Reincarnacio
- Téma inditó pitti
- Kezdés dátuma
"Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket."
Érdemes még néhány mondatot idézned ugyanonnan:
"Ardzsuna így szólt: Óh, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhísma és Dróna, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?...
Ha megöljük Dhritarástra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren...
majd e szavakkal fordult Krisnához: "Góvinda, én nem fogok harcolni!"
Ardzsuna tehát nem akar embert ölni, de mit mond erre neki Krisna?
"Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni. Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!"
Tehát arra biztatja, hogy öljön nyugodtan. Hiszen:
"Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg....
Óh, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?"
Nos, a Bhagavad-gita alapján mindenki nyugodtan gyilkolhat.
A reinkarnáció-tan szerint tehát Kain gyilkossága nem gyilkosság, és Kain sem gyilkos. Mint ahogy senki más sem az, aki gyilkol. Hiszen a lélek örök, a test meg úgyis elpusztul.
"A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
Óh, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek."
Krisna tehát a reinkarnáció-tanra hivatkozva beszéli rá Ardzsunát a rokonai kiirtására, de persze célba veszi a büszkeségét is. Csupa szeretet és pacifizmus ez a Krisna.
Ez a tan olyan szimpi nektek? :shock:
furrier75
Kitiltott (BANned)
[FONT="]„És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az <Úrnak> nevét, halállal lakoljon.” [3 Móz. 24,16.][/FONT]
[FONT="]„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Móz. 21, 24.25.]<!-- linktelenítette elke[/FONT]
[FONT="]„adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon”. [5 Móz. 19,12.] [/FONT]
Idézgethetnék még...de minek!?
[FONT="]„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Móz. 21, 24.25.]<!-- linktelenítette elke[/FONT]
[FONT="]„adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon”. [5 Móz. 19,12.] [/FONT]
Idézgethetnék még...de minek!?
Kedves Furrier!
Azt idézd nekem ide, hol írja a Biblia alapelvként, hogy a gyilkosság nem gyilkosság, és a gyilkos nem gyilkos, ahogy a fenti Bhagavad-gita idézetben áll!
Te ezzel szemben ószövetségi törvényeket idézel, amik a társadalmi rend fenntartását szolgálták. Ez a törvény pl.:"[FONT="]„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Móz. 21, 24.25.] [/FONT]kifejezetten az igazságos törvénykezést szolgálta, mivel kimondta, hogy a büntetés nem lehet nagyobb mértékű, mint az elkövetett bűn. Szemért csak szemet, fogért csak fogat lehet elvenni, stb. és nem pl. életet.
A "bosszúálló rokon" pedig a gyilkosságért hajtotta végre az ítéletet a rokona gyilkosán, mivel az is ott áll: "életért életet adj".
Tehát hol mondja a Biblia, hogy a gyilkosság nem gyilkosság?
Azt idézd nekem ide, hol írja a Biblia alapelvként, hogy a gyilkosság nem gyilkosság, és a gyilkos nem gyilkos, ahogy a fenti Bhagavad-gita idézetben áll!
Te ezzel szemben ószövetségi törvényeket idézel, amik a társadalmi rend fenntartását szolgálták. Ez a törvény pl.:"[FONT="]„Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” [2 Móz. 21, 24.25.] [/FONT]kifejezetten az igazságos törvénykezést szolgálta, mivel kimondta, hogy a büntetés nem lehet nagyobb mértékű, mint az elkövetett bűn. Szemért csak szemet, fogért csak fogat lehet elvenni, stb. és nem pl. életet.
A "bosszúálló rokon" pedig a gyilkosságért hajtotta végre az ítéletet a rokona gyilkosán, mivel az is ott áll: "életért életet adj".
Tehát hol mondja a Biblia, hogy a gyilkosság nem gyilkosság?
Igen. Ez azt hiszem itt a vita egyik kerékkötője (és pikáns módon életben tartója is): más-más rendszerből szemléljük világunkat. Ennek a nézőpontnak (átmeneti) félrerakása lenne szükség ahhoz, hogy a másik véleményét tényleg meg tudjuk érteni. A nézőpont félretétele viszont ez ego félrerakását igényli. Ha viszont képesek vagyunk egonkat félretenni azért, hogy a másikat megértsük, akkor a vita már meg is szűnt. És az egy veszélyes állapot.
Te itt most egy olyan istenkép ellen kelsz ki, amely szerintem nagyon különbözik mind a kereszténységétől, mind a zsidóságétól, mint az iszlámétól. A kvalitások, amiket leírsz, más más világból valók. Igen, le van írva a Bibliában, hogy Isten bosszuálló. Ettől még a kereszténység nem feltétlenűl hisz a mindent elpusztító isteni bosszúban. Sőt! Van felekezet, amelyik meg a szerető Istent nem fogadja el. A Bibliában az is benne van, hogy a hörcsög meg a nyúl kérődző. Mégsem gondolod, hogy ezt az emberek hinnék. Természetesen nem kell neked senki istenképével azonosulni. Legfeljebb (átmenetileg) azért, hogy megértsd.
Nem vesztettél és nem nyertél semmit azáltal, hogy a reinkarnációnak nincs bibliai alapja. Ugyanis nem erről szól. Paradox és gyűrűérvelésű minden gondolatrendszer, amivel nem akarunk azonosulni. Mert mindíg megtaláljuk benne azt, ami a mi világképünk szerint képtelenség. A Bibliát nem kell szerintem logikai levezetések soraként felfogni, sem pedig, mint egy egyéges és minden önellentmondástól mentes filozófiai vagy tudományos munkát. A Biblia az ember istenélményének megfogalmazása. Ezt a transzcendens élményt pedig a legkülönbözőbb műfajokban örökítették meg évszázadok során. Amint a Bibliát kizárólag logikával közelíted meg, elvész benne a szeretet, a szépség, a lélek rácsodálkozása arra, ami nála nagyobb. Amint a Bibliát kizárólag intuícióval közelíted meg, értelmetlenné válnak a törvények, a számok, a származásfák és még sok más, ami viszont a közösség egyben maradásához, identitásához kellett.
Teljesen igazad van, az ember mindig üldözi kételyeit, mert a kételyek őt üldözik. Úgy gondoljuk, a kételyeket el kell múlasztani, mert azok valami betegség tünetei. Nem, a kételyek az emberi gondolkodás velejárói. Ezeket nem kiirtani kell (sajnos túl sokszor volt ez a választott metódus), hanem feloldani. Válaszokkal. A gond a kétellyel sokszor az, hogy mi magunk sem tudjuk, mi is az igazi kérdés, ami feszül bennünk. Ezért mindent megkérdőjelezünk. Azt is, amit addíg hittünk, elfogadtunk. Súlyos lelki traumák forrása ez.
Magam részéről egyáltalán nem nézek ufónak senkit, aki kételkedik. Akkor sem, amikor a válasz ott van előtte, és akkor sem hiszi el. Csak akkor tűnődöm el a beszélgetések nehézségein, amikor ugyanazt az előre beprogramozott választ akarja valaki kapni bármi kérdést tesz fel.
Igen hát ez valóban fekete. Talány egy kicsit kényszeredetten humoros is. Aki eléget, az nem Isten (hacsak nem hiszel abban a ma népszerű ideológiában, hogy mi mind istenek vagyunk - de ezt most hagyjuk). Ami miatt elégetnek, az nem az isteni akarat. A mai felvilágosult teológusok affelé hajlanak, hogy a pokol bizony elég üres hely lesz. Ugyanis, ahogy Te feljebb megemlékeztél róla, az örök bűntetés nem egyeztethető egykönnyen össze a jó és igazságos Istenről alkotott fogalmukkal. Ez nem eretnek és nem rendkívüli gondolkodás. Egyre több teológus vélekedik hasonlóan. Az ilyen ismeretek hiánya vezet több hozzászóló személy tollából tévedhetetlen, megfellebezhetetlen elitélő nyilatkozathoz a kereszténységről. Érvek nem tudják az előitéleteket eloszlatni. Csak egy nyitottabb, elfogadóbb, megértőbb új "előitélet". Azaz egy új világkép.
Nem akarlak ismétléssel untatni. Jaszladany világképét teljes mértékben csak ő tudja megérteni, annak integritását csak ő tudja teljsen felfogni. Ez ugyanigy igaz az én világképemre és a Tiédre is, meg mindenki máséra is. Mindnyájan kereszttűzben találjuk magunkat, akik nem maradunk meg a legfelszínesebb állításoknál, akik hiszünk az általunk felállított világkép helyességében, és nem hagyjuk el a vitát a legelső ellentmondásnál.
Püthagorasz
PÜTHAGORASZ
Most ime, más beszédbe fogok, de ez útmutató lesz.
……………………………………………………………..
S útja során egy rémesen elvert árva kutyácskát
megsajnált nagyon, - így mondja s hír - s odaszólt:
„Hé, hadd abba, ne üsd! A barátunk lelke van ebben,
ráismertem, ahogy kínjaitól kiabált!”
Franyó Zoltán fordítása
PÜTHAGORASZ
Most ime, más beszédbe fogok, de ez útmutató lesz.
……………………………………………………………..
S útja során egy rémesen elvert árva kutyácskát
megsajnált nagyon, - így mondja s hír - s odaszólt:
„Hé, hadd abba, ne üsd! A barátunk lelke van ebben,
ráismertem, ahogy kínjaitól kiabált!”
Franyó Zoltán fordítása
Hat Draga Kiralylany ez nem volt egy szerencses beszolas. Eloszor is Krisna meg csak nem is tesz emlitest a reinkarnaciora, hanem a lelek halhatatlansagat hangsulyozza.
Arrol hogy "reinkarnacio-tan" meg nem hallottam.
A reinkarnacio felismerese egy resze az ezoterikus tanoknak de foleg az ok-okozat megertese szempontjabol.
Krisna harcra buzditasa egyertelmuen nem mas mint a keresztenyek gyilkolasa Jezus nevevel a zaszlojukon.
Es nem nem szimpi a gyilkolasra valo buzditas.
Masodszor Krisna harcra buzditasanak elitelese egy biblia hivo kereszteny szajabol egy kisse paradoxonnak tunik, adva a keresztenyseg elmult 2000 eves "hostetteit".
Meg akkor is ha ez a hozzaszolo egy "Ujra Szuletett Kereszteny" ugyanis a keresztenyseg ez a variacioja csak megprobalja a keresztenyseg 2000 eves Krisztusra hivatkozo emberirtasait szalonkepesse tenni.
Ez így van. Ha nincs ego, nincsenek nézeteink sem amelyek védelemre szorúlnak.Igen. Ez azt hiszem itt a vita egyik kerékkötője (és pikáns módon életben tartója is): más-más rendszerből szemléljük világunkat. Ennek a nézőpontnak (átmeneti) félrerakása lenne szükség ahhoz, hogy a másik véleményét tényleg meg tudjuk érteni. A nézőpont félretétele viszont ez ego félrerakását igényli. Ha viszont képesek vagyunk egonkat félretenni azért, hogy a másikat megértsük, akkor a vita már meg is szűnt. És az egy veszélyes állapot.
Azért a nyúllal meg a hörcsöggel ellentétben a jó isten az egész biblia központi alakja. Ha már azt se higgyem el ami köré az egész vallás felépül akkor ott magának a vallásnak sincsen semmi értelme.
A drága jó isten olyan átváltozáson megy az ószövetségből az újszövetségbe hogy még finoman szólva is megkérdőjelezhető hogy vajon ugyan az az illető-e. Gyerekek köveken való szétcsapkodása után mindenki bocsásson meg mindenkinek mindent és senki ne bántson senkit. Ha ez nem meríti ki a skizofrénia fogalmát akkor semmi.
Arról is elég hosszú teológiai vitákat lehetne folytatni hogy speciel hol van isten most és miért nem fedi fel magát az emberiség előtt ha egyszer olyan nagyon meg akarja menteni a gyerekeit.
Elfogadom fagyis. Sőt egyetértek, mert kb ez az egyetlen olyan szemlélet amivel úgy lehet olvasni a bibliát hogy ne verd bele a saját fejed a falba félóránként, de valljuk be hogy nem ez van terjesztve.
Szó nincsen arról sehol hogy a biblia csak egy példa mesékkel teli könyv, sőt! Ha lehet mindent megtesznek a hívők is meg a drága egyház is azért hogy fenntartsa az egy igaz istenkép látszatát ami ott lebeg mindenki feje felett mint Damoklész kardja.
És ezzel visszatérünk a hozzászólásod első részéhez hogy a válaszok megtalálásához némi alázat is kellene, de úgy meg nincs se vita se más.Teljesen igazad van, az ember mindig üldözi kételyeit, mert a kételyek őt üldözik. Úgy gondoljuk, a kételyeket el kell múlasztani, mert azok valami betegség tünetei. Nem, a kételyek az emberi gondolkodás velejárói. Ezeket nem kiirtani kell (sajnos túl sokszor volt ez a választott metódus), hanem feloldani. Válaszokkal. A gond a kétellyel sokszor az, hogy mi magunk sem tudjuk, mi is az igazi kérdés, ami feszül bennünk. Ezért mindent megkérdőjelezünk. Azt is, amit addíg hittünk, elfogadtunk. Súlyos lelki traumák forrása ez.
Magam részéről egyáltalán nem nézek ufónak senkit, aki kételkedik. Akkor sem, amikor a válasz ott van előtte, és akkor sem hiszi el. Csak akkor tűnődöm el a beszélgetések nehézségein, amikor ugyanazt az előre beprogramozott választ akarja valaki kapni bármi kérdést tesz fel.
Itt nem egészen értem mire akarsz kilyukadni. Milyen ismeretek hiánya vezet elítélő nyilatkozatokhoz a kereszténységről?
Úgy értem már magát az ötletet sem értem a fenti példádhoz hasonlóan. Ha már a legfőbb elveket is átformálod, úgy mint isten személyiségét, a végítélet létét vagy nem létét, akkor ott a vallás rendszer apró darabokra hullik szét.
Persze mondhatod rá hogy van isten, de onnantól fogva a biblia csak egy mesekönyv aminek a gyakorlati értéke (romantikus és irodalmi vénával rendelkező emberek kivételével) mindenki számára 0.
Én értem és el fogadom a nézetedet Fagyis azt illetően hogy ezek mind csak rész igazságok és el olvashatjuk őket, tanulhatunk belőlük, aztán átléphetjük őket. Én is így gondolom.
Azonban a biblia speciel nem ezt tanítja hanem pl azt hogy ha ilyen módon átléped és "csak" valami szabadon értelmezhető példabeszédnek veszed akkor máris rezerválnak számodra egy helyet a pokolban.
Ez is transcendens igazság amivel teljes mértékben egyetértek, de a válaszom ugyan az. A kereszténység nem hagy mozgás teret neked ezen a téren mint azt Jászladány is kihangsúlyozta jó párszor. Vagy hiszel (és szóról szóra teszed azt) és felkerülsz, vagy nem hiszel és mész égni.
A keresztény vallás ezen a téren totálisan merev. Éppen ezért is nem tudom összeegyeztetni vele nagy részét annak amit most leírtál, mert egyetértek veled abban hogy a bibliát nem mint a tények nagykönyvét kell olvasni, de ezzel egy igaz hívő, de még maga a biblia sem fog egyetérteni és azt mondja hogy az ilyen gondolkodásért a pokolba kötsz ki.
Szerintem ez a fajta merevség az ami a legtöbb kritikát és elítélő nyilatkozatot váltja ki a kereszténységgel szemben.
A nem tudás ott vajmi keveset számít ahol azzal kezdődik már maga az egész hit rendszer hogy vagy feltétel nélkül és vakon hiszel vagy égni fogsz a lét legutolsó másodpercéig.
Bhagavad Gíta
Kedves Jászladány!
EZ. Csak tudod, mindenki a saját szintjén értelmezi. És ezzel koránt sem szeretnék pozicionálni, csak tudod, ha a Bibliáról vitatkozunk, azt saját kultúrkörünkben tesszük, tehát bizonyos fokig járatosak vagyunk a dologban, van tehát némi rálátásunk. Ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal, és ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk, mint Te.
Nos, itt egy cseppet kifinomultabb megközelítés. Első kézből tudom, hogy kompetens személytől. Jó elmélyülést, és persze nyitottságot hozzá!
„…A Gíta a Dharma szóval kezdődik és a Mama szóvaal végződik, így ez a két kifejezés mintegy keretbe foglalja a teljes párbeszéd kardinális értelmét is, amelynek jelentése: Az Én Dharmája (az Én kötelessége, az Én törvénye, az Én alapvető természete).
A Gíta tanítást közöl, a világ és az ember kapcsolatának törvényeit tárja fel, de nem utasításszerű és nem megkérdőjelezhetetlen „szövetséget” ír le az ember és az isteni inkarnáció, megnyilvánulás között.
Ardzsuna a megtestesült istentől, Vishnutól hallja a Gíta tanítását, olyan fizikai értelmű helyzetben, amikor két ellenséges, a Pándava és a Kaurava sereg közt, a csatamező közepén áll. Ez a Jó és a Rossz állandó hatásai között elfoglalt belső állapotot tükrözi, a csatamező maga az élet.
A csata egyben belső küzdelmet is szimbolizál, a Rossz ellen megvívandó belső küzdelm kezdetére buzdít.
A történetbeli Krisna az Atmant jelképezi. Sem a helyes, sem pedig a helytelen tettek nem jöhetnek létre az Atman nélkül, az mégis semleges marad a tettek minősége iránt. Az Atman csendes szemlélője a test, az elme és az intellektus által kiárasztott minőségeknek. Ezt az úgynevezett Udyoga-parvan történet mondja el, amikor Krisna alszik, míg Durjódhana és Ardzsuna két oldalán ülve várják felébredését. Mindketten remélik, hogy Krisna az ő oldalukon harcol majd. Krisna felébred, és mindkét felet egyformán kielégíti, hiszen hadseregét Durjódhanának adja, míg személyes segítségét Ardzsuna tudhatja magáénak.
Ez az epizód – metafizikai síkon – azt jelenti, hogy a nemes (daivik) és a becstelen (aszuri) erők is egyformán az Atman elsődleges forrásából táplálkoznak, de az önmagában nem fejt ki semmilyen aktivitást (az alvó Krisna). Más szóval az Atman, mint a legmagasabb tudat megjelenése, olyan szubsztrátum, melyből a jó és a rossz is egyformán táplálkozik, de önmaga megőrzi tisztaságát, kettősség-nélküliségét.
A harci szekérnek, amelyen a Gíta versei, párbeszédei elhangzanak, szintén szimbolikus jelentése van. (Ez az allegória valójában az egyik legismertebb upanishádban a Kathopanishádban jelenik meg először.)
(Lásd még Platón – Phaidrosz, lélek-fogat hasonlatában! – az én közbevetésem)
A szekér és az eléjük fogott lovak jelképezik az emberi testet és az egyes érzékszerveket.
A fizikai világban az ember érzékszerveinek közvetítésével látja, hallja, szagolja, ízleli, tapintja, azaz érzékeli a világot.
A gyeplő jelképezi az elmét, a kocsis pedig az intellektust. Az utas az individuum, az Én (Dzsíva, vagyis megtestesült Atman).
Ha mozgás közben a kocsis figyelme lankad, ha elalszik, a gyeplő meglazul, és a lovak elvesztik a közös kontrollt, az irányítás összetartó erejét. (A Gíta harci szekerét a hagyományos ábrázolásokon általában négy ló húzza.) Ha ez bekövetkezik, az jelenti egyben a szekér, a kocsis és az utas megsemmisülését is, hiszen a szekér lovaival együtt nem képes tovább tartani a megfelelő irányt, a lovak (érzékszervek) mind-mind különböző irányba húznák a járművet. Ekképpen, ha az intellektus (Buddhi) nem képes hatni az elmére (Manasz), nem képes elég összefogó erőt kifejteni, akkor az elme elvész, feloldódik, szétesik, megsemmisül az érzések, érzékelés világában.
A szekér – melyet a kocsis összefogottan irányít – jelképezi a belső irányítottsággal bíró individuumot. Csak egy ilyen Én fogadhat be olyan törvényeket, melyek egyaránt hatnak, működnek a világegyetemben és az egyéniesült emberben is.
A Bhagavad Gíta témájának és tanításának lényege, hogy az egyén rokonai, barátai és ellenségei nem a csatamezőn, hanem belül az emberben sorakoznak fel harcra készen.
Ezek az érzelmek és vágyak jelképezik a magasrendű, érzéki vágyakat. Ha az ember képes lenne uralni, irányítani érzékeit, gondolatait és vágyait, képes lenne kozmikus útjának, múltjának és jövőjének megismerésére is. A legnagyobb érték, amelyet az ember magában hordoz: maga az ember, vagyis annak belső lényege, a kozmikus természet változatlan, de ebben a pillanatban még fel nem fedezett, ma még rejtett szubsztanciája: az Atman.
Nem a test (sztúla sharíra és szukshma sharíra), nem az elme (manasz), nem az intellektus (buddhi), nem az öntudat (ahamkára), hanem a magasrendű Én (Atman) az, amely az isteni minőséggel (Uttama Purusa) és a Brahmannal azonos. A Brahmannal való, egyéniesült énként történő végső egyesülés tehát a Gíta és az emberi fejlődés útja, végcélja.
A Gíta tizennyolc fejezete valójában három jól elkülöníthető egységre bontható, mindegyik hat részt (fejezetet) tartalmaz, és mindegyik más szimbólummal bír. Ezek különféle aspektusból vizsgálják ugyanazt, azt a magasrendű transzcendens tételt, amely a védák magasztos aforizmája is:
Tat Tvam Aszi – Az, Ami Vagy. (Az Vagy Te, azaz Te Vagy Az, azaz Te Vagy Isten).
Az első hat fejezet írja le a Tvam-ot, azt, ami vagy. A második hat fejezet foglalkozik a Tat (azaz isten) lényegével, míg a harmadik, az utolsó hat fejezet az Aszi lényegét, az isteni minőséggel való egyesülés, a hozzá való gyakorlati közeledés lehetőségeit taglalja.”
<O</O
Kozma András – A hindu istenalakok szimbólumai
<O</O
("…elmondottam neked a legmagasabb titkos bölcsességet, elmélkedj rajta, aztán tégy belátásod szerint…”) <O</O
<O</O
Bhagavad Gíta XVIII. ének<O</O
Kedves Jászladány!
EZ.
Csak tudod, mindenki a saját szintjén értelmezi. És ezzel koránt sem szeretnék pozicionálni, csak tudod, ha a Bibliáról vitatkozunk, azt saját kultúrkörünkben tesszük, tehát bizonyos fokig járatosak vagyunk a dologban, van tehát némi rálátásunk. Ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal, és ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk, mint Te.Nos, itt egy cseppet kifinomultabb megközelítés. Első kézből tudom, hogy kompetens személytől. Jó elmélyülést, és persze nyitottságot hozzá!
„…A Gíta a Dharma szóval kezdődik és a Mama szóvaal végződik, így ez a két kifejezés mintegy keretbe foglalja a teljes párbeszéd kardinális értelmét is, amelynek jelentése: Az Én Dharmája (az Én kötelessége, az Én törvénye, az Én alapvető természete).
A Gíta tanítást közöl, a világ és az ember kapcsolatának törvényeit tárja fel, de nem utasításszerű és nem megkérdőjelezhetetlen „szövetséget” ír le az ember és az isteni inkarnáció, megnyilvánulás között.
Ardzsuna a megtestesült istentől, Vishnutól hallja a Gíta tanítását, olyan fizikai értelmű helyzetben, amikor két ellenséges, a Pándava és a Kaurava sereg közt, a csatamező közepén áll. Ez a Jó és a Rossz állandó hatásai között elfoglalt belső állapotot tükrözi, a csatamező maga az élet.
A csata egyben belső küzdelmet is szimbolizál, a Rossz ellen megvívandó belső küzdelm kezdetére buzdít.
A történetbeli Krisna az Atmant jelképezi. Sem a helyes, sem pedig a helytelen tettek nem jöhetnek létre az Atman nélkül, az mégis semleges marad a tettek minősége iránt. Az Atman csendes szemlélője a test, az elme és az intellektus által kiárasztott minőségeknek. Ezt az úgynevezett Udyoga-parvan történet mondja el, amikor Krisna alszik, míg Durjódhana és Ardzsuna két oldalán ülve várják felébredését. Mindketten remélik, hogy Krisna az ő oldalukon harcol majd. Krisna felébred, és mindkét felet egyformán kielégíti, hiszen hadseregét Durjódhanának adja, míg személyes segítségét Ardzsuna tudhatja magáénak.
Ez az epizód – metafizikai síkon – azt jelenti, hogy a nemes (daivik) és a becstelen (aszuri) erők is egyformán az Atman elsődleges forrásából táplálkoznak, de az önmagában nem fejt ki semmilyen aktivitást (az alvó Krisna). Más szóval az Atman, mint a legmagasabb tudat megjelenése, olyan szubsztrátum, melyből a jó és a rossz is egyformán táplálkozik, de önmaga megőrzi tisztaságát, kettősség-nélküliségét.
A harci szekérnek, amelyen a Gíta versei, párbeszédei elhangzanak, szintén szimbolikus jelentése van. (Ez az allegória valójában az egyik legismertebb upanishádban a Kathopanishádban jelenik meg először.)
(Lásd még Platón – Phaidrosz, lélek-fogat hasonlatában! – az én közbevetésem)
A szekér és az eléjük fogott lovak jelképezik az emberi testet és az egyes érzékszerveket.
A fizikai világban az ember érzékszerveinek közvetítésével látja, hallja, szagolja, ízleli, tapintja, azaz érzékeli a világot.
A gyeplő jelképezi az elmét, a kocsis pedig az intellektust. Az utas az individuum, az Én (Dzsíva, vagyis megtestesült Atman).
Ha mozgás közben a kocsis figyelme lankad, ha elalszik, a gyeplő meglazul, és a lovak elvesztik a közös kontrollt, az irányítás összetartó erejét. (A Gíta harci szekerét a hagyományos ábrázolásokon általában négy ló húzza.) Ha ez bekövetkezik, az jelenti egyben a szekér, a kocsis és az utas megsemmisülését is, hiszen a szekér lovaival együtt nem képes tovább tartani a megfelelő irányt, a lovak (érzékszervek) mind-mind különböző irányba húznák a járművet. Ekképpen, ha az intellektus (Buddhi) nem képes hatni az elmére (Manasz), nem képes elég összefogó erőt kifejteni, akkor az elme elvész, feloldódik, szétesik, megsemmisül az érzések, érzékelés világában.
A szekér – melyet a kocsis összefogottan irányít – jelképezi a belső irányítottsággal bíró individuumot. Csak egy ilyen Én fogadhat be olyan törvényeket, melyek egyaránt hatnak, működnek a világegyetemben és az egyéniesült emberben is.
A Bhagavad Gíta témájának és tanításának lényege, hogy az egyén rokonai, barátai és ellenségei nem a csatamezőn, hanem belül az emberben sorakoznak fel harcra készen.
Ezek az érzelmek és vágyak jelképezik a magasrendű, érzéki vágyakat. Ha az ember képes lenne uralni, irányítani érzékeit, gondolatait és vágyait, képes lenne kozmikus útjának, múltjának és jövőjének megismerésére is. A legnagyobb érték, amelyet az ember magában hordoz: maga az ember, vagyis annak belső lényege, a kozmikus természet változatlan, de ebben a pillanatban még fel nem fedezett, ma még rejtett szubsztanciája: az Atman.
Nem a test (sztúla sharíra és szukshma sharíra), nem az elme (manasz), nem az intellektus (buddhi), nem az öntudat (ahamkára), hanem a magasrendű Én (Atman) az, amely az isteni minőséggel (Uttama Purusa) és a Brahmannal azonos. A Brahmannal való, egyéniesült énként történő végső egyesülés tehát a Gíta és az emberi fejlődés útja, végcélja.
A Gíta tizennyolc fejezete valójában három jól elkülöníthető egységre bontható, mindegyik hat részt (fejezetet) tartalmaz, és mindegyik más szimbólummal bír. Ezek különféle aspektusból vizsgálják ugyanazt, azt a magasrendű transzcendens tételt, amely a védák magasztos aforizmája is:
Tat Tvam Aszi – Az, Ami Vagy. (Az Vagy Te, azaz Te Vagy Az, azaz Te Vagy Isten).
Az első hat fejezet írja le a Tvam-ot, azt, ami vagy. A második hat fejezet foglalkozik a Tat (azaz isten) lényegével, míg a harmadik, az utolsó hat fejezet az Aszi lényegét, az isteni minőséggel való egyesülés, a hozzá való gyakorlati közeledés lehetőségeit taglalja.”
<O
</OKozma András – A hindu istenalakok szimbólumai
<O
</O("…elmondottam neked a legmagasabb titkos bölcsességet, elmélkedj rajta, aztán tégy belátásod szerint…”) <O
</O<O
</OBhagavad Gíta XVIII. ének<O
</O
Értelmezés
Szépen dobálózunk szent szöveggekkel, írásokkal miközben ezeknek az örökértékű műveknek a megertéséshez "rossz" korban élünk.
Hogyan épülnek fel ezek a szövegek? Minden tanító annak a kornak a szellemi mivoltához és társadalmi strukturájához leginkább megfogaható szövegezéssel ír és beszél. Ők tudták, hogy akkor és ott, hogyan tudják átadni az örök értékű tudást.
Legtöbbször példabeszédekben, történetekben beszélnek. Azért, mert a történetek, könnyeb szintetizálást tesznek lehetővé mint a száraz ténymegállapítások.
A következő mondataimmal senkinek a hitvilágát nem akarom sérteni, csak gondolati elképzelés:
pl. Az a kor és hely ahol és amikor Jézus tanított olyan háttérrel rendelkezett, ahol pl. buddha tanai nehezen emészthetőek lettek volna. Egy olyan nagyszerű fejlett lélek ezt átt kelett, hogy lássa.
Ezért olyan formába öntötte tanait, ami annak a társadalmi formának és időnek a legértelmezhetőbb.
Éppen az előzőekből következik az a gondolatmenet, hogy bármelyik régi nagy tanító példabeszédeinek pontos értelmezéséhez mi "rossz" korban élünk. Az értelmezés pontos "felismeréséhez" sajnos még a kor pontos történelmi ismerete is kevés.
Ha valaki át akar adni a környezetének egy eszmét, akkor a környezet értelmezési lehetőségének korlátain belül kell azt tennie, ellenkező esetben az eszme visszájára is fordulhat, mint erre több példa is van. Az idő múlásával a rögzült tartalom, nem biztos, hogy ugyanazt az eszmei vonalat tudja továbbadni, mert a külvilág érzékelési szintje változik.
De persze, ahogy már tőlem megszokhattátok ez is csak egy vélemény...
Szépen dobálózunk szent szöveggekkel, írásokkal miközben ezeknek az örökértékű műveknek a megertéséshez "rossz" korban élünk.
Hogyan épülnek fel ezek a szövegek? Minden tanító annak a kornak a szellemi mivoltához és társadalmi strukturájához leginkább megfogaható szövegezéssel ír és beszél. Ők tudták, hogy akkor és ott, hogyan tudják átadni az örök értékű tudást.
Legtöbbször példabeszédekben, történetekben beszélnek. Azért, mert a történetek, könnyeb szintetizálást tesznek lehetővé mint a száraz ténymegállapítások.
A következő mondataimmal senkinek a hitvilágát nem akarom sérteni, csak gondolati elképzelés:
pl. Az a kor és hely ahol és amikor Jézus tanított olyan háttérrel rendelkezett, ahol pl. buddha tanai nehezen emészthetőek lettek volna. Egy olyan nagyszerű fejlett lélek ezt átt kelett, hogy lássa.
Ezért olyan formába öntötte tanait, ami annak a társadalmi formának és időnek a legértelmezhetőbb.
Éppen az előzőekből következik az a gondolatmenet, hogy bármelyik régi nagy tanító példabeszédeinek pontos értelmezéséhez mi "rossz" korban élünk. Az értelmezés pontos "felismeréséhez" sajnos még a kor pontos történelmi ismerete is kevés.
Ha valaki át akar adni a környezetének egy eszmét, akkor a környezet értelmezési lehetőségének korlátain belül kell azt tennie, ellenkező esetben az eszme visszájára is fordulhat, mint erre több példa is van. Az idő múlásával a rögzült tartalom, nem biztos, hogy ugyanazt az eszmei vonalat tudja továbbadni, mert a külvilág érzékelési szintje változik.
De persze, ahogy már tőlem megszokhattátok ez is csak egy vélemény...
Ez a hozzászólásod zseniális, meg kell hagyni, de Krisna legalább selyem papírba csomagolta a mondanivalóját, Mózes szavaiból csak úgy árad a harag és a gyűlölet!
Kedves Kyra!
Köszönöm, de ez szinte csak idézet volt, nem is hozzászólás. Krisna szavai önmagukért beszélnek.
Mózes viszont törvényeket közöl. A törvényben nincsenek érzelmek. A törvény objektív. Csak arról szól, mit szabad és mit nem, és közli a szankciókat, ha valaki megszegi őket.
De hova lettek a tegnapi bejegyzések 703-711-ig? Nektek megvannak?
Tudtok Pécsett olyan embert, aki végez reinkarnációs utaztatást?
A probléma csak az hogy míg te ebben az egyetemes igazság kinyilatkoztatását látod addig többen csak egy fazont aki hangokat hall valami zsarnoki fantázia képtől.
Nem mindegy. Objektíven le lehet közölni bármit.
Hiányoznak, többek között Fagyis meg az én hozzászólásom is, az azt megelőző meg teljesen szét van csúszva.
Nem tudom hogy nektek hogyan jön be a canadahun de nekem újabban olyan mint ha darabjaira akarna széthullani. Pl az oldal szegély két lap hosszal el van tolódva jobbra.
Megpróbálhatsz rá googlézni a pránanadira. Ők valamikor még szoktak az egész ország területén tanfolyamokat és beavatásokat tartani.
Karesz, Mózes törvényeket közöl, aminek köszönhetően az ókori izraeli társadalom remekül működött.
Ezekbe a törvényekbe érzelmeket látni meglehetős elfogultságra vall.
Érdekes, viszont ha a válaszadás ablak bejön, alul látszik néhány eltűnt hozzászólás, köztük Pittié is.
Atmanandajee:
"Kedves Jászladány!
EZ. :smile: Csak tudod, mindenki a saját szintjén értelmezi. És ezzel koránt sem szeretnék pozicionálni, csak tudod, ha a Bibliáról vitatkozunk, azt saját kultúrkörünkben tesszük, tehát bizonyos fokig járatosak vagyunk a dologban, van tehát némi rálátásunk. Ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal, és ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk, mint Te."
Kedves Atmanandajee!
Sajnos csak így tudlak idézni, mivel a Te beírásod is eltűnt.
Egyetértek Veled, csak egyet kérdeznék: azt írod: ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal. Helyes. De elárulnád, hogy miért csak más kultúrák szent könyveinek jár ez a megfelelő alázat? A Bibliának miért nem?
És ezzel most nem Rád utalok. Ha csak ebben a topicban visszaolvasol egy kicsit, meg fogod látni, mire gondolok.
A Bibliával kapcsolatban is megfogalmazhatnád ezt a jogos elvárásodat: ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk.
Egyébként pedig semmi tiszteletlent nem írtam a Bhagavad-gitáról, még csak nem is kritizáltam. Pusztán idéztem.
Különben nagyon örülök, hogy itt vagy, és végre a témában jártasként megfelelő irodalommal látod el reinkarnáció-hívő fórumtársainkat, akik mindenáron a Bibliából óhajtják alátámasztani a hitüket, anélkül, hogy picit is a mélyére néznének annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, amelyben a Biblia született.
"Kedves Jászladány!
EZ. :smile: Csak tudod, mindenki a saját szintjén értelmezi. És ezzel koránt sem szeretnék pozicionálni, csak tudod, ha a Bibliáról vitatkozunk, azt saját kultúrkörünkben tesszük, tehát bizonyos fokig járatosak vagyunk a dologban, van tehát némi rálátásunk. Ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal, és ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk, mint Te."
Kedves Atmanandajee!
Sajnos csak így tudlak idézni, mivel a Te beírásod is eltűnt.
Egyetértek Veled, csak egyet kérdeznék: azt írod: ha viszont más kultúrák szent könyveihez közelítünk, azt tegyük a megfelelő alázattal. Helyes. De elárulnád, hogy miért csak más kultúrák szent könyveinek jár ez a megfelelő alázat? A Bibliának miért nem?
És ezzel most nem Rád utalok. Ha csak ebben a topicban visszaolvasol egy kicsit, meg fogod látni, mire gondolok.
A Bibliával kapcsolatban is megfogalmazhatnád ezt a jogos elvárásodat: ha már a szánkra vesszük, akkor először picit nézzünk a mélyére annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, mielőtt megszólalnánk, mert különben csak ilyen szimplifikált értelmezéshez jutunk.
Egyébként pedig semmi tiszteletlent nem írtam a Bhagavad-gitáról, még csak nem is kritizáltam. Pusztán idéztem.
Különben nagyon örülök, hogy itt vagy, és végre a témában jártasként megfelelő irodalommal látod el reinkarnáció-hívő fórumtársainkat, akik mindenáron a Bibliából óhajtják alátámasztani a hitüket, anélkül, hogy picit is a mélyére néznének annak a vallási tradíciónak, és a kultúrának is, amelyben a Biblia született.
Kedves Furrier!
Mivel ez a beírásom is eltűnt, újra kérem Tőled:
Ha már összehasonlítást teszel a Biblia és a Bhagavad-gita között, akkor léccí azt idézd ide nekem, hol írja a Biblia alapelvként azt, hogy a gyilkosság nem gyilkosság, és a gyilkos nem gyilkos, sőt, olyan hogy gyilkosság, nincs is.
Mert bármennyire is tisztelelem a Bhagavad-gitát, Krisna a fenti idézetben akkor is ezt mondja.
Te ezzel szemben ószövetségi törvényeket idézel, amik nyilván abban a korban és kultúrkörben a társadalom megfelelő működését szolgálták, mely a teokráciára épült.
A "szemért szemet, fogért fogat..." stb. törvény is kifejezetten rossz példa, mivel ez nem valami bosszúálló módszer, hanem egy igazságos törvény, ami megtiltja, hogy a büntetés szigorúbb legyen, mint az elkövetett bűn: szemért csak szemet, fogért csak fogat lehetett elvenni, és nem pl. életet.
A "vérbosszúló rokon" pedig annak a kezébe adja az ítélet végrehajtását a gyilkoson, akinek a rokonát a gyilkos megölte. A törvény ebben a Ne ölj! parancs megszegését bünteti.
Tehát hol mondja a Biblia, hogy a gyilkosság nem gyilkosság?
Mivel ez a beírásom is eltűnt, újra kérem Tőled:
Ha már összehasonlítást teszel a Biblia és a Bhagavad-gita között, akkor léccí azt idézd ide nekem, hol írja a Biblia alapelvként azt, hogy a gyilkosság nem gyilkosság, és a gyilkos nem gyilkos, sőt, olyan hogy gyilkosság, nincs is.
Mert bármennyire is tisztelelem a Bhagavad-gitát, Krisna a fenti idézetben akkor is ezt mondja.
Te ezzel szemben ószövetségi törvényeket idézel, amik nyilván abban a korban és kultúrkörben a társadalom megfelelő működését szolgálták, mely a teokráciára épült.
A "szemért szemet, fogért fogat..." stb. törvény is kifejezetten rossz példa, mivel ez nem valami bosszúálló módszer, hanem egy igazságos törvény, ami megtiltja, hogy a büntetés szigorúbb legyen, mint az elkövetett bűn: szemért csak szemet, fogért csak fogat lehetett elvenni, és nem pl. életet.
A "vérbosszúló rokon" pedig annak a kezébe adja az ítélet végrehajtását a gyilkoson, akinek a rokonát a gyilkos megölte. A törvény ebben a Ne ölj! parancs megszegését bünteti.
Tehát hol mondja a Biblia, hogy a gyilkosság nem gyilkosság?
Nem tudom, hogy Krisnának és Mózesnek mi köze van a reinkarnációhoz.
De azt tudom, hogy bármit is mondott Mózes, azt az Isten parancsolta néki. Krisna meg Istennek képzeli magát, tehát ő amit tett, azt csak a saját kútfejéből merítette, nem parancsra tette.
Álmomban már nagyon sokszor megölt engem Krisna, és ébredtem is fel egyszer, hogy valaki azt üvöltötte:"Hare Krisna! Krisna-Krisna! Hare-hare!"
Habár én soha nem foglalkoztam ebben az életemben sem Krisnával, sem a követőivel, sem a tanításaival.
Lehet, hogy ez mégis a reinkarnácival kapcsolatos lenne?...
Legyen csodásan gyönyörű, vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
De azt tudom, hogy bármit is mondott Mózes, azt az Isten parancsolta néki. Krisna meg Istennek képzeli magát, tehát ő amit tett, azt csak a saját kútfejéből merítette, nem parancsra tette.
Álmomban már nagyon sokszor megölt engem Krisna, és ébredtem is fel egyszer, hogy valaki azt üvöltötte:"Hare Krisna! Krisna-Krisna! Hare-hare!"
Habár én soha nem foglalkoztam ebben az életemben sem Krisnával, sem a követőivel, sem a tanításaival.
Lehet, hogy ez mégis a reinkarnácival kapcsolatos lenne?...
Legyen csodásan gyönyörű, vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Hát jó, végeredményben a Hitleri társadalom is remekül működött.
Nem tudom hogy minek alapján akarunk itt különbséget tenni diktatórikus berendezkedésű és véres társadalmi formák között. Te azt mondod hogy ha Mózes isten általi kinyilatkoztatásai alapján csapkodtak szét csecsemőket köveken akkor az "példa a remekül működő társadalomra", de Hitlert vagy a többi népirtót már elítéled.
Minek alapján? Isten alapján? Hol van isten? Sehol nincsen. Vagy nem tud, vagy nem akar közbelépni az itteni esemény sorozatokba, de így is meg úgy is csak annyit jelent ez itt hogy nincsen.
Ez csak magas fokú képmutatás Jászladány. Nem lehet azzal egyetérteni hogy szerinted bármilyen szörnyűséget véghez lehet vinni amíg az a jó isten (c), (tm) nevével van fémjelezve, mert még a gyilkosság is csak akkor számít gyilkosságnak ha a jó istennek nem volt benne a keze.
Itt kezdődnek a problémák. Amikor a hívők azt hiszik hogy megtehetnek az ég adta világon bármit, mert amíg a jó istent maguk mögött tudhatják (akit meg amúgy senki nem lát vagy hall leszámítva a prófétát) addig ők a fény hírnökei, az igazság szolgáltatás és a tökéletes jóság megtestesítői.
Biztosan így gondolták azok is akiknek a keresztes háború során leégették a falvaikat, meg megerőszakolták az asszonyaikat és gyerekeiket.
Bocs Jászladány de előttem egy rejtély hogy hogyan hihetsz abban hogy amíg "isten" valamilyen szinten jelen van egy gyilkosságban addig az oké, de ha nincs akkor az undorító és büntetendő dolog.
Kíváncsi vagyok hogy mi lenne a reakciód ha valaki egy nap isten nevében rád rúgná az ajtót és megerőszakolna mielőtt rád gyújtaná a lakást.
De komolyan, baromira nem értem.
