Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Babits Mihály: Új Leoninusok

"Annál a cölöpnél álltak, ahol a gyermeknek a csecsbimbójáig ért a víz, az apjának pedig valamivel följebb, mint derékig. Mind a ketten lekuporodtak, nyakig merültek, élvezték a lanyha tó cirógatását, mely almazölden, tejszerűen pezsgett körülöttük.
Suhajdában a jó érzéstől ingerkedő, játékos kedv ébredt.
- Gyáva vagy, barátom.
- Nem.
Máris megragadta a fiát, két karjába nyalábolta, s belevetette a vízbe."....


....."Hamarosan híre futamodott a környéken, hogy "valaki a vízbe fulladt". Már mint tény."

Kosztolányi Dezső: Fürdés

-Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

Sárközi György: Virágok beszélgetése

"Isten hozzád eltűnt rózsapálya,
Isten hozzád elsírt nyúgalom!
Képed lelkem többé nem találja,
Dúló vészként zúg a fájdalom.
S bár a kor, borítva fátyolával,
Tőle messzebb messzebb elvezet,
Rám világít lobbanó fáklyával,
S visszavonz a bús Emlékezet. "

Már nincs kedvem feljönni az oldalra az állandó túlterhelés miatt

Kölcsey Ferenc: Minden órám

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

„Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi."

forrásvölgy írta:

ahogy a csillag megy az égen szépen dolgozni csak úgy érdemes

Kattints a kibontásához...

elnézést valóban pontatlan voltam .Dolgozni csak szépen ahogy a csillag megy az égen ugy érdemes.

Ez mostanában nagyon megfog, szeretem a számaikat, de ez most főleg a szívemhez nőtt.

Isten háta mögött: Kéjgáz

"Aztán a jobbátétel lett a napi kibocsátás,
a maga furcsa módján vont el tőlünk kéjgázt, hogy
ne mérgezzünk tovább erre és magunkban sem inkább.
Ez a fajta állandóság kelt a védelmemre,
hiszen félelemből vont el tőlünk kéjgázt, hogy
ne mérgezzünk tovább erre és magunkban sem inkább.
Itt figyelni kell. Van e választottad. "

(..... hopp! Átugorva)

NOCI87: Karinthy Frigyes - Az egyfülű kosár

"Doktor Barta Edit, az Állami Gazdaság igazgatónője még fent volt ezen a kései órán, tanulmányt írt egy mezőgazdasági folyóiratba, épp az "aratás" szó jelentését kereste az Értelmező Szótárban."

Moldova György: A beszélő disznó

*********************************

"Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbád meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat."

Szabó Magda: Fű

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Arany János - Epilógus

feladvány:

"Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom."


(((Arany János - ...... "páros")))

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen

Mondd, miért vagy te különb, mint akármelyik paraszt,
ki földjét túrja nap mint nap, és nem tehet panaszt?
Sárból gyúrtak téged is, hiába anyád Mária,
benned is van, tudod jól, számtalannál több hiba!
Miért vagy te mégis az Úristen fia?

:!:

Ok, Signore, nyertél... - Mi vóna??

új:

"Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megrezdül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély.."

Fekete István.. de mi is? Csak nem a Ballagó idő?

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!” A Mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”

Azt hiszem Signore feladványa: Jakab István: Öhozzá (így van?)

Kokojumbo- Fekete István: Téli berek

Karinthy Frigyes: Barabbás

"A végtelen falban legyek tégla,
Lépcső, amin felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás
Ám a kalász, nem az ő érdeme."

Noci87 írta:

Azt hiszem Signore feladványa: Jakab István: Öhozzá (így van?)

Kattints a kibontásához...

IGEN

Reményik Sándor: Akarom

A magyarok
bezárkózva pusztáikba,
magukba fordulva.Felkapaszkodnak a széles karámkapukra,
és néznek messzire.
Ott ülnek a lebegésben, a délibábban
és a szivárványban.

Noci87 írta:

Karinthy Frigyes: Barabbás

Kattints a kibontásához...

Bingó!

Brasnyó István: Magyarok

"Az eksztázis az a szent tűz, amelyben a gyémánt terem. Kis lobbanás: kis gyémánt. Nagy, erős tűz: nagy gyémánt. De hát beszéljünk magyarul: eksztázis helyett elég rezgést mondanunk, lélekrezgést. Azt a rezgést örökíti meg a művész. Mert annyira gyönyörködik a rezgésében, hogy marasztani akarja: holnapra is, holnaputánra is meglegyen, teljes életére meglegyen."