Idealis partner inkabb csak az agyban van, a szivunk nem nagy stratega.
háhááá, olyan nincs
Véleményem szerint az az ideális társ, aki tisztában van önmagával. Aki nem azért keres társat, hogy valami űrt pótoljon az életében, hanem boldog egymagában, és ezt a boldogságot akarja megosztani valakivel. Ebből lehet egyenragú kapcsolat és nem lesz belőle válás sem.
Azért ez eléggé logikára épülő megválaszolása a szerelem és a párkapcsolatok "misztikumának". Vagy nem?Véleményem szerint az az ideális társ, aki tisztában van önmagával. Aki nem azért keres társat, hogy valami űrt pótoljon az életében, hanem boldog egymagában, és ezt a boldogságot akarja megosztani valakivel. Ebből lehet egyenragú kapcsolat és nem lesz belőle válás sem.
Azért ez eléggé logikára épülő megválaszolása a szerelem és a párkapcsolatok "misztikumának". Vagy nem?
Azért ez eléggé logikára épülő megválaszolása a szerelem és a párkapcsolatok "misztikumának". Vagy nem?
Ez nem logika,mert ha te önmagadban sem vagy boldog,akkor hogyan tudsz mást boldoggá tenni?
..ha érted miről beszélek...(?)
Eléggé öszzetett kérdés.
Ami a jellembeli tulajdonságokat, teherbírást, megküzdőképességet illeti, mindez nagyon kevéssé genetikai adottság, sokkal inkább szerzett, szocializációs produktum.
Meghatározó a EQ és szocializációs háttér,egy sérült környezetből jött partnerrel nehezebb a kapcsolat.
Kell egy jó adag nyitottság,befogadó kézség,és úton levés a másikkal azaz változni akarás.
Figyelmesség,tisztelet,sok olyan emberi tulajdonság ami a gerincet alkotja,egyénre szabott.
Meg kellene tanulni szeretni,mert azt nem tudunk,ez egy nagyon fontos feladat az emberiség életében.
Beszélgetés fontossága,-minden fejben dől el.
Életstilus különbség ne legyen túl eltérő,elfogadás,szexuálisan összestimmeltnek kell lenni.
Aki hasonló abból jó partner lehet.
Van akinek sikerül,s van aki egy életen át keresi,de nem találja.
Valóban az igazi szeretetet... meg lehet és meg kell tanulni,merta szeretet végül is sokkal több...,mint az érzelem...persze azért csak annak érdemes tanulni...aki tisztában is van azzal...,hogy létezik olyan...,hogy szeretet és tudja is mi az...Véleményem szerint a szeretet olyan...,mintha betankolnék az autóba...vagy is betankolom és töltöm magamba...a másik ember szükségletét...hiszen a szeretet minden ember szükségletei közé tartozik...Sztem sok sok ember szeretne és probál is szeretni...,de sokan azt gondolják...tők egyszerű szeretni...no ez nem igy van...A szeretet a teljes szabadság...., amelyet a bizalom tár fel két ember között bármilye kapcsolatban....,ha igen is képes vagyok elhinni önmagamban...,hogy szeretnek és lehet szeretni engem...valóban csak akkor fognak szeretni...és én is akkor fogok tudni...mást szeretni....hiszen az emberek többsége sztem...képtelen szeretetet adni és kapni...addig amig önmaga szeretetét nem érzi....gondoljunk csak bele...,ha szeretünk valakit végül is magunkat szeretjük a másikban...hiszen van egy hasonlóság velem...aki ugyan ugy mint én...biztonságot ad....megvéd ha kell...mellettem van jóban-rosszban stb...
Sztem nem szükségeltetik mindenben és mindenkivel egyetérteni ahoz...,hogy szeretni tudjunk....
A belőled áradó szeretet az,ha másik így érzi.Milyen élet minőséget él melleted.
Hitelesség is egyben,önmagaddal szemben fontos.
" ha szeretünk valakit végül is magunkat szeretjük a másikban "-nem feltétlenül.,de vannak hasonló értékek,tulajdonságok.
A belőled áradó szeretet az,ha másik így érzi.Milyen élet minőséget él melleted.
Hitelesség is egyben,önmagaddal szemben fontos.
" ha szeretünk valakit végül is magunkat szeretjük a másikban "-nem feltétlenül.,de vannak hasonló értékek,tulajdonságok.
"ha a másik igy érzi"-irod.
-Ha a "Másik" is szereti önmagát,akkor tud ő is szeretetet adni FELÉD,és ha mindez összhangba van,akkor tudnak együtt minőségi életet élni.
Ha csak egyikfélben van meg,akkor az már boldogtalan kapcsolat,és van ilyen...