Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

...az anyu vagy igazából??? Hallottam, hogy nemrég férfivá operáltattad magad. Döbbenetes, hogy azóta mennyire hasonlítasz a papára...
 
-Tudom, Daniella.. Hát nem látod, mitől akarlak megóvni?! Ha átléped ezzel a kikapós nőszeméllyel a határt, nemcsak a lelked sérül.. Értsd meg, hogy..
 
- Meg kell bizonyosodnod az a nőnek látszó valaki valójában micsoda!
Sok kellemetlenségtől megóvhatod magad, ha előbb gondolkodsz és vizsgálódsz, és csak utána ugrassz fejest egy kapcsolatba.
mondta és könnyeit morzsolgatva megsimogatta Dan fejét, majd elköszönt és hazaindult. Dan egy nagy rökönnyel és némi merevedésmaradékkal zavartan állt az előkertben, még mindig karjában tartva a leendő(?) kedvesét.
 
A leendő (?) kedves teljesen zavarodottan állt ott a történések közepette, sokkos állapotában igazából magáról sem tudta már, hogy fiú-e vagy lány...
 
Dan lassan a nő felé fordult, s - ekkor először - a szemébe nézett. Hosszan elmélyedtek egymás tekintetében, s a nő zavarodottsága lassan feloldódott. Átvette helyét valami más, eddig szinte idegen érzés..
 
- Na várjunk csak... - mondta nagy sokára akadozó hangon - te nem...? De nem! Az nem lehet...! Szóval még egészen kicsike lány voltam, amikor Daniellát, a nővéremet utoljára láttam. Pontosan ilyen szemei voltak, mint neked...
 
Mély zavarában elengedte a nőt, aki tompa puffanással landolt a földön.
Dan sarkon fordult és nagy léptekkel elindult ...
 
A kedvenc kávéháza felé, ahol a pincér a szokásos fahéjas kávéját szervírozta a törzsasztalához. az első korty után meglepetten vetteészre hogy a kávéja nem a megszokott ízekkel bír, hanem enyhe kesernyés ízzel lepte meg.......
 
mikor belenézett a poharába egy lelkes csótány fáradt csápcsapásokkal közeledett a bögre széléhez. nagy elánnal dobta el a bögrét és kávé csattanva hullott a földre és tört szét. hangosan prüszkölve köpte ki a még a szájában lévő kávé maradékát. a kávéház közönsége fásultan figyelte a közjátékot.
- kérek egy másik kávét - kiáltotta a pultos fél miközben a ruháját igazgatta - fahéjjal csótány nélkül.
 
fejében kavarogtak a gondolatok, szivében meg az érzelmek, nem akarta elhinni hogy ez a lány az eggyik pillantról a másikra rabúl ejtette a szivét és az eszét, csak ült és meredten bámult maga elé miközben várta -remélhetően csótány nélküli kávéját.
 
Nem is a kávé hiányzott neki annyira, hanem a szivarja. Ez napi szertartás volt az életében, egy jó fekete, és mellé egy kubai szivar. Dan nem az az ember volt, aki könnyen lemondott volna a szokásairól.
 
A szivar gondolatától persze eszébe jutottak az eltelt évek. Az elmúlt nyárra gondolt és hirtelen valami keserűt, valami csípőset érzett. Pedig hol volt még akkor a kávé?!
 
Oldal tetejére