A dániai Világkupával kapcsolatban Mátéfi Eszter osztotta meg a gondolatait a handball.hu-val. Szövetségi kapitányunk a franciáktól elszenvedett vereség után értékelte a csapat eddigi teljesítményét.
"Egy igen erős, komplett vb-ezüstérmes csapattal kerültünk szembe, akiknek jelentős előnyt adtunk az első és a második félidő elején is, ami nem megengedhető. A kezdőcsapatunkkal kapcsolatban azt mondom, hogy nálunk nincsen első és második sor. Tizenhat válogatott játékosunk van. Szerettem volna rátenni a terhet mindenkire, kipróbálni, hogy éles szituációban mire képesek a lányok tétmérkőzésen a meccs elejétől fogva.
A lányok még akkor is mindent megtettek, amikor hatgólos hátrányban voltak. Amikor először időt kértem, és cseréltem, akkor egy-két dolgot a helyére tettünk, ezután pedig visszajöttünk a mérkőzésbe. Az első félidő végén fegyelmezetlenségeink miatt kiállításokat kaptunk, amik miatt kétgólos hátrányba kerültünk.
A második játékrész elején megbeszéltünk, hogy megfogjuk a meccs elejét. Nem tudom, hogy mi az oka, de a saját hibáinkból éltek a franciák, akik már héttel is elmentek.
Viszont ebből a meccsből is igen sok tapasztalatot szűrtem le, választ kaptam bizonyos kérdésekre. Mindenki szembesült azzal, hogy a világ legjobb csapataival tudunk megmérkőzni, így tiszta képet kaptunk saját magunkról. Láttuk, hogy ha nagyon jó eredményt akarunk elérni az Eb-n, akkor ennél sokkal több kell. Időben előjöttek a hiányosságaink. Ezeket kell kihasználni, hogy ennél még sokkal jobb eredményeket érjünk el.
A franciák összeszokott csapat képét keltették. Herbrecht is visszatért, és végig dolgozott a mérkőzésen. Nálunk visszatérők és újoncok alkották a keretet. Rengeteget kell gyakorolnunk még, hogy minden olajozottan működjön. A tanulság az, hogy vannak olyan posztjaink, ahol fel kell kötni a gatyánkat.
Mehlmann Ibivel kapcsolatban elmondhatom, hogy bár lehozhattam volna a pályáról, de ha nem adok játéklehetőséget neki, akkor nem tudhatom, hogy mire tudom használni. Kísérletezek. Vannak kérdések a posztokkal kapcsolatban, amikre most nemzetközi szinten választ kaptam. A Világkupa kiváló volt arra, hogy közösen gyakoroljunk, de ezalatt nem lehet eleget készülni arra, hogy minden olajozottan működjön. Az időnket maximálisan kihasználtuk. Egyre jobban tisztul a kép."
Három válogatott játékossal erősített az MKB Veszprém
Császár Gábor, Laluska Balázs és Nagy Kornél érkezett
Az MKB Veszprém két magyar válogatott játékost külföldi riválisaitól igazolt le, a harmadik erősítés Dunaújvárosból érkezett.
Császár Gábor francia Chambery Savoie-tól tért haza, Laluska Balázs egy éves légióskodás után a szlovén Cimos Kopertől érkezett Veszprémbe. A harmadik válogatott igazolás Nagy Kornél, ki a Dunaferr SE kézilabdázójaként jutott el a válogatottságig. Az összehangolt veszprémi akció különlegessége, hogy a klub menedzsmentje eddigi szokásától eltérően most egységesen magyar játékosokkal erősített, illetve töltötte fel a sorait Lapcsevics, Mirkovics és Sesum, azaz három külföldi távozása után.
A „veszprémi újoncok” a most következő hétvégén először bizonyíthatnak Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen Mocsai Lajos csapatában és szerezhetnek jó pontokat Eperjesen a Tatran Presov elleni összecsapáson. Egy héttel később még magasabbra emelkedik a léc előttük, amikor az Európa egyik élcsapatának számító HSV Hamburg látogat el a Veszprém Arénába. A T-Mobile Sporthír Szolgálat kérdéseire válaszolva a bajnokcsapat új szerzeményei arról is beszámoltak, hogy miért éppen az MKB Veszprémmel kötötték össze a sorsukat és milyen jövőre is számítanak abban a csapatban, amelynek vezetője Mocsai Lajos egy személyben a magyar válogatott szövetségi kapitánya is.
Császár Gábor (26 éves): - Az MKB Veszprém a negyedik csapatom, annak idején a Dunaferr játékosaként kerültem a dán Viborghoz, onnan hívtak a francia Chambéry együtteséhez, és most a legjobb magyar együttesnél kamatoztathatom az eddig megszerzett tudásomat – mondja az irányító szerepkörben játszó Császár. - Úgy érzem, hogy sportolóként és magánemberként is itt alakulhat a pályafutásom a legelőnyösebben. Bármekkora tapasztalattal is vagyok felszerelkezve, legalább fél évre lesz szükség ahhoz, hogy az új együttesem játékstruktúrájához alkalmazkodva kimondhassam, hogy most már tényleg beilleszkedtem. A mérce az MKB Veszprém és előttem is magasan áll, és ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a magyar bajnokság egyik legjobb irányítója, Eklemovics Nikola lesz házon belül a vetélytársam, akkor nem kell bizonygatnom, hogy hatalmas kihívás vár rám. Segítségemre lehet, hogy a csapat több mint felét jól ismerem, és közülük több játékossal a válogatottban együtt szerepelhettem. Nagyra tartom a Veszprém kulcsembereinek a tudását, ami pedig engem illet, én Mocsai Lajos elvárásainak nem csak klubcsapata tagjaként, hanem a közelgő Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseken válogatottként is szeretnék megfelelni. A Bajnokok Ligájában az egyik legnehezebb csoportban kell helyt állnunk, illetve a legelőnyösebb továbbjutó helyet megszerezni. Előremenetelünk attól is függ, hogy a keménynek ígérkező csaták közepette minden játékosunk talpon tud-e maradni, vagy sérülések nehezítik a dolgunkat. Örülök annak, hogy mostantól az MKB Veszprém sikereiért játszhatok, itt lehet igazán tanulni és fejlődni.
Nagy Kornél és David Korazija a Ferencváros elleni mérkőzésen
Nagy Kornél - Nem titok, hogy az eddigi és az új csapatom között elég hosszú ideig folytak a tárgyalások, de megegyezés született és most itt az alkalom, hogy egy „európai” szintű klubcsapatban is bizonyíthassak – veszi át a szót a „ballövői” poszt újdonsült várományosa. - Felmerült a lehetősége annak is, hogy egy spanyol együttesnél folytathatom a pályafutásomat, de úgy gondoltam, hogy nincs még itt az ideje a külföldi szereplésemnek. Sokkal többet érhetek azzal, ha legalább két évadot Mocsai Lajos keze alatt játszok, a magyar bajnokságban és az MKB Veszprém nemzetközi mérkőzésein csiszolódik a tudásom, és csak aztán kerülhet napirendre egy újabb átigazolás, ami már az országhatár átlépését is jelenti. Az igazat megvallva az lenne a megnyugtató, ha két év múlva nem kellene mérlegelnem, mert olyan jól szerepel a Veszprém és az én játékomhoz fűzött remények is beigazolódnak. Ketten játszanak azon a poszton a magyar bajnokcsapatban, ahol én is számításba jöhetek: a kubai-magyar Carlos Perez, a csapat nagy „öregje”, valamint a bosnyák Mirsad Terzics, a konkurencia tehát fölöttébb erős. Minél több lehetőséget kapok, annál gyorsabb lehet a beilleszkedésem. Eleinte valószínűleg 5 percnyi lehetőségnek is örülnöm kell, de türelmetlenül várom azt a napot, amikor már 20 percet, vagy annál is több időt tölthetek a pályán.
Laluska Balázs (29 éves): - Egy évet a szlovén Cimos Koper színeiben játszottam, azt megelőzően pedig a spanyol Ademar León együttesében is szerencsét próbáltam, a legtöbbet számomra mégis azok az évek jelentették, amikor szülővárosom csapatában, a Pick Szegedben szerepeltem. A csúcsot ott a 2002/2003-as idény jelentette, amikor a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé is bekerültünk. Nagyon együtt volt az gárda, amelyben még „szegediként” szerepelt mostani csapattársam Eklemovics Nikola és a Veszprémben szintén megfordult Ilyés Feri is, aki azóta már a német Lemgót erősíti. Jól éreztem magamat a szlovén csapatomnál, de a pályafutásom későbbi éveire gondolva úgy határoztam, hogy ott a helyem, ahol a legrangosabb európai klubtornán a legtöbbre vihetem, talán még a döntőig is. A családom számára minden átigazolás nagy feladatot jelent, hiszen a kisfiam négy és fél, a kislányom pedig még csak másfél éves, és a költözködésekkor rájuk és az édesanyjukra is gondolni kell. Az MKB Veszprémben játszani minden játékos számára komoly szakmai kihívást és tapasztalatot jelent, még egy olyan 29 éves rutinos kézilabdázónak is, amilyen én vagyok. Olyan lehetőség adódott előttem, ami mellett nem mehettem el. Nem mellékes, hogy veszprémi csapatomban a szövetségi kapitány szeme elé kerültem. Házon belül Marko Vujinnal váltjuk majd egymást a jobblövő poszton, de rám a védelemben is komoly feladatok várnak – hangsúlyozta a 202 centiméteres kézilabdázó. – Új csapattársaim befogadtak és sokat segítenek. Az én dolgom most az, hogy mihamarább „ráérezzek” az MKB Veszprém játékstílusára, és ne csak alkalmazkodjak ahhoz, hanem tegyek is hozzá valami értéket a „közöshöz”.