Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Tömörkény István: Csata a katonával


"– Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
– Ki volt az? – kérdezte a német őr.
– Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
– Kik ezek? – kérdezte az őr.
– Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
– De ismerem – mondta a német őr.
– És Rilkét?
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t."

<TABLE cellPadding=0 width="96%" align=center border=0><TBODY><TR class=felcim><TD>Örkény István:</TD></TR><TR class=cim><TD>In Memoriam dr. K. H. G.

"Abban a meggyőződésben éltem, hogy két ember nem lehetett egymáshoz közelebb, mint mi voltunk ketten, s megsemmisülve álltam a kórházi ágy mellett, mikor meghallottam nyolcvankét éves ajkáról utolsó, kivehető mondatát. A messze készülő arcból a régi pillantás nézett rám, de már valahogy köd mögül, s a régi hang is szólalt meg, rekedtebben és halkabban, mint máskor, de mégis majdnem úgy, majdnem olyan hangszínnel, mint valamikor régen, mikor még azt mesélte nekem, a halál olyan, mint a nagyvakáció, nem kell félni tőle, ha mégis eljön, az ember meglengeti a kalapját, és jónapot kíván neki. „Annyi titkom van!” – mondta az anyám. Azt hittem, minden gondolatát ismertem, egész élete útját, szerelmeit, gátlásait, terveit, kudarcát, eredményeit. Csak álltam, és néztem őt, és nem volt erőm már kétségbeesni sem. Lehetséges, hogy nem tudtam róla semmit? Mik lehettek egy tündér titkai?"

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Szabó Magda: Szüleim

"A farkasok az erdőszélen csörtettek. Szomjúság gyötörte őket, káromkodtak, valamiféle zsivány népséget is szidtak, amikor az egyik megpillantotta a fürge patakot. Odarohantak a patakhoz, fölébe hajoltak, és elkezdtek mohón inni."

Szépek ezek a kirándulások, ahogy más-más idegenvezetésével sétálgatunk a magyar irodalomban. Remek kaland, köszönet a topik kitalálójának!

Nagy Lajos: Farkas és bárány

Vak homály ül bércen-völgyön,
Hűs szél zörrent puszta fákat.
"Isten hozzád, édes hölgyem!
Bor vitéz már messze vágtat."

Tévedés

zsuzsanna03 írta:

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

***

"Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! "

Kattints a kibontásához...

Ez az idézet Gyóni Géza verséből való.

Kosztolányi Halotti beszéde ma egy nagyon szomorú hir kapcsán jutott eszembe. Elment egy szinészlegenda, egy nagyszerű, csodálatos, igazán emberből volt ember - nekem személyes ismerősöm -, vagy nem is ment el, mert nagyon sokunkba mig élünk velünk lesz. Potyognak a könnyeim, de vitorlát fel Pista!
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Kosztolányi Dezső</TD></TR></TBODY></TABLE>

"Tőle futottam nappal, éjszaka,
tőle, évek boltívei alatt,
tőle futottam, az elmém kusza útvesztőjében;
ha könnyem fakadt, rejtőzködtem, éppúgy, mint ha kacagtam.
Fel a vad meredélyen rohanva vitt a léptem;
jártam titáni mélyt és sivár poklokat: ő jött, jött a nyomomban szakadatlan."

signore írta:

Nagy Lajos: Farkas és bárány

Vak homály ül bércen-völgyön,
Hűs szél zörrent puszta fákat.
"Isten hozzád, édes hölgyem!
Bor vitéz már messze vágtat."

Kattints a kibontásához...

Arany János - Bor vitéz


"Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el se tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér."

Füst Milán: Este van

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.<qtlend></qtlend>

Nadányi Zoltán: Két szemed szeretett legtovább




"Mesét ígértem, hát
el is mondom néked
de nem aranybarikáról,
nem arról mesélek.

Óperenciáról?
Vagy üveghegyekről?
Nem is erről, nem is arról,
hanem gyerekekről."

Zelk Zoltán: Ennyi csudát

Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányomban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.[FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif][/FONT]

Sárközi György: Virágok beszélgetése


"...Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem <IT>
<IT+> s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. <IT>
<IT+> de pattanó szivem feszitve húrnak,<IT>
<IT+> dalolni kezdtem ekkor azúrnak, <IT>
<IT+> annak, kiről nem tudja senki, hol van, <IT>
<IT+> annak, kit nem lelek se most, se holtan. <IT>
<IT+> Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak, <IT>
<IT+> úgy érzem én, barátom, hogy a porban, <IT>
<IT+> hol lelkek és göröngyök közt botoltam, <IT>
<IT+> mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak <IT>
<IT+> vendége voltam."<IT><SCRIPT language=JavaScript><!--document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár EPA 1/2 --> ');//--></SCRIPT><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár EPA 1/2 -->

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Vádolnak néma bércek, néma völgyek,
megszöktél , együtt a dallal és tavasszal.
Május van újra s minden oly süket.
Hogy is tud május lenni nélküled? <qtlend></qtlend>

kedvenc idezetem jozsef attilatol

"Az en szivem mar sokat csatangolt,
de most mar okul es tanul.
Aki halando, csak halandot
szerethet halhatatlanul."

idezet vaci mihalytol

"Nem eleg a celt latni;
jarhato utja kell!
Nem eleg utra lelni;
az uton menni kell!
Egyedul is! elsonek
elol indulni kell!
Nem eleg elindulni,
de mast is hivni kell!
S csak az hivjon magaval,
aki vezetni mer!"

Weores Sandor

"az ember akkor lesz ember;
ha atvilagitja melyeig onmagat,
s a belso vilagossagbol
a kulso vilagba sugarat bocsat.''

zavodi janos (piramis)

"oszinten akarok elni,
minden utam vegig jarni.
hinni abban amire vagyom,
s ha hiszek benne,
kuzdeni erte
barmilyen aron!

kosztolanyi dezso

" az a teny hogy anyanyelvem magyar esmagyarul beszelek, gondolkodom, irok, eletem legnagyobb esemenye, mihez nincs foghato.melyen benne van a verem csoppjeben,... Ebben az egyedul allo eletben csak igy nyilakozhatommeg igazan."

nemere istvan

"A farkast is a vermeben lepig meg, akkor derul ki, mit is er a vad."

Istvan kiraly intelme 1020 korul

" a turelmes kiralyok kiralykodnak, a turelmetlenek pedig zsarnokoskodnak."

marai sandor

"A szerelemben eppen olyan kevesse lehet >>termeszetesen << viselkedni, mint a muveszetben. Az erzes es a vagy csak bizonyos formanyelven szolalnak meg. Van kozben mosoly, pillantas, felszavak,udvariassag. nem megy maskepp. Mintha valaki gyilkossag kozben bokokat mondana."