Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Czóbel Minka: Az erdőből

Abban a nevezetes ezerkilencszáz és huszadik évben, vagyis egy esztendőre rá, hogy a románok kézhez vettek minket, székelyeket, az én életemben még külön is igen nagy fordulat állott bé. Akkor is Ábelnek hívtak engem; s ott laktunk Csíkcsicsóban, abban a nagy káposztatermelő faluban, a felcsíki járásban, éppen az Olt vize mellett.

Tamási Aron: Abel a rengetegben

"valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott "

A nagy táncosok nem a technikájuk hanem szenvedélyük miatt válnak naggyá.(Martha Graham)

"Még csak a függönyt látjuk, de már elkezdődött: ritmikusan, belülről lökdösi valami hatalmas fallosz"

He??

lolo20
olvasd el a témaindítót
http://canadahun.com/forum/showpost....92&postcount=1

"olvasd el a témaindítót" ...

Az előző idézethez nem írok inkább semmit...gondoltam hozok egy új feladványt ,ha nem gond...


"Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. "

Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének

Öreg századába
ha most visszamennék,
míves mesteremnek
inasa ha lennék.

Jelezzétek ha kideríthetetlen.

Áprily Lajos: Egy pohár bor


"Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak."

Ile57 írta:

Áprily Lajos: Egy pohár bor


"Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak."

Kattints a kibontásához...

Jékely Zoltán: Havazás

--------------------------

Eladó, minden eladó:
a múlt s a pillanatnyi helyzet,
a közösség, a nép, a nemzet,
megannyi Föld- és Mars-lakó -
eladó, minden eladó.

Baranyi Ferenc: Mefisztótágas

Kékrevált arccal a testes nénék
topognak s kiáltják, mi a hír.
Ha a világgal mit sem törődnék,
figyelmeztetnének szavaik.

Csukás István: Februári capriccio

"valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott " <!-- / message --><!-- sig -->

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén


Hát vess számot most te is
és ne sirasd, mi eltűnt már; az árnyat.
Ki ismert téged itt, ha elmégysz,
majd hosszan néz utánad

Berda József: Számvetés

Csak ne bomolna semmi a szemembe,
Láz, mámor, köny ne gyujtogatna benne,
Világéletemben tisztán és szépen
Néznék, mint holt húgom egy régi képen.

Szép Ernő: Nézni

Énnekem nem kell jutalom
(nem mintha kapnék valahol) --:
csak annyi, hogy fölmentsetek
a MÁSOK bűnei alól.

Szilágyi Domokos: Övön alul

Vidd dalom, vidd a szó parazsát,
Hogy millió testvér lelkein égjen:
Sírjon, sikoltson alatta a kín
Ezen a a hosszú elátkozott éjen.

Dutka Ákos: Haza kell mennem.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét...
</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR></TBODY></TABLE>

Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén

Megtettem mindent, amit megtehetem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejstd el arcom romló földi mását.

Merre jártok?

signore írta:

Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén

Megtettem mindent, amit megtehetem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejstd el arcom romló földi mását.

Kattints a kibontásához...

Dsida Jenő: Sírfelirat

*****************************

"Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett."

Csukás István: Ulj ide mellém

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.
<!-- / message --><!-- sig -->