Mai fiatalok

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.





No, akkor vágjunk bele...
Kölökkoromban imádtam diszkóba járni. Jó zene (90-es évek közepe-vége), jó társaságok. Aztán elmúlt a varázsa. Megjelentek a fiatalok. Halálrészeg 13 éves, 40 kilós srácok, akik mindenkit meg akartak verni, és mindenkit meg akartak dugni. Gondolom mindenkinek ismerős a helyi „Don Juan” csajozós jelszava: „Szétsz*patom az agyát, aztán mehet a
g*cibe!” De a lányok sem voltak jobbak. 12 éves kislány ajánlkozik fel egy sörért. Mindegyik szájában cigi. Undorítóak…

Minden nap azt látom az utcán hogy iszonyat kemény középiskolások vannak nálunk. Mindenkinek beszólogatnak, a buszon hangoskodnak, zavarják a többi utast. Miért nem tudnak kulturáltan viselkedni?

A másik problémám a beszédük. Én elhiszem, hogy ez a menő, de minek kell, hogy minden harmadik szavuk káromkodás legyen? Úgy anyázzák egymást, mint ahogy más az igekötőket használja. A társa meg röhög rajta. Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de ha nekem valaki anyázna, akármilyen haverom, úgy vágnám szájba, hogy kiköpi a fogait.

Számos internetes fórumon jelen vagyok, sokat olvasok. Itt még szembeötlőbb a kommunikáció torzulása a fiatalságnál. Amit a legjobban utálok, az a netes szleng ész nélküli használata. A „LOL” kifejezéstől egyenesen a falra mászok. A hideg kiráz tőle. És egyre többet használják nem odaillő helyeken is. „Megyek eszek valamit lol…” Ennek mi értelme? De hallottam már Counter Strike szerveren egy 9 (!) éves kisgyerektől élőben is, semmi hangszínnel. Gusztustalan…

Az anyázás a neten is divat náluk, mindenkinek lóf*szt, válogatás nélkül. Az értelmesebbjével egész jól lehet beszélgetni, de a legtöbbjük, ha vitába szállnak velük, esetleg meg is cáfolják őket, végső érvként a „K*rva *nyád, hülye b*zi!” nevű fegyvert kapja elő. Esetleg még hozzáteszi, hogy „Ennyi!”

A másik vesszőparipám a helyesírás. Egyszerűen nem tudnak helyesen írni. Nem nem akarnak, nem tudnak. „Mongyátok, hadgyuk, külddjetek” és társai. A „j” és „ly” a legtöbb fiatalnak problémát okoz. De akkor vajon mit csináltak az iskolában? Számomra az idegesítő, és bántja a szemem. Ha szól az ember neki, akkor megsértődik, és közli, hogy tud helyesen írni, csak sietett. Könyörgöm, ez egy fórum, hova siet? Saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt azzal, hogy az írására sem ad. Gondolom sokunknak ismerős dragonfx írásnak nevezett random betűdobálása. Nekem fizikai fájdalmat okoz néha kielemezni, mit is akart.

Végül egy kis kulturális példa: Pár hete ülök a buszon, mögöttem kb. 15 éves pár. Egyszercsak elkezdenek Trianonról beszélgetni. Mert ha ők ott lettek volna, megmutatták volna, hogy kellett volna csinálni. Nem tudták, mi is volt Trianon, de ők megmutatták volna…

Nem célom ezen írással bárkit is megbántani, de talán páran magukba néznek, és esetleg nem egy olyan generáció fog felnőni, aki még kommunikálni sem képes…

Kedves Ingridimola! Tudod, én az 1960-as években voltam "mai" fiatal. Ha esetleg... beat generáció. Mi tudtunk helyesen írni, sikk volt teljesíteni az iskolában, mert mi magunknak tanultunk. Mi más értékeket tagadtunk. Mert tagadtunk mi is és legalább annyira megbotránkoztattuk vele a szülők generációját. És mi lett belőlünk? Pontosan olyan konformista egyen ember, mint amilyenek a szüleink voltak, gyakorlatilag ugyanazokat az értékeket tiszteljük, gyakorlatilag ugyanúgy élünk.

Nem örvendetes ahogyan a gyerekek beszélnek. Nem örvendetes a helyesírásuk katasztrofális alakulása. De én inkább azon gondolkodnék, hogy a nagyszülők és szülők generációja mit is csinált rosszul, hogy ilyenek lettek. Mert bizony minden ilyen gyerek a mi példánkon nőtt fel.

Mai fiatalok mindig is lesznek, és mindig velük lesz a baj. Az hogy tizenévesek nyomják az "anyagot" a diszkókban, aztán egymás gatyájába ugrálnak, vagy vetik hanyatt magukat néhány tablettáért, sajnos létező jelenség, arra nincs mit mondanom, mikor a családi kocsival, halál elázva a kölyök ötödmagával feltekeredik egy útszéli fára, vagy a tizenhárom éves Bözsike hasa nőni kezd. Ez is, az is afféle diszkóbaleset, szülői felelőtlenség.
Kilencven környékén én is sokszor csúsztam haza hason bulikból 16 évesen, de hát a suliban együtt ittunk a szakoktatóval, és nem mindig ő maradt felül a versenyben. Otthon persze sosem lettem eltángálva, anyámék sosem vertek, de egyszer csak meguntam nézni anyám kisírt szemeit, és elmaradtak a bulik. Olyannyira, hogy most a ló túloldalán vagyok.
Szóval ez is elmúlik, ami gyerek-, vagy fiatalkorban hú de menőnek, lazának tűnik, az néhány év múlva nem lesz az.
Előbb-utóbb az ember rákényszerül, hogy felelőséggel viseltessék önmaga és a környezete iránt, és idővel Emberré váljon. Szerencsére ezek vannak többségben. Az pedig továbbra is a mi felelősségünk, hogy a gyerek miféle társadalmi értékeket képes magáévá tenni, de ehhez néha engedni is kell a pórázon.

a mai fiataloknak a mai kozepkoruak a szuleik.. nekem is van egy 13 es egy10 eves fiam a legnagyobb gond szerintem hogy az ember hajt es keveset vagyunk veluk...mar kicsikorban kulon gyerekszoba tanulas programok mindez a szulo nelkul....

Nem igaz, hogy minden tapló sihederből egyenfelnőtt lesz. Régen sem így volt és ma sincs így. És az sem igaz, hogy minden fiatal egyforma tapló. Lesznek, akik ostoba fajankók maradnak. A topicokban megjelenő írásaikból már meg lehet állapítani most is , hogy kik. Jól írta a témaindító, hogy egyesek olyan nyelvezetet használnak, hogy meg sem lehet állapítani, hogy mit akarnak. A számítógép és az internet előretörésével a bunkóság koncentráltabban ér el bennünket, mert olyan egyének is szóhoz jutnak, akik beszélni sem tudnak rendesen, nem hogy írni.Én is úgy voltam már jópárszor , hogy rendre utasítottam a delikvenst. ilyenkor a legtöbb esetben eltűntek. A mi felelőségünk, hogy nem menjünk el szó nélkül a jelenség mellett és bátran dörgöljük oda az ifjú nyelvalakítóknak, ha köbre emelik a trágárságot.

Ingridimola írta:

No, akkor vágjunk bele...
Kölökkoromban imádtam diszkóba járni. Jó zene (90-es évek közepe-vége), jó társaságok. Aztán elmúlt a varázsa. Megjelentek a fiatalok. Halálrészeg 13 éves, 40 kilós srácok, akik mindenkit meg akartak verni, és mindenkit meg akartak dugni. Gondolom mindenkinek ismerős a helyi „Don Juan” csajozós jelszava: „Szétsz*patom az agyát, aztán mehet a
g*cibe!” De a lányok sem voltak jobbak. 12 éves kislány ajánlkozik fel egy sörért. Mindegyik szájában cigi. Undorítóak…

Minden nap azt látom az utcán hogy iszonyat kemény középiskolások vannak nálunk. Mindenkinek beszólogatnak, a buszon hangoskodnak, zavarják a többi utast. Miért nem tudnak kulturáltan viselkedni?

A másik problémám a beszédük. Én elhiszem, hogy ez a menő, de minek kell, hogy minden harmadik szavuk káromkodás legyen? Úgy anyázzák egymást, mint ahogy más az igekötőket használja. A társa meg röhög rajta. Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de ha nekem valaki anyázna, akármilyen haverom, úgy vágnám szájba, hogy kiköpi a fogait.

Számos internetes fórumon jelen vagyok, sokat olvasok. Itt még szembeötlőbb a kommunikáció torzulása a fiatalságnál. Amit a legjobban utálok, az a netes szleng ész nélküli használata. A „LOL” kifejezéstől egyenesen a falra mászok. A hideg kiráz tőle. És egyre többet használják nem odaillő helyeken is. „Megyek eszek valamit lol…” Ennek mi értelme? De hallottam már Counter Strike szerveren egy 9 (!) éves kisgyerektől élőben is, semmi hangszínnel. Gusztustalan…

Az anyázás a neten is divat náluk, mindenkinek lóf*szt, válogatás nélkül. Az értelmesebbjével egész jól lehet beszélgetni, de a legtöbbjük, ha vitába szállnak velük, esetleg meg is cáfolják őket, végső érvként a „K*rva *nyád, hülye b*zi!” nevű fegyvert kapja elő. Esetleg még hozzáteszi, hogy „Ennyi!”

A másik vesszőparipám a helyesírás. Egyszerűen nem tudnak helyesen írni. Nem nem akarnak, nem tudnak. „Mongyátok, hadgyuk, külddjetek” és társai. A „j” és „ly” a legtöbb fiatalnak problémát okoz. De akkor vajon mit csináltak az iskolában? Számomra az idegesítő, és bántja a szemem. Ha szól az ember neki, akkor megsértődik, és közli, hogy tud helyesen írni, csak sietett. Könyörgöm, ez egy fórum, hova siet? Saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt azzal, hogy az írására sem ad. Gondolom sokunknak ismerős dragonfx írásnak nevezett random betűdobálása. Nekem fizikai fájdalmat okoz néha kielemezni, mit is akart.

Végül egy kis kulturális példa: Pár hete ülök a buszon, mögöttem kb. 15 éves pár. Egyszercsak elkezdenek Trianonról beszélgetni. Mert ha ők ott lettek volna, megmutatták volna, hogy kellett volna csinálni. Nem tudták, mi is volt Trianon, de ők megmutatták volna…

Nem célom ezen írással bárkit is megbántani, de talán páran magukba néznek, és esetleg nem egy olyan generáció fog felnőni, aki még kommunikálni sem képes…

Kattints a kibontásához...

Azt hiszem ez sajnos nagyon igaz.......De ezt nem lehet maximálisan a korra,és a társadalomra hárítani,elvesztek valahol azok az értékek,amiket nekünk még átadtak a szüleink.......sajnos

Sziasztok!
Én még 20 éves vagyok, de én ahogy kívűlről látom magam, még nem "romlottam" el. Igazm cigizem, de az alkoholt nem szeretem, diszkóba, vagy mibe nem járok, és 2 éve vagyok együtt a barátommal, akivel másfél éve együtt lakom. Nekem az jelenti a kikapcsolódást, ha vele vagyok, olvasok, zenét hallgatok (de nem a mostaniakat, pár kivétellel). Az én korombeliek közt is van rengeteg retardált, "buta" emberke, akik nem tudnak mihez kezdjenek magukkal, így alkoholmámorban úsznak, elpókerezik anyuci-apuci pénzét, új "teló", a legjobb!!!, persze, nike cucc, tudod, most vettem 20 "rongy" volt. Ezektől a falra mászok. Vannak még persze értelmes fiatalok, de sajnos egyre kevesebbel találkozok.
A mostani 14-18 éves korosztály a legrosszabb. Lányok-fiúk egyaránt, és nem értem mi a menő abban, hogy az egész napot msn-en töltik, mert nekik az az élet, és a hugom azt mondta valamelyik nap, hogy ha nem lenne számítógép és internet, kiugrana az ablakon... Egyébként 15 éves.
Ugyanez a korosztály előszeretettel hangoztatja buszzon, buszmegállóban, utcán, mindenhol, hogy előző este mennyit ittak, mit és hogy berúgtak...
Ezzel a korosztállyal nem tudom mi lesz, de ha ez a jövő...
Sokakra nem lehet hatni semmivel...
Egyszerúen értetlenül állok ezek előtt, és csak meresztem a szemem... Egyszerűen gusztustalan amit művelnek. De főleg a lányok. Én nagyon szégyellném magam, ha berúgnék. Sosem voltam egyébként részeg. Mélységesen felháborít ez az egész.
Sokan mondják, hogy nevelés kérdése, hogy mit csinálnak a mai fiatalok, hogyan viselkednek, de szerintem nem teljesen igaz. A legjobbat is el lehet rontani. Az emberek gyengék, nem akarnak kilógni a sorból. Tisztelet a kivételnek!

Sziasztok,

Nekem már két felnőtt gyermekem van, és mint minden szülő én is átéltem gyermekeim tinédzserkori lázadásait. Szerintem ez a kor mindkét félnek nehéz, ezért kompromisszumokat kell kötni. Valamit valamiért. Azért szerintem a legtnagyobb hiba, amit a szülők sokszor elkövetnek, hogy nem következetesek. Ezt úgy értem, hogy amit ma nem szabad, azt holnap sem lehet megtenni. Még akkor sem, ha a barátnő szülei a barátnőnek megengedik. Az a "jól van most az egyszer" vagy a "máskor ne történjen meg" dolog csak ront a helyzeten. Akinek gyereke van, az bizonyára észrevette, hogy születésüktől fogva igyekeznek a saját akaratukat érvényesíteni.
Én az "el akarok menni bulizni, mert a szomszédot is elengedik" (persze 13 évesen) úgy oldottam meg, hogy hétvégente nálunk csináltunk bulit - persze felnőtt felügyelet alatt. Nem volt kis kihívás, hogy úgy vegyek részt a bulin, mintha ott se volnék. Ez az ötlet annyira bejött, hogy még 20 évesen is legszivesebben nálunk jöttek össze a fiatalok, és egyiket sem zavarta, hogy felnőtt van közöttük. Sőt a későbbiekben ügyeltek is arra, hogy a párommal mi is otthon legyünk, ha buli van.
Ha valaki gyereket vállal, annak tudnia kell, hogy sokat kell vele foglalkozni. Baj az is, hogy már pici korában odaültetik a TV elé és "had nézze, legalább nyugton van". Amilyen műsorok vannak manapság a televízióban, hát... nem a legjobb megoldás. Ha valakinek nincs ideje gyereket nevelni, akkor az ne szüljön!

eliniki írta:

Sziasztok!
Én még 20 éves vagyok, de én ahogy kívűlről látom magam, még nem "romlottam" el. Igazm cigizem, de az alkoholt nem szeretem, diszkóba, vagy mibe nem járok, és 2 éve vagyok együtt a barátommal, akivel másfél éve együtt lakom. Nekem az jelenti a kikapcsolódást, ha vele vagyok, olvasok, zenét hallgatok (de nem a mostaniakat, pár kivétellel). Az én korombeliek közt is van rengeteg retardált, "buta" emberke, akik nem tudnak mihez kezdjenek magukkal, így alkoholmámorban úsznak, elpókerezik anyuci-apuci pénzét, új "teló", a legjobb!!!, persze, nike cucc, tudod, most vettem 20 "rongy" volt. Ezektől a falra mászok. Vannak még persze értelmes fiatalok, de sajnos egyre kevesebbel találkozok.
A mostani 14-18 éves korosztály a legrosszabb. Lányok-fiúk egyaránt, és nem értem mi a menő abban, hogy az egész napot msn-en töltik, mert nekik az az élet, és a hugom azt mondta valamelyik nap, hogy ha nem lenne számítógép és internet, kiugrana az ablakon... Egyébként 15 éves.
Ugyanez a korosztály előszeretettel hangoztatja buszzon, buszmegállóban, utcán, mindenhol, hogy előző este mennyit ittak, mit és hogy berúgtak...
Ezzel a korosztállyal nem tudom mi lesz, de ha ez a jövő...
Sokakra nem lehet hatni semmivel...
Egyszerúen értetlenül állok ezek előtt, és csak meresztem a szemem... Egyszerűen gusztustalan amit művelnek. De főleg a lányok. Én nagyon szégyellném magam, ha berúgnék. Sosem voltam egyébként részeg. Mélységesen felháborít ez az egész.
Sokan mondják, hogy nevelés kérdése, hogy mit csinálnak a mai fiatalok, hogyan viselkednek, de szerintem nem teljesen igaz. A legjobbat is el lehet rontani. Az emberek gyengék, nem akarnak kilógni a sorból. Tisztelet a kivételnek!

Kattints a kibontásához...

szió a leirtakkal teljesen egyet értek.. kivétel talán a nevelés kérdése..
én 31 éves vagyok három családom van. de igen is nagyon sokat számít a nevelés ... ha egy gyerek mellet ott a szülő és mutatja neki az utat le ül vele megbeszélni dolgokat akkor sztem a csemete egy idő után már maga is látja mi a helyes és mi nem... sok szülő ráhadja a gyerekre a döntést ami persze nem rossz, de ha nem áll a háttérben, ha nem figyel.kérdez akkor bizony nem kell meglepődni ha a csemetéje a rosszabik utat választja..
sajnos sok szülőnek se kedve, se ideje hogy utána járjon mit is csinál a gyerek napközben...
az én példám az hogy a tizenhárom éves gyerekem a mai napig beszámol ,hogy mi történt a suliban,baráttokal ,meg ugy álltalában az idő tájt mig nem volt itthon.. beszámol,mert tudja ,hogy ugyis megtudom hogy mi is zajlik körülötte.. perzse ő is probálkozott már kicselezni de rájött hogy ezzel nem jutott elöbre... sőt
ha egy szülőnek fontos a gyerek akkor igenis vegye a fáradságot és kérdezzen , "kutasson" és merjen a gyerekének nem csak a szülője lenni hanem a barátja is

Abban egyetértek, hogy a nevelés nagyon sokat számít, de szerintem ez egy igen összetett dolog. A mai világban mindenki rohan, a munkahelyen teljesíteni kell és senkit nem érdekel, hogy az embernek gyerekei vannak, akikre oda kell figyelni. Sajnos a kollégák se toleránsak egymással (tisztelet a kivételnek). A tv-ben a matiné ideje alatt mennek a durva mesefilmek, ami agresszívitásra neveli a gyerekeket. Amikor én gyerek voltam, a suliban lekötöttek minket. Volt sport, nyáron táborok, kirándulások. Később a kerületen belül el tudtunk menni szórakozni, mert volt hova. Nem kellett félnie a szüleimnek, mert tudták hol vagyok, kikkel vagyok. Ha elment a busz, hazasétáltunk. Csapatostol, mert egy környéken laktunk és fél órán belül hazaértünk. Most nincs semmi. A sportlétesítményeket bezárták, a művelődési házakat összevonták. A tanárok nem mondhatják meg a szülőknek, hogyha cigizik, drogozik a gyerek, mert annak személyiségi jogai vannak. Az eszem megáll. Mitha mindez azért történne, hogy a mai fiatalokat elbutítsák, elvadítsák. Persze a szülőkön is sok múlik. Már ahhoz is sok energia kell, hogy kompenzálják ezeket a negatív hatásokat. Az én gyerekeim még kicsik, ovisok. Igyekszem minél több időt velük tölteni, a 8 órás állás mellett. Néha úgy érzem magam, mint egy logisztikai központ. Ott lenni, minden ovis programon, ha valamit vinni kell az oviba meglegyen, megtalálni a megfelelő különórát és elvinni rá a gyereket, hétvégén kirándulás, színház, kreatív programok, vagy otthon a közös főzés, takarítás, játék. Kicsit félve tekintek a kamaszkor elé. Remélem, hogy amit most kapnak tőlem érzelmileg, az elég alapot ad majd ahhoz, hogy átvészeljük azt az időszakot.

Rohanó világ...Sietni...sietni...

Hogy jutottunk el idáig? Idáig, ahol az ember egy szám lett, egy apró mennyiség a rendszerben, ahol egyre jobban nem számít ki vagy, mi vagy te, mit gondolsz, csak a teljesítményed a fontos. Mi lesz pár 10év múlva?

Fegyorsult a világ, a mobiltelefon, az internet... sokak szerint egy nagy áldás, hiszen bárkit, bármikor elérhetünk, bármit megtudhatunk... ez minden vágyunk IGAZ? Uralkodni, hatalmat gyakorolni, többet tudni mint más... külömbnek lenni!
Nagyon sok árnyoldala van ennek a mai rohanó világnak, amiknek a hosszabbtávu hatásait még nem látjuk, vagy mondhatnám hogy nem akarjuk látni!

Erre a hatalmas információáradatra nincs felkészülve az agy! Nem képes ennyi adat közül értelmesen szelektálni, még egy fejlettnek mondható felnőtt agy sem, nemhogy egy gyereké! Mindenre kihatása van: a mindennapi életünkre, gondolatainkra, emberi kapcsolatainkra (barátság, szerelem, család), a céljainkra, a jövőnkre! Menekülésre nincs mód, ha megpróbálsz kilépni a körből, elveszel...

A nagyvárosokból vett mintákon lehet a legjobban elemezni a jelenséget. Mivel évről évre egyre városközpontúbbá válik a világ, a vidék szerepe csökken, igy ez a mintavételi hely a mérvadó a jövő felé tekintve.

Kezdjük a gyerekekkel, a jövő "reménységeivel"! Hogy telik egy nagyvárosi 9-10 éves lurkó átlagos napja: Reggel felkel, normálisan megreggelizik a családjával. IGEN, ez a mondat kb 20-25 évvel ezelőtt megállta volna a helyét. Manapság csak a szerencsésebbek akik otthon reggeliznek, ha reggeliznek egyáltalán, és csak az igen szerencsések akik a szüleikkel együtt teszik ezt. Évről évre több gyerek nő fel csonkacsaládba... Ahol csak egy szülő neveli gyerekét/gyerekeit, ne csodálkozzunk, hogyha nem tud lehetőséget teremteni egy normális, nyugodt reggelire. Több okra vezethető ez vissza: manapság minden családban minimum 5-10 csatorna van a TV-ben, mivel itt városról beszélünk, ez a szám akár 20-30 is lehet. A gyerek tanulás után teljesen természetesnek véli, hogy leül a TV elé, és addig bámulja mig el nem alszik.. Ha van otthon számítógép, a helyzet rosszabb, addig játszik, netezik, amig teheti. Így mivel későn feküdt le, reggel nem marad annyi idő a készülődésre. Ha a szülőnek/nek van munkája, a közlekedési lehetőségek miatt nekik sincs sok idejük, hogy reggelente a gyerekkel foglalkozzanak, mivel sietni kell, hogy beérjenek a munkába, elintézzék az aznapi nemkevés tenni valót. SIETNI, SIETNI,mert elfogsz késni... ez a szó hangzik el reggelente a legtöbbet.

KóborAngyal írta:

Hogy jutottunk el idáig? Idáig, ahol az ember egy szám lett, egy apró mennyiség a rendszerben, ahol egyre jobban nem számít ki vagy, mi vagy te, mit gondolsz, csak a teljesítményed a fontos. Mi lesz pár 10év múlva?

Fegyorsult a világ, a mobiltelefon, az internet... sokak szerint egy nagy áldás, hiszen bárkit, bármikor elérhetünk, bármit megtudhatunk... ez minden vágyunk IGAZ? Uralkodni, hatalmat gyakorolni, többet tudni mint más... külömbnek lenni!
Nagyon sok árnyoldala van ennek a mai rohanó világnak, amiknek a hosszabbtávu hatásait még nem látjuk, vagy mondhatnám hogy nem akarjuk látni!

Erre a hatalmas információáradatra nincs felkészülve az agy! Nem képes ennyi adat közül értelmesen szelektálni, még egy fejlettnek mondható felnőtt agy sem, nemhogy egy gyereké! Mindenre kihatása van: a mindennapi életünkre, gondolatainkra, emberi kapcsolatainkra (barátság, szerelem, család), a céljainkra, a jövőnkre! Menekülésre nincs mód, ha megpróbálsz kilépni a körből, elveszel...

A nagyvárosokból vett mintákon lehet a legjobban elemezni a jelenséget. Mivel évről évre egyre városközpontúbbá válik a világ, a vidék szerepe csökken, igy ez a mintavételi hely a mérvadó a jövő felé tekintve.

Kezdjük a gyerekekkel, a jövő "reménységeivel"! Hogy telik egy nagyvárosi 9-10 éves lurkó átlagos napja: Reggel felkel, normálisan megreggelizik a családjával. IGEN, ez a mondat kb 20-25 évvel ezelőtt megállta volna a helyét. Manapság csak a szerencsésebbek akik otthon reggeliznek, ha reggeliznek egyáltalán, és csak az igen szerencsések akik a szüleikkel együtt teszik ezt. Évről évre több gyerek nő fel csonkacsaládba... Ahol csak egy szülő neveli gyerekét/gyerekeit, ne csodálkozzunk, hogyha nem tud lehetőséget teremteni egy normális, nyugodt reggelire. Több okra vezethető ez vissza: manapság minden családban minimum 5-10 csatorna van a TV-ben, mivel itt városról beszélünk, ez a szám akár 20-30 is lehet. A gyerek tanulás után teljesen természetesnek véli, hogy leül a TV elé, és addig bámulja mig el nem alszik.. Ha van otthon számítógép, a helyzet rosszabb, addig játszik, netezik, amig teheti. Így mivel későn feküdt le, reggel nem marad annyi idő a készülődésre. Ha a szülőnek/nek van munkája, a közlekedési lehetőségek miatt nekik sincs sok idejük, hogy reggelente a gyerekkel foglalkozzanak, mivel sietni kell, hogy beérjenek a munkába, elintézzék az aznapi nemkevés tenni valót. SIETNI, SIETNI,mert elfogsz késni... ez a szó hangzik el reggelente a legtöbbet.

Kattints a kibontásához...

igen sajnos ez van.. SIETNI SIETNI.. viszonz ok múlik a szülön mennyit enged a gyereknek.. vegyünk a nálunk lévő példád-ami nem törvényszerű,hogy másnál is igy van vagy igy kell lennie-nálunk is van tv sok sok csatornával,van net is.. de én pl. kimondottam olyan helyre helyeztem a gépet ahol simán ráláttok még a házi munka közben is .. tehát szemmel tudom tartani a csemetéim ténykedéseit../ez persze nem azt jelenti .hogy belefolyok a dolgaikba,de ha látom,hogy nem egy neki való oldalon "kavillozik" tehetek hamar ellene... és csak kizárolag lecke után ülhet le a gép elé.. ugyan igy vagyok a tv-vel is persze az nincs szem előt de a fülem mindig "ott van"illetve használatba van a korhatáros menü rész..sajnos sok szülő és most tisztelet a kivételnek!!!! nem foglakozik az ilyen dolgokkal..az a lényeg ha a csemete csendben van..fáradt vagyok csendet szeretnék alapon mennek a dolgok..tényleg, a mai szülők igen le vannak terhelve én ezt nem vitatom, de ha valaki gyereket vállal ahoz az ilyen és hasonló dolgok is velejárnak mint pl tudjunk oda figyelni rájuk és szabjunk határokat még ha nehéz és fárasztó is...

Szervusztok!

Egy ellenpéldát is közreadnék, hogy bízhassunk:

Ezek a mai fiatalok

Sokszor, amikor egyik előadásomról a másikra repülök, megesik, hogy beszédes útitársat kapok. Ez általában kellemes élmény számomra, mivel notórius an figyelem az embereket. Nap nap után rengeteg új ismerőssel találkozom, s rengeteget tanulok abból, hogy nézem és hallgatom őket. Olyan vidám vagy épp szívszaggató történeteket hallottam, hogy bármelyik író megirigyelhetné.
Annál kellemetlenebb, ha olyan utas mellé keveredek, aki csak fásultságának akar hangot adni, vagy politikai nézeteit kívánja kifejteni ezer kilométeren át kényszerű hallgatóságának.
- Hát tudja, ezek a mai fiatalok. . . - kezdett bele egy ilyen alkalommal a mellettem ülő, hogy a sokat megélt bölcs hangján értekezzék mai világunk szörnyűséges állapotáról. Beletörődően sóhajtottam, ő pedig csak mondta, mondta, szapulva a mai tizen- és huszonévesek viselt dolgait, melyekről a tévéhíradó közléseit meglehetősen sajátosan kimazsolázva értesült.
Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor végre-valahára leszálltunk Indianapolisban, és a szállodámba taxizhattam. Vacsora előtt vettem egy helyi lapot, s az egyik belső oldalon találtam egy cikket, amelyiknek szerintem a címoldalon, a főcímek között lett volna a helye.
Egy indianai kisvárosban élt egy tizenöt éves, agydaganatos fiú. Sugárkezelés en és kemoterápián esett át, s mindezek következtében teljesen kihullott a haja. Nem tudom, ki hogy van vele, de én annyi idős koromban beleőrültem volna ebbe!
A fiatalember osztálytársai maguktól megtalálták a megoldást: az összes fiú megkérte az anyját, hadd borotváltassa le a fejét, hogy ne Brian legyen az egyedüli kopasz srác a középiskolában. A cikkhez mellékelt fotón egy anya éppen kopaszra borotválja a fiát, miközben az egész család helyeslően nézi. A háttérben hasonlóan tarfejű fiatalemberek csoportja látszott.
Hát én bizony nem aggódom a mai fiatalok miatt.
Dr. Hanoch McCarty

Szervusztok!
Szeretnék Veletek megosztani egy ötletet, hátha valaki hasznát veszi

Üzenet a jövőbe

Nem sokkal Juli-Ann lányom születése után kezdtem el egy kedves hagyományt, amelyet tudtommal azóta követtek mások is, miután tőlem megismerték. Most elmesélem a történetét, egyrészt azért, mert szívet melengető, másrészt azért, hogy mindenkit az utánzására biztassak.
A kislányom születésnapján minden évben írok neki egy levelet. Ebben helyet kapnak az év során történtek, nehézségek és örömök, mókás helyzetek, olyan dolgok, amelyek számomra vagy az ő számára fontosak, világesemények, a jövendöléseim, különféle gondolatok, stb. A levél mellé fényképek, ajándékok, félévi értesítők kerülnek, és minden egyéb emléktárgy, ami máskülönben biztosan eltűnne az idők során.
Az íróasztalom fiókjában tartok egy dossziét, amelyben egész éven át gyűjtöm mindazt, amit a következő levél borítékjába szánok. Hetente rövid feljegyzéseket készítek az elmúlt napok említés¬re méltó történéseiről, hogy emlékeztetőül szolgáljanak a levél megírásánál. A születésnap közeledtével előveszem a dossziét, amelyből rám zúdul az ötletek, gondolatok, versek, képeslapok, apró kincsek, történetek, balesetek és emlékek tömkelege - a java részüket ekkorra már el is felejtettem -, amelyeket aztán szorgosan átmásolok az az évi levélbe.
Miután elkészült a levél, minden mellékletévei együtt borítékba zárom, és lepecsételem. A borítékra mindig ugyanazt írom: "Éves levél Juli-Ann-nek a papától, ikszedik születésnapja alkalmából. Felbontandó a huszonegyedik születésnapján".
Egy adag konzervált szeretet életének minden egyes esztendejéből, a felnőtt Juli-Ann számára. Ajándék emlékek egyik nemzedéktől a másiknak. Maradandó feljegyzés az életéről, amely az eseményekkel egy időben készült.
Az is hagyomány, hogy megmutatom neki a lepecsételt borítékot, a ráírt megjegyzéssel, miszerint elolvashatja, amint huszonegy éves lesz. Aztán elviszem a bankba, kinyittatom a széfet, és szépen elhelyezem az újabb éves levelet a megelőzők egyre növekvő halmára. Juli-Ann olykor az egészet kiszedi, végigtapogat ja a borítékokat, néha rákérdez a tartalmukra, de mindig megtagadom a választ.
Az utóbbi években odaadogatja nekem gyermekkori kincseit, melyekből már kinőtt, de nem akarja elveszíteni őket. Megkér, hogy rakjam el mindet az éves levélbe, hadd maradjanak meg. Az éves levél megírása legszentebb apai kötelességeim közé emelkedett. Ahogy Juli-Ann növöget, szemlátomást ő is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít neki.
Egy alkalommal a barátainkkal ücsörögtünk, és azon élcelődtünk, hogy ki mit csinál majd a jövőben. Nem emlékszem, hogy pontosan milyen szavak hangzottak el, csak a beszélgetés tartalmát tudom felidézni. Én azon tréfálkoztam Juli-Ann-nel, hogy a hatvanegyedik születésnapján az unokáival fog játszani. Aztán kitaláltam, hogy a harmincegyediken a gyerekeit viszi majd hokiedzésre. Egészen beleéltem magam a mókás játékba, és mivel a lányom is észrevehetően élvezte a dolgot, egyre jobban elragadott a képzelet.
- A huszonegyedik születésnapodon diplomázol majd. - Lehetetlen! - ellenkezett. - Nem érek rá az olvasástól.
Egyik leghőbb vágyam, hogy megéljem a napot, és jelen lehessek abban a csodálatos eljövendő pillanatban, amikor a levélkonzervek feltárulnak, és a beléjük sűrített szeretettömeg előtűnik a múltból, vissza az én felnőtt lányom életébe.

Raymond 1. Aaron

Szép napot kívánok mindenkinek.

Amit írsz az nem igaz

Írtad, hogy a 90es évek végén voltál gyerek és jártál discoba. Én ekkor volta, általános és középiskolás. És életem egyik legszörnyűbb korszaka volt. Az osztálytársaim mindig discoba jártak és csak az volt a menő, aki olyan volt mint ők. Ez Egerben volt. Undorító évek voltak.

Édesapám a 70es években basszusgitáron játszott együtteseben és otthonról vittem magammal a következő zenekarokat: The Doors, The Beatles, Illés, Omega, Black Sabbath, Led Zeppelin. Sokan ismerték az akkor útjára induló Kispál és a borz. Édesanyám a Depeche Mode-ért rajongott. Én ezekkel a zenékkel együtt voltam általános iskolás és középiskolás is. Minden egri ismerősöm megvetett ezekért a zenékért.

És nem igaz, amit írtál.. Az akkori fiatalok még romlottabbak voltak mint a mainak.

Szerencsére nincs már közöm a hevesi megyeszékhelyhez. 2000ban sikerült felvéltelt nyernem a Miskolci Egyetemre, ahol a sok ismerősöm lett egyszerre és pont az az értékrendjük volt mint nekem. Nem néztek le semmiért sem. Sok szép emlékem van a mai napig Miskolcról és a több magyar városból is.

De a te gondolkozásod, főleg a begyepesedett egri személyekéhez hasonlít.

Miért baj az ha egy fiatal szórakozik? Inkább fiatalon szórakozzon, mint elkésve a 35 évesen jöjjön rá, hogy ő nem élte ki magát.

Ja és a mai fiatalság sokkal értelmesebb, mint a 90es évekbeli disco generáció - főleg az egri. :SSSS

Ingridimola írta:

No, akkor vágjunk bele...
Kölökkoromban imádtam diszkóba járni. Jó zene (90-es évek közepe-vége), jó társaságok. Aztán elmúlt a varázsa. Megjelentek a fiatalok. Halálrészeg 13 éves, 40 kilós srácok, akik mindenkit meg akartak verni, és mindenkit meg akartak dugni. Gondolom mindenkinek ismerős a helyi „Don Juan” csajozós jelszava: „Szétsz*patom az agyát, aztán mehet a
g*cibe!” De a lányok sem voltak jobbak. 12 éves kislány ajánlkozik fel egy sörért. Mindegyik szájában cigi. Undorítóak…

Minden nap azt látom az utcán hogy iszonyat kemény középiskolások vannak nálunk. Mindenkinek beszólogatnak, a buszon hangoskodnak, zavarják a többi utast. Miért nem tudnak kulturáltan viselkedni?

A másik problémám a beszédük. Én elhiszem, hogy ez a menő, de minek kell, hogy minden harmadik szavuk káromkodás legyen? Úgy anyázzák egymást, mint ahogy más az igekötőket használja. A társa meg röhög rajta. Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, de ha nekem valaki anyázna, akármilyen haverom, úgy vágnám szájba, hogy kiköpi a fogait.

Számos internetes fórumon jelen vagyok, sokat olvasok. Itt még szembeötlőbb a kommunikáció torzulása a fiatalságnál. Amit a legjobban utálok, az a netes szleng ész nélküli használata. A „LOL” kifejezéstől egyenesen a falra mászok. A hideg kiráz tőle. És egyre többet használják nem odaillő helyeken is. „Megyek eszek valamit lol…” Ennek mi értelme? De hallottam már Counter Strike szerveren egy 9 (!) éves kisgyerektől élőben is, semmi hangszínnel. Gusztustalan…

Az anyázás a neten is divat náluk, mindenkinek lóf*szt, válogatás nélkül. Az értelmesebbjével egész jól lehet beszélgetni, de a legtöbbjük, ha vitába szállnak velük, esetleg meg is cáfolják őket, végső érvként a „K*rva *nyád, hülye b*zi!” nevű fegyvert kapja elő. Esetleg még hozzáteszi, hogy „Ennyi!”

A másik vesszőparipám a helyesírás. Egyszerűen nem tudnak helyesen írni. Nem nem akarnak, nem tudnak. „Mongyátok, hadgyuk, külddjetek” és társai. A „j” és „ly” a legtöbb fiatalnak problémát okoz. De akkor vajon mit csináltak az iskolában? Számomra az idegesítő, és bántja a szemem. Ha szól az ember neki, akkor megsértődik, és közli, hogy tud helyesen írni, csak sietett. Könyörgöm, ez egy fórum, hova siet? Saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt azzal, hogy az írására sem ad. Gondolom sokunknak ismerős dragonfx írásnak nevezett random betűdobálása. Nekem fizikai fájdalmat okoz néha kielemezni, mit is akart.

Végül egy kis kulturális példa: Pár hete ülök a buszon, mögöttem kb. 15 éves pár. Egyszercsak elkezdenek Trianonról beszélgetni. Mert ha ők ott lettek volna, megmutatták volna, hogy kellett volna csinálni. Nem tudták, mi is volt Trianon, de ők megmutatták volna…

Nem célom ezen írással bárkit is megbántani, de talán páran magukba néznek, és esetleg nem egy olyan generáció fog felnőni, aki még kommunikálni sem képes…

Kattints a kibontásához...

Megnyugodtam...néha, mikor ugyanazokat a dolgokat gondolom/mondom ki, iszonyú öregnek érzem magam...pedig nem is olyan régen(na jó, 27 vagyok) még én is a tinédzserek táborát erősítettem, és nem értettem ,hogy a nálam 7 évvel idősebb nővérem miért néz rám furán, amikor az éjszakai bulikban (18 évesen kezdtem)történteket ecseteltem neki(talán az is zavarhatta, hogy őt soha nem engedték el a szüleink)...régimódinak, begyepesedettnek tartottam...bezzeg ma!
ma már én nézek úgy a fiatalokra, mint annak idején a nővérem rám!!
viszont az is igaz, hogy valószínűleg nem így gondolkodnék, ha nem lennének gyerekeim....

b.p. írta:

Kedves Ingridimola! Tudod, én az 1960-as években voltam "mai" fiatal. Ha esetleg... beat generáció. Mi tudtunk helyesen írni, sikk volt teljesíteni az iskolában, mert mi magunknak tanultunk. Mi más értékeket tagadtunk. Mert tagadtunk mi is és legalább annyira megbotránkoztattuk vele a szülők generációját. És mi lett belőlünk? Pontosan olyan konformista egyen ember, mint amilyenek a szüleink voltak, gyakorlatilag ugyanazokat az értékeket tiszteljük, gyakorlatilag ugyanúgy élünk.

Nem örvendetes ahogyan a gyerekek beszélnek. Nem örvendetes a helyesírásuk katasztrofális alakulása. De én inkább azon gondolkodnék, hogy a nagyszülők és szülők generációja mit is csinált rosszul, hogy ilyenek lettek. Mert bizony minden ilyen gyerek a mi példánkon nőtt fel.

Kattints a kibontásához...

Na én ezzel teljes mértékben egyetértek!

Nem csak a szülők és nagyszülők a hibásak! Az egész úgy rossz, ahogy van! A technika fejlődése többek között.
A gyerekek nem tehetnek róla, hogy van internet, TV, mobil ... Jóllehet az én korosztályom az, akik épp lecsúsztak erről a "minden van" világról. És bizonyára ezek közül kerültek ki olyan szülők, akik ő maguk is örülnek, hogy VAN. És akkor miért tiltanák a gyerektől?
Hiába nem kapcsolom fel a tv-t, hogy ne ilyen mai mesét nézzen, mikor elmegy a suliba (oviba is!!!) és másról sem beszélnek!!!!!!!
Én személy szerint nem tiltottam ezeket a meséket. Hiszen, ha itthon nem, majd megnézik máshol. Nézzék csak nyugodtan. De azért oda kell figyelni, és nevelni kell!! Amikor szabadidőm volt (van) leülök olvasni vagy! olyan mesét nézek (mert én szeretem a meséket), ami kedves volt annak idején számomra. És egy idő után azt vettem észre, hogy a gyerek könyvet vesz elő és olvas, és leül mellém megnézni azokat a kedves kis régebbi meséket!

Hibásak vagyunk mi, szülők, hibása a nagyszülők.
Szeretném kérni, hogy valaki ha tud mondjon már valami jó ötletet: hogyan neveljünk ebben a világban?

Első mai fiatalként (17) szólok hozzá?! Egyet kell értsek, hiába a korombeliekre vonatkozik. Mindenkinek az a menő, hogy iszik mint a gödény, már 3 hétre előretervez, hogy ő majd hogy ,,be fog b'szni", meg megy majd a discoba.. Kit érdekel? Menjen, károsítsa magát, azt csinál amit akar, hidegen hagy, különösen egy olyan embertől, aki még büszke is rá.. Nem mondom azt hogy tökéletes vagyok, mert bennem is vannak hibák, de nem fogyasztok alkoholt, és nem dohányzom (igen, a kíváncsiság engem is rávett a kipróbálásra, de ennél tovább nem fajult a dolog), semmilyen szórakozóhelyre nem járok. Azt gondolom hogy ráérek még ezekre, ha egyáltalán kerítek rá alkalmat.. Tökéletesen megvagyok a barátaimmal, akik szintén ezt a nézetet képviselik, barátnőm van már több mint másfél éve, nem is hiányzik az életemből az éjszakákig való bandázás, ivászat, meg dicsekvés hogy ma hány olyan embert vertem meg, akinek még véletlen sem azonos a kor- és súlycsoportja az enyémmel. Aki erre izgul, hajrá, nem véletlen tartunk ott, ahol....

Kedves Piero!
Igazad van, hogy még ráérsz az éjszakai élettel.
Lehet szórakozó helyekre járni, és kell is. De tudni kell viselkedni, és azt, hogy hol van a határ.
Kár, hogy ezt nem tudják.....

Sziasztok.20-as éveim közepén járok.Sajnos azt kell látnom hogy minden évben egyre pimaszabbak a tinik.Nem tisztelik at idősebbeket,azt hiszik nekik mindent szabad, mert még fiatalok.Szerencsére találkozom olyanokkal is akik akisebb csoportba tartoznak.Látszik hogy ezek a fiatalok még azokhoz a szerencsésekhez tartoznak akikkel még törödtek a szülök.
Csak rménykedni tudok hogy egyre több ilyen fiatal lép majd az életbe....