Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Wass Albert
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o>

</o>

memi59 írta:

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Wass Albert
fficeffice" /><O></O>

Kattints a kibontásához...

Memi! Az előző játékos idézetét kell megfejteni, utána jöhet a Tiéd, de nem kell odaírni a megfejtést, az a következő feladata lesz.kiss

Erdélyi József: Téli rapszódia

A Tiszára a sötétség
Gyászfátyolként terül hosszan.
Gyászfátyolon a csillagok
Csillogdálnak gyémántosan.

Gárdonyi Géza - Éjjel a Tiszán

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

"Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyûimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

Petőfi - Szeptember végén


"Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert"

<meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"> <title></title> <meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.0 (Linux)"> <style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> Radnóti Miklós: Október, délután


Lehet, megköveztek érte, de miért ne



Azután egy éjjelen influenzától kínzott cellatársa felriadt s látta: Procc áll fölötte, ama szándékkal, hogy a falon élesre fent kanállal a mellkasába; konkrétan a tüdejébe hatoljon; köhögését orvosolandó. A félholtra rettent beteg, másként értelmezvén a kanalas orvosságot, üvöltő hangot adott aggályainak. Az idő múlásával Procc agyán mindjobban elhatalmasodott a küldetéstudat. Rovott előéletű társai úgy vélték, egyre idegesítőbben viselkedik, s talán nem ártana, ha kezeltetné magát.

Vavyan Fable - Szennyből az angyal


"Ne légy jó hozzám,úgysem éri meg.
Pazarlod csak erőd,kedved,s a vágyad.
Vagy úgy,mint én,ravasz lettél te is?
Már épp azzal büntetsz,hogy nem hibáztatsz?"

Karafiáth Orsolya: Fieberfrost

Ibolyaszemű kishúgommal
megüzentem, hogy hazamegyek,
rendbehozom a kerítést is,
bekötözöm a rózsafákat.
Mondják, anyám kalácsot sütött,
összeszitált egy kicsike lisztet,
zsák aljából, fiók fenekéből,
lisztes kötényét leporolta.

Juhász Ferenc: Ibolyaszem&ucirc;

Babits Mihály: Cigány a siralomházban

Esik-akárha dudorásznék
egy dalt, amit mindenki ismer.
Esik, akárha én suttognám,
mit kimondani senki nem mer.

...hm

Váci Mihály - Eső

"Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég."

Kosztolányi Dezső: Szeptember elején

"Mert hiába, hogy megutáltad,
Elfelejteni nem tudod,
Hogy idáig jött el utánad,
Ki innen kiszabadított."

"Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem."
Kosztolányi Dezső

dzsu írta:

"Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem."
Kosztolányi Dezső

Kattints a kibontásához...

Dzsu! Előbb meg kell fejtened az előző feladványt, utána jöhet az idézeted, de ne ne írd alá a megfejtést, azt kell kitalálni a többieknek.

Az idézeteket keresve nagyon szeretek elolvasni egy szép verset vagy beleolvasni egy regénybe, s csak gratulálni tudok kokojumbonak az ötletért, de most annyi furcsa" költeményt"böngésztem át, hogy hangosan nevetek a hülyeségemen! Mondja már valaki, hogy csak én keresgéltem rossz helyen!!! :sad:

Noci87 írta:

Az idézeteket keresve nagyon szeretek elolvasni egy szép verset vagy beleolvasni egy regénybe, s csak gratulálni tudok kokojumbonak az ötletért, de most annyi furcsa" költeményt"böngésztem át, hogy hangosan nevetek a hülyeségemen! Mondja már valaki, hogy csak én keresgéltem rossz helyen!!! :sad:

Kattints a kibontásához...

Ezer bocsánat, nem a net-ről szedtem az idézetet:656:
Valóban, utánakeresgélve én is iszonyat sok marhasággal találkoztam., de ezt a verset sehol sem találtam.

Szabad a gazda???? Vas István: Sas utca
----------------------------

Akkor helyette egy könnyebb:

"Egérfogáshoz épp elég
egy csöpp szalonna - macska sem kell,
cincogó lányokat szokás
lábról levenni közhelyekkel...."

Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül




"A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek.
- Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek!"


Nocikám kissA topik szerzője ha nem tévedek olyasmit irt a bevezetőbe ,hogy ismert magyar szerzőktől idézet...ezt ha szem előtt tartaná mindenki,akkor nem lennének gondok...
Nem az a lényeg,hogy megnehezitsük egymás dolgát, mert akkor eltünik a "játék"...de ez csak az én véleményem...

Kedves Barátaim! Mindkettőtöknek igaza van. Az csak külön öröm, ha keresés közben el is olvassa valaki a művet, vagy annak egy hosszabb részletét. Tanulhatunk, vagy felfrissíthetjük tudásunkat. Magam is szeretek keresgélni. Azért kértem, hogy ne legyen túl nehéz, mert akkor sokan elkedvetlenednének, nem pörögne a topic. Jó látni, hogy itt folyamatosan van élet. Üdv. kokojumbo

(kezdek Wass Albert mérgezést kapni) Ja, bocsánat az "off"-ért! Megfejtés passzolva

Wass Albert: A lámpagyújtó

"Gyula tépett füvet, s amikor rádobta a tűzre, egyszerre vastag, sárgásfehér füstöt öklendezett a sistergő parázs.
– Ez kell nekik! – mondta az öreg, s kiborította a hálóból a halakat. – Na, ugye, nem csípik már?
– Nem – lehelte a fiú, mert a füsttől alig volt lélegzete, és könnyei csorogtak –, csak a szemem esik ki, és egy kicsit megfulladok…
– Segítse a halakat tisztogatni, itt lent nincs füst.
Gyula odaült az öreg mellé, ahol valóban nem volt füst, mert felemelkedett, összekeveredett a kora esti köddel, és megkeserítette a környékbeli szúnyogok életét."