Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Mikor az ujjaihoz ért mintha áramütés érte volna.

Nagyi kezén ott csillogott-villogott egy gyűrű.
- Ezt mintha láttam volna már valahol....valamikor...-mondta hősünk elcsukló hangon, majd szeme lecsukódott, agyára pedig kellemes, bizsergető, ringató, puha köd szállt.

Lassan ébredezni kezdek. Érzem, valami keményen fekszem, a szemeimet nem tudom kinyitni, mintha valami puhán leszorítaná. A végtagjaimon ólmos fáradtság vesz erőt.
Furcsa, ismerős illat kúszik az orromba. Ez olyan, mint az a fahéjas-almás sütemény, amit gyerekkoromban édesanyám szokott sütni minden szombaton. Erről az illatról mindig az otthonom jut az eszembe. A barátaim, a szomszédok, a kutyám.
Nem hallok semmi neszt. Semmit. Épp ez a furcsa. Most, hogy a látásomat nem tudom használni, a többi érzékemre kell hagyatkoznom. Feszülten figyelek. Megpróbálom a kezemet mozdítani, hogy körbetapogatózzak. Lassan, nehezen, de engedelmeskedik akaratomnak. Körbesimítok magam körül. Kemény, hideg márványszerű sima felületen fekszem. Megpróbálom felhúzni a lábaimat, hogy az oldalamra gördülve felülhessek. Minden mozdulat oly nehezemre esik, mintha a víz alatt volnék. A gondolataim is pont olyan lassúak. Hol vagyok?
Hogy kerültem ide és miért.
Elájultam?
Teszem fel magamnak a kérdést. De nem lelem a választ és ez teljesen kikészít. Ijedten próbálok mozdulni, de rögtön belém hasít az érzés, hogy nem látok.
Enyhe nyilallást érzek a koponyámban. Rémülten a fejemhez kapok, és ...

egy kopasz folt közepén friss heget érzek az ujjbegyeim alatt.

ixchel írta:

egy kopasz folt közepén friss heget érzek az ujjbegyeim alatt.

Kattints a kibontásához...

Hiába töröm a fejem, nem emlékszem semmire. Hogyan kerülhetett ez ide?

El fog a rémület; vajon mennyi ideje fekszem itt, kik csinálták ezt velem és miért? A kétségbeesés kerülget és én félek ... félek, mert egyedül vagyok és ez a csend ...

De aztán a fahéjas süti illata reménnyel tölt el. Otthon...

A nőnek nagyon puha keze volt. Kecses, hosszú ujjai, frissen manikűrözött körmei ápoltságot sugároztak.

Ma jó napom van.

Mondta a férfi majd ledőlt az ágyra...

És tizenkét órát aludt egyhuzamban, álomképek nélkül. Reggel mégis úgy ébredt, mint akit fejbe vágtak, mert...

...homályos emlékképek zöngtek az agyában. Emlékek, amelyeket nem tudott összeegyeztetni azzal, akit a tükörben látott, mikor teljes testében remegve valami borzalmas kimerültségtől, kicsoszogott a fürdőszobába.
Párnagyűrte arcán borosta sötétlett, vonásai tökéletesen ismeretlenek voltak önmagának. Csak a szeme, a tekintete maradt ugyanaz, s az elborzadástól tág pupillák mögött szinte hallhatóan sikoltozott egy megzavarodott lélek, miközben végigtapogatta-nézte a testét, és regisztrálta a változást, amit képtelen volt elfogadni: valami szörnyű, szörnyű hiba történt, míg ő eszméletvesztetten aludt. Sőt, talán még mindig alszik, és rémálmodik éppen. Mert az egyszerűen nem történhet meg, talán csak valami nevetséges, morbid fantasyben, hogy reggel férfiként ébred, nem igaz?!

Miután ezt eldöntötte, felegyenesedett, és újból végignézett magán. Aztán szó nélkül összecsuklott.

Álmodott. Rossz álom volt. Műtét, orvosok és vér. És fájdalom... Tompa, monoton mantra: Túl jó és okos vagy nőnek. Férfivá kell válnod!

Ám ekkor egy hang szólalt meg lelke legmélyén, csendesen, de tagadhatatlanul: Ne menekülj! Ne félj!

A menekülés nem megoldás! Így erőt vett magán...

És reggeli pokolian erős kávéja után leült laptopja elé,hogy informálódjon a nemátalakító műtétek hogyanjáról és mintjéről.

És tátva maradt a szája. Vadul görgette a digitális oldalakat, és egyre inkább összezavarodott.

Miközben a lapokat böngészte,tekintete megakadt valamin.Nem,ez nem lehet...

Mélyen belenézett a nő szemébe. Szép és veszélyes, mint egy királykobra.

Ez voltam... Hát így múlik el a világ dicsősége...