Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

látogatók

Ezen az éjszakán azonban még jobbnak látták, ha az autóban alszanak. Gyorsan sötétedett, és a kis házra is ráfért előbb némi takarítás.
Éjjel valami motoszkálás, kalamolás hallatszott közvetlen az autó mellett. Ethel ijedten bujt a férfihoz. Robin előkapta a lámpát, de látszott rajta is a megdöbbenés. Előrement és kivilágított az ablakon, aztán éktelen hahotázásban tört ki.
- Mi az, mit látsz? -kérdezte a lány.
- Gyere, nézd meg!- húzta Robin maga mellé. Egy mosómedve két bocsával kaparászott a kocsi oldalánál. Megérezték a mozgást, és ételhulladék után kutattak.
- Biztosan ideszoktak a lehullott gyümölcs miatt - súgta Ethel. Ettől a látványtól olyan jókedvük kerekedett, hogy végre beteljesedett, amire már mindketten készültek. Felszabadultan és boldogan ölelkeztek össze, mintha soha többé nem akarnák elengedni egymást..

Amikor felébredtek egymás karjában, boldogan ,-távol a sok megpróbáltatástól, mintha csak álmodták volna az egészet-úgy érezték, hogy még a nap csak nekik sütne, rájuk mosolyogna,és ettől a perctől kezdve,egész más színben látták a világot.
Szinte egyszerre, örömmel ugrottak ki az ágyból, és álltak neki a reggeli elkészítésének.

-Egy kis helyet csináltak az asztalon , hogy enni tudjanak . Konzerveket bontottak , vajat ,dzsemet , sajtot , kentek a kissé szikkadt kenyér szeletekre . A lány vizet forralt az instant kávéhoz .
-Fejedelmi reggeli volt , ilyen jól még sohasem esett - mondta mosolyogva Robin .
-Én is éhes voltam már - felelte kissé zavartan, az éjszaka történtek miatt Ethel.- De mostmár sipirc kifelé , mert szeretnék rendet tenni a házikóban .
- Rendben , nekem is akad tennivalóm bőven - hajolt a lány fölé Robin - és egy könnyű kis csókot nyomott a feje tetejére .

Ethel először körbenézett bent a házikóban. Nem tünt fejedelmi lakosztálynak, de nekik éppen megfelelt.Volt bennt egy takaros kis ágy, asztal szekrény, szőnye, könyvespolc, -nem túl sok, de igen érdekes könyvekkel.
A konyhában ugy szintén volt egy asztlaka 3 székkel, mindennel ellátott konyhaszekrény.
_lássuk csak -morfondirozott magában,először a konyhát teszem rendbe, hogy tudjunk, hol enni, és ebédet csinálni, azután jö a szoba. Rögtön neki is látott.

Robin monológja
Elindult kifelé a házból, s törte a fejét:
Nem is tudom, hol kellene elkezdeni, hogy minden rendben menjen.Először is hozom a seprűt, gereblyét,kaszát,lapátot.
Először is lekaszálom a füvet,majd össze gereblyézem,elsöprök,és majd meglátom mire jut még idő mai napon.
Nekilátott a munkának, elég gyors tempóban haladt, amikor halotta Ethel szólítja.
Gyere drágám összeütöttem egy kis ebédet, biztos jól fog esni,s közben egy kicsit pihenünk.
Belépett a házba,- s meglepetéstől alig jutott szóhoz.
-Gyönyörű otthonos lett, milyen ügyes vagy, és milyen szép az
asztal, azzal csokor virággal.nem is vettem észre hogy kijöttél a házból.-mondta Robin egyszuszra.

Szinte idilli volt ez az összhang. Szerették volna kiélvezni minden percét, mert tudták, nem tart soká.
Közben folyamatosan hallgatták a híreket, és fogalmuk sem volt, hogyan szerezzenek információt Ethanról.
És mutatkoztak gondok is. Például a víz! A kutat tisztíttatni kellett volna, s szivattyút felszerelni, a kerti kisgéphez üzemanyagot hozni, és még számtalan dolog ahhoz, hogy hosszabb távra tudjanak berendezkedni.
- Holnap reggel bemegyek a városba - mondta Robin gondterhelten. Be kell jelenteni a bácsi halálát, rendezni a hivatalos ügyeket, beszerezni a legfontosabbakat. Te addig itt maradsz, itt nem érhet baj.
- Én még ma délután átnézem a személyes dolgait, okmányokat. Esetleg találok végrendeletet is. - Vette át a gondolatmenetet a lány. Lehet, hogy Te vagy az örökös? - kérdezte csodálkozva.

- Nincs kizárva- válaszolt Robin eltűnődve, és ment, hogy folytassa a kinti dolgait.
Este a vacsoránál elbeszélgettek a férfi gyerekkoráról, és arról az emlékről, ami ehhez a birtokhoz, és az elhunyt öregemberhez fűződött.
- A nagyapám testvére volt, és 60 évesen vonult el ide, a magányba. Attól kezdve csak a növénynemesítésnek élt. 10 évesen jártam nála utoljára, ennek pedig mát több mint 25 éve. Azóta nem láttam, mióta a Nagyapám meghalt. A szüleimnek már nem volt fontos.....

folytatás.... hogy mi történik. Te is nagyon jól tudod, hogy mindenkinek meg van a saját maga baja,problémája.
Most azért, lelkiismeret furdalásom van, hogy amikor már felnőttem,én sem kerestem fel.Valószínüleg nagyon magányosan élhetett és halt meg.De ezen már hiába kesergek, nem tehetek semmit sem,most inkább azzal foglalkozom, hogy megpróbálom rendbe tenni a kertet,úgy ahogy Ő szerette, hogy kinézzen, amig itt tartózkodunk, utána pedig ki tudja mit hoz a jövő.-mondta Robin.

Este még a lány megpróbálta összekeresni a bácsi papirjait. Egy kis faládikóban rábukkant mindenre amire szükség lehetett a hivatalban . Reggel amint felkeltek , bekaptak pár falatot ,és Robin már el is indult a városba .Amint eltűnt az autó a fák között , Ethel visszament a házikóba , és lerámolta az asztalt .

Ahogy egyedül maradt, elfogta a kétségbeesés. "Hogyan fog hírt kapni a testvéréről? Mi történhetett vele? Ha üzenni próbál, lehet, még nagyobb bajba sodorja! Az ők nyomukra is rábukkanhatnak az üldözők! Mit tehetne?"
- Ha megjön Robin, kieszelünk valamit! - nyugtatgatta magát.
Hogy elterelje a figyelmét, egy kis kamrácskát kezdett kitakarítani. Ide rendezte be az öregember holmijait, mint egy kis múzeum, olyan lett.
- Robin örülni fog! -ült ki aztán a ház elé, jóleső melegséggel a szívében. - Már itt is van!- ugrott fel örömmel, mikor az autó bekanyarodott az útra.

Boldogan ugrott a nyakába, amint kiszállt az autóból.
-Mit intéztél?Minden rendben ment?-ostorozta a kérdéseivel türelmetlenül Ethel.
-Mindent elmondok szépen sorjában, csak menjünk be, hadd szusszanjak egyet, közben iszom egy nagy pohár vizet, meg nagyon megszomjaztam.-válaszolt Robin.
A lakás már ragyogott a tisztaságtól, leültek az asztalhoz.
-Nos, most szépen elmondom mit intéztem.

Amig a lány vizet öntött egy pohárba , Robin arcát kutatta ,- valami nem stimmel - gondolta- idegesnek, ingerültnek tűnik !
Robin jó nagyot húzott a pohárból, miközben a bal kezével idegesen dobolt az asztalon.
-Nincsenek túl jó hireim...

-Nincsenek túl jó hireim...
folytatás
....azzal, kezdeném, hogy bementem a városházára, bemutattam az irataimat,amivel igazoltam ,hogy jogosan intézkedem.
Bejelentettem John bácsi halálát. Kétkedéssel fogadták, hogy a valóságot mondtam, ezért elrendelték a rendőrségi vizsgálatot,hiába tiltakoztam.Azt mondták, hogy 1-2 órán belül kiszállnak ide és megvizsgálják a helyszínt, hogy a valóságot mondtam-e.
Most már érthető hogy mitől vagyok gondterhelt?Fel sem merült bennem, hogy nem természetes halállal halt, hisze, nagyon öreg volt már.Remélem, hogy nekem van igazam.-mondta elkeseredve Robin.

Jóleső érzéssel lépett be a házba társa oldalán.
-Látom nem tétlenkedtél,gyönyörűen rendbe tettél mindent.Ez olyan megnyutató,így bejönni.-udvarolt Robin kedvesen.
-Örülök, hogy észrevetted a változást,de nekem is van egy meglepetésem.Miközben mindenhol rendet raktam, s mindent kirámoltam, találtam valami fontosat, ami most,pont jókor jött ahhoz, hogy ne légy ideges.
-Mondd gyorsan ,ne csigázd az amúgy is hadilábon álló idegeimet.-szolt Robin idegesen.
-Mondom, de nyugodj meg.
-A kamrában állt egy, láda,abból elkezdtem módszeresen kirámolni, külön a ruha- neműt, külön a papírokat.A kezembe került egy kicsit megsárgult levél, ami nem volt borítékban,így elolvastam,-gondolom nem fogsz megharagudni.
John bácsi írt egy végrendeletet,amiben mindent rád hagy, ingó és ingatlan vagyonát, és leírja benne, hogy gyógyíthatatlan beteg-orvosi papírok igazolják-, és önkezével vet véget az életének, mert nem akar senkinek sem a terhére lenni, ezért gyógyszert vesz be.Remélem, most már egy kicsit nyugodtabb vagy-mondta Ethel egyszuszra, miközben innivalót tett a férfi elé.

- Annyiból megnyugtat ,hogy nem más ölte meg - szögezte le Robin - de a rendőrségi vizsgálódás most nem hiányzik nekünk .
- Mit mondunk , miért jöttünk pont most errefelé ?- kérdezte idegesen Ethel . Hirtelen távolról autó zúgását hallották . Szótlanul egymásra néztek , majd indultak ki a ház elé.

-Amig kiértek az autó elé, Robin odasúgta Ethelnek,-mondjuk azt, hogy mostanában készülünk összeházasodni, és eljöttünk ezt megmondani John bácsinak.
Több idejük nem is maradt a beszélgetésre, mert megérkezett a Seriff.
Betessékelték Őt és ahozzá tartozó két embert.
-Foglaljabak helyet.Megkínálhatom Önöket valami innivalóval?-kérdezte előzékenyen Ethel.

Szerencsére a látogatók nem kellemetlenkedtek, keveset kérdeztek. Csináltak néhány fotót a hagyatékról, a levélről, megálltak a sír előtt levett kalappal, aztán sok boldogságot kívánva elköszöntek. A Seriff még elmenőben megkérdezte, esetleg itt szándékoznak-e letelepedni?
Ahogy ismét magukra maradtak, rátapadtak a legfrissebb híradásokra. Robin hozott magával néhány aznapi újságot is.
Hogyan tovább? - néztek egymásra.
- Meg kell találnunk a lehetőséget, hogy hírt kapjunk a bátyámról - mondta a lány, szinte sírásba fúló hangon.
- Ti nagyon jó testvérek lehettek, hogy ennyire kötődtök egymáshoz - válaszolta a férfi kissé csodálkozva. No, akkor vegyük sorra, mit tehetünk, viszonylag kevés kockázat árán....

A nő úgy tett, mintha nem vette volna észre. Tudta jól, mi a férfi terve, de nem akarta elrontani. Tudta, ezzel segíteni fog...

-Arra gondoltam, hogy elmegyünk kirándulni, úgy 80-100 km-re , és ott majd megpróbálunk telefonálni Ethan-nak, hátha már elérhető, de mi mégse leszünk olyan könnyen bemérhetőek.Remélem ezzel egy kis reménysugár megcsillan ,és nem leszel ilyen szomorú.-mondta Robin, és elindult készülődni.
_Te drága-ugrott boldogságtól sugározva a férfi nyakába,-tudtam, hogy ki fogsz valamit találni.Szeretlek-súgta boldogan,és már rohant is ennivalót készíteni az útra.

Arra gondoltam - mondta Robinnak már a kocsiban, - hogy jobb és biztonságosabb lenne, ha vezetékes telefonról, fülkéből tennénk egy próbát. Mennyire vagyunk Edmontonhoz?- tudakolta elgondolkodva.
- Légvonalban úgy 200 km lehet - mondta Robin. - Van egy üdülő- kiránduló központ, nem is túl messze. Legjobb lesz, ha oda megyünk.
Így is tettek, nem telt bele egy óra, és az út menti pihenőben egymás mellett sorjázó telefonfülkéket pillantottak meg. Ethel úgy döntött, előbb a szüleit hívja. Röviden beszámolt nekik a történtekről, de az aggasztóbb részletekről diszkréten hallgatott.