Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
A köhögésem nem hogy csillapodott volna, hanem egyre hevesebb méreteket öltött és már úgy tűnt, úgy járok, mint az egy ideig balsorsú Hófehérke, de szerencsére egy nagydarab, tenyerestalpas, vörös hajú asszonyméreteit meghazudtoló sebességgel mögém ugrott és alaposan hátba vágott.
diLey
Új tag
(nem kapcsolódik) Az ablak előtt ülve némán figyelte a távoli zajokat. A játszótéri hinta nyikorgását, a park fáin fészkelő csibék éhes csipogását, az álmos autóvezetők türelmetlen, folyamatos dudálását. Valamikor ő is a zsivaj forgatagában élt. Hintáztatta a fiát a játszótéren, etette a galambokat a parkban, megállás nélkül dudált a sztrádán, mert túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy észrevegye az út elején feltört vizet.
Egy távoli kontinens messzi országának kis falujában közben egy ideges ember kétségbeesetten próbálta megkötni a nyakkendőjét, s elméjének legparányibb zugában sem volt még jelen a szikrája sem annak a gondolatnak, hogy miként fog sorsa hamarosan összefonódni a hátán köhögéstől fulladozó embert cipelő tevéével.
De mégis mosolyogva néznte ahogy a test, a polgármester teste landol a porban. Abban a porban, amit a polgármester annyira gyűlölt.
A fény, a távolból érkezett, egy kis tavacska felszínét csillantotta meg aranylóan a nap sugara, a tevénk, pedig igencsak szomjas volt.Orrcimpái megremegtek, amikor beszívta a távolból érkező víz illatát, és minden erejét összeszedve, futásnak eredt, hogy mielőbb csillapíthassa szomját. Ám, a polgármester is szomjas volt....
