Ez mellett a spenótot és a lencsét is nagyon utáltam. A kínzást akkor hagyták abba, amikor a biztonság kedvéért előre betérdeltem a sarokba.
Spenótos sztori: én sem szerettem, de az oviban a "bölcs, empatikus, gyermekszerető" óvónő úgy döntött, megnevel. Nem állhattam fel az asztaltól, míg meg nem eszem a spenótot. Már akkoriban is igen határozottan tudtam, mit akarok és mit nem, ezért az ebéd utáni szundi majd a játék idejét is az asztal mellett töltöttem a bőrösödő spenót mellett. Anyám 4-kor jött értem, egy pillantással felmérte a helyzet, kihívta az óvónőt az öltözőbe, jól megtépte, engem pedig hazavitt. Többé egy óvónő sem próbálkozott be nálam.
A spenótot meg továbbra sem szeretem, bár időnként próbálom megkedvelni, de az istennek sem megy.Ha már meséltem, bocs, de az egyik kedvenc gyerekkori történetem.
. Már megbocsájtsatok , de nem tudom megérteni "pár éves szakmai "gyakorlat után , hogy hogyan nem lehet egy Menzán nem jól fözzni 
