De mégsem. Ma nem írok semmit.. Meredtem bámulta a plafon sarkából előlopakodó keresztespókot, akit nyilván a terjengő kakaóillat csalogatott ki rejtekéből. A pók, -akinek neve is volt-, imádta az odakozmált kakaó illatát. Kicsit bántotta ugyan pókja természete, miért is kakaókozmáláskor volt csak hajlandó előjönni, mint valami elkényeztetett macska, aki addig csavarog, amíg a gazdi fel nem bontja a szardíniát, aztán ha mind elfogyott, huss.., már el is tűnik az első bokorban. Na nem baj, a fő, hogy végre van társaságom. Itt vagy Kazikám? Hogy vagy mindig? -kérdezte gyengéd hangon.