Jelenleti iv II.

:55:

:kaboom:

:88:

:4:

:222:

:23:

:2:

:777::777::777:

:razz:

:..::ugras::..:

Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.

/A felhők fölött 3 méterrel/

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

/A felhők fölött 3 méterrel/

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)

[FONT=&quot]"A könyvet mindig ketten alkotják :az író, aki írta, és az [/FONT][FONT=&quot]az olvasó, aki olvassa."[/FONT][FONT=&quot]
/Kosztolányi Dezső/ [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

[FONT=&quot]Mikor pénzem lesz majd, először könyveket vásárolok s csak azután ruhát.[/FONT]
[FONT=&quot]Nem azok szeretik igazán a könyveket, akik érintetlenül örzik őket otthon a szekrényeikben, hanem azok, akik éjjel.nappal kezükben forgatják[/FONT]
[FONT=&quot]/Erasmus/[/FONT]

[h=2]A méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet.[/h]

[h=2]Jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni.[/h]