Lélek és Tudomány
"Tudományosságának és tárgyilagosságának" alapvető hiánya, hogy igyekszik mesterséges megkülönböztetést tenni a megfigyelő és a megfigyelt között. Valójában pedig semmi sem létezik elszigeteltségében, éppen ezért nem tanulmányozható az élet a teljességét figyelmen kívül hagyó körülmények között. Az allopatikus orvostudomány nem vesz tudomást az ember egyéb összetevőiről, mint a fizikai testről. Az őt körülvevő környezetet pedig nem makrokozmikus szinten fogalmazza meg.
Munkásságának eredménye alapvetően meghatározója az anyagi szemléletének, az élet pedig nem anyag jellegű. Ha a tudat létét képtelen is tagadni, a szellem és a lélek számára nem létezik. Nem tud vele mit kezdeni. Csak az utolsó néhány évben kezdi felfogni az orvosi kar a pszichoszomatikus betegségek létezését. A szomatotópiáról pedig egyáltalán fogalma sem volt a quantikus homeopátia megjelenése előtt. A pszichoszomatika (tudatalatti) ismeretének hiánya teszi a pszichiátriát teljesen hatástalanná. Az energetikai léttudatok létének realitása pedig teljesen meghaladja a pszichológusok szellemi képességeit.
Csak azt kénytelenek elismerni, hogy egy csomó betegségnek nincs "tárgyilagosan megfogalmazható" valósága. Nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni, hogy az élet nem kézzel fogható megnyilvánulásai ugyan olyan realitások, mint az anyag. A gyógyítás tudománya és technikája a történelem folyamán folyamatosan változott aszerint, hogy az emberiségnek mi volt az elképzelése saját magáról és a világról.
Korunk szellemi felfogása az orvostudományról a 19. századi materialista világszemléletből fakad. Az allopátia számára az emberi lét csak a fogható, mérhető, trancsírozható világból áll, amely az érzékszerveivel észlelhető, felfogható, és jelenleg - sokszor nagyon szerény tudásával magyarázható,sőt belemagyarázható. Mivel az emberi lényt csak mint egy anyaghalmazt tudja felfogni, ezért az ember számára teljesen érthetetlenné válik.
Igaz, hogy az ember egyik része mérhető, "szétszedhető", amely lényegében a térhez tartozik. A másik része az élő, amely állandó változásoknak és mozgásoknak van kitéve és amihez az idő tartozik. Ezt nem tudja az allopátia a rendszerébe beleépíteni, mint ahogy azt sem, hogy ez a lény hogyan viszonyul a világ többi összetevőjéhez. Mivel az ayurvédának, mint az alkímiának (és lényegében a kettő egy és ugyanaz!) alapelvei az egyetemes természeti törvényekből származnak, amelyek örökérvényű igazságok - tradíciók -, évezredeken keresztül igaznak bizonyuló tapasztalatra épülnek, ez adja realitásukat. Ellentétben a modern tudományos mintával, amelyben az új keletű elméletek gyakran rövid időn belül felváltják az őket megelőző, tökéletesen elavultnak bizonyuló szemléletmódokat.
Az ayurvéda és az alchímia az életet az ember létének és lényének irányítójaként, láthatatlan intelligenciának tartja, amelyet a mai eszközeivel az orvostudomány vizsgálhatatlannak, elemezhetetlennek, számára sokszor ezért elfogadhatatlannak tart. Az élet összerendezett módon működő fizikai és nem fizikai rendszerek egysége. Az allopátia a nem fizikai rendszert nem tudja kezelni, mert csak a kórélettan szintjéig jutott. Ami a kóros megnyilvánulás konstatálására korlátozódik. Az allopátia nem ismeri az öt elem elméletét, vagyis a kozmikus elemek által a teremtésben végbemenő természeti folyamatokat irányító alapelveket. Nem érti a bennünk végbemenő életfolyamatokat és a természeti világ irányításáért felelős különleges intelligenciák vezérelveit.
Ezek az intelligenciák kozmikus elemek, melyek a teremtésben végbemenő természeti folyamatokat irányító alapelvek. A teremtés valamennyi működését, a közöttük végbemenő összehangolt kölcsönhatást irányítják. Ezek a kozmikus elvek vagy elemek intelligenciák. Léttudatok, amelyeket a Kabala rendszerében tanulmányoztunk. (Szadovszky Márton István: Kabala c. műve)
Az ayurvéda elméletének van még egy sajátossága a 3 dósa elmélete. Tulajdonképpen azt fejti ki, hogy az emberi életfolyamatok irányításánál hogyan áll egymással dinamikus együtthatásban a fizikai teremtést alkotó öt elem.
A három működési minőség:
1. a Vata a mozgást és mozdulatokat irányítja
2. a Kapha kormányoz minden átalakítási folyamatot
3. A Pitta az összetartást, kohéziót, a növekedést és a cseppfolyósodást irányitja.
<center>Az ember a 3 dósa által meghatározott a születés pillanatában. Ezeknek egymáshoz való viszonya határozza meg a testi, a szellemi és érzelmi különbözőségét. Ennek az egyéni harmóniának a megteremtésében segít a prakriti ismerete. Az alkat fogalmának különböző meghatározásai vannak. A paracelzuszi és hahnemanni meghatározás szerint is az alkat minden esetben az ember öröklött agy szerzett fizikai és pszichikai megjelenése, amely meghatározza a testi-lelki felépítését, valamint szomatikus organizációját, a külső és belső hatásokra való reakcióit is. Paracelzus még ennél is pontosabban fogalmaz, mert meghatározza az idő és tér pontos funkcióit. A zavarok idejét, vagyis a múlt (amit a születésünk óta hordunk) és a jövő (ami a következő kifejlet) keresztezési pontját, ami a jelenlegi állapot. Megfogalmazza a temperamentumot, ami alatt az egyén dinamikus voltát érti, mely meghatározza az egyén teljes létét, funkcióit. Szerinte a felépítés (konstrukció) - ami van, a temperamentum amivé válik, az egyén. Összekötő kapocs a forma és a funkció - a test és a lélek között. Innen
adódik az ember fiziológiás és patolo~ikus aspektusa is.
Természeti létnek nevezi a személy fizikai és pszichikai felépítését, az öröklött adottságait, életpotenciáját, melyet erre az életre kapott. A betegség alapvető oka a megromlott, káros bolygó hatások és a "mérgek lényei", melyek belénk hatolva mérgezés által gátolják a metabolizmust a fizikai (pl. táplálék) és lelki (pl. stressz) asszimilációt. Így számunkra a dolgok "emészthetetlenné válnak". Nem tudjuk őket asszimilálni (magunkévá tenni), de nem tudjuk őket kiüríteni sem.
Amikor az előző két ok destruktív oka egyre mélyebbre hatol az aurába, annak jelei a következő születésnél már megnyilvánulnak, mert a földi lét hordozójának, a testnek az életenergiái vannak megtámadva.
</center>