Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Eddig észre sem vette, hogy hátrál az idegentől, és átlépett az alacsony kis kerítésen, ami a szomszéd ház csalánosát választotta el a virágos kerttől, amit a szomszéd gyógyteának alkalmazott különböző nyavajáira. A bokáját egyre jobban égette a kövér csalánlevelek csípése.

de ő csak hátrált is hátrált hiszen nem érdekeltem a fizikai fájdalom, csak menekülni akart attól, amit a lelke mélyén érzett.

Mert mindig félelemet érzett, ha bizonytalan helyzetbe került, és most nem értett semmit.

Bocsánat, eltévesztettem

De a fájdalomtól csak nem tudott megszabadulni.

Már szinet hozzászokott!

Futni kezdett,nem törődve a csalán égető csípéseivel.Már úgy érezte,előnyt szerzett,de hangos lihegést hallott közvetlenül a háta mögött...

Vesztére egy ág csapódott az arcába,amitől még jobban megijedt

A szíve még mindig hevesen vert, mikor kinyitotta a szemét. A vekker még mindig csörgött a sarokban, a takaró alól kikandikáló lábát égette az ablakon bezúduló forró déli napsugár, és a párnán ott hevert mellette a faragott bot, amivel a zongoráját szokta feltámasztani. Mindig tudta, hogy egyszer le fog gurulni a lejtős polcról, de lusta volt vízszintbe állítani. Most aztán jól fejbekólintottan tápászkodhat ki az ágyból. Vagy nem csak a bot kólintotta fejbe?

A földön heverő sörös üvegekre pillantott.

A főhősünket nem hagyta cserben a hite, -az első pillanatig[SIZE=-1]-.
Gondolta: " Én azt hiszem iszom egy sört! " A csalódottság érzése akkor fogalmazódott meg benne, mikor egyszerre látta az üveg mindkét oldalát. a "hit" szót hamar felváltotta benne "keresés" szó. Zavarodottan kelt és a tegnapi röpke pillanat jutott eszébe a TV-ből. A Tom és Jerry-s jelenet, villant be az alkohol által újra működni képesnek látszó agysejtjeibe,
-Vajon Jerry járt itt a bottal?- vagy Tom verte le a polcról azt a botot miközben Jerryt kergette?-
A kérdések kezdtek elszaporodni a gondolatai között.
[/SIZE]

Ám ekkor csengettek. A csengő éles vísítása minden eddigi gondolatot egycsapásra kiűzött az agyából.
Feje még kába volt,látása sem az igazi.Lassan,komótosan feltápászkodott és elindult a bejárati ajtó irányába...

Úgy érezte, minden kezdődik előlről.

Mikor kinyitotta az ajtót, nem csodálkozott, hogy a krokodílos ember áll ott, egy botra támaszkodva, aminek végén egy néhai függöny kissé fakózöld bojtja fityegett, de a bot nem volt kifaragva, mint a zongoratetőfeltámasztó. Az ugyanolyan fakózöld színű krokodil barátságosan vicsorgott, mintha azt szürte volna ki a fogai közül: Krízis vizit.
A krokodilos ember másik kezében egy demizson volt. Mikor kitárult az ajtó, köszösés nélkül nekiátott a dugó kihúzásához, ami nem ment egykönnyen, mert közben arra is vigyáznia kellett, nehogy felingerelje a krokodilt, mert az sosem türte békességgel, ha demizsondugók kihúzgálása közben akár még akaratlanul is fejbekólintotta a fakózöldbojtos faragatlan bottal.

Ekkor csendben becsukta az ajtót. Elment a kedve a sörözéstől, borozástól. Bebotorkált a nappaliba, belerogyott a fotelbe, és bambán nézett maga elé.

Eközben a krokodilos ember az ajtón kívül,a küszöbön ülve iszogatott,lábánál békésen pihent a lomha,nagytestű krokodilja.A botot őrizte.

Közben lement a Nap.

Főhősünk aludni tért.Még hallotta a küszöbön ittasan elnyúlt krokodilos ember
horkolását.

De az alvásból forgolódás lett.-Fel kéne kelni megkeresni a vekkert, fel kéne húzni, hogy reggel csörögjön-jön -jön valaki..ki az?.. aki kijön?...honnan jön ő ki?...Kinő?...Ő nő?...Önnön Ő-je Ő ?

Álmatlanul forgolódott az ágyában verítékben úszva...