lennék, vagy igazam volt. Viszont százezreket spóroltam azzal, hogy ki mertem állni az igazam mellett.
A másik eset - b.p. ismeri a történetet- a "kedves" szomszédommal kapcsolatos, aki havonta feljelent valamiért, aminek semmi alapja és ezt a rendőrök mindig meg is állapítják. Ebben az esetben azt az elvet követem, hogy "Hallgatással az ördögöt is le lehet győzni". Nyilvánvaló, hogy provokál, és azzal idegesítem a legjobban, hogy soha az életben még egyetlen szót sem szóltam hozzá.
A lényeg, legalább is szerintem, amit már korábban is megfogalmaztam, hogy mérlegelni kell: megéri-e vitatkozni.
Úgy szeretném látni, hogy van rá esély. Ez a mentalitás, hogy nekem van igazam, mert csak nekem lehet igazam, ez a zsidó-keresztény kultúrkörre jellemző. Valahol ott kezdődött, hogy a szent könyvünk kijelenti, hogy egy, csak egy isten létezik, és az összes többi hamis. Innen kiindulva csak én, és kizárólag én vagyok az igazság birtokosa, aki mást gondol/tisztel, az csak hamis űton járhat.
Az a fajta gondolkodás, ami napjainkban terjed, az ázsiai kultúrák hagyománya. Elég sok ember sajátja. Bár a globalizációval talán ők is átvesznek elemeket a mi gondolkodásunkból, azért remélem, hogy a végeredmény az lesz, hogy a mienk idomul jobban az övékhez. Vagy nem.
Igen, Kedves Vtbea, ez az első lépés. Amikor az ember rájön, hogy akkor sem érdemes minden esetben ringbeszállni, ha igazam van. A következő lépésben az ember alternatív megoldásokat keres, amelyekkel el lehet kerülni, hogy a gondok vitában/veszekedésben csűcsosodjanak ki.
Gyakorlott szomszédszelidítő vagyok. Amikor mintegy 30 éve ide költöztem, a szüleimtől nyűgös, haragos szomszédok maradtak rám. A feljelentősdi napi játék volt. Természetesen engem is úgy fogadtak, mint a vitákban a szüleim jogutódját. Voltak olyan kompromisszumaim, amelyekben "ráfizettem". Ha összességében nézem, többet nyertem az engedékenységen, mint amibe "került". Végülis senki nem szeret úgy kimenni a kertbe, hogy ellenséges tekintetek követik az útját. Szerencsém is volt, mert a szomszédaim is inkább a gondok megbeszélését és a kompromisszumokat választották.
na ez a lényeg!
keresi-e a másik a megoldást vagy csak győzni akar...mert ha nem, vitatkozhatunk időtlen időkig, akkor sincs értelme...
persze az se mindegy miről vitatkozik az ember, milyen téren más az illető nézete...
én nem vagyok a vitatkozás híve, még hallgatni se nagyon szeretem, és az se zavar, ha emiatt hülyének néznek, mert nem megyek el a végsőkig...lényeg az, hogy én tudom, amit tudok....:mrgreen:
nézetekről meg kár is meggyőzni valakit, ahány ember, annyi világ...élni és élni hagyni...inkább informálódni, ki hogy él, mint beleszólni....
sosem értettem, hogy lehet azon vitatkozni, majd összeveszni, hogy pl. ki hogyan készíti a mákos tésztát...
:mrgreen:Ma is kerültem ilyen helyzetbe. Épp itt a fórumon. Valaki nagyon durván sértegette az egyik fórumtársunkat, amit én persze nem tudtam szó nélkül hagyni. Kár volt, mert azt sem fogta fel, hogy sértés leávósozni valakinek az apját. Engem is mindenféle kommunistának elhordott, mert orosz szakos tanár vagyok, sőt szerinte egy általam említett extra fizetésért nem tolmácsolnom kellett, ahogy azt én állítom, hanem plutóniumot csempésznem. Lezártam a témát annyival, hogy olyannal nem vitatkozom, akinek csak indulatai vannak, érvei nincsenek. Ész és intelligencia hiányában pedig érvelni nem lehet, akkor pedig nincs szellemi partnerem a vitához. Gyanítom, ezen is felhúzza magát, és sértegetni fog. De én lezártam, bármit ír is, arra már nem reagálok.
hát ilyen indulatos emberrel,én sem tenném BEA!nem is szabad reagálni rá,jól gondolod mert csak ugyis sértegetés lenne továbbra is,bocsi, de nekem is ez a meglátásom külsőszemlélőként is
szia b.p. a vita abba hagyásának ezt a módszerét még nem tálaltam
rrba vágom mint menyétet a dögszag!
szia b.p. a vita abba hagyásának ezt a módszerét még nem tálaltam
rrba vágom mint menyétet a dögszag!Igazad van. Van egy szint, ami már hihetetlen. Nem hiszem el, hogy nem tudja, inkább azt hiszem, provokál. Vannak emberek, akik abban lelik élvezetüket, hogy a másikat felbosszantsák és kajánul lesik, hogy mennyitől és mitől borul ki. (Egy másik fórumon elmagyarázta nekem pont egy ilyen provokálós.) Egy védekezés van ellene: amit te is választottál, reakció nélkül hagyni. Ezzel mi rontjuk el az ő szórakozását. És nem utolsósorban megkíméljük magunkat.
Nem kell elnézést kérned a véleményedért, főleg, mivel jogos, és abszolút helytálló. Azt hiszem persze, hogy az ilyen alakoknak nincs helyük itt köztünk, ez a fórum nem erről szól. Szerintem, mi itt véleményt cserélünk rengeteg érdekes témában, és nem kell mindig egyet értenünk egymással.
Nekem tanárként az életem a konfliktuskezelésről szól, semmi kedvem hozzá még itt is, ahol kellemesen szeretnék társalogni.
a bocsi csak a kitty-kottyért volt,nem a véleményem miatt,de tudod ez nem mindenkinek tetszik hogy házzászólnak,kérdezés nélkül,de hát valóban igy van az ember kellemesen társalogjon,és ne kötekedő indulatoskodó,alakokkal pocsékolja az energiáit itt a fórumon sem és az életben sem.
,
