Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Csak költői kérdés volt-jegyezte meg halkan Robert. Menjünk, már ugyis fuccs a melónak, már fuccs a nyugis napnak...Mindig ez van!
-De mi van ha ez nem is az Ő vére és egyenesen az ő kis jól megjátszott csapdájukba futunk.-kiáltott Ethan után

Hát, az nagy baj lenne, remélem ekkorát nem fogunk tévedni.
Befordultak a következő kanyarnál, és meglepetten látták,hogy....

...rács zárja el a további útjukat. Erre biztos nem mehettek-mondta Robert. Ezzel visszafordultak és a kereszteződéshez érve meglepetten látták, hogy az alagútban elemlámpa fénye hunyorog. Valaki jön utánunk, húzódjunk be ide a kiszögellésbe, azzal el is bújtak. A lámpa fénye egyre közeledett...

....a fény csak közeledett és közeledett amikor egy ember állt meg előttük és megkérdezte!
-Fánkot vagy életet!!!
A két hősünk nagy nevetésbe tört ki!!!Amikor erre a férfi a levegőbe lőtt.
-Ez nem vicces éhes vagyok.....

Miért pont fánkot?- dadogta Robert. Ember maga nem tudja, hogy farsangkor fánkot kell enni- vágta rá az idegen. Hol, milyen népeknél van ilyen süket szokás, fánkot a WYSIS-nél bármikor ehetünk-folytatta.

Fánkot kérek-mondta Robert teljes komolysággal,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a csatornában süteményt árulnak-de most már siessünk, ha megakarjuk találni Ethelt.

Belenyúltak a zacskóba, de abban pogácsa volt, apró sajtos. Az idegen erre ideges lett: Adja csak ide, mit szórakozik-hörögte. Adom, adom-felelte Robert. Jó lesz ez is?-kérdezte. Adja már mit vacakol, nem érti kiylukad a gyomrom és mohón kapkodta befelé a pogácsákat, egymás után. A pofazacskója már olyan volt, mint a hörcsögé, mert csak tömte, de nem nyelte le. Ekkor fulladozni kezdett, köhögés roham jött rám, majd levegő után kapkodott. Nekitántorodott a falnak és közben beütötte a fejét, erre elesett, bele a csatornában csordogáló mocskos lébe.
Szaladjunk-mondta Ethan és karon ragadta Robertet. Rohantak, ahogy csak lehetett. A hörgés távolodott, úgy látszik az idegen nem tudott utánuk futni.

Az érintéstől a nő megijedt, és poharát majdnem elejtette. Ez elbizonytalanította a férfit, és ismét eszébe jutott az előbbi gondolata. A gyűrű ...vajon honnan ismerős?...

Bocsi, ezt elnéztem.

Tudod - kezdte bizonytalanul Robert- Isten nem természetfeletti hanem az önformáló lét első és legtermészetesebb formája. És bár a csoda létezése isten tévedését bizonyítaná de esküszöm a zacskóban nemrég még fánk volt.
Egy darabig még egyikük sem szólalt meg újra érthetően hisz egyre nagyobb sebességgel futottak az egyáltalán nem biztosan helyes irányban. Majd Ethan hirtelen lefékezett.
- Mit hordassz itt össze?! - Próbálta kiáltani erőteljes lihegés közben. Robert még pár lépést tovább szaladt majd ő is megállt. A kimerültségtől előrehajolva berogyasztott térdeire támaszkodott. Talán társánál még egy fokkal jobban lihegve próbált magyarázatba fogni.
- Az eleje egy idézet volt... de... a zacskóban... tényleg fánknak kellene...
- Honnan az ördögből tudod? - Fakadt ki Ethan.
- figyelj a hely ahol felkaptam a zacskót egy olyan kávézós, fánkevős hely volt tele nyugalmazott és egyenruhás rendőrrel kizárt, hogy sós vagy sajtos sütemény legyen a pulton.
- Ez hihetetlen! - Mondta Ethan még erősen lihegve. - Inkább azzal kéne törődnöd merre mennyünk, vagy....



(ez nem tartozik a könyvhöz de emotikonokkal nem lehet írni pl.: ha azt akarom irni hogy kissé azaz k i s s é akor ugye látjuk mi történik így elég nehéz ápolni a nyelvet amugy is az ilyen kis jelecskék amik mozognak és színesek .... hmmm 12 év felett nem biztos hogy szükségesek)

"A hörgés távolodott,úgy látszik az idegen nem tudott utánik futni"
folyt.
A következő kanyarnál , hirtelen megszakadt a vérnyom, és egy csatornafedelet pillantottak meg maguk felett.Gyorsan felmásztak, kdugták a fejüket, és Ethan örömmel felkiálltott-Nézd ott van Ethel!-és hatalmas ugrosákokkal indult felé.

Kipattant az ágyból, és elhúzta a függönyt.

És olyat látott, ami legvadabb rémálmait is felülmúlta.

A testvérek összeölelkeztek és ekkor Ethan megérezte azt, amitől oly nagyon tartott. Az ölelő kéz véres lett. Te vérzel- kiáltott fel. Azonnal menjünk orvoshoz.

Ne! Nem akarom! Figyeltek, követtek, és tudták a nyomkövető kódját, és amikor rájöttem én vágtam ki magamnak.
Ez semmiség, rendbe fog jönni.
Kérlek Ethan! Kérve, kérlek,Te is szedd ki a karodból, nem nagyon fáj,és akkor már tudnak nekünk bajt okozni.-mondat szertettel, esdeklőn Ethel.

Hihetetlen, minduntalan olyan nokkel hoz ossze a veletlen, akik felkeltik az erdeklodesem, de ugyanakkor minel hamarabb szeretnek tul lenni a talalkozason.

Rendben van-mondta Ethan-Robin adj légyszíves egy bicskát!
-Tessék!-nyújtotta oda a bicskát Robin,-ezzel legalább pontot tehetünk a Ti problémáitokra,és Én is mehetek dolgozni. Azt ugyan nehéz lesz megmagyaráznom az új munkaadómnak, hogy pont az első munkanapomon
miért kések,de sebaj, fő hogy Ti megtaláltátok egymást.

Az öngyujtót is-sürgette. Minek?-tette fel a kérdést Robert. Hát a sterilitás az Nálatok csak divat kérdése, ha mi vérmérgezést kaunk, akkor meghalunk-hadarta. Gyorsan-sürgette tovább. adom már, de hol van, nem találom, talán kiesett a zsebemből?

Hát,ez még viccnek is rossz,csak keresd tovább!-mondta Ethan.
Heuréka!mégis megvan,-elbújt a fránya öngyújtója,a zsebem legaljára-no de most már igyekezz, mert nekem is mennem kell-szólt Robin,és odaadta a gyújtót.