-Tudod én kemény munkával keresem a kenyerem,mert ápolónőként a mai éjszakai műszakban volt módom tapasztalni az elmúlást,aminek létrejötte, persze természetes állapot,mégis azt mondom,hogy minden ilyen eset embertbróbáló (megszokhatatlan).
Ismét rádöbbentett az élet rövidségére,és arra,hogy figyeljünk egymásra,toleráljuk a "másságot".
A vélemény nyilvánitás fontos,a maga eltérőségével egyetemben,és persze a kritika is.
De ha lehet, ezt ne gyerek módjára,durcásan,dacosan,és sértetten tegyük,hanem épitőjelleggel,és korrektül -ha lehet..
-Tehát kérdésedre visszatérve,nem hogy sokat,de még keveset sem tudok fizetni a közalkalmazotti fizetésemből,
de ha tudnék sem tenném,mert a kihivás sokkal fontosabb,mint gondolnád.
Privátban meg egyébként sem irnák neked,
mert ebben az esetben jobb a nyilvánosság,tisztább,átláthatóbb!
-DE ha már a pránanadi-topick-ban vagyunk,irhatnál róla,hanyadik szinten vagy,mit jelent számodra,és mit adott neked.
Bizonyosan mindenkit érdekelne a téma!
Tudod az a baj Éva, hogy abszolút nem érted amit a másik ír. Olyan, mintha meg sem próbálnál arra válaszolni, amit kérdeztek vagy mondtak neked. Mintha belső monológot folytatnál. Nem érted a konnotációkat, és nem csak az apróbb utalásokon, hanem gyakorlatilag a másik mondanivalóján úgy ahogy van teljes egészében átugrasz,és valami abszurd, ki tudja honnan szedett dolgokról beszélsz, mintegy önmagadban.
Ha erre a belső monológodra valaki hajlandó válaszolni, és eltekint attól, hogy lesz@rtad amit ő írt, oda se figyeltél, és emellett még őt jellemzed "gyerekesnek, durcásnak, dacosnak, sértettnek, és mint aki nem beszél építő jelleggel", akkor még te játszod az agyadat, hogy márpedig te nem vagy hajlandó priviben levelezni vele.

igaz, hogy nem is akart, mert poénból mondta az egészet, beleértve, hogy ha azt akarod, hogy valaki folyamatosan nyaljon és azt mondogassa mennyire szent vagy, akkor jó pénzért akár ő is megteszi. Érted? POÉN volt
Szálljál már le a földre, és arra figyelj, amit a másik ember ténylegesen mond és szándékol. Ha segíteni akarsz magadon és másokon, akkor próbálj meg koncentrálni a külvilágra, és felismerni az emberek VALÓS szándékát. Hogy akarsz olyanra építőleg hatni, amit nem is értesz? Oda kéne figyelni, és abbahagyni az önáltató észosztást.
Előbb meg kéne tanulni koncentrálni, és abbahagyni ezt a szenteskedést, és komolyan venni az objektív megismerést. Nem hiszem el, hogy nem szenvedsz ettől az érzelmi tehertől, amit szándékosan magadon cipelsz. Senki nem kíváncsi a szenteskedésedre, és teljességgel hatékonytalan, mert a szenteskedésed miatt nem jutsz el érzelmileg az emberekig, nem találnak a szavaid, nincs erejük, nem hatnak. Emiatt nem érted őket, mert annyira arra koncentrálsz, hogy te jó legyél, hogy közben nem tudsz rájuk figyelni.
És az embereknek a legfőbb lelki baja abból származik, hogy senki nem érti meg őket, nincs akivel szívből kommunikálhatnak, és ha valaki nem érti meg a problémájukat, akkor nem is tud tanácsot adni. Ezért olyan magányos mindenki. Ahhoz meg általában nincs energiájuk, vagy egyszerűen nem jönnek rá, hogy egyedül is kézbe tudnák venni a dolgokat.
Szóval ha segíteni akarsz másokon, akkor hagyd abba a szenteskedést, és figyelj oda pontosan, hogy mi történik, és kicsit gyakrabban kételkedjél a megállapításaid helyességében, mert egyelőre helyes megállapítással nemigen találkoztunk. (Még a leállt óra is helyes naponta kétszer)
Ott elkezdhetnéd, hogy odafigyelsz arra, amit a másik mond, és megpróbálsz arra válaszolni. Ha valamit nem értesz, akkor meg rákérdezel, hogy mire gondolt. Nincs ebben semmi megalázó.
Valójában ez a tudományos megközelítés. Alaposan körbejárni mindent, mire pontosan megértjük, hogy milyen jelenséggel állunk szemben. És a lehető legkevesebb szubjektív feltételezés és elhamarkodott ítélkezés. Senki nem sürget. Az egónak vissza kell vonulni, és csendben kell figyelni, elemezgetni, ha valami nem tiszta, akkor meg megpiszkálni egy "bottal", hogy lássuk hogyan reagál, aztán ebből következtetni valamire, ami következtetés viszont továbbra is képlékeny, rugalmas, módosítható marad, hiszen nem tudhatjuk, hogy helyes következtetés volt-e.
Mindig arról beszélsz, hogy te tanulsz másoktól. Ha valóban tanulsz, akkor vedd komolyan a fentieket, mert ez módszer lehet számodra (is).