ideális partner
- Téma inditó dhanvantari
- Kezdés dátuma
Szerintem nincs olyan hogy ideális partner. Van olyan hogy valakit nagyon szeretünk de mégis hiányolunk belőle valamit, amit mondjuk egy másik emberben megtalálnánk. Nekem van egy párom 3 éve egész jól megvagyunk mégis van olyan amit hiányolok belőle, valószínűleg neki is van olyan amit mondjuk belőlem hiányol.
Mindenki az ideális partnert keresi..Hogy Őt bevonzzuk,először magunknak kell ideális partnerré válnunk..
Ezért pedig meg kell dolgozni,dolgozni kell saját magunkon..De sokan úgy vannak vele,dolgozzanak csak mások,én meg várok..
Igen. Szerintem is kell tudnunk változni. Az idő előrehaladtával az "igények" is változnak. Ez persze nem önfeladást, alárendelődést jelent csak azért, hogy a vágyott partnernek mindenben megfeleljünk. Ha pedig megtaláltuk az igazit, jó, ha mindketten tudunk változni, akkor az egyhangúság, a kapcsolat ellaposodása is kivédhető, mert ezek a legideálisabb párkapcsolatot is megölhetik egysze
Minden párkeresőnek sok sikert kívánok és boldog családi életet!! kiss
Ideális partner... Többször olvastam arról, hogy mindig az az ideális partnerünk, akivel épp vagyunk, mert akkor éppen őt érdemeljük meg. Ezt sokáig nehezen tudtam elfogadni. De aztán rájöttem ennek az igazságára.
Én inkább a számomra tökéletes társat keresem, próbálom bevonzani...
Szép estétkiss
Én inkább a számomra tökéletes társat keresem, próbálom bevonzani...
Szép estétkiss
Pont ez a baj szerintem, hogy az ideálisat keressük. Ideák létezhetnek; igények, remények, álmok, de a legmegfelelőbbet kell keresni szerintem, és törekedni az ideálisra, de ez már szerintem kompromisszum kérdése két ember között. Sajnos én már elvesztettem a romantikus hozzáállásom a dolgokhoz, de szerintem ez is egy döntés, hogy kit választunk és ezt át lehet gondolni.
pabandó-nak teljesen igazat adok. Amíg nem simerjük meg önmagunk, és saját igényeinket, addig a megfelelő párt sem fogjuk megtalálni.
pabandó-nak teljesen igazat adok. Amíg nem simerjük meg önmagunk, és saját igényeinket, addig a megfelelő párt sem fogjuk megtalálni.
Ideális létezik, tökéletes nem...
Mindenkinek van egy másik fele. Valahol. Lehet, hogy a világ másik végén. Ha megtanultál mindent magadról, és megfelelő energiákkal rendelkezel, be is fogod vonzani. Mindig olyan minőséget vonzunk be magunk mellé, ami bennünk rezeg és abból tudunk a legtöbbet tanulni. A párunk néha csúnya tükröt tart elénk, de ilyenkor nem őt kell hibáztatni, hanem megkeresni magunkban azokat a dolgokat, amik nem tetszenek benne, mert az bennünk is megvan, csak nem ismerjük fel. És ha felismerjük, akkor tudunk rajta változtatni. És az is igaz, hogy néha nem is a saját életünket éljük, hanem valamelyik ősünkét. Néha tudat alatt büntetjük magunkat azzal, hogy nincs párkapcsolatunk, vagy épp nem merünk szeretni. Tudatosan vágyunk rá, ki is mondjuk és mégsem jön össze, akkor érdemes a saját lelkünk mélyén kutakodni. Halálra ítélt az a kapcsolat, amiben meg akarjuk változtatni a másikat. Magunkat kell változtatni és akkor a külvilág is változni fog. Tudom, ez nagy ezós duma, de igaz. Ha mindenáron meg akarsz felelni a másiknak és nem önmagadat adod, előbb-utóbb rosszul fogod érezni magad. Kifordulsz magadból és nem leszel boldog, mert az nem te vagy. Ha feltétel nélkül elfogadnak és te is feltétel nélkül elfogadod a másikat, akkor van lehetőség arra, hogy boldogan leéld vele az életed. De ez egy nehéz út és nem sok embernek sikerül. Az adok-kapok egyensúlya is fontos. Mikor túl sokat adsz a másiknak és az nem képes már viszonozni, akkor lehet, hogy elmenekül. Ilyenkor szokták mondani, hogy pedig én mindent megadtam neki és mégis elhagyott. Sokszor azért, mert nem tudott viszonozni és a lelkében egy kisebbrendűségi érzés támadt fel, hogy ő kevesebb, mint te. Ha a nő, anyaként funkcionál egy párkapcsolatban, akkor a férfi előbb utóbb keres magának egy szeretőt, hogy férfinak érezhesse magát. Pedig lehet, hogy ő az igazi, csak mi nem tudunk a helyünkön lenni. És még sorolhatnék ezer ehhez hasonló dolgot.
Az ideális társ: mindenkinek önmaga.
Ideális tars, nagy Ö (bocs, nincs hosszú ö betüm), lelkitárs, örök szerelem meg boldogság..... Szerintem ezek olyan dolgok, amivel az álmodozó kislányokat, vagy tinédzsereket még el lehet ámítani, de azt nem aki már túlvan egy-két komolyabb kapcsolaton. lehat egy kapcsolatot sokáig fenntartani, sok kompromisszum és megértés kell, meg persze ha lehet minnél problémamentesebb élet. Valahol mindenki vágyik az igaz szerelemre és boldogságra (én is), talán emiatt hajlamosak az emberek illuziókat kergetni.
A lelkitárs pedig amiatt nem állja meg a helyét, mert hát gondoljunk csak az ördögi körre, meg a láncfolyamatra: ha csak egy ember nem a saját lelkitársával van együtt, akkor a párja sincs az ö lelkitársával, az már 4 ember, aki mással van,8,16,......... és így tovább.
Ugye valahol azért igazam van?!
Na, meg tegyük azt is hozzá, hogy manapság már nem a szív, vagy a feromonok határozzák meg a párválasztást, hanem a legtöbb esetben érdekek.
A lelkitárs pedig amiatt nem állja meg a helyét, mert hát gondoljunk csak az ördögi körre, meg a láncfolyamatra: ha csak egy ember nem a saját lelkitársával van együtt, akkor a párja sincs az ö lelkitársával, az már 4 ember, aki mással van,8,16,......... és így tovább.
Ugye valahol azért igazam van?!
Na, meg tegyük azt is hozzá, hogy manapság már nem a szív, vagy a feromonok határozzák meg a párválasztást, hanem a legtöbb esetben érdekek.
Fogalmak és skatulyák alapján próbálunk boldogok lenni, pedig a valódi boldogság túl van a szavakon és a fogalmakon!
Már maga a szó is, hogy ideális, eléggé rossz. Hiszen mit jelent az ideális szó: ami mindenkinek ideális, a legjobb, legszebb, leg...leg... leg.... De van ilyen? Mivel nincs két egyform a ember, ezért nem létezhet ideális, hiszen mindenki mást akar.
Mindenki felállít ideákat, elvárásokat, stb., de elfeledkezik a legfontosabb dologról: a másik elfogadásáról. Hiszen lehetnek elvárásaink a másikkal szemben, amit a kezdeti rózsszín ködben úgy vélünk, hogy megvan, s amikor a rózsaszín köd kicsit oszlik, akkor döbbenünk rá, hogy nem is felelt meg a mi ideánknak. Ehelyett inkább próbáljunk a rózsaszín köd mögé látni, MEGISMERNI és ELFOGADNI a másikat és akkor nem kell mindenféle ideákat kitalálni magunknak, elvárásokat támasztani a másikkal szemben még azelőtt, hogy megismerhetnénk.
Egyébként pedig attól, hogy valaki ideális mindenben a másiknak és ez kölcsönös is, még nem biztos, hogy együtt tudnak élni. Hiába ideális, hiába tökéletes mindenben az összhang, lehet az életüknek nem lesz közös vonala és el kell válniuk egymástól. S ez a legrosszabb, hiszen az utolsó leheletükkel valószínűleg egymás nevét fogják suttogni mindketten halálukkor, bár mással élték le az életüket.
Szóval, ne keressünk ideálisokat, mert mi magunk sem vagyun ideálisok. Próbáljuk megismerni és elfogadni a másikat szeretetben, s talán ez az egyetlen módja egy hosszú, közös és boldog életnek.
Éljük meg a szeretetet, éljük meg a másikkal való kapcsolatot, éljük meg saját magunkat ebben a kapcsolatban. S ekkor ideális lesz.
Mindenki felállít ideákat, elvárásokat, stb., de elfeledkezik a legfontosabb dologról: a másik elfogadásáról. Hiszen lehetnek elvárásaink a másikkal szemben, amit a kezdeti rózsszín ködben úgy vélünk, hogy megvan, s amikor a rózsaszín köd kicsit oszlik, akkor döbbenünk rá, hogy nem is felelt meg a mi ideánknak. Ehelyett inkább próbáljunk a rózsaszín köd mögé látni, MEGISMERNI és ELFOGADNI a másikat és akkor nem kell mindenféle ideákat kitalálni magunknak, elvárásokat támasztani a másikkal szemben még azelőtt, hogy megismerhetnénk.
Egyébként pedig attól, hogy valaki ideális mindenben a másiknak és ez kölcsönös is, még nem biztos, hogy együtt tudnak élni. Hiába ideális, hiába tökéletes mindenben az összhang, lehet az életüknek nem lesz közös vonala és el kell válniuk egymástól. S ez a legrosszabb, hiszen az utolsó leheletükkel valószínűleg egymás nevét fogják suttogni mindketten halálukkor, bár mással élték le az életüket.
Szóval, ne keressünk ideálisokat, mert mi magunk sem vagyun ideálisok. Próbáljuk megismerni és elfogadni a másikat szeretetben, s talán ez az egyetlen módja egy hosszú, közös és boldog életnek.
Éljük meg a szeretetet, éljük meg a másikkal való kapcsolatot, éljük meg saját magunkat ebben a kapcsolatban. S ekkor ideális
lesz.
Az ember csak pár évig kerget illúziókat (szerintem mindenki beleesik e hibába)....aztán ahogy idősödik,tapasztalatokat szerez,megél sok vihart, rájön,hogy tökéletes partner nincs....de lehet,hogy léteznek olyan naiv emberek,akik hisznek abban,hogy egyszercsak összetalálkoznak az igazival,a tökéletessel---de az nem én vagyok...
Andromeda4
Új tag
Mindenkinek megvan az ideális párja a világban, még ha nem is találja. Akkor látod meg az igazit, amikor mind a ketten készen álltok a tartós, sikeres kapcsolatra.
Régebben a mostani párom mellett éldegéltem, és valaki mással voltam együtt, de azután megláttuk egymásban azt, amit kerestünk. Pedig három évig egy kollégiumban laktunk, szinte egy szobában...
Régebben a mostani párom mellett éldegéltem, és valaki mással voltam együtt, de azután megláttuk egymásban azt, amit kerestünk. Pedig három évig egy kollégiumban laktunk, szinte egy szobában...
