Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Ez a történet egyre érdekesebb. Várom, gondolom más is a folytatást.

Az író hatalmas dilemmában volt:vajon mi volna a legjobb folytatás,talán mèg egy váratlan fordulat,vagy èpítsem az irományt a kettejük viszontagságainak a tárgyalásával? Inkább a másodikat preferálom,az első túlságosan hatásvadász,alszom rá egyet ès majd kiderül.

Az író másnap reggel, mikor felébredt rádöbbent, hogy semmi ihlete nincs. Rá sem akart gondolni, hogy a kiadója hogyan fogja értékelni a szabotálást. A szerződés köti, az időpont adott. - Na, jó iszom egy kávét - gondolta.

Kávéja mellé, a szokásos reggeli sütijét ette. Egyre csak gondolkodott...Majd döntött. Először a viszontagságokat fogja tárgyalni, váratlan fordulatokkal tetézve. Igen. Így lesz ez tökéletes.

Az igazság az ,hogy fogalmam sincs mit tegyek,-gondolta az író, de majd csak jön az ihlet.

És várt, és várt, de az Ihlet nem jött. Egyszer csak kopogtattak az iró ajtaján. Az iró arca felderült, kávéját letette az asztalra és az ajtó felé rohant. Ez már biztos, hogy az Ihlet!Megjött!-kiáltott fel boldogan. Amikor azonban a kilincsre tette a kezét megtorpant. Be akarom én engedni?

Az író jól összeszidta magát, hogy miért tétovázik. Várta - itt van az Ihlet - és most be kell engedni. Ez most már így eléggé misztikus, sőt utópisztikus lenne, ha igaz lenne gondolta az író, amikor felébredt. Nem akarta elhinni, hogy átaludta a délutánt...

....esteledett,villanyt kapcsolt,helyet foglalt az íróasztalánál.Hol is hagytam abba??

Dancing Queen, Gimme,gimme,gimme, Waterloo... - óh igen az ABBA !

Nem kell több KV, inkább egy kis meghitt hangulat - halk zene, narancs illat s máris megy minden mint a karikacsapás

Neki gyürkőzött,felrakta a régi lemezjátszójára az Abba nagylemezét, ezeréves írógépjén pötyögni kezdett........

Leütötte az első, a második, majd a harmadik .... és a sokadik billentyűt. De a papír üres maradt, a jól ismert kattogás és csilingelés a sor végén elmaradt. "Ez hogy lehet?" - kérdezte félhangosan, majd ismét leütött pár billentyűt. Semmi. Megtornáztatta sietősen az ujjait, ahogy a zongoristák szokták, még ropogtak is az ízületei. És újra nyomott. És újra. És egyre kétségbeesettebben püfölte a gombokat. De azok meg sem rezdültek.

Sam még soha nem érezte magát ennyire bizonytalannak, vajon mit fog mondani a gyereknek,ha meglátja, hogyan egyezteti össze a karrierét a gyereknevelés nyűgjeivel és akkor lefelé menet ,hirtelen eszébe jutott, nevelőnőt fogok alkalmazni,aki leveszi a vállamról a teher nagy részét, azonban az érzelmi közeledés egy nagyon nehéz kérdés lesz, általában a gyerekek a hozzátartozóik elvesztése után azt a személy kezdik hibáztatni ,aki bekerül az életükbe.

Genialis írta:

Sam még soha nem érezte magát ennyire bizonytalannak, vajon mit fog mondani a gyereknek,ha meglátja, hogyan egyezteti össze a karrierét a gyereknevelés nyűgjeivel és akkor lefelé menet ,hirtelen eszébe jutott, nevelőnőt fogok alkalmazni,aki leveszi a vállamról a teher nagy részét, azonban az érzelmi közeledés egy nagyon nehéz kérdés lesz, általában a gyerekek a hozzátartozóik elvesztése után azt a személy kezdik hibáztatni ,aki bekerül az életükbe.

Kattints a kibontásához...

Ó, már teljesen megfeledkeztem a balesetről, Terka néniről és a kisgyerekről. Igen csak nehéz feladatok várnak Samra. Optimizmusa át fogja segíteni a nehézségeken.

Belépett az ajtón , síri csend volt, benézett minden szobába , de nem talált senkit. -Biztosan a kórházban vannak, -gondolta Sam, aztán meglátott egy cetlit az íróasztalon.

A cetli lehet, hogy fontos információt tartalmazott, de Sam sajnos nem tudta elolvasni. A papír elázott a tinta szétfolyt a szöveg ezáltal olvashatatlanná vált. - Most mit tegyek? - ez a gondolat zsongott a fejében.

Aztán megcsörrent a telefonja. Felvette, Terka nénje férje volt a vonalban. -A feleségemet most vitték be a műtőbe, kritikus az állapota, itt van velem az unokám is, kérem jöjjön el érte,én nem megyek addig innen sehova, amíg pontosan meg nem tudom mik a kilátásaink. Mikorra tud ideérni? -Fél óra múlva odamegyek. -Rendben, köszönöm. Holnapra egyébként fel kellene készíteni az unokámat a matekdolgozatára is, témazárót írnak , algebrából. -Értem, nem lesz gond, viszonthallásra. -Nincs menekvés, menthetetlenül el kezdtem sodródni egy olyan szituációba, amit a hátam közepére sem kívánok, már most belefáradtam-gondolta Sam, aztán gyorsan visszament a lakásába, és megkereste a kulcsait. Aztán lement a garázsba és elindult a kórház felé.

Az autójával minden rendbe volt még tegnap, de ma valami mégsem stimmelt. Lehúzódott az út szélére kiszállt a kocsiból és akkor látta meg a vandalizmus "csodálatos" következményét. Az autó gumijait kiszúrták. Idegességében üvölteni tudott volna. Várja Terka néni férje és egy kisgyerek a kórházban. Távolban látott egy autót amely túl gyorsan közeledett...

Meg kell állítanom ,döntött pillanatok alatt,felemelt kézzel kiállt az útszélére és integetni kezdett. Az autó lassított ,hirtelen fékezett és megállt!.És akkor....

A kis kínai sofőr kiszállt, kinyitotta a csomagtartót, onnan előbújt a váltás , majd az új sofőr így szólt, tesszék, cak, tesszék, olcó a fuvar. -Sam úgy meglepődött, hogy azt is elfelejt
ette hirtelen, hogy hova is indult, aztán gyorsan döntött és beszállt. -Hová parancolja az úr? -A városi kórházba, kérem. -Áhogy kivánni teccik, márisz indulunk-mondta a ferde-samű.....