Bár nem vagyok nadis (reikis vagyok), de érdeklődéssel olvasgatom ezt a témát is.
Az utóbbi néhány lapon Böbike belement a pénz kérdéskörébe, ami jól tükrözi a nyugati életszemléletet.
Sajnos a legtöbb ember kizárólagos értékmérője a pénz.(Böbike nem rád gondoltam.) Igaz a pénzen sok-sok dolog megvehető, de rengeteg "nem" dolog nem vehető meg.
Én reikisként pl. megtanultam, hogy amit ingyen adsz, azt a legtöbbször nem becsülik meg (és itt nem csupán a kezelésekre gondolok).
Valaki a műkörmössel példálózott. Ha ott kipengetsz 3-4-5 ezer Forintot ( bocs de még sohasem jártam műkörmösnél így nem ismerem az árfolyamot), akkor vigyázni is fog a (mű)körmére, míg ha ugyanezt a barátnője készíti neki, az esetek 80 %-ban kritikusan áll hozzá (magyarul lefitymálja - igaz nem nyíltan) és előbb - utóbb elmegy a műkörmösöz és fizet a (talán ugyanolyan, vagy alacsonyabb színvonalon elkészített) körömért.
Sajnos ilyenek vagyunk alapvetően. Ha nem értetek egyet velem nyugodtan cáfoljatok meg.
Tehát a nyakatekert logikám szerint a tanfolyami díjakra azért van szükség, hogy a megszerzett tudást megbecsüld. Az állami felsőoktatásban is fizetni kell. (Azt meg, hogy ki a jobb oktató ugyanúgy piackutatással lehet eldönteni, mint pl. azt, hogy melyik jogi egyetemi kar rendelkezik a legjobb oktató gárdával - csak az egyetemeknek van hivatalos, állami hozzáférhetősége, média megjelenése, tehát sokkal többet lehet róluk hallani, mint a nadiról). Szerencsére az Internet korában már a nadiról is van információ (nem a gyógyító és energetikai technikáról beszélek, hanem elérhetőségről, helyszínekről...stb.l)
A kezeléseknél hasonló a helyzet, az "öreg néni" még fel is háborodik, hogy az orvos nem fogadja el a borítékot tőle - "Talán az én pénzem nem jó? Velem nem is akar a Doktor úr komolyan foglalkozni?...stb.
Persze a nagy számok törvénye alapján mind az "öreg nénik" mind a "Doktor urak" eltérhetnek az előbb vázolt helyzettől. Ezen logika alapján azért már egy "energetikai" kezelésért is el lehet fogadni "ajándékot".
Ami ezután felvetődik, megintcsak a nyugati gondolkodásmód: Van-e ennek a gyógyítónak papírja a tudásáról? Az hogy tud-e másodlagos - lásd Gyurcsok, őt a saját természetgyógyász társai kezdték ki, mert nem volt papíírja/végzettsége.
Aztán állam bácsi is közbeszól: ha hivatalosan szeretnél "bioenergetikai nem konvencionális gyógyítani" (valami ilyesmi a hivatalos pillanatnyi elnevezése), akkor, mivel nincs ilyen OKJ-s képzés (magyarul nincs hivatalosan olyan iskola, ahol államilag elismert papírt kapnál a tudásodról, ha elvégzed) - szóval ha hivatalosan szeretnél gyógyítani, elvégzel valakinél (nem akárkinél) egy tanfolyamot, majt elmész az
ETI-hez leteszel két modul vizsgát (TGY, EÜ), aztán elmész elvégzel egy másik tanfolyamot és megint elmész az ETi-hez ahol leteszed a bioenergetikai
modulvizsgát. És már dolgozhatsz is? Egy frászt. Ha rendelőt szeretnél nyitni váltsd ki a vállalkozói igazolványt, menj el az illetékes ÁNTSZ-hez (mindegyik mást követel) , ahol megtudot mi mindent kell még tenned.
Ha valakinek még ezek után sem ment el a kedve a gyógyításról, hát állam bácsi tesz róla elmenjen - az adminisztrációs követelmények miatt
Csoda, ha ezek után senki nem vállalja fel a harcot, hogy a hivatalos gyógyítás rangjára emelkedhessen az energetikai gyógyítás?
Tudom kicsit elkanyarodtam, de szerintem az előbb leírtak mindkét oldalról egyenesági következményei a fennálló helyzetnek. Akkor viszont ne csodálkozzunk, ha az egyik oldalról nem akarván "támadási felületet" adni , talán kicsit elmisztifikálják magát a reikit, nadit...stb. Míg a másik oldal sem akarja komolyan magáénak a "zsákbamacskát", mert nem tudja mi az életmod, gyógyterápia szemlélet, vagy egyáltalán mi a csuda.
Persze akit maga az energia érdekel, az más aspektusból közelít és neki csak az a lényeg, hogy valamilyen mértékű tudást szerezzen. Azonban a tudás mértéke a lényeg. Ezt kell(ene) minden tanfolyamon kihangsúlyozni, hogy honnét hová juthatsz és milyen léptékekkel.