"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
15400506_1618709294821863_3621812694107917716_n.jpg



Szirmay Endre : A fény magasáig


Csak ne ugyanúgy
ahogy eddig formálta az ajkad,
csak ne ugyanazt
ami halálig vigasztalhat,
csak ne ugyanannyit
amennyit felfog a józan elme,
csak ne ugyanúgy
ahogy lángol a lét szerelme;
ne csak azért
hogy a gonoszság megigazuljon,
ne csak annyit
hogy a földobott kő visszahulljon,
ne csak addig
amíg az évek térdre nem buknak,
ne csak annak
akinek mindig béklyók jutnak;
mert - jaj - nem lehet
mindig megszokott ritmusra lépni,
új szív, új hit kell
veled és hozzád hazaérni,
új csodák hite
hogy szerelmünk újra megválthasson,
új bizonyosság
hogy a Föld embernek megtarthasson,
tiszta szavak
fölkiáltani a fény magasáig
és biztos szárnyak
estére együtt szállni hazáig.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
15400898_1615325358493590_7773966057704743221_n.jpg


József Attila : Üvegöntők

Az üvegöntők nagy tüzeket raknak
És vérükkel meg verítékükkel
Összekeverik az anyagot,
Mely katlanukban átlátszóvá forr.
Azután meg táblákba öntik
S erős karjuk fogyó erejével
Egészen símára hengerelik.
És amikor megvirrad a nap,
A városokba meg a tanyai viskókba
Elviszik vele a világosságot.

Néha napszámosnak hívjátok őket
Néha pedig költőnek mondjátok,
Noha nem több egyik a másiknál.
Lassan egyformán elfogy a vérük,
Ők maguk is átlátszókká lesznek,
Ragyogó, nagy kristályablakok
A belőletek épülő jövendőn.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
15267589_1613716305321162_8284097239657130529_n.jpg


Sík Sándor : Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17424946_1790470997645691_4777773541289925059_n.jpg


Raffai Sarolta : Könyörgés


Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag

17362446_1789139891112135_8264982356463912454_n.jpg


Tóth Árpád : Kora márciusi napsugár


A végtelenből jött, de a platánok
Hallgattak, a sok zord, kevély sudár,
- Csak villámtól reszketnek a titánok,
Mit nékik egy kis halavány sugár! -

S ő félve zuhant alá, a mogorva
Törzsek között oly sötét volt a kert!
De lenn egy csöndes, paraszti bokorra,
Egy alázatos, vak pajtásra lelt.

Akkor a sugár szelíd aranyszája
Súgott valamit, s meghalt a sugár,
Ám megszületett március csodája:

Ezer rügy-szemét rányitotta már
A vak bokor az elámuló estre,
S minden szeme a Végtelent kereste.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag

17191080_1782933728399418_9187621454932041965_n.jpg


Mezey Katalin : Boldog


akinek nem rongyos a lelke,
de fényes, mint a nehéz selyem,
aki hiszi is, amit mondott,
akit nem zsarol a félelem,

boldog, akit nem az önérdek
kormányoz, hanem önként szolgál,
adósait nem tartja számon,
görbe utakon titkon sem jár.

Boldog, akinek láthatatlan
púpként a múlt nem ül a hátán,
nem üzletel gazemberekkel,
árnyékán nem táncol a sátán,

akinek a szemén kifénylik,
hogy süt benne az Isten napja,
akinek lelke nehéz selymét
magasságos szél lobogtatja.

(Jókai Annának)
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17343062_1785354934823964_5732026914393180775_n.jpg


Tornay András : Együtt


Válladra hajtom gyermektitkaim
Betakarlak ártatlan kérdésekkel
Betakarsz igaz és szép válaszokkal
Rád bízom félelmeim és szárnyaim
Együtt számoljuk szuszogásaink

Köszönöm, hogy felülről láthatom a felhőket

Mindennél jobb, ha egymásban élünk
Közös gyémántcsoda mindenünk
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17309092_1780342168658574_9194820461527129699_n.jpg


Berde Mária : Hogyan ?


Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó gyermek éjfél karján
Oly némán, némán.

Mint pásztortűz bent, messzi éjben
Mint gyöngy a tenger arany alján
Oly mélyen, mélyen.

Mint élő tűz, hamuba, titkon
Mint fojtott könny kiperg a pillán
Mint felhőből kicsapó villám:
Oly izzón, izzón.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17264609_1778459338846857_4793434113728189488_n.jpg


Bertók László : Lennék örömén a lakat


Rajtam az is csak átfolyik,
ami magától fönnakad.
Belesimultam az anyag
barázdáiba, mint a víz.
Vitt fölfelé három napig
napnál melegebb kábulat,
de csak a köd lett vastagabb,
s néhány fűszál sejt valamit.
Néhány fűszál ágaskodik,
finom rács lesz a köd alatt.
Kerül mögéje pici nap,
lobog belőle kicsi hit.
Lennék örömén a lakat,
de rajta éppúgy átfolyik.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17103767_1770292172996907_7567984582405714550_n.jpg


Birtalan Ferenc : Március jön


megint tavasz jön
megint tavasz
ibolyaszép
kankalingyönyörű
vissszapörögnek az évtizedek
és kisfiú vagyok
újra kamasz
szerelmes a simogató márciustól
hiába tudom
semmi sem igaz
kigombolt ingembe bújó szél se
és mégis
megbolondulok érte
a rigóénekért
gerleszóért
a mandulafa
rózsaszín-fehér díszben
olyan egyszerű tiszta
szinte azt hiszem van isten
bár kókler módon csinálja
minden tavasz ugyanaz
semmi dráma
nézed ahogy jön
lányhaja leng
elfelejtesz káromkodni
mert mégis csak
ő a drága
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17190402_1766262756733182_3336633196126366690_n.jpg


Hajnal Éva : Ha


Ha reggel
jönnél hozzám,
Isten öleléséből
font széken
kínálnék helyet,
hajnali napfényt
töltenék poharadba.
Amint kortyolgatnád,
elúsznának melletted
a felhők, válladon
pihennének a madarak.

Ha nálam ebédelnél,
tányérodba rejteném
az erdők titkait.
Ebéd után
felolvasnék Neked:
minden mesék
legszebbikét
olvasnám, hogy
közben elszunyókálhass.
Nézném, hogy
emelkednek és
süllyednek mellkasodon
aranygombjaid.
Suttogásommal
takargatnálak.

Ha velem vacsoráznál,
megénekelném
Neked a mezők
illatát, s a
pacsirtával
együtt dalolnék,
ha itt maradnál
nálam hajnalig.
Tücsökzenéből
készíteném ágyad,
tiszta folyókból
szőném takaród.

… selymek csendjével
rajzolnám tenyeredbe,
a Teremtő mosolyát …
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
17098455_1760492037310254_8645445802632413025_n.jpg


József Attila : Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levehetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
henem akkor hagy nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
19399517_1924822250877231_988868765905025590_n.jpg


Bertók László : Ától zéig

Ha a teret s időt mind magukhoz mérik,
csak a magad útján jutsz el ától zéig.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
20768158_1997541843605271_6123402359935361860_n.jpg



Radnóti Miklós : Nyári vasárnap

(Naphimnusz)

Tüzes koszorú te!
szőke hajak gyujtogatója,
fényes esőket ivó
égi virág!

Fényesség bokra te!
folyóknak déli sziszegése,
kisded állatokat nevelő
sugaras anyaemlő!

Búzát nevelő te!
futosó gyerekek piritója,
fiatal testekkel tegeződő
ravasz szerető!

Égnek arany szöge te!
ébredező táj viditója,
pörkölve símogató
tűzkezü szentség!

Érted térdepel és
jámboran vallja a titkát
hajbókolva
a büszke vidék.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
8ecbcb6679eb81cb70f547c937b63468.jpg


Wass Albert : Erdélyi levél


Október vége… árvul a platán.
Tépik a lombját nyugtalan szelek.
Ha tarlott erdőn nem marad tanyám,
hová megyek, ó jaj, hová megyek:
Ha majd a szél bekap holt lombjainkba,
s mint bomlott erdőt, százfelé szakít,
más nem marad, csak rozsdamarta, rőt
deres hegyoldal és vörös csalit?
Október vége… árvul a platán.
Tarlott az erdő, a rét lekaszált.
Maholnap tél jön. Hontalan regős,
széles e földön hol lelek hazát?
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
24068322_2153314854694635_7150348771087151275_n.jpg



Rónay György : Advent első vasárnapja


Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25399087_2178249828867804_2986162652588314144_n.jpg



Ladányi Mihály : Ráolvasás


Adj a kéménynek lila füstöt,
adj a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,
adj a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezőt,
s adj a költőnek esővert életet,
adj az anyának jobb fiat,
vénebb hullát a tememtőnek,
s a munkásoknak kemény öklöket,
adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25550356_2179645222061598_1065527117040506507_n.jpg


Juhász Gyula : Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
 

gyöngyesz

Állandó Tag
Állandó Tag
25508107_2180929825266471_8869103917467399171_n.jpg


Áprily Lajos : Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
 
Oldal tetejére