Mit gyűjtesz?

Én....

Én sok mindent gyűjtöttem pl szalvétákat,bélyegeket és képeslapokat de egy időben imádtam a színezőket volt belőlük sok-sok...:DAztán levittem a padlásra és szerintem még mindig ott vannak:D
 
Sziasztok.
Én pps fájlokat is gyűjtök.Főleg a gyönyörű tájképek,fotók.Így virtuális utazásokon bejárom a világot.Kevésbé fárasztó,kisebb a költség,kevesebb idő megy rá a várakozásokra, a csatlakozó járatoknál.
 
A Víz Világnapján már számos kiállítást rendeztem az Erzsébetvárosi közösségi házban, Budapesten a VII. kerületben. A vizes képeslapokból, reklámokból régi okiratokból standbelépőkből stb.
2007-ben "A Világ Ásványvizei" kiállításon a közel hatezer darabból álló ásványvíz üveg címke gyűjteményemből is rendeztem kiállítást.
2008-ban a Béka Éve alkalmából a békagyűjtemény egy része volt kiállítva.
A gyűjteményünk egy részét kölcsönadtuk a Várpalotai Trianon Múzeumnak. Határon túli fürdőtörténeti kiállítást csináltak belőle.
Tegnap volt nálam a Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese, és ők is fürdőtörténeti kiállításhoz kértek kölcsön anyagot tőlem.
Az Élet és Tudomány szerkesztősége időnként kér tőlem kölcsön a régi számokból, mert nekik nincs meg a teljes kiadásuk gyűjteménye.

Három kötetem nekem is van az Élet és Tudomány ötven éves számaiból .Öreg ház padlásán leltem őket.Persze volt ott egyéb régiség,restaurálásra váró rádiók,írógépek, sőt vaskályha aminek repedt az oldala. Néhány könyv a 30-40-es évekből.
Persze minden nincs már meg ,van amit elkértek és elfeledtek visszaadni,van amit elajándékoztam.
 
Nos, én szakácskönyveket, gasztronómiai folyóiratokat és persze remek recepteket gyűjtök. Ez amolyan szakmai ártalom nálam.
Emellett megmaradt régről a telefonkártyák iránti vonzalom, s a régi érmék is érdekelnek, de azok nem gyűlnek valahogy.

Van egy pár régebbi receptfüzetem, ha érdekel. Egy két szakácskönyvem is.
Telefonkártyáim is vannak (rengeteg).
 
Amikor kicsik voltunk, mi kártyanaptárt gyűjtöttünk. Ez azért is volt jó, mert osztályfőnöki órán lehetett belőle kártyavárat építeni, mindenkinek nagyon tetszett, ha jó nagy lett és mulatságos volt. A levélpapíír is nagy sláger volt.
Érdekes, ma már annyira nem hoznak lázba a gyűjtemények, valahogy ez úgy elmúlt azzal, hogy felnőtt lettem.

Évi
 
Régen: bélyeget, gyufacimkét, kártyanaptárt, szalvétát, gyufaszálakat kül. színűt,hosszúságút és dobozút, sörös-üdítős dobozokat...

Most nem gyűjtök, csak halmozok. Több doboznyi kreatív anyagot: gyöngyök, textilek, csuhé, szalma, papírok, szalvéták, festékek, termések....abban a reményben, hogy mindezt felhasználom jó célokra. Végülis közeledik a Karácsony! :)
 
Könyveket gyűjtök. Mikor még apám nem volt olyan rosszul beteg, hogy minden rosszulléténél, minden mentőhívásánál a kaszás a feje fölött lebegjen, akkor akár havi 50 ezer HUF-ot is elköltöttem könyvekre. Első sorban használtakra. Hogy miért is? Mert minél régebbi annál közelebb áll az eredetihez számomra annál értékesebb. Fegyvereket késeket kardokat is gyűjtenék... Ismételt oka ennek a pénzhiány. ÉS az is, hogy általában csak díszkardokhoz lehet hozzájutni, amik meg nem oylan értékesek a számomra... Nincs is rosszabb egy szép, de kiegyensúlyozatlan kard, ami olyan orrnehéz vagy markolatnehéz, hogy vagy magával ránt ha nem figyelsz oda, vagy szétviszi a csuklódat... :-D
 
Nagyon sok mindent gyűjtöttem régebben.. szalvétát, képeslapot, telefonkártyát, bélyeget. Ma már ez lecsökkent arra, hogy elrakom emlékbe az utazgatásaimból megmaradt belépőjegyeket, blokkokat, vonatjegyeket.. de persze a régi gyűjteményeim is megvannak:)
 
Tapasztalatot;)
Főleg sport eszközöket, hangszereket,de aztán néha valamelyiket megunom aztán vissza engedem a körforgásba;)
 
én most a nem-gyűjtős korszakomba léptem, próbálok megszabadulni a könyveimtől...ez baj? nagy dilemma bennem, de a könyvek nagy részét 1x olvasom, és utána csak van a polcon. Aztán szeretnék MÉÉÉÉG többet olvasni, de nem tudok, mert nincs hely a polcon. Tehát csere-bere, továbbadás, eladás. De szerintem néha ki kell söpörni a padlást, nem? Ma már talán olyan időket élünk, ahol nem a fizikai birtoklás a lényeg, talán elég lesz a lelki, értelmi és érzelmi tapasztalat, amikhez ezek a könyvek elvezettek. Hisz ez volt a feladatuk.
 
Oldal tetejére