Mesék

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.​

Azt mondta az első :​

ÉN VAGYOK A BÉKE! ​

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.​

A második azt mondta:​

ÉN VAGYOK A HIT! ​

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. - A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. ​

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:​

ÉN A SZERETET VAGYOK! ​

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. - Ezzel ki is aludt.​

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:​

- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! - Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.​

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:​

Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.​

ÉN VAGYOK A REMÉNY!​

A gyermek szeme felragyogott. ​

Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.​

Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!​

Ámen​

(Magnificat.ro)

Gáli József
A kiskanász szerencséje





Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskanász ...
Két szeme két nagy dió, fitos orrocskáját, ha eső esett, hamar megtalálták a huncut esőcseppek.

Andersen
A hókirálynő
Mese hét képben

Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza.

Tompa Mihály





BUCSÚ AZ Ó ÉVTŐL.

Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el,
Meg sem várva a viradtát,
Csak condráid hagyva rajtunk:
Emléked, - s az ócska naptárt.

A tavasz szép volt te benned:
Felszökkent a bunda ára;
A rózsának ajka éjjel
Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya,
Ki elhullt a sima jégen!
A sirásó- meg a papnak
Nem volt annyi pénze régen.

Nyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból,
S fútt a szél két hétig néha,
Igaz, nem lett búza s áldás:
De lett üszög és - poéta.

A gyümölcs-szedés bajától,
Őszre megmentett a hernyó;
A regényes cserebogár
Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük.
Annyi volt a drága lőre, -
Hej csak téged, aki adtad,
Tarthatnálak jól belőle!

S az év végre megbolondúlt,
Vénségére lett szerelmes:
Hó s fagy kellett volna, s a tél
Vala nyájas engedelmes.
Az elkinzott földnek akkor
Hozott nyiló szép virágot; -
Rámosolyghatsz az emberre,
Ha elébb jól pofon vágod!

,
És a bölcsre rosz idő járt,
Ott veszett a könyv a polcon,
Ritkán jött egy jámbor lélek,
Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja,
De ő azért elél hóltig;
Hirrel gyujt be a kályhába,
S dicsőséggel takaródzik.

A bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfiának;
Szemérmesnek szeme koppant,
A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem
Törte bé a szent igazság!
Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tűröm-fűvel borogassák.

S mint a gyermek süvegével
Üldöz és fog tarka lepkét:
Sok embernél, a reményre
Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá,
Más után mohón szaladva...
S annyi haszna van belőle:
Hogy rongyos lett a kalapja.

No de semmi! itt az új év,
Jobb lesz tán ez? Majd megválik!
Nincs mit válogatni bennök,
Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre
Régi küzdést, régi gondot;
S kiknek mindig, minden jól van:
Azok a bölcsek s bolondok!

(Dec. 31. 1853.)

Piroska49 írta:

Illyés Gyula

Csatolás megtekintése 2038691


A szegény lányról aki arany virágot lépik

Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek volt két gyermeke. A nagyobbik lányka volt, a kisebbik pedig fiúcska. A lányka táltos volt, csodahatalommal született, anélkül, hogy tudott volna róla.

Kattints a kibontásához...

Segítséget szeretnék kérni, valami miatt a fájlokat nem tudom csatolni.

köszönöm előre is
Piroska

Jégen járó január,
Havat fúvó február,
Hó olvasztó március,
Széllel bélelt április,
Virágnyitó május,
Kalászt érlelő június,
Kender nyűvő július,
Dinnye szedő augusztus,
Szelet fúvó szeptember,
Szüretelő október,
Télelő november
Didergő december

gyerekdalok,mondókák

Illyés Gyula





Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek volt két gyermeke. A nagyobbik lányka volt, a kisebbik pedig fiúcska. A lányka táltos volt, csodahatalommal született, anélkül, hogy tudott volna róla.

Piroska49 írta:

Segítséget szeretnék kérni, valami miatt a fájlokat nem tudom csatolni.

köszönöm előre is
Piroska

Kattints a kibontásához...

Feltettem a mesédet.

Nemes Nagy Ágnes
Az óriás zsebkendője

Madarász Andor
Egy és más a nadrágról és a szoknyáról




Évezredekkel ezelőtt nem különbözött ennyire a férfiak és a nők ruhája. Különösen a Földközi-tenger és Elő-Ázsia népeinél nem. A férfiak és a nők egyaránt térdig vagy földig érő, ingszerű ruhát viseltek. A vászonból vagy gyapjúszövetből készült ruha karjukat és nyakukat rendszerint fedetlenül hagyta. Az ilyen ruhákat országonként és népenként másképp nevezték. Az ókori Görögországban kiton volt a neve. A színe legtöbbször fehér volt. A szabónak vajmi kevés dolga akadt vele. Oldalt kapcsokkal fűzték össze, a vállon is két kapocs tartotta. A derékon öv szorította.
Otthon mindenki kitonban járt, a munkáját

F A R S A N G





Heves

Mogyoró királykisasszony
Jan Vladislav angol mesék

Bálint nap


A legenda szerint Bálint püspök II. Claudius császár idején a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük a katonákat is, annak ellenére, hogy ők az akkori császári parancsok értelmében nem köthettek volna házasságot. II. Claudius úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van. Amikor Claudius rájött, hogy a pap a döntést ellenzi és titokban összeadja a párokat, bebörtönözte.

Jó napnak tartották a kotló sikeres ültetésére. Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek. Facsemetét is szívesen ültettek Bálint-napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg

Az okos menyasszony
mongol mese (Az arany kantár)

Benedek Elek
A táltos kecske

Egyszer volt, hol nem volt, nem is erőst messze, csak Galambfalván, volt egy dali pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az ég világán, csak egy botja s egy huncut táltos kecskéje. De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogja a botját, s amúgy istenesen ódalba hajítja a kecskét. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak továbbugrándozott, a bot pedig - láss csudát! - eltűnik a föld színéről.


+mp3.

Arany János

Nemzetőr dala



Süvegemen nemzetiszín rózsa,
Ajakamon édes babám csókja;
Ne félj, babám, nem megyek világra:
Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;
Zászló alá magam csaptam én fel:
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;
Négy garajcár úgyse sokat érne;
Van nekem még öt-hat garajcárom...
Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;
Fegyveremre senki se tart számot,
Senkié sem, igaz keresményem:
Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig víni.