Pénzügyi Válság

zolcsika témája a 'Pénzpiac' fórumban , 2008 Október 1.

  1. siriusB

    siriusB Állandó Tag

    Nem tudom mi lenne a magyar néppel, ha máról holnapra úgy kellene élnie, mint a kínainak. Persze a tömegekre gondolok, nem azokra, akik most hirtelen meggazdagodtak.

    Legyen igazad, előfordulhat, hogy ki kell próbálni az általad preferált módszert, majd akkor beszélünk, ha még lesz internetem - amit erősen kétlek. :mrgreen:
     
  2. thetrinity

    thetrinity Állandó Tag

    A demokraták szerint (és ebben egyet kell értenünk velük) az ország válságban van. A válság okairól azonban vitatkoznunk kell. Ők ugyanis a gazdasági növekedés lassulásával, a konjunktúra kihűlésével, a forint gyengülésével vagy erősödésével, a versenyképesség csökkenésével és hasonló, főleg anyagi jellegű okokkal magyarázzák. Ez érthető is, hiszen egész lényük hozzátapad az anyagi világhoz, istenük az aranyborjú, a profit, a piac és a szabad verseny, üdvüket kizárólag a neoliberális ideológia dogmáiban tudják keresni (dereguláció, privatizáció, liberalizáció, racionalizálás).
    Fontos belátnunk, hogy a gazdaság van az emberért, nem pedig fordítva. Vannak az életben fontosabb dolgok is, mint a profit és a nemzetközi versenyképesség, kivált akkor, ha ezek elérésének az ország nagyobb hányada csak a kárát látja, miközben a rendszer haszonélvezői egyre jobban és jobban élnek, még több áldozatot követelve a kiuzsorázott, dolgozó többségtől. Ezek a - valóban meglévő és súlyos - tünetek azonban csupán okozatok, s nem keverendők össze a kiváltó okokkal, amelyek erkölcsi és szellemi eredetűek. Ha egy országban az embert Isten képmására teremtett, értelemmel és szabad akarattal rendelkező lény helyett csupán "humán erőforrásnak", "versenyhátránynak", "költségnövelő tényezőnek" tekintik, és így is kezelik, ahol a közjó helyét a tőkés társaságok és érdekcimboraságok rövid távú profitérdekei foglalják el, minden mást félresöpörve, s ahol a józan ész helyett az ezen csoportok által diktált dogmák kormányoznak, azon ország bizonyos, hogy előbb-utóbb az erkölcsi, szellemi és anyagi csőd szélére kerül. Ha egy rendszer már csupán önmagáért létezik, nincs köze a közjóhoz, akkor éppen ideje, hogy elfoglalja jól megérdemelt helyét a történelem szemétdombján. Szemléletváltásra van szükség, s az ország életét megfelelő erkölcsi és szellemi alapokra kell helyezni, s ezen alapokból kiindulva a gazdasági bajok is orvosolhatók.
    A minket körülvevő világ jobbá, szebbé tételét azonban magunkon kell elkezdeni, hogy helyreállíthassuk a liberalizmus által megbontott harmóniát ember és Isten, ember és környezete, ember és ember közt. Ez a rövid írás az ehhez szükséges "szellemi municióval" hivatott felvértezni minden gondolkodni és változtatni hajlandó nemzettestvért, felvázolva egy emberibb, igazságosabb világ eszmei alapjait.


    A folytatasban mar joval tobb az ideologia, ugyhogy azt nem talaltam idillonek. Viszont, ha valakit erdekel az itt megtalalja a
    folytatast: http://paxhungarica.org/?q=node/1
     
  3. Perseus

    Perseus Állandó Tag

    thetrinity!

    Minden tiszteletem az idealizmusodé, de a világ súlyosan rácáfol a humanisztikus szemléletre.
    Ezen az alapon már rég le kellett volna küzdeni a milliárdokat sújtó mély nyomort, a globális felmelegedést, stb.
    Ezzel szemben csak az van, hogy mindenki -a világ vezetői- csak pofáznak tanácskoznak és gyakorlatilag minden megy tovább mint azelőtt volt.
    Pesszimista vagyok a szemléletváltást illetően, az majd akkor fog bekövetkezni, mikor mondjuk az USA partvidéki városait elönti a víz. Addig csak pofázás lesz, meg eredmény nélküli klíma konferenciák, ezerrel.
     
  4. Muti

    Muti Állandó Tag

    Bűnösök – Akiknek a válság köszönhető

    A Time magazin kiválasztotta azt a huszonöt embert, akik a leginkább okolhatóak a globális gazdasági válságért. A lista az egykori Fed elnöktől kezdve George W. Bushon és a Merrill Lynch egykori híres-hírhedt vezérigazgatóján át egészen az amerikai fogyasztóig terjed. A jelenlegi állás szerint a hitelválságért és a nyomában kibontakozó recesszióért leginkább Obama két elődjét, George W. Bush-t és Bill Clintont vádolják, őket pedig az amerikai fogyasztó követi.

    Tovább>>>
     
  5. karesz011982

    karesz011982 Állandó Tag

  6. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Mindenki hibas csak az onvizsgalat valahogy sehol nem megy.
    Mindig a nagy toke a hibas de maskeppen hogyan is lehetne finanszirozni a fejlodest a haladast vagy akar azt a nagy uzemi termelest, anelkul a vilag igen csak ehensegre lenne utalva meg jobban.

    Nem kell a multi, nelkuluk ,hogy lehetne a mai igenyeket kielegiteni? Kis szatocs uzletekben?vagy mint a komcsi idokbe mennenk nyugatabbra vasarolni minden jo dolgokat?
    Miert nem allnak ossze a termelok es csinalnak jobbat mint a tesco vagy mas nagy multi?
    Valoszinu penz gond befektetok kellenenenk minden ilyen multi letrehozasahoz.

    Maskeppenlatjuk, es lehet nem sok tamogatoja van pl az en velemenyemnek,de igen fontos a gorog helyzet ismereteben az is figyelembe venni, hogy a deli sziesza mellett ezer egy olyan joleti szoc halo van naluk, pl 53 eves kortol nyugdij ,amit nem tudnak se fentartani se finanszerozni,es jogosnak tunik hogy az eus orszagok 65-67 evig kemenyen dolgoznak ,es erre segitseget nyujtani ..........na es termeszetesen ezert is mint mindenert usa a hibas.
     
    juharlevél1234 kedveli ezt.
  7. Airy Fairy

    Airy Fairy Állandó Tag

    "There can be no political revolution, no social revolution, no economic revolution. The only revolution is that of the spirit; it is individual. And if millions of individuals change, then the society will change as a consequence, not vice versa. You cannot change the society first and hope that individuals will change later on." Osho
     
  8. karesz011982

    karesz011982 Állandó Tag

    a görög helyzet röhejes, 13-14. havi fizetések a versenyszférában, röhejes, finanszírozhatatlan szoc háló, segély-segély hátán...egy büdös fillér támogatást nem érdemelnének az eu-tól, a válságok azért kellenek, hogy tisztuljon a rendszer, görögöknek az államcsőd lenne a legjobb megoldás
     
  9. bonnbo

    bonnbo Állandó Tag

    "Görög tragédiák: nyúl a kalapból
    2010. május 10. 11:17


    "Minél nagyobb az összeg,
    annál felelőtlenebbül döntenek róla."
    Parkinson

    Ez a mese nem feltétlenül a lusta görögökről és a hivatalnokok tizennegyedik havi fizetéséről szól. Hanem inkább arról, hogy abban a világméretű kaszinóban, amellyé a pénzpiacok váltak, ideje lenne újragondolni a játékszabályokat.


    Emlékeznek még, hogy a Monte Cristo grófjában a bosszúálló gróf úgy teszi tönkre ellenségeit, Danglarsékat, hogy hamis információt helyez el a hírközlésben? A történet szerint a gróf meglátogatja a belügyminisztérium egyik távíróállomását, és az alkalmazottat 25 ezer frankkal lefizeti, hogy továbbítson egy hamis hírt, miszerint Spanyolországban küszöbön áll a forradalom. Danglarsné azonnal, áron alul eladja spanyol értékpapírjait, hogy aztán kisvártatva kiderüljön, a hír nem volt igaz, ezért óriásit bukik az üzleten.

    De az a valaki, aki megvette, nyert. Mielőtt tehát hitelt adnánk a görögök lustaságáról, a sziesztázók kényelmességéről és az állami túlköltekezésről szóló, a sajtót hirtelen elárasztó beszámolóknak, és kárörvendően magunk is ugyanezt visszhangoznánk, elképzelve a verőfényes napsütésben semmittevő görög hivatalnokot, érdemes tudatosítanunk: ezek a közhelyek lehetnek jól időzített táviratok is, amelyek segítségével a jól informáltak épp most söprik be hasznukat.

    A szövegkönyv szerint tehát a görög kabócák elmuzsikálták a szorgos európai hangyák tartalékait. Ideje rendet tenni. Csökkentsék a béreket, a nyugdíjakat, növeljék az adót! Kapnak ehhez 110 milliárd euró hitelt, hogy a következő három évben törleszteni tudjanak 77 milliárdot eddigi adósságukból, és kifizethessenek 30 milliárdot kamatra.

    A pénzt tehát nem a görögök kapják. Valójában a hitelezők nyugalmát kell visszanyerni. Kétezer-nyolc őszén kezdődött. A világsajtóban is megjelent: a befektetők nem vásárolják a magyar kötvényeket, küszöbön az államcsőd. Érdekesség: a magyarénál már akkor is többször nagyobb görög adósság ebben az időben nem volt aggasztó.

    Gyorsan kell a mentés, már kínálták is az előkészített uniós, illetve IMF-hitelt, igaz, nemcsak a kamatokért, jókora megszorongatásért. Újabb érdekesség: a mentőcsomagot ugyanazok a pénzpiacok adták össze, amelyek állítólag nem voltak hajlandók ekkor már finanszírozni a magyar költségvetési hiányt. Csak közvetítőkön keresztül, akik tehát, úgymond, átvállalták a kockázatot. Ami viszont nem biztos, hogy létezett.

    A hitelhez a pénzt az Európai Központi Bank (EKB) a piacról vette fel erre a célra az unió bizottságának megbízásából, és továbbította a magyar kormánynak. A magyar kormány aztán a jegybankba tette tartalékként, és a bankoknak is adott kölcsönt veszteségeik ellensúlyozására. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) azonban a tartalékot köteles a külföldi pénzpiacon elhelyezni. A pénz visszakerült oda, ahonnan érkezett, csak útközben megdrágult kicsit: a résztvevők kamatait, jutalékait el kell számolni. Ügyes. Az eredmény: még több adósság, a rossz hangulat miatt még nagyobb kamat - és a jól megérdemelt befektetői nyugalom. Az árát az adófizetők állják.

    Aki 2008 végén a tényekre figyelt, láthatta, hamis hisztériát éltünk át, mert akkor nem volt jelentős lejáró adósság, amelyet nyomban fizetni kellett volna, nem volt sikertelen kötvényaukció, mert aukció sem volt. (Azt mondják, azért nem volt, mert sikertelen lett volna, ezért meg sem próbálták.) A költségvetés folyó hiányát gond nélkül finanszírozhatta a kincstárjegy, a devizatartalék pedig hónapokra elég volt az adósság megújítására. Akkor mire föl e ribillió épp a válság kezdetén? Nos, a kérdésre a választ nem a magyar államkincstár állapotában kell keresni. Ekkoriban 43 milliárd eurónyi forintra váltott spekulatív tőke parkolt az országban, amelyet az MNB magasra emelt kamatlába vonzott ide. Csakhogy a pénzügyi válság miatt a külföldi anyabankoknak úgy tűnt, gyorsan haza kell vinni ezt a pénzt saját maguk mentésére, ami sok forint visszaváltásával jár. Ehhez képest volt szűkös a devizatartalék, ami nem csoda, hiszen nem tarthat egy ország korlátlanul fedezetet a spekulánsoknak.

    Ez a forgatókönyv sem a befektetőknek, sem pedig a devizában eladósodott magyar hiteleseknek nem nyújtott valami kedvező kilátást. Ha a pénz hirtelen távozik, a kevés deviza megdrágul, több forintot kell érte adni, így elveszhet a befektetők hasznának egy része, a hitelesek törlesztőrészlete pedig az egekbe szökik. A befektetők érdeke az, hogy forintjaikért minél több devizát kapjanak, ha a pénzt viszik az országból. Ezért a pénzpiac - némi hisztériával - rávette a kormányt, hogy 20 milliárd euró hitel felvételével növelje a tartalékot, és jusson belőle a bajba jutó bankoknak is.

    A hitel és a tartalék fenntartásának költségét természetesen a mit sem tudó adófizetők állják, és ez növeli a költségvetés hiányát is. A megszorítás ahhoz kell, hogy e hiány ne növekedjen feltűnően. A pánikhangulat, a még nagyobb baj elkerülésének tudata pedig kell az elfogadtatáshoz. A pánik arra is jó, hogy - hivatkozva arra, minket már mindenki túl kockázatosnak tart - tovább növeljük az alapkamatot, a befektetők pedig még nagyobb hasznot vihessenek ki az országból.

    A legnagyobb gond, hogy ez az ideérkező 43 milliárd euró korábban sem hajtott hasznot az országnak: valójában ez a pénz nem jelent meg Magyarországon a termelő gazdaságban. A külföldi bankok, alapok befektetési céllal hozták ide a pénzt, és a nyereséghez - több szereplő és a kereskedelmi bankok áttételével - valóban ki kell hitelezni Magyarországon. Igen ám, de a lakosság és a vállalkozások nemigen tudják megfizetni a jelenleg általánosan kért nagy kamatot. Van egy szereplő azonban, amely korlátlanul fogadja a forintot, és fizet, mint a katonatiszt. Ez a Magyar Nemzeti Bank. Mert a törvény erre kötelezi. Ha a jegybanki kamat elég magas, a kereskedelmi bankok busás haszonnal helyezhetik ki pénzüket a Magyar Nemzeti Bankba. Biztos befektetés, és szinte semmit sem kell érte csinálni.

    Jó, mondhatják, de az MNB így pénzhez jut és hitelez. Csakhogy az MNB nem hitelez, még a válságban sem, holott pénzkibocsátás volt az alapvető feladata. De ezzel nem él, ellenkezőleg, pénzt szív magába. És e célra éppen megfelel a külföldről érkező spekuláció. A bank keze meg van kötve, a tartalékot az európai uniós elvárások szerint kizárólag biztos és külföldi papírokba fektetheti, melyeknek nullához közeli hozamuk van. Tehát hol landol végső soron ez a pénz? A külföldi befektetők kezében, akik olcsón felvett hitelként vihetik vissza magasabb kamatra pénzüket oda, ahonnan az épp érkezett, mondjuk Magyarországra.

    A spekuláns tudta, hogy a túlköltekező magyar államról, a megszorítások szükségességéről szóló hisztéria neki dolgozik, még többet nyerhet, mint eddig. Közel nulla kamatért kap pénzt, amelyet a sikeres hisztéria után megemelt kamatért - hiszen az ország, úgymond, kockázatosabb lett - kihelyezhet üzleti bankon át az MNB-nél, a jegybank pedig viheti vissza hozzá nulláért. A hisztéria tárgya a költségvetés szociális kiadásai miatti aggodalom volt. A spekuláció hatalmas költsége miatti aggodalom már nem jelenik meg a nemzetközi sajtóban. Az elemzők a költségvetést szapulva és megszorításokat sürgetve helyet követeltek a kamatköltségnek. Csak nem valami hasonló történik most Görögországban is?

    Délszaki tunyaság, költekezés - halljuk a távoli pénzügyesek jellemzését. A 11 milliós görögség e nyáron is szeret sziesztázni, a langyos estéken kvaterkázni, nyugodtan és sokáig élni, mint tavaly meg azelőtt, és már századok óta. Déliek voltak, mikor a bajorok felszabadították őket az oszmánok alól, déliként léptek az unióba, és azok maradtak drachmával vagy euróval a zsebükben. Nem állítom, hogy nem kell a túlköltekező államot rászorítani, hogy jól gazdálkodjon. Nem állítom, hogy nem kell leépíteni a túlzott bürokráciát (Parkinson törvényeiből is tanulva). Nem állítom, hogy jó, ha a politikusok 13., sőt 14. havi bérrel vásárolják meg a polgárok szavazatait. Azt azonban észre kell vennünk, hogy a költségvetés nem itt úszik el, hiszen e kiadás sok bevételt is hoz az adókon át. És ha ez probléma most, probléma volt egy évtizede, egy-két évszázada is.

    Vajon amikor a görögök áttértek az euróra, hirtelen német precizitással kezdtek működni, odahagyva évezredes szokásaikat? Merthogy a kulturális különbség ellenére a görög állampapír kis költsége tíz éven át a németet követte, fél százalékponttal felette. Azok a pénzpiacok, amelyek most a görögöket lusta délieknek vélik, eddig ennek pont az ellenkezőjét árazták be. Pár hónapja még 1,62 százalékos éves kamatot fizetett a görög kincstárjegy. Aztán amikor kiderült, hogy a Goldman Sachs óriásbank éveken át trükközött a görög államadóssággal, és úgy csomagolta át és össze ezeket a papírokat más értékpapírokkal külföldieknek, hogy már senki sem tudta pontosan, mi van a kötvénycsomagban, és a görögök is elhitték, hogy az értékek változását nem kell államadósságnak könyvelni, nos, ekkor is csak 2,2 százalékra felkúszott kamatlábért jutottak hozzá a görögök a papírokhoz.

    Pedig az államadósságuk ekkor sem volt kisebb, mint a mostani hisztéria napjaiban. (Összevetésül: mi nyugalomban, sokkal kisebb adóssággal ez év januárban kétmilliárd dollárt vettünk fel fix 6,25 [!] százalék kamattal tíz évre. Csoda, hogy kétszázötvenen tolongtak érte, 7 milliárd dollárt felkínálva az ilyen luxusért? Úri muri.)

    Azután egyik hétről a másikra a világsajtó elkezdett pánikolni a görög államháztartás évek óta jelentős hiánya miatt, várható államcsődről és a megmentés szükségéről értekeztek. Április közepén igen nagy, 35 milliárd eurós mentésről hallottunk, pár nap, és 45 milliárd került szóba, egy hét, és 135 milliárdnál jártunk, majd a Royal Bank of Scotland elemzője a déli államok 600 milliárd eurós bukásáról vizionált. Lehet-e ilyen elképesztően pontatlanul megítélni egy adósságot és hatását? Nem. Nem lehet. Rendszeresen rendkívül részletes jelentést kap az IMF, a Központi Bankok Európai Rendszere, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, az egyes országok felügyeletei, az unión kívüli jegybankok is szerte a világon. Minden ország pénzügyi mérlege kapcsolódik a többivel, ezeket összeillesztik, szimulációkkal helyzetgyakorlatokat végeznek. Egy-két milliárd euró még belefér a tévedések és kihagyások sorába, de tízmilliárdok nem. Tudatlanságról szó sincs, annál inkább lehetne beszélni célokról és megtévesztésről.

    Máshol laknak a hunyók

    A propaganda részeként halljuk: a görög kötvények soha vissza nem fizethetők. Így van, így volt, amikor 100 milliárd volt a görög államadósság, és amikor 200 milliárd eurós volt. De ma már így van ez minden állam esetében.

    Honnan is lenne kétszáz-háromszáz milliárd eurója valamelyik országnak nagy hirtelen adósságtörlesztésre? Az euroatlanti országokban a lejáró kötvényeket új kötvények eladásával törlesztik. Az USA 13 ezermilliárd dolláros államadósságát jórészt a kínaiak újítják meg, hogy a hozzájuk kerülő és szükségtelen dollárt visszaáramoltassák a gazdaságba. Ugyanis ők saját kibocsátású pénzzel termelnek, és dollárért exportálnak, miáltal az export nettó dollárbevétele tartalékba kerül. Ha a kínaiak vagy néhány nagy bankcsoport összebeszélve pánikot keltene, törlesztést követelne úgy, hogy nem ad újabb hitelt a lejárók helyébe, összeomlana a világ pénzrendszere. Le kell tehát szögeznünk: bármikor bármelyik állam pénzügyi csődbe juttatható a pénzpiac által. Ez rendszerhiba. Csakhogy a pénzpiac e hibából él, pontosabban ezért él: az államok eladósításáért, hol itt, hol ott a jókora zavarkeltéssel teremtett turbulencia hasznáért. Hogy is mondta az 1987-ben készült, ma már klaszszikusnak számító Tőzsdecápák című amerikai film főhőse, a csúcsbróker Gordon Gekko? "Semmit sem hozok létre. Birtokolok. Mi csináljuk a szabályokat, komám. A híreket, a háborút, a békét, az éhséget, a zavargást, a papíronkénti árat. Mi húzzuk elő a nyulat a kalapból, miközben mindenki más csak ül és néz, hogy hogy a pokolba csináltuk ezt."

    Ők lennének igazán kétségbeesve, ha kiszorulnának e játéktérről. Nem ok nélkül panaszkodik a görög miniszterelnök és a francia külügyminiszter: hiába a megmentés, a spekulánsok étvágya kimeríthetetlen. A spekulánsok addig maradnak a görögök nyakán, míg az államkötvényeiket spekulációs kategóriába, azaz magasabb kamatozásúba sorolják a hitelminősítők - mondta egyikük. Ilyen egyszerű.

    Az amerikai jelzálogpapírokat ugyanők kitűnőre minősítették - és világválságot idéztek elő. Sebaj, ugyanazok ugyanott a magyarokat, görögöket, majd portugálokat jellemzik. Mármint hogy e kormányok herdálnak, de a befektetők megmutatják a helyes viselkedést - hogy újabb zsetonokkal láthassák el a pénzpiacnak nevezett kaszinót.

    Természetes, hogy a pénzügyi alapok, a befektetők nyereségre törekednek. Azonban az korántsem mindegy, hogy ezt milyen játékszabályok szerint teszik, és az sem, hogy ez a tevékenységük végső soron segíti-e a gazdaságot, erősíti-e az egészséges versenyt és a társadalmi harmóniát. A jelenlegi rendszer azonban elszakadt ettől a valóságtól. Az óriásbankok a különböző országok, vállalatok, bankok kötvényeit tudatosan összekeverve csomagolják, így e kötegeket adják-veszik, új pénzügyi eszközöket, helyettesítőket gyártanak, a kötegek kötegeivel sokszorozzák azokat, offshore környezetben könyvelik, és így tovább. A kötvények valós értéke egyre nehezebben meghatározható. Ugyanakkor az információk manipulálásával összehasonlíthatatlanul több profit érhető el, mintha valaki kreatív gazdasági társaságokba, innovációkba, versenyképes cégekbe fektetné a pénzét.

    Ez a magatartás a kapitalizmus lényegét, a gazdasági versenyt rombolja le. Mielőtt összeesküvés-elméletekkel vádolnának, le kell írnom, hogy ahhoz, hogy valaki a megfelelő információkat bejuttathassa a sajtóba, nem feltétlenül szükséges lefizetni a modern kor távíróit, a szerkesztőségeket vagy a véleményformáló újságírókat, blogírókat. Befolyást persze lehet szerezni reklámokkal és egyéb úton is, de a leghatékonyabb eszköz, ha a gondolkodásmód átalakítására költik ezeket a pénzeket. A számtalan business school ideológiája megjelenik a hírközlők gondolkodásmódjában is. Szinte orwelli az a leegyszerűsítés, ahogy a világsajtó reformerekre és populistákra osztja fel a politikai-gazdasági játékteret, és az adott pillanatban egyik vagy másik szereplő mellé áll, mert az jobban visszhangozza az üzleti iskolákban tanult ideológiát.

    Látjuk, mi történik, amikor a hitelezési spirál felgyorsul, amikor a bankrendszer azt mondja a média megafonján át: nem kell a kötvény, nincs hitel, túlzott a kockázat a pazarló állam miatt! Természetesen lesz hitel, csak még drágábban. Itt az jár jól, aki megcsinálja a hangulatot, mégpedig annak rovására, aki csak próbálja eltalálni. A nagyok csinálják a hangulatot, és kötik a jól informáltak biztonságával a határidős üzleteket - a többiek rovására.

    Az információcsinálást leginkább az úgynevezett határidős ügyleteken lehet pénzügyileg kiaknázni. Ezen a területen van a jelenlegi pénzpiaci rendszer igazi rákos daganata. Hogyan is működik ez? Tegyük fel, egy befektető számít arra, hogy Görögországban egy hónap múlva nagy bajok lesznek, az állampapír feleannyit ér majd, mint eddig. Azt mondja ez a befektető, hiába ér most - teszem azt - tízezer forintot ez a kötvény, én egy hónap múlva hétezer forintért odaadom ezt az állampapírt. A vevő megköti az üzletet, és örül, milyen jó vételt csinált. Csakhogy két hét múlva az értékpapír ára zuhanni kezd. Egy hónap múlva én, az eladó megveszem ötezer forintért a papírt, és a szerződés értelmében rögtön eladom azt hétezer forintért, az előre kialkudott áron a vevőnek.

    Mert ahhoz, hogy ilyen opciós üzletet köthessek, nem is kell rendelkeznem az üzlet megkötésekor görög állampapírral! Elég, ha a vételi szándékkal (opció) üzletelek, elég, ha a kockázati felárral spekulálok, és akár annak is csak a vételi vagy eladási opciójára. Nem kell tehát, hogy meglegyen, amit eladok, majd megveszem az eladás pillanatában, és a felgerjesztett hangulat hatását pénzbeli nyereségre konvertálom. És a vételi érték csupán egy-két százalékát kell befizetnem előre az elszámolóházba biztosítékul, azaz a változáshoz képest ötven-százszoros mértékben nyerek vagy vesztek. Hát ezért óriási üzlet az adott időre szóló hangulatgyártás. Így ha az ár egy százalékot mozdul arra, amire számítok, úgy a pénzemet máris megdupláztam, igaz, ennyit bukhatok is, ha nem jól spekuláltam. És ha tíz százalék az elmozdulás, megtízszerezem.

    A görög állampapírok kockázati felára évi kamatban kifejezve 0,65-ról 6,50-ra emelkedett, 1000 százalékkal néhány hét alatt! Csupán azt kellett elhitetni, hogy a görög papírok esetleg elértéktelenednek. Így lehet eurómilliárdokat keresni szinte pénz nélkül azon, ha a délszakiakról felfedezzük, hogy délszakiak, és ezt újságírók, riporterek, elemzők eleget emlegetik. E játékot a nagybefektetők játsszák, ők kevesen vannak, könnyen megtalálják egymást, így biztonságos - nekik. A görög költségvetés pedig állítsa elő a megnövekvő adósságszolgálatot a csökkentett bérekkel, nyugdíjakkal, az emelt adókkal.

    Bankmentő csomagok matematikája

    A nagy összegről és összefüggésről azonban eddig szó sem volt. A 300 milliárd eurós görög államadósságból 217 milliárd van külföldieknél. A legtöbb francia befektetési intézményeknél (becslések szerint 66 milliárd euró), a németeknél (38 milliárd euró) és számos más országban "szétterülve". A csendben felépített adóssághegy adófizetőktől gyűjtött hozama így áramlik szét a befektetőkhöz. A május 19-én esedékes 8,5 milliárd eurós törlesztéshez a piaci szereplők egyszerre és együttesen nem akarnak új hitelt adni, ezzel létrejön a fizetésképtelenség veszélye. Így kiváltották az IMF és az Európai Unió fellépésének kényszerét, hogy ők adjanak hitelt a görögöknek. Az IMF és az EU épp a "sztrájkoló" befektetőktől veszi fel azt a kölcsönt apránként, három év alatt (110 milliárd eurót), amelyet továbbad a görög államnak, ugyancsak részenként, hogy először kifizesse a lejáró 8,5 milliárdot, aztán a később esedékes törlesztéseket. Csakhogy ekkorra már létrejön a görögöknek hátrányos, pénzpiacnak előnyös hitelügylet, ekkor "megnyugszanak" a kedélyek, és a piac már nagyobb hozamért hajlandó ismét görög államkötvényt vásárolni - és talán nem is kell lehívni azt a hitelt, amelynél ott bábáskodott Obama amerikai elnök, Merkel német kancellár, Bernard Kouchner francia külügyminiszter, Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap elnöke, Jean-Coude Triche, az EKB elnöke, no és a görög politikai vezérkar.

    Látható, ez egy világméretű játék, a zsetonokat állami zászlók színezik, politikusok fényezik, és adózók adják össze a rávalót, hogy még több munkajövedelem alakulhasson át tőkejövedelemmé. A görögöknek nyújtandó IMF-hitel a legnagyobb a valutaalap történetében, érthető a figyelem. És ha tízszer nagyobb hitelről lenne szó? - akkor csend honolna. És ha százszor nagyobb lenne? - talán nem is könyvelnék. Bizony, e látványos játék a kispályán zajlik, a komolyabb meccset a hátsó szobában vívják, ahol a csend és némaság a nyereség forrása.

    A Royal Bank of Scotland elemzője április végén 600 milliárd eurós bukásról beszélt, ha a görögök bedöntik a déli államokat, azok pedig az euró sorsát pecsételik meg. Stílszerűen kellettek a drámai fellépések a görög ügyben. Ez az elemző azonban lapított, mint nyúl a fűben, mikor 2008. október 17-én a bankja 36,6 milliárd fontot (43 milliárd eurót) kapott a Bank of Englandtől a csőd elkerülésére. E szóra sem érdemes, "jelentéktelen" esemény véletlenül kimaradt mindkét bank éves mérlegbeszámolójából. Amikor kiderült a manipuláció, az angol központi bank helyettes kormányzója kínosan magyarázkodott a parlamentben. Igaz, akkor két hónap múltán visszafizették ezt az öszszeget, de 2009. december közepén már ismét felvettek 50 milliárd eurós (22+28,04) mentőcsomagot az angol kormánytól, melyet jóváhagyott az Európai Bizottság. E csendes mentőcsomag nagyobb, mint a mostani görög, mely egy évre vetítve csak 37 milliárd euró. A német Hypo Real Estate banknál 11 milliárd euró értékű görög kötvény van, Berlinben folyt az egyezkedés, megkapták a támogató kancellári figyelmet. Hát igen, mert a szövetségi állam jelentős tulajdont szerzett e bankban, hiszen az egyéb spekulációból eredő veszteségre 59 milliárd eurós (6+18+35) tőkeinjekciót, hitelgaranciát kapott az államtól ez év január végén, február elején. És ki hallott erről?

    A fenti összegek fajlagosan nagyobbak a görög ügyben előkerülő hitelnél, mégis csak szerény példák! Az Európai Bizottság Brüsszelben - ne feledjük, itt élnek a hangyák, ott lent, délen a kabócák! - egyre-másra hagyja jóvá a bankmentő csomagokat. A 2009. XII. 7-i COM (2009) 661. számú jelentésének 3.3-as pontjában olvassuk, hogy az európai kormányok 2008 és 2009 októbere között 3632 milliárd (!) euró értékű állami támogatást adtak a bankjaiknak, illetve ennyit hagyott jóvá az unió! (Az olasz és a belga mennyiséget nem tudták összeszámolni, így a jóváhagyás is szó nélkül járt.) A magyar EU-IMF hitel 20 milliárd euró, a görög három évre évi 37 milliárd, és az uniós államok magukat megterhelve ennek majd százszorosát adták síri csendben. A fenti 3632 milliárdból 2738 állami garancia, 231 tőkeemelés, 76 likviditásjavítás - és 587 milliárd euró ad hoc mentés! Micsoda zajongás a hitelezéskor, és micsoda lapítás a százszoros állami segélykor! A görögök döntik be Európát?

    Ki lát itt tisztán?

    Az Európai Központ Bank majd háromszáz oldalas éves jelentésében hiába keressük a tagállamok GDP-jének 33 százalékát kitevő mentőakciók leírását, márpedig mi lehet fontosabb annál, mint a polgárok nyakába varrt, soha nem látott mértékű kötelezettség a bankok támogatására? Az EKB arról tudósít, hogy a kormányok 2400 milliárd euró forrást "különítettek el" belföldi pénzügyi intézményeik támogatására. Az Európai Bizottság 3632 milliárd támogatást összegezett. És ne feledjük: a kormányok nem hitelt adtak (mint az IMF a magyaroknak, görögöknek), amelyet vissza kell fizetni, hanem magukra vállalt kötelezettséggel tőkét juttattak, veszteséget vállaltak át garancianyújtással! És a kötelezettségvállalás nem csupán "elkülönítés" - hiszen akkor miként könyvelné azt a bank a maga javára? Csekélység, de ez nem minden. Az EKB és az Európai Bizottság számításában a bizonytalanság, a különbség 1232 milliárd euró, több mint tízszerese az eddigi legnagyobbnak tervezett IMF-hitelnek, a görögnek. Némi zavar a számvitelben - abban a nyilvántartásban, mely a pénz szülője. Az uniós tagállamok összesített kötelezettsége így átlag a GDP harmadával nőtt. Dánia a GDP-je 257 százalékával támogatta bankjait. Hogyan fér be ez a maastrichti 60 százalékos felső határ alá? Sehogy - egy másik mutatót konstruáltak e célra. Könyvelés kérdése az egész. No meg konvergenciaprogramé, amelyet a magyarok oly türelemmel viselnek.

    Csak hát honnan volt a kormányoknak 3600 milliárd eurójuk, majd annyi, mint az összes tagállam egyéves költségvetési bevétele, ha többségük nyakig eladósodva elemi dolgokra sem költhet? Egyszerű: a pénz nem más, mint könyvelt követelés valakivel szemben. A kormányok aláírták, hogy bankok követelhetnek tőlük ennyit, például ha a spekulációból veszteségük van. Az egyiknek nyeresége van, ezt elteszi, amelyik vesztett a fogadáson, az megkapja az államtól. Talán már kapiskáljuk? E kötelezettség bármekkora lehet a számítógépek memóriájában, és úgy tűnik, a görög kabócák miatt aggódó politikusok döntéseiben is.

    Azt olvassuk a központi bank beszámolójában, hogy a "nagy és összetett bankcsoportok" kapták e támogatás felét. Itt már nem költségvetési elkülönítésről van szó, hanem megkapták a hitelintézetek. És ez a malőr az Európai Központ Bank hivatalos mérlegbeszámolójában található. Ki a könyvvizsgáló? A beszámoló szerint a nagybankok már nagyszerűen érzik magukat "a központi bankok és a kormányok rendkívüli mentőintézkedéseivel visszaállított bizalom" hatására, így a kamatbevételük szépen növekszik "a jelentős euróövezeti államadósság-vásárlások által, a hitelezési marzsok növekedése, a betéti marzsok csökkenése folytán". Nagyszerű, fizetjük.

    "Amikor egy intézmény megépíti a tökéletes tervrajzú új székházát, akkor már javában hanyatlik" - emlékezünk Parkinson másik törvényére. Az Európai Központi Bank éves mérlegbeszámolójában büszkén írja, jóváhagyták nagyszerű, új székháza építését. A munkák 2010 tavaszán kezdődnek.

    Varga István"



    25 milliárd dollár IMF-hitel: a spekulatív tőke lehúz minket

    A Nemzeti Bank csak asszisztál?

    [2009.06.28. 16:30]

    Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke szerint felesleges volt a 25 milliárd dolláros IMF-hitel. Szerinte így akarja

    kimenteni a nemzetközi spekulatív tőke a nyereségét, amit - többek között - a lakáshiteleket törlesztő magyar állampolgárok fizetnek. Továbbmegy: a

    Magyar Nemzeti Bank a nemzetközi pénzpiac elkötelezettje. Beszélgettünk még az ingatlanadóról és a lakáshitelek növekvő törlesztőrészletéről.

    1. Varga István: az IMF-hitelről világosan

    IMF-hitelről világosan

    - A 25 milliárd dollárnyi IMF-EU készenléti hitel célját - amit Magyarország kapott - még mindig misztikus köd lengi be. A potentátok szerint ez a hitel

    akadályozta meg Magyarországon az államcsődöt. Most végül is mi az igazság?

    - Az ország nemzetgazdasága négy nagy alany együttese. A családok, a vállalatok, az állam és a bankrendszer. Mikor egy ország hitelt vesz fel, akkor

    megvizsgálható, hogy kinek a javát szolgálja, és kinek a terhe. Az IMF-től (Nemzetközi Valutaalap) és az EU-tól felvett, illetve az eddig lehívott több milliárd

    eurós kölcsön a bankrendszert szolgálja, de az állam terhe, vagyis végső soron a polgárok terhe. Nekik kell helyt állniuk azért a kötelezettségért, amit a

    hitelfelvétel kapcsán az állam magára vállalt. Ez a pénz nem szolgálja a vállalkozásokat és a lakosságot, hogy munkahelyeket hozzanak létre, bővüljön a

    fogyasztás vagy megélénküljön a gazdaság. De nem szolgálja az államot sem, hiszen az állam nem használhatja fel beruházásokra, fejlesztésekre vagy a

    vállalatok feltőkésítésére. Ezt a pénzt az állam a Magyar Nemzeti Banknál tartja tartalékban, és azt a célt szolgálja, hogy ha a Magyarországon jelenlévő

    külföldi tőke távozni akar, akkor elegendő devizát találjon "raktáron", amire átváltja a forintban szerzett jövedelmét.

    - Azt is mondják, hogy ez a hitel elősegítheti a magyarországi kereskedelmi bankok likviditásának megőrzését, amivel a lefulladt magyar gazdaságot

    támogathatják.

    - A kereskedelmi bankok a Magyar Nemzeti Bank kérdőíves felmérése szerint nem kívánják bővíteni a hitelezési tevékenységüket, sőt, szűkítik és drágítják. A

    kereskedelmi bankok kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. Ami további munkahelyvesztést és válságszituációt teremt. Nem

    arról van szó, hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása miatt gyengül a gazdaság, és ezt válságként érzékeljük.

    - Az IMF mögött nemzetközi pénzügyi érdekeltségek állnak.

    - Az IMF fő részvényese az USA, és gondoskodik az érdekeltségi körébe tartozó intézményről. Bár a Nemzetközi Valutaalap jogi értelemben az ENSZ

    intézménye, de valójában az amerikai gazdaságot és érdekeket szolgálja. Éppen ezért az USA a saját számvevőszékét küldte ide, hogy vizsgálódjon, miként

    használja fel Magyarország az IMF pénzét, mennyiben felel meg ez az amerikai érdekeknek.

    - Ön szerint mit kellett volna csinálnunk, hogy saját érdekünkben cselekedjünk?

    - Nem kellett volna felvennünk ezt a hitelt, mert nem volt rá szükségünk. Nem adódott zavar az államadósság-kezelésben, hiszen a nálunk működő

    kereskedelmi bankok sem kerültek pénzzavarba, sőt, még nagyobb a nyereségük, mint korábban. Elegendő volt a tőkeellátottságuk, és szó sem volt arról, hogy

    az anyabankok úgy döntöttek volna, hogy pénzt vonnak ki Magyarországról. Ez valójában a nemzetközi pénzpiacon teremtett zavar hatására kibontakozó

    krízishangulat. Ezt használták ki arra, hogy egy olyan hitelt vegyünk fel, aminek feltételeként kvázi kötelezvényként írták elő, hogy a szerkezetváltoztatásokat,

    a szociális célú kiadások csökkentését végrehajtsuk. Ami nagyon lényeges, hogy amíg a kötvénykibocsátások esetében nincs közvetlen fedezet, hiszen az adók

    biztosítják a visszafizetést, addig az IMF-hitelnél Magyarország felajánlotta a még meglévő közvagyont fedezetnek. Minden állami ingatlan, vállalat fedezetül

    fel van ajánlva. Persze ezt nem dollárra vagy euróra vonatkozó éles elszámolásként kell értenünk, hiszen nem mérték fel, hogy mi mennyit ér. Ez gyakorlatilag

    a nyomásgyakorlás eszköze.

    - Az IMF-hitel kötelezi Magyarországot arra, hogy vezessük be az ingatlanadót. Ez egy demokratikus országban hogyan képzelhető el?

    - Az IMF gyakran más országoknál is így jár el, hogy bizonyos kötelezettségeket elvár a hitelfelvevőtől. Ugyan nem jön létre szerződés az ország és az IMF

    között, de az adott államnak nyilatkoznia kell arról, hogy mit vállal és teljesít, amit persze az IMF súg meg neki. Az IMF mindig elhárítja a felelősséget

    magáról, hiszen a súlyos következményekkel járó kötelezettségeket az ország hajtja végre. Az IMF-hitel nem az ország érdekét szolgálja, de maga a

    mechanizmus elfedi a lényegi beavatkozást. Az IMF a fuldoklót úgy menti ki, hogy közben a kötelet a nyakára hurkolja.

    - De hát az amerikai tőke amúgy is itt van cégekben, részvényekben stb. Miért kell az IMF-en keresztül még egy újabb csatorna?

    - Az IMF azt szolgálja, hogy az adott országból több erőforrást lehessen kipréselni, ezáltal az amerikai tőke biztonságát és jövedelemszerző erejét növelik.

    25 milliárd dollár IMF-hitel: a spekulatív tőke lehúz minket

    2. Növekvő törlesztőrészletek

    Növekvő törlesztőrészletek

    - A válság óta bűvös szóként tört be a köztudatba: árfolyamkockázat. Hiszen szinte minden banki költségnövekedést ezzel magyaráznak. Hogyan nőhetett

    nagyságrendekkel a lakáshitelesek havi törlesztőrészlete?

    - Az embereket nem avatják be az ok-okozati kapcsolatokba, az elszámolások sem átláthatók. Először nézzük az árelmozdulást, hogy miért kell többet fizetni!

    Ha a forint árfolyama 10 százalékkal gyengül, akkor az éppen aktuális törlesztőrészletben a tőketartozás és az aktuális kamat is növekszik 10-10 százalékkal. Az

    árfolyamhatás 10-30 százalékkal is elmozdíthatja a törlesztőrészlet nagyságát. Ha valaki ráadásul éppen nem tud fizetni, akkor jön a késedelmi kamat, és ha

    ezután törleszt is valamennyit, először leveszik a késedelmi kamatot, meg a különféle díjakra a költségeket, így előfordulhat, hogy már nem marad pénz a

    tőketörlesztésre, amit kvázi nem fizet, vagyis ismét késedelmi kamatot számolnak fel. A bankok képesek halmozottan ráterhelni az adósra a késedelmi kamatot.

    Mivel ez a viselkedés az összes bankra jellemző, fel sem tűnik az embereknek. De vannak egyéb díjak is. A bankok éltek és élnek egy-két trükkel. Ilyen trükk

    például az, hogy az első év során kisebb havi törlesztőrészletet számítanak, ezt a szerződésmódozatot Amerikában találták ki, beetető kamatozásnak hívják. Ha

    lejár ez a kedvezményes időszak, akkor egyébként is megugrik a törlesztőrészlet. Sokaknál egyszerre jelent meg - a kedvezmény elmúltával - a valódi

    törlesztőrészlet és az árfolyamnövekedés.

    - Kik mozgatják az árfolyamot?

    - Öt-hat nagy spekuláns üzleti érdekből mozgatja a forint árfolyamát, hiszen a spekulációval akkor lehet pénzt keresni, ha változás van, amit elő kell idézni.

    Érdekes módon, amikor bezár Magyarországon a bank, akkor mozdul el igazán az árfolyam. Nem akkor, amikor nálunk munkaidőben pénzpiaci események

    történnek, hanem mikor New Yorkban és Londonban az időeltolódás miatt még bőven játszanak, nálunk pedig már véget ért a nap. Ebből látszik, hogy távolról

    rángatják a forint árfolyamát. Erről azonban a szerencsétlen lakáshitelt felvevő nem tehet. Őket kifejezetten megkárosítják.

    - Akkor ezek a játékosok megvárták, amíg Magyarországon kitört a deviza alapú hitelláz, és elkezdtek kaszálni?

    - Igen, de más okból. Magyarországra ugyanis jelentős spekulatív pénz áramlik be, mert nálunk nagy a kamat, míg mindenhol máshol kicsi a kamat. Átváltják a

    devizát forintra, és várják, hogy ketyegjen a magas kamat, aztán visszaváltják devizába, és elviszik a nyereséget. Ha azonban közben leértékelődik a forint,

    akkor hiába gyűjtöttek kamatot, a visszaváltásnál kevesebb eurót kapnak érte, így nem tudnak jelentősebb jövedelmet realizálni. Éppen ezért - mióta rosszul

    megy a gazdaság, azaz 2006 nyara óta - a kereskedelmi bankokhoz áramlik a spekulációs tőke. Különösen 2008 első félévében áramlott be óriási pénz. 43

    milliárd euróról van szó. Ez a sok pénz mind jövedelmet akar, és nem akar árfolyamveszteséget. Ezért a kereskedelmi bankok egy másik műveletet is beiktattak:

    ügyfeleket szereztek maguknak, akik kifizetik az árfolyamkockázatból adódó veszteségeket. A lakáshitelt felvevőket - ha elmozdul az árfolyam -

    többletbefizetésre kényszerítik, így a többletbevételből a kereskedelmi bankok fedezni tudják a spekulatív pénzek - szintén árfolyamból adódó - veszteségeit,

    és a nyereséget ki tudják vinni az országból. Ezt a pénzvilágban ellenüzletnek hívják. A spekuláció tárgya tehát a magyar családok kifosztása. A nemzeti bank

    vezetése ma kizárólag a spekulációt szolgálja, valójában a nemzetközi pénzpiaci játékosok ügynöke. Ez nem csoda, hiszen a pénzügyi tanácsadó cégek

    kizárólag a pénzügyi piac érdekében alakítják Magyarországon a törvénykezést, a pénzügyi tudatot és hangulatot, motiválják a politikusokat.

    Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét

    Mit lehet tenni?

    1. Mit lehet tenni?

    - Egy kormányváltás akkor nem sokat számít.

    - Dehogynem. Nem törvényszerű, hogy így működjenek a dolgok. Magyarországon semmi sem indokolja a magas kamatlábat. A nemzeti banknak kötelessége

    leszállítani a kamatot. Ez ellen az az érv, hogy akkor kivonul a tőke. Bárcsak kivonulna! Hiszen rajtunk élősködik egy csomó pióca.

    - Az emberek többsége azt hiszi, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy hazai intézmény, és nem tudják, hogy a központi bankok rendszerének egyik eleme. Akkor mit

    várhatunk tőle?

    - A Monetáris Tanácsban a pénzpiac érdekeltjei a pénzpiac érdekeinek megfelelő döntéseket hoznak. Nézzük a problémát távolabbról! A családoknak, az

    államnak, a vállalatoknak és a bankoknak van saját mérlegük. Ezek a mérlegek különböznek. Az első három mérlege és a bankrendszer mérlege alkot két fő

    csoportot, amelyek egymásnak tükörképei. A bankrendszer aktívái a nem banki szereplők kötelezettségeit, vagyis adósságait jelentik. Minél jobban megterheli a

    bankrendszer a "nem-banki" szereplőket, az annál jobb a bankoknak, és rosszabb a "nem-banki" szereplőknek. Ezt a fajta szembenállást nálunk tagadják, és azt

    hiszik, hogy a bankok és az állam mérlege egy és ugyanaz. Egy nemzetgazdaságnak a nem-banki szereplők mérlegét kellene egyensúlyban tartania. Mi pedig

    folyamatosan a bankok mérlegét akarjuk egyensúlyban tartani. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor kiderül, hogy a banki mérlegek nagy nyereség mellett

    rendben vannak, a többi három mérlege viszont tragikus.

    - Más országokban hogyan működik - kissé nagyképűen és leegyszerűsítve - a kapitalizmus? Ahogy nemrég egy országos internetes portál is megfogalmazta:

    Magyarország a féltudású elit országa. Régi diplomák, rossz országokban, elkényelmesedett agytekervények, versenyképtelen ötletek, bebetonozott struktúrák,

    mérhetetlen korrupció. Mikszáth Kálmán irigykedne. Akkor mit várunk az átlagpolgároktól?

    - Egy észbontó agymosáson vagyunk túl abban a kérdésben, hogy mit jelent a kapitalizmus. Lehet, hogy azért is, mert a magyar nyelv izolált, és a mindennapi

    életben nem nyert teret a külföldi szakirodalom. A németek például viszonylag széles szakirodalmi bázison élnek, ezért a különböző ismeretek ütköztetéséből

    egy normális "tudat" fejlődött ki. Mivel Magyarország kicsi, hatékonyan lehet manipulálni, így az emberekben olyan kapitalizmuskép alakult ki, hogy azt

    hiszik, ami most van nálunk, az a helyes út. Holott ez egy átverés.

    - Korábban több csörte zajlott a kormány és az ellenzék között a nemzeti bank függetlenségének megőrzéséről, noha mára úgy tűnik, mintha a nemzeti bank

    nem is képviselné annyira hatékonyan a nemzeti érdekeket. Vagyis mégsem olyan jó nekünk a nemzeti bank függetlensége. Teljesen független szervezet,

    gyakorlatilag érinthetetlen.

    - 43 milliárd eurónyi spekulatív tőke jött be az országba. De hol van? Azt mondják, hogy a bankokban. Ez nem igaz, hiszen a pénz soha sincs ott, ahová

    érkezik. Beérkezett a kereskedelmi bankokba, de már aznap vagy másnap továbbment oda, ahol jövedelmet tud szerezni. Vagyis a nemzeti bankba, mert ott

    nagy kamatot ígérnek, és az MNB köteles befogadni ezt a pénzt, és köteles kamatot fizetni érte. A nemzeti bank kiszolgálja a kereskedelmi bankokat, és nagy

    jövedelemmel táplálja őket. De a nemzeti bankról szóló törvény szerint annak kamatveszteségét a költségvetés köteles megtéríteni. A nemzeti bank

    gyakorlatilag a költségvetés terhére táplálja a kereskedelmi bankokat, azok pedig a spekulációs pénz tulajdonosait. A költségvetés megfejése történik. De mit

    csinál a nemzeti bank ezzel a pénzzel? Ez a pénz még aznap továbbvándorol külföldre, mert a nemzeti bank köteles a tartalékait külföldön tartani. Mert akkor

    biztonságos, ha nem az országban van. Nézzük a folyamatot a gyakorlatban! Például a Deutsche Bank elküldi a német hátterű magyarországi kereskedelmi

    bankba a pénzt. Az továbbadja a nemzeti bankba, az pedig elküldi külföldre, mégpedig a Deutsche Bankba. Míg a Deutsche Bank 1 százalékot fizet a magyar

    nemzeti banknak, addig mi 9 százalékot fizetünk neki. Lényegében a két kamat közötti különbözetet egymás között elszámolják, és viszik ki a jövedelmet. A

    pénz valójában meg sem járja ezt az utat, a pénzáramlás csak az üzleti könyvekben jelenik meg. Ezt kamatswapnak hívják. A pénz állandóan úton van,

    állandóan áramlik, és az áramlásokból jelentkező jövedelmeket csapatják le itt és ott. Magyarország folyamatosan a nemzetközi pénztőke javára csapatja le a

    jövedelmeket.

    Az ingatlanadóból fedezik a nemzetközi spekuláns tőke nyereségét

    2. Az ingatlanadó csapdái

    - Az ingatlanadóról mi a véleménye?

    - A megdrágított lakáshitelezések miatti otthonvesztéseket növeli az ingatlanadó. Ha nekem van egy házam, az évente a 2-3 százaléknyi amortizáció folytán

    legalább ekkora költséget is generál a karbantartás miatt. Valahol máshol kell megkeresnem azt a jövedelmet, amit ráfordítok a karbantartásra. Ugyanez van a

    lakások esetében is. Egy társasházban mindenki fizeti a közös költséget. Tehát kiadásom keletkezik az ingatlanommal kapcsolatban. De ha ehhez járul az

    ingatlanadó, akkor azt is valahonnan máshonnan szerzett jövedelemmel kell fizetnem. Ha mondjuk 150 ezer forint a havi fizetésem, és eddig 10 ezer forintot

    költöttem a lakásra, akkor most még plusz 10 ezer elmegy. És nem marad elég jövedelmem egyéb célokra. Vagyis kiszívják a gazdaságból a pénzt, beviszik az

    államháztartásba, ami így fizetőképes lesz a pénzügyi spekuláció kamatszámlájának kifizetésére, hiszen a nemzeti banknál képződő kamatszámlát a

    költségvetésnek kell kifizetnie. Az ingatlanadó olyan adó, ami mögött önmagában jövedelemképzés nincs, de jövedelemkiszívás van. Nem generál másoknak

    több jövedelmet, egy központosított elszívásról van szó, amely kizárólag a pénzpiac érdekét szolgálja.

    - Mindig a Nyugatra hivatkoznak, ahol az ingatlanadónak komoly hagyományai vannak.

    - Magyarországon a bérek nem tartalmazzák a lakhatás költségét. Olyan bérszinten élünk, amibe nem fér bele sem a lakás építése, sem a lakáshitelek normál

    körülmények közötti törlesztése, és nem fér bele a lakásbérlet sem. A mai magyar jövedelmek nem biztosítják a lakhatás feltételeit. Sokféle hatást válthatnak ki

    az ingatlanadóval: kikergetik az embereket az otthonukból, illetve az ingatlanok értékét csökkentik.

    - Ide kapcsolódik, hogy miért ilyen alacsonyak a hazai bérek? Folyton a termelékenységre hivatkoznak, ámbár az elemzéseket multinacionális cégek állítják

    össze. Így aztán az emberek természetesnek veszik ezt a kis fizetést. A kör pedig bezárul, az információ megtagadva.

    - Ezért mondom, hogy magyar nyelven lehet butaságokat beszélni. Ha valaki elég sokszor mondja, akkor az emberek el is hiszik. A magyar benzinkutas

    ugyanúgy dolgozik, mint az osztrák benzinkutas. Ha körülnézünk, a nemzeti jövedelem előállításában aktív emberek termelékenységi mutatóiban lényeges

    különbség nincs. A magyar feldolgozóiparban és szolgáltatóiparban nincs lényeges különbség. Amikor a szolgáltatásban például a bér tizede az európainak,

    akkor a statisztika úgy mutatja ki, hogy tizednyi hatékonysággal dolgozik. Mert a bér jelenti a mércét. Lényegében ez megint egy óriási átverés. Ha a GDP-be

    beleszámítom a kormányzati munkát is, és egy köztisztviselő egyed annyi bérért dolgozik, mint egy osztrák, akkor a kormányzati teljesítmény is negyede lesz

    az osztráknak, és így alacsony a GDP. És akkor azt mondják, hogy azért olyan alacsony a GDP, mert nem vagyunk elég termelékenyek. Csak azt kell megnézni,

    hogyan számítjuk a termelékenységet.

    - Ha történetfilozófiai síkról közelítjük meg Magyarország felzárkózását a nyugati országokhoz, akkor a kvázi gyarmati státusz hogyan törhető át? Hiszen a

    centrális, félperifériális, perifériális világok között alig van átjárás. A centrális Nyugat éppen azért centrális, mert kiszívja a félperifériák és perifériák

    energiáit. Magyarország köztudottan félperifériális ország a mohácsi csatavesztés óta.

    - Az EU alapító szerződése, a Római Szerződés, amit 1992-ben korszerűsítettek, jelenlegi formájában rossz. Az unió gazdaságpolitikája a szabad versenyen és

    a nyitott piacon alapszik, amit a 98. és a 105. cikkely tartalmaz. Ugyanakkor az 1. cikkely azt is mondja, hogy az emberek boldogulásáért az emberekhez a

    lehető legközelebb kell hozni, és átláthatóvá kell tenni a döntéseket, ez a szubszidiaritás elve. Ez ellentmondás, hiszen a nyitott piac nem átlátható az emberek

    számára, és a társadalomtól elszakadva hozzák a döntéseket. Az elmúlt hónapokban kibontakozó válság mindenki előtt világossá tette, hogy az unión is

    túlmutató pénzpiac mennyire hamis és spekulatív. Az uniós országok kormányai a válság hatására több mint 3000 milliárd eurónyi kötelezettségvállalással

    terhelték meg Európa polgárait. Ez az jelenti, hogy a 400 millió európai polgár egyenként több mint kétmillió forintnyi átlagadósságot kapott a nyakába.

    Kiderült, hogy nem hatékony a szabad verseny dogmája. Az unió vezetése ugyanakkor nem hajlandó ezzel szembenézni, hanem elkártyázzák az uniós polgárok

    jövőjét. Meg kellene változtatni az alapszerződést is, hiszen a jelenlegi feltételek mellett Magyarország sohasem fog felzárkózni a perifériáról.

    Magyarország pénzügyi eszközállománya 22500 milliárd forint volt 2008 végén. Emellett 50 ezer milliárd forint a kötelezettségállomány. A nettó hiány tehát

    kb. 28 ezer milliárd forint. Vagyis az eszközök teljesen egészében külföldi kézben vannak, hiszen a kötelezettségek fejében járadékot akarnak szedni. Tehát mi

    50 ezer milliárd után fizetünk járadékot, aminek a fedezetét 22500 milliárdból akarjuk előteremteni



    Forrás: http://www.ezvankiado.hu/25IMF.pdf









    ________________________________________________________
    Tanulj nyelvet külföldön minőségi iskolákban hazai árakon!
    Utazz a Katedra Travel szervezésében és ajándék belföldi nyelvtanfolyamot kapsz!
     
    Beth-Nahrain kedveli ezt.
  10. mazskingdom

    mazskingdom Állandó Tag

    a valsagoknak semmi koze a szimpla politikanak es meg kevesbe a gazdasagoknak - az emberek lelki vilaga valtja ki - tulhajszoltsag kilatastalansag stb - a politika igaz ronthat rajta de nem azon mulik - EMBEREK a POHAR FELIG TELE VAN
     
  11. Gignes

    Gignes Állandó Tag

    A jól működő cégeket nem érte s nem fogja pénzügyi válság érni! Az én cégem se érezte meg! OVB!!! :p:p
     
  12. asderz

    asderz Új tag

  13. mazsi25

    mazsi25 Állandó Tag

    nagyon jó:p
     
  14. japaner

    japaner Állandó Tag

  15. Bertie.Wooster

    Bertie.Wooster Állandó Tag

    <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
    Üdv!<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    A lakástakarékokat sem érintette meg a válság. Igaz, lassan nőnek, konzervatív az üzlet- és befektetési politikájuk, de legalább sem az ügyfeleiknek, sem a cégek alkalmazottainak, sem a menedzsmentnek + tulajdonosoknak nem okoznak komolyabb problémát a válságok. <o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Azonban azok a cégek, vagy akár családok, amelyek csak a növekedésre (gyarapodásra) fókuszálnak, jelentősen eladósodnak a legkisebb pénzpiaci/hitelpiaci kilengéseket megsínylik. <o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    A tőzsdei befektetőket pedig természetesen nem kell és nem szabad sajnálni, tisztában kell legyenek az általuk vállalt spekulációs kockázatokkal. <o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Ha buknak, buknak, viszlát. <o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    De számos más téren meg kellett volna óvni az embereket a csak a növekedésre és a jutalékukra koncentráló üzletkötőktől, akik tömegével adtak el nekik unit linked biztosításokat pl. deviza alapú lakáshitelhez párosítva.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    No, kérem, amikor a részvények elvesztették az értéküket és a devizaárfolyamok elszálltak családok - akik ehhez mit sem értettek, lévén pl. pékek, cukrászok, vegyészek, gyógyszertárosok, tanítók, stb. - pillanatok alatt mindenüket elveszítették, pedig csak egy lakáshitelt akartak, amit szépen kifizetnek a kis jövedelmükből és boldogan élnek.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Így hát ezt, a nagytőke növekedési kényszere által hajtott (sokszor teljesen tudatlan, esetenként érettségi nélküli!!!!) üzletkötők által tömegével eladott hibás pénzügyi konstrukciókat kellene jobban szabályozni, miközben az üzletkötőket is meg kellene válogatni, mert a sok gengszter tönkre teszi a korrekten dolgozók munkáját és üzleti lehetőségeit is.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Ez van, ezt látom amerre nézek idehaza, Magyarországon.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Még mindig a legprimitívebb, vadkapitalista időket éljük.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Pedig ideje lenne fejlődni, ami persze egyes hazai (politikai és gazdasági) köröknek eddig nagyon nem volt érdeke.<o:p></o:p>
    <o:p></o:p>
    Talán majd a következő 20 év...<o:p></o:p>
     
  16. Kiszsíros

    Kiszsíros Állandó Tag

    Ez van. Nem lehet mást tenni, mint meg kell tanulni az új játékszabályokat a pékeknek, cukrászoknak is. A világ egy pénzügyi kaszinó lett.
    A válságokat pedig már régen nem a tömegek lelkiállapota hozza létre. Csak erősíti. A kilengéseket pedig mesterséges eszközökkel még inkább felerősítik, hogy nagyobbat lehessen kaszálni. Pl: az egyik ilyen a fentebb említett shortolás. Az általános álláspont szerint ez stabilizálja a tőzsdét azáltal, hogy a zuhanásban a shortosokból lesznek az első vevők. Badarság.
    Pontosan annyi shortos száll ki egy erősen zuhanó piacon, mint ahány longos az emelkedő bikapiacon. Tehát igen kevés. A legtöbben minimum megvárják a trendfordulót és az első korrekcióban zárják a pozit.
    A legokosabb, ha az ember gondolkozik, és nem a különböző médiákra hallgat. Aztán pedig meglovagolja azokat a hullámokat, amiket a nagyok idéztek elő.
     
    Bertie.Wooster kedveli ezt.
  17. Kiszsíros

    Kiszsíros Állandó Tag

    A következő válságnak pedig már meg is ágyaztak. Azt gondolom, hogy a világgazdaság már bőven megállna a saját lábán, de még mindig folyik az erőteljes fiskális ösztönzés, hogy az adósságállomány éppen még fenntartható szintig emelkedjen. Ez és a felfutóban lévő ázsiai konjunktúra az évtized első éveiben nagyon masszív emelkedést fog hozni szerintem.
    A kérdés, hogy a mostani válság miatt felhalmozott és hosszú távon tarthatatlanná vált adóssághalmok finanszírozására mikor mondja azt a kötvénypiac, hogy nem hajlandók tovább finanszírozni? Jelölt van bőven. Japán a maga 217(!)%-os adósságával elég esélyes. Aztán eszükbe fog jutni, hogy több Európai ország szintén elég rosszul áll a témában. A kamatok megemelkednek és sorra fognak bedőlni az EU-s fejlett országok. Elég az első dominót meglökni. Nem az a kérdés, hogy így lesz-e, hanem hogy mikor.
     
    Bertie.Wooster kedveli ezt.
  18. Bertie.Wooster

    Bertie.Wooster Állandó Tag

    Üdv!

    Nagyon igazad van. Próbálom is az ismerőseimnek magyarázni, hogy merre hány méter, de pl. a kis, úgy 45-50 milliós árbevételű céggel bíró barátomnak hiába magyarázom, nincs pénze olyan pénzügyesre, akit ha másként nem menne, akár én magam instruálnék, mikor mit tegyen...

    Az pedig, hogy az általam a pü. kultúra rovatba feltett két kis tanulmányban - az ügyfélkockázati és a pénzügyi kockázatok kezeléséről szólóban - találhatókat alkalmazza arra sem ideje, sem gyakorlata. Ehhez kéne a pénzügyes ügyintéző, csakhogy arra meg már nem lenne pénze...


    Amit pedig a tőzsdéről írtál: nagyon-nagyon így van. A short igazi nagytőkés gengszterség.


    Amit pedig javasolsz a trendkövető kereskedés, egy tipikus lehetőség kisbefektetőknek, hogy a nagyok morzsáiból részesedjenek... A technikai kereskedés ettől függetlenül azért kockázatosak, jó idegek kellenek hozzá...
    :rolleyes::rolleyes:


     
  19. Bertie.Wooster

    Bertie.Wooster Állandó Tag

    Ezt remekül összefoglaltad, s igen, éppen ettől lehet tartani.

    Ezzel ellentétes írányú gazdaságpolitikát és fiskális politikát kell(ene) követni, mert ha dőlnek a nagyok, úgyis magukkal rántanak, ám, ha a következő válságot nem akkora hendikeppel kezdjük, mint a mostanit, az azért nem lenne rossz.

    Az első dominó, hmmm, ilyen volt mondjuk Görögország is, utána a spekulációs nagytőke (és az azt kiszolgáló média, ugyebár) alig várt valami kis hír-félét és máris rátámadt az EU periférikus államaira.

    Most valahogy eszembe jutottak a hitelminősítők...

    No, azok aztén megérik a pénzüket...


    Különben szívesen olvasnám hosszabban is az okfejtésedet. ;)


    Ellentétben velem igen szabatosan és lényegretörően fogalmazol. (Én legfeljebb akkor, ha éppen komolyabb anygaot írok vagy előadók a témában, pedig ősztől talán még tanítani is fogom... :rolleyes:)


     
  20. Bertie.Wooster

    Bertie.Wooster Állandó Tag

    Erről még annyit, hogy sok olyan pénzügyi terméket hagytak jóvá befektetési és egyszerűbb termékekkel is foglalkozó univerzális bankok, amelyeket a saját igazgatóságuk sem értett!!!

    Az egyre bonyolultabb pénz- és tőkepiaci derivatívák olyan abasztarkciókká változtatták a pénzügyi világot, amelyek a többszörös visszacsatolások és a kockázatok áthárítása révén ma már bármilyen pénzügyi válság vagy csak kilengés, sőt egy komolyabb rosszhír globális, tehát szó szerint az egész világ piacaira 24 órán belül átterjedő mozgásokat, zuhanásokat-emelkedéseket, mindegy, gerjeszt. Ráadásnak a derivatív piacok és a speciális pénzügyi eszközök (pl. a short is ennek tekinthető) a hatásokat jelentős mértékben felerősíthetik. Mint egy cunami, amely tovaterjedve és sekélyebb partokra találva óriássá duzzadhat.

    (Amit írtam, mármint a kockázatok áthárítását úgy értem, hogy ma már nem a szakmai befektetők közötti kockázatprolasztás a jellemző, hanem végső soron az egyedi, privát (sok esetben egyszerű lakossági) ügyfelekre hárítják át a kockázatokat a pénzintézetek (e szót, mint általános, valamennyi pénzügyi céget jelentő kifejezést használom), a pénzügyi szféra.

    Ezáltal a pénzügyi kockázatokhoz nem értő, azokat nem ismerő, a valós, lehetséges veszélyeket felismerni és a jövőbeni kezelésére képtelen ügyfelekre (ezek kisebb cégek és a lakosság) hárították át a pénzügyi szféra cégei, azaz azok vezetői és vezető beosztású dolgozói (az ügyfelek szintkénál alig magasabban képzett üzletkötők meg csak csináljék amit a nagyfejűek mondanak nekik, részint meg ebből élnek, részint mert úgysem értik...).

    Nos, ebben a játékban csak az a probléma, hogy nem alkalmazhatók rá döntéselméletek, de semmi más sem, minthogy itt asszimetrukusak az információk és a megtévesztésen (ahhh, bocsánat, a meggyőzésen...) alapulnak.



    Így végezetül az egyik legnagyobb gengszterség, amit el tudok képzelni (amit egy korábbi hsz-ben jeleztem is):

    A unit linked biztosítás, amely roppant összetett és megjósolhatatlan kockázatokat hordoznak, s ez össze kombinálva egy CHF-ben denominált lakáshitellel egyszerre hordoz a befektető/hitelfelvevő számára egy olyan kockázati portfoliót, amely gyakorlatilag kezelhetetlen, hiszen egyszerre fut:

    1. piaci kamatváltozási kockázatokat
    2. banki ügyfélkamat változtatási kockázatokat
    3. kétszeres (CHF-€, €-Ft) devizaátváltási kockázatot
    4. banki deviza közép- és sperad változtatási kockázatokat
    5. általános (szignifikáns) befektetési piaci kockzatokat
    6. a portfoliómenedzserek ténykedéséből eredő kockázatokat (hozzáértés, egyéni és céges érdekek vs. a befektetők érdeke)
    7. a befektető portfolió választási és változtatási döntéseinek bizonytalanságát (a rendelkezésre álló portfoliók számának szűkössége és a váltást indukáló döntések megalapozottsága is döntő itt, azaz nem biztos, hogy jókor vált és jó portfolióra a befektető, pláne ha üzletkötői tanácsokra teszi)

    + 8. a befektető/hitelfelvevő anyagi helyzetéből eredő kockázatok (azaz megeshet a befektetésből való kiszállási kényszer és a hitelnemfizetés kockázata is - bármilyen okból is, állásvesztsés,. fizetéscsökkenés, betegség, haláleset - tehát ez mint emberi tényező került itt képbe, önállóen, nem mint a fentiek hatása)


    Most hirtelen ez a nyolc fő kockázat jutott eszembe, amellyel az ügyfeleknek egy ilyen kétoldalú, befektetési és hiteltörlesztési vállalás esetén egyszerre kell(enek) számolnia és azt képenek kell(ene) lennie kezelni is, akár külön, akár egyszerre merülnek fel...


    Üdv:
    Bertie
     

Megosztás