Főtt zellert ettem, főtt sárgarépával. Viszonylag nagy adagot, mintha főzelék lenne, pedig csak pároltam. Jó voltam magamhoz, s utolsó percekben virslit is tettem a párolt zöldség mellé. Utána egy kefír. Most estére is eltüntettem egy nagyobb pohár kefírt. S, ha még mindig azon agyalok, mit kellene ennem, jól össze meg vissza is szidom magamat, mivel muszáj ledobnom sok kilót. Úgy, hogy csendre intem majd háborgó, követelődző gyomromat. Csokira nem gondolok, törlöm a tudatomból is a csoki létezését.... Hiába no, vannak alkoholisták és vannak csokisták. Jómagam ez utóbbi csapatba tartozom. Időnként olyan vágy kap el, s ilyenkor kell erősnek lenni, s nem bemenni az első boltba, s egy egész tábla bármilyen csokit megvásárolni, s kijőve a boltból tépni a papírt, s tolni be az arcomba a megvásárolt csemegét. No ilyenkor gondolok a dohányosokra, az alkoholistákra, mert a vágy irgalmatlan és a csábításról nem is szólva. S, az a kis krampusz súgja a fülembe, "áh ezt megeheted, ez még nem számít, ez semmi....". No ilyenkor kell másfele terelni gondolataimat. Zellerre, répára, almára, bármilyen gyümölcsre. S, épp ez okból, ne ítéld meg a más szenvedéllyel "megáldottakat".
Enni jó dolog, pláne finomat lakmározni. Csak az a baj, hogy ami finom, az mind hízlal....