ideális partner

dhanvantari írta:

Aki megtalálja a hozzá legjobban illő partnert,nagyon boldog lehet.Ez közhelyes,persze igaz is,én is régóta keresem a számomra legmegfelelőbb nőt,és azt hiszem,megtaláltam,csak elrontottam,sajnos nagyon,eddig nem tudtam a helyzetet megfordítani,egyszer talán nekem is sikerül.Jelenleg ez számomra a legközpontibb megoldandó feladat.

Kattints a kibontásához...

kiss
Nem kell ezt nagyon komolyan venni, mert ha nem sikerül nagyon kétségbeeshetsz. Itt egy pár vicces példa hogyan alakulnak a párok.
Mi a munkád?
Lány és fiú beszélgetnek:
Fiú: - Mi a foglalkozásod?
Lány: - Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Team-hez tartozó Workplace Services - Service Deskjén vagyok Chat Support Agent. És neked?
Fiú: - Ács


Gyerektartás
A tizennégy éves lány újságolja az anyjának, hogy kimaradt egy mensese. A szülők felmérgesedve, zokogva, kétségbe esve kérdik lányukat, hogy melyik disznó tette ezt vele. A lány felveszi a telefont, beszél, majd leteszi. Fél óra múlva megáll a ház előtt egy vadiúj Ferrari, kiszáll egy öregedő, őszes halántékú úriember, drága, elegáns öltönyben, cipőben, és belép a házba. Határozottan a nappaliba megy, és leül a szülők és a lány közé.
Jó reggelt! - mondja.
Hallom a lányuktól, hogy mi történt. Családi okok miatt nem tudom őt feleségül venni, de ajánlatom a következő:
Amennyiben lánya születne, kap tőlem három üzletet, két apartmannházat, tengerparti villát és 500 000 dollárt évente.
Ha fiú lesz, nevére íratom két gyáramat, és ugyanúgy az 500 000 dollárt évente.
Amennyiben ikrek lennének, egy-egy gyár és évi 250 000 dollár lenne az apanázsuk.
Amennyiben elvetélne.
Itt az apa kihasználva a lélegzetvételnyi szünetet, közbeszól:
Felcsinálod mégegyszer!!!

probalkozom írta:

Az első hónapokban talán még ideális, aztán lassan optimálissá degradálódik(vagy nem), és ahogy telnek-múlnak az évgyûrûk, asztalok, táskák a szem alatt, fonnyad a bőr, leffen a has, reccsen a porc, görbülnek a mosatlan kanalak, valahogy új érzések lépnek a régiek helyére. Az ember elkezd újra vágyni. Rózsaszínre, fiatalra, szenvedélyes csókra. Ez undorító. Nem? :-D

Kattints a kibontásához...

Szerintem az ilyen emberek akiknél csak néhány hónapig működik a kapcsolat azok nem illenek össze sehogy sem.Nemis ismerkedtek sokáig csak bele ugrottak a kapcsolatba.
Manapság jellemző az előismeretség hiánya.Egyből sex meg összeköltözés és lehet nemis passzolnak.2 éve ismertem a párom mikor elkezdett nekem udvarolni.2 év alatt beszélgettünk sokat mint barát és kivárta a türelmi időt,hogy jobban megismerjen és csak utána hajtott rám.Udvarlástól számítva fél évre terhes lettem és nagyon boldogok vagyunk.
.Zita

kiss

Tibi16 írta:

Azt hiszem az tényleg boldog lehet aki nemcsak a hozzá illő partnert találja meg hanem
a lelkitársát a másik felét a tükör képét ,nevezhetnénk bárhogy egy a lényeg én is őt
keresem és biztos hogy nem szúrnám el,mert én a páromat Istennőként fogom tisztelni
valójában mindennő az is.szeretettel üdvözlök minden nőt,meg érdemlitek sokat tesztek
értünk,csak ezt kevesen ismerjük be


szia földik vagyunk drukkolok neked hogy meglegyen a20.bármilyen
témában hozzá szólhatsz nem kell sok okosság hozzá.

Kattints a kibontásához...

kissHát igen.Ilyenkor megkérdőjelezném,hogy valóban minden pasi szemét,önző?Talán nem.Talán még a nők szemetebbek.Igenis vannak rendes pasik akik tisztelik a nőket csak manapság ,,nem divatos a rendes,ragaszkodó férfi" a nők inkább kikerülik.
Az én párom sem hasonlítható össze a mai fiatalokkal.,,Ódivatú",romantikus férfi.Templomba jár rendszeresen.Tiszteli a nőket,időseket és családcentrikus.Az ilyeneket szeretem.
Sajnos rendes nőt sem könnyű találni.Pedig az ilyen nőtisztelő férfiak megérdemlik.

pabandó írta:

Sziasztok!

Az igazit megtalálni ez minden ember álma, vágya. A megtalálás legnagyobb akadályai mi magunk vagyunk. A kereső rendszerünk ugyanis tévesen van többnyire kalibrálva. Nem a valódi igényünket keressük, hanem a szüleinkét, a társadalomét. Ezért azt gondolom, hogy annál inkább megtalálja az ember az igazit, minél inkább közelebb kerül saját magához.

Kattints a kibontásához...

Ez igaz.Sok ember nemis ismeri saját magát és az igényeit sem.Aki nemismeri az igényeit az nemtudja kiillik hozzá és könnyen választ nem neki való esetleg szemét partnert.
A társadalomról meg annyit,hogy nem mások igényeit kel nézni hanem a sajátunkat.Leírtam Tibinek milyen a párom.Kissé ,,ódivatú" de sose változzon meg.Zita

Zitacica79 írta:

Szerintem az ilyen emberek akiknél csak néhány hónapig működik a kapcsolat azok nem illenek össze sehogy sem.Nemis ismerkedtek sokáig csak bele ugrottak a kapcsolatba.
Manapság jellemző az előismeretség hiánya.Egyből sex meg összeköltözés és lehet nemis passzolnak.2 éve ismertem a párom mikor elkezdett nekem udvarolni.2 év alatt beszélgettünk sokat mint barát és kivárta a türelmi időt,hogy jobban megismerjen és csak utána hajtott rám.Udvarlástól számítva fél évre terhes lettem és nagyon boldogok vagyunk.
.Zita

Kattints a kibontásához...

Tény, hogy rengeteg kapcsolat eléggé felületes, nincsenek mögötte komoly érzések, szándékok. Viszont nem is az a meghatározó, hogy milyen régóta ismered akit választottál, mennyi ideig udvaroltatok egymásnak. Inkább számíthat az, hogy az együtt töltött idő, a beszélgetések mennyire voltak érdemiek, mennyire sikerült egymást megismerni ezalatt. Éveket is leélhetsz úgy, hogy nem is ismered a másikat valójában. Tudom, hogy senkit sem lehet igazán megismerni, de az emberek képesek sokszor úgy elleni valakivel, hogy még a legalapabb dolgokat sem tudják egymásról. Ez pedig nem csak a párkapcsolatokra igaz, hanem a családokra is. Kíváncsi lennék, hány szülő merné azt állítani, hogy ismeri a gyermekét.
Sajnos az ember hajlamos arra, hogy az én fontosabb legyen. Általánosságban véve meg lehet figyelni az emberek közötti kapcsolatoknál, hogy nem figyelünk oda egymásra. Így pedig aztán nem is csoda, hogy a végén kiderül a "társunkról", hogy egészen másmilyen ember, mint amilyennek hittük.

Novelyn írta:

Tény, hogy rengeteg kapcsolat eléggé felületes, nincsenek mögötte komoly érzések, szándékok. Viszont nem is az a meghatározó, hogy milyen régóta ismered akit választottál, mennyi ideig udvaroltatok egymásnak. Inkább számíthat az, hogy az együtt töltött idő, a beszélgetések mennyire voltak érdemiek, mennyire sikerült egymást megismerni ezalatt. Éveket is leélhetsz úgy, hogy nem is ismered a másikat valójában. Tudom, hogy senkit sem lehet igazán megismerni, de az emberek képesek sokszor úgy elleni valakivel, hogy még a legalapabb dolgokat sem tudják egymásról. Ez pedig nem csak a párkapcsolatokra igaz, hanem a családokra is. Kíváncsi lennék, hány szülő merné azt állítani, hogy ismeri a gyermekét.
Sajnos az ember hajlamos arra, hogy az én fontosabb legyen. Általánosságban véve meg lehet figyelni az emberek közötti kapcsolatoknál, hogy nem figyelünk oda egymásra. Így pedig aztán nem is csoda, hogy a végén kiderül a "társunkról", hogy egészen másmilyen ember, mint amilyennek hittük.

Kattints a kibontásához...

Szép napot!
Sztem a legtöbben kezdetben ízlelgetik a kapcsolatot..., és csak egy idő után no meg menet közben derül fény sok mindenre mindkét felet illetően... ami végül is meghatározza...,hogy vajon tényleg összekötnénk-e az életünket a másikkal.... Mi van akkor, ha nem vagyunk biztosak magunkban arra vonatkozoan...,hogy
készen álunk e egy komolyabb kapcsolatra
Véleményem szerint oda-vissza talán mindjárt az elejétől kezdve
érdemes megvizsgálni néhány dolgot.... mielőtt megállapodnának a párok egymás mellett...
Ha ismerjük,ha nem a párunkat akkor is minden pár életében adódnak nehézségek....és ez természetes is...hiszen szükségesek a nézeteltérések a kapcsolaton bellül...amik nem a "jól ismerem-nem ismerem eléggéből" adodnak....és azt mondom teljesen jól van az úgy...,hogy nem értünk mindenben egyet a párunkkal...
Baromiul jót tesz egy kis értelmes vita a párunkkal...ugyan is igy jóbban megismerhetjük Őt...illetve jóbban felszinre kerülnek a kapcsolaton bellüli problémák...és nem az ismerem-nem ismeremek fogják ezeket megoldani...inkább egy egy jó beszélgetés...amik lehetőséget adnak a problémák megoldására...,sőt arra is hogy jobban megértsék...megismerjék egymást a párok...de kivetithető ez a családokra stb...
Azt gondolom..,hogy nagyon fontos ismernünk önmagunkat legfőképpen az értékeinket,céljainkat,a vágyainkat...,
mert mindezen önismeretünk hiányában...sajnos a vágyainkat elképzeléseinket illetően a másikkal szemben.... lehetnek bizony olyan eltérések...amik sajnos nagyon komoly és elkerülhetetlen problémákhoz vezethetnek egy kapcsolatban....
Ha nem ismerem annyira legalább a másikat,hogy "felismerjem" időben...hogy mégsincs benne meg az ami beinditson..az az a fizikai-lelki vonzalom...akkor ez a kapcsolatbankésőbb csak rosszabb lesz....főleg ha belegondolunk bizony rendesen kell "dolgoznunk" a kapcsolaton bellül...,hogy a szexuális életünk és az intimitás mindig izgalmas és kielégitő maradjon a kapcsolatunkban...mert azért ha ismerjük,hanem a párunkat...de ezek kimaradnak a kapcsolatunk elején... egyszerűen bármit is csinálhatunk...bármennyire is ismerhetjük a párunkat.... nem fog a dolog később működni....


További szép napot!

Novelyn írta:

Tény, hogy rengeteg kapcsolat eléggé felületes, nincsenek mögötte komoly érzések, szándékok. Viszont nem is az a meghatározó, hogy milyen régóta ismered akit választottál, mennyi ideig udvaroltatok egymásnak. Inkább számíthat az, hogy az együtt töltött idő, a beszélgetések mennyire voltak érdemiek, mennyire sikerült egymást megismerni ezalatt. Éveket is leélhetsz úgy, hogy nem is ismered a másikat valójában. Tudom, hogy senkit sem lehet igazán megismerni, de az emberek képesek sokszor úgy elleni valakivel, hogy még a legalapabb dolgokat sem tudják egymásról. Ez pedig nem csak a párkapcsolatokra igaz, hanem a családokra is. Kíváncsi lennék, hány szülő merné azt állítani, hogy ismeri a gyermekét.
Sajnos az ember hajlamos arra, hogy az én fontosabb legyen. Általánosságban véve meg lehet figyelni az emberek közötti kapcsolatoknál, hogy nem figyelünk oda egymásra. Így pedig aztán nem is csoda, hogy a végén kiderül a "társunkról", hogy egészen másmilyen ember, mint amilyennek hittük.

Kattints a kibontásához...

Hát igen.Való igaz,hogy az is megkérdőjelezhető mennyire akarja az illető megismerni a másikat.Itt jön elő a hozzáállás.Akarok-e jó kapcsolatot vagy elég egy felületes kapcsi.Ha az ember boldog akar lenni csak törekszik megismerni a másikat és ez nincs időhöz kötve,.Zita

Igen is, hogy van ideális partner! Csak egyesek "szemre" keresik, pedig "szívvel" kellene keresni. Nem mindig a viharos nagy, eget-földet rengető szerelmekből kerül ki a lelki társ. Én a házasságom második évében jöttem rá arra, hogy igazi lelki társra tettem szert a házasság révén. Bevallásom szerint ez csak a bajban, megpróbáltatásban derül ki. Ha igazi lelki társad van akkor minden erejével támogat téged!

Szépen elirógatunk az ideális partnerről...kinek mit jelent...kinek mi az ideális...
azért az kimarad érdekes,hogy valaki azt irná..."megkérdeztem a páromat...-én ideális vagyok Neked?..."
Oly biztosak vagyunk magunkban,hogy ha párunk nem is szól,mert éppen nem szeretne esetleg "megbántani" minket...,hogy mi tuti mindenben ideálisak vagyunk Neki......vagy csak az önöseink számitanak...és csak az a másik legyen ideális az "elvárásainknak"...legyen ideális kényünkre-kedvünkre....mintha kötelező lenne csak a másiknak megfelelni...ideálisnak lenni számunkra...

TH6777 írta:

Szépen elirógatunk az ideális partnerről...kinek mit jelent...kinek mi az ideális...
azért az kimarad érdekes,hogy valaki azt irná..."megkérdeztem a páromat...-én ideális vagyok Neked?..."
Oly biztosak vagyunk magunkban,hogy ha párunk nem is szól,mert éppen nem szeretne esetleg "megbántani" minket...,hogy mi tuti mindenben ideálisak vagyunk Neki......vagy csak az önöseink számitanak...és csak az a másik legyen ideális az "elvárásainknak"...legyen ideális kényünkre-kedvünkre....mintha kötelező lenne csak a másiknak megfelelni...ideálisnak lenni számunkra...

Kattints a kibontásához...

Véleményem szerint, már alapjaiban el van rontva az a kapcsolat, amelyikben a párok nem beszélik meg az általad leírt és minden más dolgot. 15 évesen ismerkedtem meg a párommal, tűz és víz vagyunk mégis működik a kapcsolatunk immár 9. éve, mert mindent megbeszélünk egymással. Szerintem egy kapcsolat alapja az őszinteség. Kitől várhatnánk el, hogy őszinte legyen velünk, ha nem attól, akit igazán szeretünk?!

m5gumimaci írta:

Szerintem van ideális partner és nem szabad megalkudni!
Ha mikor a szerelem dúl megalkudik az ember akkor ahogy múlik nem csiszolódni fog hanem menekülni!
A megalkudás miatt van a sok megcsalás!

Igaz kell csiszolódni,de ha fontos dolgokat adsz fel a másikért azt egyszer úgyis a fejéhez vágod!

Kattints a kibontásához...

Konkrétan mit jelent az a szó,hogy megalkuvás????

Szia!
Szerintem sem kell megalkuvónak lenni add magad mert elöbb utóbb kiderül és akkór vége az egésznek.

TH6777 írta:

Szépen elirógatunk az ideális partnerről...kinek mit jelent...kinek mi az ideális...
azért az kimarad érdekes,hogy valaki azt irná..."megkérdeztem a páromat...-én ideális vagyok Neked?..."
Oly biztosak vagyunk magunkban,hogy ha párunk nem is szól,mert éppen nem szeretne esetleg "megbántani" minket...,hogy mi tuti mindenben ideálisak vagyunk Neki......vagy csak az önöseink számitanak...és csak az a másik legyen ideális az "elvárásainknak"...legyen ideális kényünkre-kedvünkre....mintha kötelező lenne csak a másiknak megfelelni...ideálisnak lenni számunkra...

Kattints a kibontásához...

Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az sem mindig célravezető, ha az ember megkérdezi. Én például megkérdeztem nem egyszer, hogy van-e valami, ami zavarja a páromat, szeretné-e ha változtatnék valamin, nem zavarja-e ez vagy az, mert ha igen, igyekszem változtatni rajta... És mit kaptam válasznak minden alkalommal? Hogy nincs... nem... rendben van. Később mégis kitört belőle, hogy igazából de.
Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Tehát az sem hátrány, ha valakinek problémája van, azt közli. Meg lehet ám beszélni a dolgokat. Hasznosabb, mint magunkban felhalmozni a dolgokat.

Nincs és nem is lesz, de kompromisszumra képes partner még esélyes...

Én azt hiszem megtaláltam az ideális partnert, ami nem kevés időmbe került.
35 évesen rengeteg kudarc és csalódás után végre boldog vagyok.
Szerintem a hosszú idő, amit a keresgéléssel töltöttem, engem is megtanított a kompromisszumoka. Ma már nem csak magamra figyelek, hanem a másikra is, és szerintem ez a hosszú kapcsolat titka. Szerncsére időben felismertem ezt.

nem hiszek az igaziban. sok emberből lehet igazi, csak hosszas tanulás, alkalmazkodás és rengeteg kompromisszum kell hozzá. és igen, az "igazikkal" is el lehet sok mindent rontani.

Szerintem van ideális partner - csak nem minden szempontból, hiszen nem lehet egy ember sem tökéletes.

Annyit még hozzáfűznék, hogy figyelembe kell vennünk a másikat is. Volt olyan, hogy valaki engem nevezett "igazinak", de nem volt kölcsönös. Szívet törtem, hogy mentsem, ami még menthető - az enyém, és a másik fél életét. Nem lehet hazugságban élni. Nem hazudhatunk másoknak, éppúgy, ahogy magunknak sem.

Olyan nincs ,hogy két ember mindig mindenben megegyezzen.Szerintem az ideális partner az, aki hosszabb távon is képes alkalmazkodni a társához.

Sokan megkérdik miből tudják, hogy szeretnek valakit?
Nos a válasz nehéznek tűnik, de nem is annyira az...
Akkor szeretsz valakit, ha este a nevével alszol el és reggel ha felébredsz Ő jut először eszedbe. Az idő múlásával (változó lehet ennek ideje) a szerelem szeretetté alakul. Röviden ennyi! Az igazi társad mindig melletted áll, megértő és tolerálja a nyilvánvaló hibáidat. Persze vica verse. Ez mindkét fél részéről így kell, hogy legyen. Akkor lehet csak hosszú és tartalmas egy kapcsolat!