Csak az a gond, hogy a kritika nem hosszú, arra is gondoltam, hogy minden mondatot egytől egyig bemásolok, csak az feleslegesen hosszú lett volna.
Magánvélemény,
Diane Stein Reiki - könyvéről (Édesvíz,1998.)
1. A szerző. Szép teljesítmény a fiatal felszolgálónőtől, hogy eljutott e könyv megírásáig. Hogy mindez mennyire hiteles, az sajnos más kérdés. Mint maga írja, a Reiki I. és II. fokozatát egy másodfokú reikistől kapta, a harmadikat pedig
"az ebédlőasztalnál, a desszert mellett ülve", illetve telefonon.
Hagyományosan tehát aligha tekinthető reikimesternek. Mestereitől nem túl sokat kaphatott, de nekiállt keresni. Elkötelezte magát a Wicca (kelta eredetű boszorkányvallás) mellett és olvasgatott buddhizmust, chi-kungot, meg még amit tudott. Mindez Amerikában történt, ahol a sokan úgy vélik, a fogyasztói társadalom piacán minden gyorsan, azonnal fogyasztható állapotban megvásárolható, beleértve a szellemi fejlődést is.
Sajnos nem csupán a tudásvágy jellemzi a szerzőt, de a felszínesség is. Többet mond, mint amennyit ért is. Segítőkészsége és tisztessége kétségbe vonhatatlan, sajnos a naivitása is, például ahogyan válogatás nélkül hitelt ad mindenféle
"pszichikus" (médiumi, látnoki) értesülésnek. Kár érte. Korrekt (ön)képzéssel nagyszerű oktató lehetne.
2. A tartalom: sajnos az előzőek miatt olyan, amilyen. A könyv tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyeket egy hazai Reiki - tanfolyamon minden tisztességes reikimester elmond. Van néhány valóban jó meglátása is. Többet nem nyújt, de ez legalább jó benne. Viszont a kb. 220 oldalas könyvhöz legalább 20 - 30 oldal hibaigazítót lehetne adni, annyi a hiányosság, félreértés, tárgyi tévedés és rossz megfogalmazás. A szerző tökéletesen keveri a hindu, buddhista, taoista, keresztény és wicca hagyományt, anélkül, hogy igazán értené. Bár szerinte a Reiki buddhista eredetű (mi is így tudjuk), Síva istentől eredezteti és a Kundalinivel véli azonosnak (a buddhizmus egyikkel sem foglalkozik és még vaskosabbá teszi a tévedést, hogy míg a kundalíni
"alulról" és
"belülről" emelkedik felfelé, addig a Reiki
"fentről" jön, tehát épp ellentéte a kundalininek) és a DNS kettős spiráljára hat (felettébb misztikus). Teljesen zavaros fogalmai vannak az energiákról és az emberi energiarendszerről. Nem igaz, hogy a mai tibeti buddhisták eleve ismerik a Reikit és szimbólumait. Teljesen légből kapott e szimbólumok "szó szerinti" fordítása, ugyanis azok nem nyelvi, hanem energetikai formulák. Nem igaz, hogy a távkezelésre pár másodperc elég és még elég sok állításról el lehet mondani ugyanezt. Stein kisasszony felettébb nagyra tartja szellemi vezetőit: velük véli igazolni, hogy a legjobban teszi a dolgát és mindenben neki van igaza. Nem mintha tagadnánk ilyenek létezését, de a legtöbb esetben ezek a "tanítók" nem mások, mint saját tudattalanunk valamely részének vágyteljesítő kivetülései, így természetesen mindenben támogatnak, növelik az egónkat és közben lehet, hogy egyetlen szavuk sem igaz - illetve jelentkezhetnek ilyenek az alsóbb asztrális világok bármelyikéből, az elhaltak közül, és nincs módunk
"igazoltatni" őket. A következő mondat pedig egyenesen a szerző elmeállapotát teszi kérdésessé:
"Másik vezetőm Avilai /Szent/ Teréz, aki egyik előző életemben voltam:" Különös, hogy folytonosan a buddhista eredetről beszél, vadzsrajana analógiákat keres (légből kapott megfeleltetésekkel) és hangsúlyozza saját ezirányú "kutatásait", gyakorlatként mégse buddhista, hanem taoista gyakorlatokat ad meg Mantak Chia könyveiből ollózva. Nagy kár, de az sem igaz, hogy a beavatás
"leemeli" a negatív karmát, mert akkor már valamennyien Buddhákká váltunk volna.
3. A szimbólumok: a legtöbben attól háborodtak fel, hogy nyomtatásban látják a szimbólumokat. A tradicionális rendszerek ismernek belső információkat, beavatási titkokat, és a Reikiben ezek ilyenek Természetes, hogy valaki, aki a korszerűséget összetéveszti a hagyományos tanítások semmibe vételével, büszke arra, hogy felrúgja azokat. Nem ő az egyetlen. Ahhoz is hozzászoktunk, hogy a szimbólumok sokféle rajzolatban ismeretesek, de a legvadabb túlzásoktól eltekintve ezzel sincs sok baj. A szimbólumok fejre állításától, ide-oda forgatásától viszont igenis érdemes tartózkodni, mióta tudjuk, mit művelt Hitler a visszájára fordított svasztika alatt, vagy mit csinálnak a sátánisták a lefelé fordított kereszt jegyében. Az
"új" szimbólumokról annyit, hogy a Reiki jelenlegi nagymestere nem tanít ilyeneket, nem tudni, ki, hol, mikor találta (ki) őket. Ha valaki nagyon akarja, játszadozhat az
"új mester - szimbólummal", vagy a lesújtó villámot formázó
"Raku"-val, bár az eddigi tapasztalatok alapján semmi közük a Reikihez, sőt igencsak negatív hatásúnak tűnnek.
4. Az oktatási módszerről. A szerző szerint a beavatással bárki gyógyítóvá válhat egyetlen délután alatt. És ezt olyan komolyan is veszi, hogy egyik fokozatra sem veszteget ennél több időt. (Igaz, hogy erősen nyomott diszkont-árakon méri.) Egyetlen hétvége alatt mind a három fokozatot meg lehet nála kapni bárkinek. Egyetlen embert nem avatott eddig mesterré, a csoport ellenkezése miatt (bár meg akarta tenni), ugyanis az illető rendszeresen meglopta a saját társait. Mindezt így tartja etikusnak és demokratikusnak, mert szerinte mindenki maga tudja, mikor lehet mesterré. Ez sajnos teljes értékvesztés, nivellálás, a döntésképtelenség
"demokratikus" megideologizálása, a butaság megingathatatlan magabiztosságával. Tipikus vulgár-amerikai mentalitás: attól érzi magát és a tanítási módszerét jobbnak, korszerűbbnek, hogy semmire sem kell várni, mindent meg lehet szerezni, mégpedig a leggyorsabban és a legjobban leegyszerűsítve. Nevezhetnénk a tanfolyamait akár
Reiki - hamburgereknek is. Lehet, hogy működik valami, (mert valami mindig működik) de nem túl valószínű, hogy a Reiki. Meg is rója azokat a
"korszerűtlen" oktatókat, akiknél két - három napig tart egy tanfolyam.
5. A beavatás. Az előzőek után meg lennénk lepve, ha nem mellékelné a teljes beavatási metódust: olvasd el és csináld magad! Mindenkit megnyugtatok: nem sok köze ahhoz, amit mi beavatásként tanultunk és csinálunk. Ez valami taoista energiaátadás-féle (bocsássanak meg a taoisták és chi- kungosok), amibe belespékelte a szimbólumokat, meg amit a beavatásról hallott. Mint büszkén írja, az egész az ő leleménye. A magam részéről inkább nem kísérleteznék vele.
6. Amire mégis jó az egész: (nem arra amire most gondoltok.) Ez egy szükségszerű folyamat eredménye.
"Minden, ami van, annak szabad lennie"- mondják egy meditációs formulában. Ha a könyvkiadó bárkit is megkérdezett volna a tradicionális Reikit ismerők közül a kiadás előtt, vagy bárkit is felkért volna a lektorálásra, nem így történt volna, de nyilván az sem véletlen, hogy ezt nem tette meg. Bármilyen meglepő, így szolgálja a fejlődést. Ahhoz, hogy valami letisztuljon, előbb fel kell kavarodnia, ahhoz, hogy felemelkedjen, először a mélybe kell buknia. Ennek természetesen lesznek (még) áldozatai, félrevezetett, esetleg megtébolyult emberek,
"erről szól" a Vízöntő - korszak. Tetszik, vagy nem, de ebben élünk.
Kövesi Péter
tradicionális reikimester
Az úrat úgy hívják, hogy [FONT=Times New Roman, Times, serif]
Frank Arjava Petter[/FONT]
Ha van egy durva kritika, és erre egy éles kritikával válaszolnak, akkor az szerinted önzőség, nagyképűség?
Hol írtam ilyet?!?
Sokkal jobb, ha a fórumokon kötök bele a mesterekbe a hülyeségeik miatt, mintha azt csinálnám amit ők, hogy a gyakorlataikon intrikálnak mások ellen. Én nem akarok ilyen lenni. Ez akkora önteltség? 🙂
Kötekedsz, ahogy írod is, és valószínűleg azért, mert öntelt vagy,
éppen ezért valóban nem is lehetnél mester (tradicionális legalább is).
