Amikről írsz, annak következményeitől Atlantisz bukásától kezdve minden spirituális irányzat kisebb-nagyobb mértékben szenved és ez különösen igaz a mai "elsötétedettnek" nevezett világkorszakban... és nincs tanítás, amely az eredményei tükrében fel merné vállalni az ettől való garantált megszabadulást. Mert megszabadulni csak az Ember képes... és mára már világossá vált, hogy a kollektív megoldások lehetősége bezárult, a tanítások lényegét elfogadó egyéni utak és egyéni (etikai) felelősség marad.
Mindehhez - bizonyos lehetőségek, tapasztalatok vonatkozásában - a pránanadi éppen olyan jó kiindulási pontot, lehetőséget kínál, mint bármely más tanítás. Hogy az egyén ebből hová fog eljutni, az a hozzáállásán, a sors kínálta lehetőségek megragadásán múlik...
Nyilvánosságra hozatal... tudod, a szenzációra éhes tömegek mindenben vért és botrányt szeretnének látni, ebből él a bulvársajtó... ha a "hitetlenek odúját" gyújtogatod, számolj azzal, hogy "a keletkező tűzvészben odaveszhet a saját házad" is... ha óvatlanul ítélkezel és a botrányt helyezed előtérbe, a karma hasonló óvatlansággal ítélkezhet feletted.
" ...ami ellen küzdöttünk, az soha nem volt igaz. Jézus azt mondta ne állj ellent a gonosznak. Buddha a földet hívta tanúként, hogy ellenfele Mara, az egó minden szenvedélye nem létezik."
A nadis szervezeten belül felmerülő etikai kifogásokat szerintem az ezen változtatni kívánó nadisoknak kell rendezniük a saját soraik között. Akik ezt letagadják, akadályozzák, a helytelen gyakorlatot fenntartják, azzal saját maguknak építenek karmát...
Ha pedig (súlyos) törvénysértést tapasztalsz, akkor éppen úgy jogod és kötelességed ezt a megfelelő hatóságoknak bejelentened egy nadis esetében, mint bármely más esetben... nem a pránanadi felelőssége a tett, hanem az elkövetőé.