Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Sam első gondolata ez volt:"egyébként minden orgazmust színleltem."

Ezt az apró kis csalást minden egyedül töltött éjszaka során megengedte magának.

Tehát a vekker ébresztette fel. Sam kipattant az ágyból, de ebből majdnem földre esés lett, mivel elfelejtette, hogy két fa közé
kifeszített függőágyba alszik a természet lágy ölén. Pintyőkét elhozhatta volna magával és együtt megkávéztak volna, sétáltak
volna, egy kis ciróka-maróka, de jó is lett volna...

Elhessentette a volnát, és az ismerkedési szándékkal keringő fullánkos aprószárnyast. Hol vagyok, nézett körül, hol is, megvan. Ez a lakitelki adótorony. Az ez. Bolyongásaim zord hegyfoka. Sárgacsekk, fehércsekk, nekem ugyan egyre megy, dünnyögte, arra gondolva: elszaladt egy év, lassan ismét adóbevallás-szezon. Na, akkor aztán már színlelni sem lesz érdemes, vakart egyet, tápászkodás közben.

Igen, már csak egy 'háromoldalú kerekasztal', sátor és egy kis terülj-terülj asztalka hiányzik, ekkor eszébe jutott az alábbi, méltán híres idézet: "Tehát a válaszom: várok egy jobb ajánlatra. Közben talán lelövöm a barátomat, az állását átadom az esküdt ellenségének, emelem az olajárakat, lebombázok egy falut, fókabébiket ölök, hasist szívok és belépek a Nemzeti Gárdába. Akár még elnök is lehetek."

Méltán híres idézet, lepődött meg, valóban ez lenne a módszered, hogy besétálsz ide, és önálló gondolatként adod elő a korábban olvasottakat? Nem, csóválta a fejét, dehogy, én csak bejöttem ide - játszani. Persze, nem alázatosan, de nem is új stílust követelve. Az ember azért összeszedegeti az elhullajtott lapokat, a fel nem használt zsetonokat, de természetesen az osztóhoz igazodik. Már ha van ilyen, s már ha az osztó igényli a játékot. Vagy csak a licit érdekli. Hosszú utazás volt ez a függőágyig, s talán kárba is veszett? Minden játéknak egy a vége: rájössz, hogy két bizonyosság létezik az életben. Egy: ne vedd készpénznek mások gondolatait. Kettő; jut eszembe, az nincs is. Minden ellene szól. Persze. Hát a végén Will is ezt üzeni.

Sam tehát sikeresen feltápászkodott és elkezdte a minden reggel szokásos tornáját. Laza helyben futás után, igen intenzív
szemforgatás következett. Még hátra volt egy-két ehhez hasonló, és nehézségi fokú gyakorlat. Miután befejezte teljesen
felfrissülve elindult hegyet mászni.

No, nem egy K2, mérte fel a magasságot önkritikusan, de edzésnek ez is megteszi.

Közben felrémlett benne egy korábbi gondolata: mégis csak serpa kell hogy legyek és akkor még pénzt is tudnék keresni a hegymászással. Miután így megérlelődött Samben az elhatározás, megkönnyebbült,felvidult és örömmel, jókedvvel tekintett a mai nap elé.

Na persze - miért is ne épp most kezdjen szakadni a hó, tekintett fel, egykedvűen.

Sebaj. Majd elolvad. Addig is, megyünk, ki a zöld kukoricásból be a térdig érő hóba, majd vissza, csak hát az a baj, hogy ebben a hóesésben a holló sem talál ide, Tatjána levelével. Aki ezért, meglehet, el sem küldte azt. Bezzeg ha Washingtonban lennék.

Ilyent még az apdét norbi sem talált volna ki, hó-kukorica kombó.

Sam lejött a hegyről, ahová igenis felmászott és elhatározta, hogy ez még egyszer nem fog megismétlődni. Elege volt az egészből.
Elfáradt, lehorzsolta a térdét, a kezét és ráadásul az új mászócipője - ő így hívta - kegyetlenül feltörte a lábát. Fogalma sem volt
mit fog húzni a lábára ilyen hóban. Készített egy csésze teát.

"Bezzeg ha Washingtonban lennék"-füzte tovább gondalatait Sam,miközben feltört fájós lábát dörzsölgette- akkor a holló a levéllel együtt fagyott jégtömbként hullott volna alá.

S töltött még egy korty rúbin-téát, bár ő inkább úgy nevezte: Tatjána-csája. Abból a titokzatos keverékből, amelyet akkor tanult; mikor? Nem fontos. Kitől? Az sem. Eltűnt. Talán, ha marad, ma már közös gyermeküknek mesélné: "Gyere, uram király, csodát látni: térdig érő havat nyáridőben..." A tea gőze lassan szertefoszlott, de az emlék maradt. Furcsa ez az emlékekkel, gondolta tovább: fagyott jégtömbként cipeljük őket, és nem olvadnak el, még a varázsteák forróságában sem.

Ha már emlék: "csak az emlék maradt,nyomozókisasszony" de most komolyan: seregély klári?? billy rubin 4prezident! Sam a lélek tükre,khhm azt hiszem ezzel mindent elmondtam!

"Ne légy szeles,bár munkádon más keres." Sam hazaérkezett a lapszemle után,kimerült volt és morcos. Délután egy óra volt,ahogy kinézett az ablakon rögtön tudta,hogy ha a redőnyöd le van engedve semmit nem fogsz látni . Megéheztem,ennék valami finomat. Erre most nincs idő holnap nagyon sűrű napom lesz,készülnöm kell rá.

Briliáns elmére vall, rájönni - ami Sam esetében nem meglepő -, ha a redőnyöd le van engedve sötét van a szobába.
Sam levonta a konzekvenciát és mivel látni akarta fényt, felhúzta a redőnyt. Takarékoskodott az energiával és nem
gyújtott villanyt. Követendő példa barátocskáim - gondolta.

Amikor végre leleményesen rájött Sam, hogy ha fényt akar fel kell huzni a redőnyt. Elhatározásra jutott: határozott léptekkel az ablakhoz ment főhösünk, határozott mozdulatokkal fel húzta a redőnyt és Sam-e elé táruló látványtól szája is tátva maradt. Az ablaka előtt állt a Kilimandzsáró hava.

Legalábbis ez volt az első gondolata, ahogy meglátta a hatalmas hórakást. A sötétben persze nem látta volna, de a havazás istennője megkönyörült rajta, és szabadon hagyott egy vékony sávot egészen felül.
Most mi a francot csináljak? -- tűnődött a férfi. Végül igazi hímként oldotta meg a problémát: újra leengedte a redőnyt. Aztán a sötétben odabotorkált az ágyához, elnyúlt rajta, és percekkel később már el is aludt.
Ekkor egy kisegér előbújt a szoba sarkában lévő parányi lyukból, és kíváncsian körülnézett.