Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Egy ókori idilli kroko dili.

Pfujj, hogy én mennyire utálom a krokodilokat! - sóhajtotta, mikor visszaért és a vödröt vizestül, rongyostul lecsapta a földre.

-Miért pont krokodil, ez nem állatkert?! - nézett fel a plafonra kezeit széttárva.

Lába alatt már ott csordogált a vödörből kifolyt víz és még azt sem vette észre sem, hogy a háta mögött valaki vagy inkább valami árnyéka lassan de biztosan felétart és rávetűl egyre nagyobb teljességében...

Hirtelen hátranézett,még a lélegzete is elállt amikor meglátta a mögötte álló alakot,felsikoltott,----hogy kerülhetett ide,ez a szörnyeteg!!!!!!!!!!!!!

Ne félj tőlem! -szólt a szörnyeteg.Azért jöttem, hogy segítsek Neked!

Akkor jóóó! Akkor neeem fééélek.- válaszolt elhaló hangon.

Pedig minden porcikájában remegett, ilyen félelmet még sosem érzett azelőtt, mégis erőt vett magán... Tudta, nincs más választása...

Csillogo, barsonyos tekintetu szemekbe nezett.

Csodák csodája,már nem is látta szörnyetegnek,elmosolyodott!

Nézte, nézte és a szive megtellt a szeretet melegével.

A pillanat félelme megtört, a varázslat eluralkodott rajta, lágy hullámokban körbeölelte.

-Ki vagy te rettenetes..., csodalatos...? -kerdezte mintha alomban jarna.

A választ már nem hallotta,felébredt!

Felemelte fejet az asztalrol, keze a vodorben uszott,...a kavefolt kulonos rajzolata otlott ismet a szemebe.

Megborzongott,talán mégsem álom volt?

Ekkor szólalt meg a vekker a sarokban. Már nem emlékezett, hogyan került oda.

Feltápászkodott,kinézett az ablakon ,gyönyörű napsütést láthatott,elhatározta ma elmegy itthonról,ebben a pillanatban kopogtak az ajtón----------

-Jaj, eleg mar az izgalmakbol! -es kimaszott a hatso ablakon, hogy hatulrol megleshesse az idegent, akarki legyen is az.

A falhoz tapadva lopakodott. Akár matrica is lehetnék! - gondolta, s megállapította, hogy minden félelmetes dologban van valami pillanatnyi derű is.