Színészek színésznők,..egykor es ma...

Akkor kikéne próbálnom,nem?

Egy kis ok, a büszkeségre... Ma!

Egy olasz film-produkcióban egy magyar színész, Rátóti Zoltán játsza az egyik előkelő szerepet.

A főszeplőlista:
Omar Sharif
Massimiliano Varrese
Sonali Kulkarni
Zoltan Ratoti
Maurizio Donadoni


http://www.fuocosudime.com/

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=vertmenu align=middle>Antal Imrét bedugták az alkoholelvonóra</TD><TD class=rovat_right> </TD></TR><TR><TD class=rovat_left> </TD><TD> </TD><TD class=rovat_right> </TD></TR><TR><TD class=rovat_left> </TD><TD>Antal Imrét a Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán kezelik. Hogy miért, és miként került az elvonóra, arra a művész nem tudott válaszolni. Nem akar semmi mást, csak hazamenni. </TD><TD class=rovat_right> </TD></TR><TR><TD class=rovat_left> </TD><TD vAlign=top align=middle> </TD><TD class=rovat_right> </TD></TR><TR><TD class=rovat_left> </TD><TD vAlign=top>Tíz alkoholfüggő ember zsúfolódott össze abban a helyiségben, melyet a Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán dohányzónak jelöltek ki. Ők Antal Imre betegszobájának szomszédos lakói, egyben a művész ideiglenes barátai.

Az ország Imruskája először őket köszönti, amint belép, majd felénk fordul.

- Nem tudom, hogy tulajdonképpen miért vagyok itt - kezdte kissé fáradt hangon a művész. - Nincs semmi bajom, mindig csak azt kérdezik, hogy jobban vagyok - e? Kérem, én nagyon szeretem a szanatóriumokat, fantasztikus kiszolgálásban volt részem, de nem akarok semmi mást, csak hazamenni a lakásomba a Damjanich utcába - magyarázza a televíziós.
Egy újabb cigarettát gyújt, és folytatja:

- Ott leszaladok a Piroskába, beülök abba a sarokba, hol ülni szoktam, és akkor nagyon boldog ember leszek- mondja mosolyogva Imre. A beszélgetés közben Imre betegtársai anekdotákat mesélnek a művésszel töltött két napjukról, közös fényképeket készítenek, és unokáiknak íratnak autogramot.

- Kedves emberek, főznek nekem kávét - mondja. Kérdésünkre azonban, miszerint hol van most a menedzsere, és meddig kell ilyen áldatlan állapotok között lennie nem találja a választ:

- Erika nem mondta miért vagyok itt, és hogy meddig kell itt maradnom. Nála van a lakásom kulcsa, talán visszaadja nekem - mondta reménykedve.


</TD></TR></TBODY></TABLE>

Tegnap este voltak a suulák Showban és nem tudom egyedül vagyok-e a véleményemmel,de valami nagyon nem klappol azzal a nővel + antal Imrével,olyan mintha valamivel sakkban tartaná az a nő.Furcsa.
(ez egy érzés volt bennem végig amig néztem a riportot.)

Az az igazság, hogy szeretem a humorát, ragyogó viccmesélő, de hallottam róla nagyon ocsmány dolgokat. Valahogy most, hogy problemái vannak, nem rezdül meg bennem semmi

Azt hogy alkoholista vagy azt hogy buzi és a keleti pu. wc-jében szedi fel a fiúkat?
Én ilyeneket hallottam róla, de azért sajnálom nagyon mint embert, olyan nagyon védtelen volt a riportban, viccelődött most is,de közben meg olyan volt mint egy gyerek.Sajnálom.

Antal Imre nem áll többé egy színpadra Kudlik Júliával</LEFT>
2006. 04. 26. 15.23

Hazavágyik Antal Imre. Egyelőre az orvosok sem tudják, mikor hagyhatja el a Nyírő Gyula Kórházat. Szervezete teljesen legyengült, nem lehet tudni, mikor esik össze. A népszerű konferanszié ugyan visszavágyik a képernyőre, de egyelőre csupán betegtársait szórakoztatja. A 70 éves művész hivatásának érzi mások felvidítását, mint mondja, ilyen a természete. Emellett szívesen zongorázna újra.
Antal Imrét szívesen segítik betegtársai. Kétnaponta megborotválják és megmossák, megszárítják a haját. Mi is egy ilyen pillanatban látogathattuk meg betegágyánál. Szeretet veszi körül, ezt jóleső érzéssel fogadja.
- Na, most újra szép vagyok - mondja elégedetten, miközben leveszik válláról a törülközőt.
- Imre nagy ultis! - jegyzi meg egy középkorú férfi, aki a szomszédos kórterem lakója. A betegek rendszeresen összegyűlnek az osztály dohányzójában, ahol megbeszélhetik egymás problémáit. Közben kártyáznak, kizárólag tét nélkül. Antal Imrének ugyan most szó szerint nincs pénze, de nem szeretné mások megélhetését elnyerni.
Antal közel egy hete fekszik kórházban. Fogalma sincs, miért kell az addiktológián maradnia, de bevallja: korábban voltak problémái az alkohollal. A gondok akkor kezdődtek, amikor az italba fojtotta édesanyja elvesztése feletti fájdalmát. Mára leállt a szeszes italokról, ám az utóhatások minden valószínűséggel megmaradtak. Tünetei mostanában nincsenek.
- Teljesen jól vagyok. Szeretnék végre hazamenni a saját lakásomba.
- Ki látná el?
- Saját magam.
- De azt mondják, nem ártana önnek egy ápolónő.
- Be nem engednék a lakásomba egy szakápolót. Isten őrizz! Az otthonom az enyém.
A művész szívesen sétál a kórház kertjében, de a nővérek nem merik egyedül kiengedni. Félő, hogy egy óvatlan pillanatban elesik. Így került be legutóbb a kórházba is.
Az ápolónők odalépnek hozzánk, megkérnek bennünket, beszélgessünk inkább a kezelőben. Együtt tesszük meg a kórterem és a kezelő közti alig 12 méteres utat. Antal mozgása lassú, nem is jár, inkább csak botorkál. Egy nővér előzékenyen megfogja a vállát, és türelmesen elkíséri az interjú helyszínére. A konferanszié kihasználja az alkalmat, és bókolni kezd a fiatal hölgynek.
- Maga egy bárónő - szól Antal.
- Az előbb boszorka voltam - válaszolja szelíden.
- A szekrényemen felejtettem a cigarettámat.
- Megoldjuk…
Végre leülhetünk a szobában. A nyitott ablakon besüt a nap, és behallatszik a madarak éneke.
- Ez éltet. Gyönyörű. Ezért szeretek kijárni a fák alá - sóhajt fel Antal Imre, aki bár láthatóan gyenge, mégis teljesen tiszta tudatú. Tegnap délután erős nyugtatókat kapott, de most éppen jól van. Jövőjét tervezné, ha tudná, mire alapozza azt. A régi tévések nem keresik munkaajánlatokkal, nem is látogatják.
- Hál'istennek nem látogat szinte senki. Nem szeretem az udvariassági köröket. Nincs rá szükségem, hogy azt hallgassam: "Szevasz, Imrus, milyen jól nézel ki".
- Itt a kórházban főleg ismeretlenek veszik körül. Mindenkihez kedves, és ez láthatóan nem okoz önnek nehézséget. A betegtársak körülrajongják. Lehet, hogy vissza kellene térnie?
- A Szeszélyes évszakok utolsó adása után úgy köszöntem el a nézőktől, hogy nyári szünet következik. Ennek lassan egy éve. Nem tudom, lesz-e folytatás, de bármikor belevágnék.
- Ön fénykora óta sem veszített népszerűségéből. Annak idején Kudlik Júliával alkottak - akkor elválaszthatatlannak hitt - párost. Mikor beszéltek utoljára?
- Azt hiszem, júliusban.
Megérkezik a cigaretta. Antal rágyújt. Nagyot slukkol a staubból, majd folytatja.
- Kudlik Julival soha többé nem szeretnék egy színpadon szerepelni. Eladta magát a politikának. A Fidesznek, vagy nem is tudom, pontosan minek lett a szóvivője.
- A Nemzeti Konzultáció révén kapcsolódott be a folyamatokba.
- Igen. Egy művész ne politizáljon, hanem szórakoztasson.
- Miért zárja ki egymást a kettő?
- Mert örökre elkötelez. Én nem vagyok hajlandó pártrendezvényekre járni, és felszólalni a politikusok javára. Az az ő dolguk.
- Sokan hajlamosak azt gondolni az általuk szimpatikusnak tartott közéleti személyiségekről, hogy velük egyező politikai nézeteket vallanak.
- Természetesen nekem is megvan a véleményem. Itt, a kórházban is olvasom az újságokat. Szeretek tájékozódni. Egy olyan párttal szimpatizálok, amellyel sok értelmiségi is egyetért. Nem kedvelem a szélsőségeket. Egy utcában lakom Csurka Istvánnal, de nem vagyok az ő szavazója.
- Személyesen ismerik egymást?
- Hogyne. Ha találkozunk az utcán, kezet fogunk és váltunk néhány szót. Nem értem, hogy egy olyan ember, akinek írói munkásságát egy egész ország dicsérte régen, miért adta fejét a politizálásra. Egyszer meg is kérdeztem tőle, miért nem ír. Azt felelte, nincs miről írnia, ő már kiírta magát. Egy író tragédiája ez.
- Mert bármennyire is tisztelték régen még az ellentábor tagjai is, politikai megnyilvánulásaival egyesek szemében hiteltelenné és értéktelenné tette irodalmi munkásságát is.
- Én nem szeretnék ebbe a hibába esni.
- Tehát Ön a Fidesz és az MSZP híveit is szórakoztatja.
- Ez az életem. Két dologra büszke vagyok: a Szeszélyes évszakokban sosem politizáltunk és nem is malackodtunk. Bevallom, SZDSZ-szavazó vagyok, de soha nem lépnék be a pártba, és nem is agitálnék a javára.
Antal persze nem csak az újságokból értesül a hírekről, szívesen néz televíziót is. Közben kikapcsolódik és elszív egy szál cigarettát. Legjobban otthon érzi magát. Olyankor néha magának főz, de leggyakrabban az ő házában működő, elsősorban miatta legendás étteremben időzik. Antal mindenféle ételt szeret, ami nem zöld. A spenóttól és sóskától idegenkedik. Saját tűzhelyén készített specialitása a marhaszelet párolt répával, kevés petrezselyemmel.
- A Piroskában ismernek engem. Tudják, milyen az ízlésem. Ha éppen nincs pénzem, felírják. Tudják, hogy amint megjön a nyugdíjam, azonnal fizetek. Egyszer nagyon vidám voltam, mondtam is nekik, hogy végre négy darab húszezres lapul a pénztárcámban. Mikor elmentem a toalettre dolgomat végezni, valaki elvitte a teljes tárcámat. Nem tudom, ki volt. Örülök, hogy a vendéglőben szeretnek engem. Kedvenc pincérem, Gábor mindig megmondja, aznap mi sikerült a legjobban, teljes diszkréció mellett. A vendéglőben van egy saját elkerített sarkom.
- Elkerített?
- Nem lát a többi vendég, és nem kérdezi meg, éppen mit eszem. Persze előfordul, hogy így is megismernek. Amikor az utcán összeestem a bejárat közelében, a járókelők azonnal bevittek az étterembe. A személyzet előkészítette a gyógyszert, attól pillanatok alatt jobban lettem.
- Milyen gyógyszert?
A választ egy széles, inkább huncut mosoly előzi meg.
- "Imikum" egy kis sörrel.
Antal mostanában nem ihat Unicumot. Ebbe beletörődik. A neves konferanszié a kórházi kosztra kénytelen hagyatkozni. Önkéntes segítője, a médiából már ismert nőszemély a betegtársak elmondása szerint napok óta nem látogatja. Pedig megígérte neki, hogy naponta visz neki valami finomat.
- Hiányzik a lakáskulcsom. Nála van. Odaadtam, mert megígérte, hogy kitakarítja a lakásomat. Azóta nem láttam. Telefonon azt mondta, majd visszahozza. Azt nem állítom, hogy becsapna. De a lakásom kulcsát szeretném magamnál tudni.
Antal Imréről sokan tudják, hogy mielőtt műsorvezetésre adta a fejét, ígéretes zongoristatehetség volt. Keze megbetegedett, így tört derékba zenészkarrierje. Zongorájától semmiért sem válna meg. Néha még ma is leül kedvelt hangszeréhez.
- Úgynevezett írógörcsöm volt. Mostanában úgy érzem, kezdenek újra jól mozogni az ujjaim.
Megmutatja: kézfején terjedelmes lila folt az injekcióktól. De ujjai csakugyan fürgék.
- Egyet ígérhetek. Fognak még engem látni a Zeneakadémián.
- Mennyit kellene a nagy visszatérés előtt gyakorolnia?
- Napi hat óra intenzív edzéssel újra formában lennék. Elég lenne néhány hónap. Ezt nem lehet teljesen elfelejteni. Még szmokingom és frakkom is van.
- Melyiket szereti jobban?
- A frakkot! Az elegánsabb.
Lassan kezdődik a nagyvizit. Egy nyurga fiatalember kopogtat és lép be az ajtón, kiderül, az egyik magazin újságírója. Még várnia kell.
- Először a nagyvizit! - mondja Antal, de azért megbeszélik az interjú körülményeit. Majd lemennek a kertbe, természetesen az egyik ápolónő kíséretében. Antal a mód kedvéért kalapot vesz, ami saját bevallása szerint leginkább egy bilire emlékeztet. A konferanszié úgy szereti, ha zajlik az élet. Antal Imrétől elköszönünk, kollégánk pedig helyet foglal a kórterem előtt. Őt majd újabb médiumok képviselői fogják követni.
Kóré Károly

Nekem egyik kedvencem....

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.
Kapcsolódó képek:&middot; kapcsolódó kép 1.

1907. május 12-én született Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. Tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, s négyszer ítélték oda neki. Ő volt nőként aki a legtöbb Oscart kapta.
Kissé szögletes arc, szúrós tekintet, mely a legkeményebb férfit is elbizonytalanítja, lapos cipő, bő nadrág, merész szabású kalap – ilyennek ismerte meg a világ Katharine Hepburnt. És ilyennek ismeri most is.

Úgy tűnik, az idő is behódolt előtte. Hepburn egy korszak szépségideálja helyett egy korszak extravagáns sztárjává vált, idén ünnepli kilencvenedik születésnapját. Alakjához fűződnek azok a vígjátékok, melyekben a gazdag, elkényeztetett, makrancos lány elcsavarja a vonzó pénzeszsák fejét, és szinte észrevétlenül házasságra bírja őt. Könnyed, derűs filmek ezek, mégis fontos lépést jelentenek az amerikai nő nagykorúvá válásában, mert Hepburn játékával a legnaivabb történetet is mesteri rangra emelte. Mindent el tudott hitetni, amit csak akart: gőgös tartózkodást, kimért szenvedélyt, önfeledt boldogságot, titkolt vonzódást, harciasságot és gyámolítást. Hollywood egyik legnagyobb élő művésze 1907 november kilencedikén született, Hartfordban. Gyerekkora annyira puritán, újangol és haladó-felvilágosult volt, ahogy az csak Amerikában lehetséges. Apja orvosként harcolt az alkohol és a bordélyok ellen, anyja a nők választójogaiért küzdött, Katharine pedig az iskola ellen. A színjátszás azonban egy csapásra megváltoztatta életét, tudatosan elkezdett egy célra koncentrálni. Az egyetemi amatőrtársulatból érkezett New Yorkba, a Broadwayre, onnan pedig a kaliforniai filmiparba. Felfedezése után, melyet George Cukornak köszönhet, egymást követték a szerepajánlatok, ám Hepburn mindig csak azt játszotta el, amit magához közelállónak érzett. Hosszú életét kevésbé hosszú, de jelentős filmográfia övezi. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra és négyszer át is vette az Akadémia rangos kitüntetését. Életének másik meghatározó élménye az a színész, aki mint művész és mint férfi a legnagyobb hatást tette rá: Spencer Tracy. A szerelem negyedszázadon át, Tracy 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó közös filmjük a Találd ki, ki jön vacsorára, melynek bemutatója után tíz nappal Tracy meghalt. Néhány hónapra rá kapta meg Hepburn a második Oscar-díját.

Körmendi János lemondott a színpadról

2006-07-17
Budapest - Végleg elbúcsúzott a színpadtól Körmendi János (79). A népszerű színész ma már az otthonát is csak akkor hagyja el, ha vesebetegsége miatt dialízisre megy. Sokan azt hinnék, hogy a művészt lelkileg is meggyötörte a betegség, ő azonban vidáman beszél a megpróbáltatásairól, határozottan állítva: a humora mindenen átsegíti.
<SCRIPT language=JavaScript><!--var ord=Math.round(Math.random()*100000000);document.write('<sc'+'ript language=JavaScript src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=10762&ord='+ord+'"></scr'+'ipt>');//--></SCRIPT><SCRIPT language=JavaScript src="http://ad.adverticum.net/js.prm?zona=10762&ord=13816849"></SCRIPT><NOSCRIPT> </NOSCRIPT>

- Nekem már így kell élnem - mondta Körmendi János. - Kétnaponta négy órán át szenvedek a vesedialízis-géphez kötve, de számomra ez jelenti az életet, márpedig én még élni akarok!

A kórházi kezelések miatt nyaralásról szó sem lehet. Nem vonz a víz, sétára is csak ritkán, legfeljebb az utcasarokig vállalkozom. Mire odaérek, már bánom, hogy elindultam otthonról. Elég nekem, ha kifekszem az erkélyre napozgatni. Ebben a korban már mindennek örülni kell.

- Nekem már véget ért a színpadi pályafutásom - folytatja, keserűség nélkül a hangjában.
- Baj van az egyensúlyérzékemmel is, gyakran egyik pillanatról a másikra elesem. Gyenge már a torkom és a hangom is. Itthon írogatással töltöm a napjaim. Nemrégiben a Duna Kiadónak leadtam a karcolataim, apró szatíráim, világmegváltó gondolataimról szóló könyvem. Régóta készülök rá, a betegségem miatt sokáig húzódott. Most végre öszszeállítottam a kötetrevalót. Hatvan éven át ünnepelt esténként a közönség. Ez volt az élettől a legnagyobb jutalom, amit kaptam. Nem búcsúztam a színháztól, a színpadtól. Én csak egyszer fogok elköszönni, az óbudai temetőben…

sebes

ss

<TABLE id=HB_Mail_Container height="100%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0 UNSELECTABLE="on"><TBODY><TR height="100%" UNSELECTABLE="on" width="100%"><TD id=HB_Focus_Element vAlign=top width="100%" background="" height=250 UNSELECTABLE="off">Szegény Körmendi... örülök, hogy a humora nem hagyta el...
Az Antal Imrének ilyen gondjai nincsennek mert soha nem volt humora. Örök privát maradt. Egy mesterségesen felfújt lufi volt. Az hogy alkoholizmusa és a homoszexualitása ide jutatta, majdnem törvényszerű... Sajnálatra méltó ember...:34:
</TD></TR><TR UNSELECTABLE="on" hb_tag="1"><TD style="FONT-SIZE: 1pt" height=1 UNSELECTABLE="on">
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Napi szinten foglalkozik vele a sajto,hogy ma kiraboltak, megloptak, elvettek a lakasat vagy annak kulcsat, szanatoriumbol lelepett, nem tudja a villanyszamalat kifizetni a 350ezer Ft-os nyugdijabol stb.
Becsulom benne es tisztelet amit csinalt,erdeme, hogy nem adta el magat a politikanak mint kolleganoje Kudlik.

Melitta írta:

Napi szinten foglalkozik vele a sajto,hogy ma kiraboltak, megloptak, elvettek a lakasat vagy annak kulcsat, szanatoriumbol lelepett, nem tudja a villanyszamalat kifizetni a 350ezer Ft-os nyugdijabol stb.
Becsulom benne es tisztelet amit csinalt,erdeme, hogy nem adta el magat a politikanak mint kolleganoje Kudlik.

Kattints a kibontásához...

Én mindigis nagyon szerettem a Kudlik Julit és tisztelem, becsülöm ma is. Ennek egyik oka, hogy - lettlégyen bármilyen is a politikai meggyőződése - nyíltan felvállalta. Talán olvassátok el ezt az interjút hogy kerek legyen a véleményalkotás.

Élet a politikán túl - Riport Kudlik Júliával


Negyven évig volt az MTV arca, idén a Nemzeti Konzultáció szóvivőjeként került vissza a közéletbe. Kudlik Júliát a nyugdíjasévekről, a politikához való viszonyáról kérdeztük.


- Tavaly is próbáltunk interjút kérni öntől, de akkor kosarat kaptunk.

- Amikor négy éve eltávolítottak a televíziótól, lezárult életem egy szakasza. Épségben és egészségben megértem a nyugdíjaskort, úgy, hogy nem kell orvoshoz vagy gyógytornára járnom. Viszont igyekszem pótolni, amire eddig nem sok időm jutott: találkozni a családdal, barátokkal, élni néhány kedvtelésemnek, utazgatni. Végre végig tudok olvasni egy könyvet, nem csak a szükséges részeket, amelyek egy műsorhoz kellenek. Nem volt gondom az életemmel, és úgy vélem, ehhez a nyilvánosságnak nincs köze.

- Nem is zargattuk volna, ám akkorra már visszatért a rivaldafénybe.

- A Fidesz szövetségi gyűlésén - több mint két éve - felkértek, hogy Rákay Philip mellett konferáljam a műsort. Szakmai feladat volt, ahogyan azt megelőzően Schmitt Pál megkeresésére Kertész Zsuzsával tettük: konferáltunk azokon a műsorokon, amelyeket a főpolgármesteri választás idején szerveztek.

- Nyugdíj-kiegészítésre volt szüksége?

- Pénzt nem fogadtam el a szereplésért, ahogyan a mostani tevékenységemért sem. Meghatott, hogy milyen ünneplésben részesítettek az emberek, amikor Philip kedvesen bejelentett, és fölmentem a színpadra. Aztán idén január közepén újra felhívtak a Fidesztől, hogy az Orbán Viktor évértékelő beszédét megelőző országjáráson ismét engem gondoltak Philip mellé moderátornak. Az meg mi? - kérdeztem, mire elmondták, hogy sok ember fog körben ülni, az elnök úr és mi ketten pedig középen leszünk a ringben. Ez a dolog formai része. Ami engem izgatott, az a tartalmi rész volt. A nézők ugyanis helyben írták a kérdéseiket, és előre is kaptunk néhányat, amelyek sms-en érkeztek. Az izgalmas az volt, hogy ott, élőben kellett szerkeszteni, feltenni a kérdéseket, figyelni, hogy az elnök úr éppen miről beszél, de a nézősereget is szemmel kellett tartani. Izgalmas, szép feladatnak tűnt, amilyet még nem csináltam.

- Nem rutinmunka volt ez a tapasztalt kommunikátornak?

- Az első helyszínen, Pocsajon bizony aggódtam, mi hogyan fog történni, hiszen ahhoz, hogy egy színpadon álljak valakivel és elhitessem, hiteles a munkakapcsolat, valamennyire ismerni kell a másikat. Mindenekelőtt az embert, de a közszereplőt is: a reakcióit bizonyos helyzetekben, hogy van-e humora, hány lábbal áll a földön, és egyáltalán, ott áll-e. És én bizony alig ismertem Orbán Viktort. Az újságban meg a tévében láttam, két szó nem sok, annyit sem beszéltünk előtte. Ráadásul negyven év televíziózás során megszoktam, hogy segítőim ellátnak háttéranyagokkal. Itt magam is alakítójaszerkesztője voltam a műsornak, például a helyi könyvtáros hölgy által adott helytörténeti adatok ismertetésével.

- Orbán Viktort nem frusztrálta, hogy az ön régi partnerével, Antal Imrével kell fölvennie a versenyt?

- Versenyt? Ezeken a rendezvényeken moderátor vagyok, az elnök úrral nem egyenrangú félként álltunk a színpadon, mint Imrével harminc éven át. Ha ragaszkodik a párhuzamokhoz, az elnök úr is hasonló profizmussal készül a fellépésekre, amit megtapasztalhattam az öt út során, amelyeken aztán volt alkalmunk beszélgetni is családról, barátokról, értékekről.

- Konzultáltak tehát eleget. Ez után, az idei évértékelőn mondta a pártelnök, hogy 2005 legyen a konzultáció éve.

- A konzultáció hajszálgyökerei valóban az év eleji utak voltak. Arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek nem csupán kérdeznek, sokszor tudják is az orvosságot a problémákra. Az évértékelő pedig felemelő volt. Mondtam is utána: tenni kellene valamit, hiszen elkezdett pislákolni a parázs, de még egy év van a választásokig. Az elnök úr megnyugtatott, vannak ötletei, ne izguljak. Három hét múlva hívott, s beszámolt a konzultációs testület ötletéről. Először azt hittem, én is tagja leszek a testületnek.

- Annak jobban örült volna? Állítólag elsőre nem vállalta, hogy a testület szóvivője legyen.

- Végig kellett gondolnom, mit tegyek. Szóvivőnek lenni felelősségteljes beosztás. A feladatot úgy fogalmaztam meg: hivatásomnál fogva kötelességem segíteni, hogy ebben az országban, ahol mindenki magyarul beszél, ne csak halljuk, de értsük is egymást.

- Nem lehet, hogy azért nem értjük egymást, mert Kérdések és válaszok sorozatnak, avagy nemzeti konzultációnak becézgetjük a pártkampányokat?

- Miért, ön szerint mi a kampány?

- Ha egy párt vagy annak elnöke lakossági fórumokon népszerűsíti magát a választások megnyerése érdekében.

- Kampány az, amikor valakik valakiket valamiről meg akarnak győzni: a párt programjáról, a pártvezető erényeiről. A Nemzeti Konzultációs Testület tagjai senkit semmiről nem akarnak meggyőzni. Az emberek véleményére vagyunk kíváncsiak. A nemzeti konzultációt nem érdekli, ki milyen pártnak a tagja, jár-e templomba, hová született, milyen színű. Leülünk az emberekkel, és azt mondjuk: most öné a szó! Lehetőséget kínálunk: mondja el a véleményét, ötleteit, javaslatait. Eddig kétmillió emberrel konzultáltunk. Év végére összeáll a testület összegző anyaga, amelyet még bizonyára én kommunikálok, de mivel nyolc hónapra vállaltam a feladatot, decemberben lejár a mandátumom - épp amikor a kampány elkezdődik.

- Rossz véleménnyel van a politikáról?

- Nem értek hozzá, nem is nagyon érdekel. Benyomásaim mindenesetre vannak. Tisztátalan, zavaros dolognak látom én is, ahol mindenki fújja a magáét, de senkinek nem lesz jobb attól, hogy a politikusok odafönt különféle döntéseket hoznak. Mi tagadás, ez a talán leegyszerűsített kép él bennem is. Nem normális dolog, hogy itthon bárki bármit kiejt a száján, még egy kötőszóról is mindenkinek a politika jut az eszébe. Mintha a politika alatt, mellett, fölött nem lenne élet. Pedig van. Úgy nevezik: közélet.

- Ezt is megkonzultálta Orbán Viktorral? Aki azért mégiscsak pártelnök...

- Nem tartozik rám a Fidesz politikája, hiszen nem vagyok párttag - ahogy nem is voltam soha. Orbán Viktor pedig magánemberként kezdeményezte a konzultációt. Ennek ellenére az évértékelő után mást sem hallottam, csak hogy ez is fideszes, odaállt ez is. Én meg rémülten néztem körül, kémleltem, hova is álltam. Mi bajuk lehet az embereknek? Televíziósként rám se fütyültek, az elmúlt hónapokban pedig színházban, áruházban, utcán is hallom, ahogy összesúgnak a hátam mögött, van, aki meg is szólít. Van, hogy biztatnak, de olyat is kapok néha, amit nem könnyen teszek zsebre. Talán nem szerencsés, hogy egy párt elnökének jutott eszébe, hogy az embereket is meg kellene kérdezni a gondjaikról. De legalább valakinek eszébe jutott.

- Bárkinek jutott volna eszébe, ön akkor is az ügy mellé áll?

- Amikor megtaláltak a feladatok - és soha nem kellett kuncsorogni a megbízásokért -, egész pályám során azt a szempontot tartottam szem előtt, hogy emberileg tudjam vállalni, és úgy érezzem, tisztességesen el tudom látni, és hasznára lehetek vele a közösségnek. Soha nem kötöttem olyan alkukat, amelyeket most bánnék. A nemzeti konzultációban sincs semmilyen alku. Szóvivő vagyok, hetente kétszer fogadóórát tartok, ahol alkalmanként húsz-huszonöt emberrel beszélgetek. Hangsúlyozom, emberekkel. Nem párttagokkal. A televízióban is mindig a nézőnek beszéltem, aki lehet szegény vagy gazdag, iskolázott vagy tanulatlan - elsősorban azonban ember. Ezért van, hogy olyan viszonyban vagyok velük, mint ebben az országban csak kevesen. Én negyven évig, amikor csak akarták, ott ülhettem a szobájuk sarkában.

- Van úgy, hogy fogadóóráján az ismert tévést keresik, nem a konzulenst?

- Mindkettő én vagyok. Hogy ismerősként köszöntenek, segít abban, hogy könnyebben elmondják a problémáikat. Meglett ember mondta nekem a minap: a maga arcán nőttem fel. Cseppet tanakodik ilyenkor a női lélek, hogy ezt bóknak vegye-e. Én úgy döntöttem, annak veszem. Olyan is volt, akinél már szóltam, hogy amit mond, olyannyira magánjellegű, hogy kezd nekem kínossá válni a dolog. Ó, maga nálunk családtag! - hangzott a válasz. Senkit nem küldök el, nálunk nincs témába nem illő hozzászólás.

- Megcsináltatja a beszélgetésekre védjegyévé vált hajkoronáját, mint egykor a televíziós műsorokra?

- A hajam olyan, amilyen, mondhatnám, születési rendellenesség. Soha semmi különlegeset nem kellett csinálnom vele, hogy így nézzen ki. Nagyon ügyes, jó fodrászom van évtizedek óta, hajkoronám az ő keze munkáját dicséri. Időnként megfesti, levágja, hetente egyszer mossuk, szárítjuk. A konzultációkhoz egyébként fölösleges a smink is - az odafigyelés a fontos.

- Kirajzolódik valamilyen kép a szerteágazó beszélgetésekből?

- Három hónappal azután, hogy elkezdődött a konzultáció, három dolog kirajzolódni látszik. Egyvalami tűnik ma biztosnak Magyarországon, a bizonytalanság. Az emberek nagyobbik része nem emberhez méltó életet kénytelen élni. Gondoljunk a munkanélküliségre, a nyugdíjakra, az egészségügyre, az oktatásra, a pályakezdésre, az otthonteremtésre, a nők munkalehetőségeire - főként, ha édesanyák -, a gazdákra. Én a bölcsész végzettségemmel talán egy fájdalmas szociográfiát vagy riportsorozatot tudnék írni a fogadóórákon hallottakból, az országban látottakból. A konzultációs országjárás hétszáz helyszínéből száz településen ott voltam, sok ezer emberrel találkoztam, és úgy érzem, Magyarországon nem a magyar ember az első és legfontosabb.

- Ezt hogy értsük?

- Ahogyan beszélgetek az emberekkel, azt tapasztalom: nem érzik, hogy fontosak azok a termékek, árucikkek, amelyeket magyar ember, magyar gazda állít elő idehaza, elsősorban nekünk. De hogy nem a magyar ember a legfontosabb a magyarok számára, annak december ötödike volt a legnyersebb kifejeződése.

- Pedig akkor is az embereket kérdezték meg.

- De hogyan?! Egy kérdés nem jobbvagy baloldali. Ám ha jobbról-balról győzködik, rémisztgetik az embereket, annak ez lesz az eredménye. Márpedig Magyarországon senki nem fog helyettünk emberhez méltó életet teremteni. Nekünk kell kiharcolni. Mégpedig összefogással, mert másképp nem fogunk boldogulni. A nemzeti konzultáció biztató kezdet: jó, hogy különbözőek vagyunk, másként látjuk a dolgokat, és ezt van kinek elmondani.

- Nemrég még azt kifogásolta, hogy a porcelán étkészletek nem tartalmaznak kétfülű erőlevescsészét, most meg naponta találkozik a kilátástalansággal. Átértékelt egyet s mást?

- A kétfülű csésze csak hasonlat volt. Amikor a Juli-suli című műsorom futott, az egyik adásban terítési illemtant próbáltunk bemutatni. Hozták a stúdióba a csodaszép porcelánt, de nem volt kétfülű csésze az erőlevesnek. Kérdeztem, miért nincs. Azt mondták, nem gyártják. Nincs rá igény. De amiről az ember nem tudja, hogy van, arra nem is lesz igénye. Hasonló a helyzet a nemzeti konzultációval is: mióta létezik, óriási igény van rá.

Azert en olvastam mas cikket is, ahol bizony nem igy nyilatkozgatott.
Az en emlekeimben a Delta es egy ket neha ketesre sikeredett szereplesek maradtak meg.
A kollegai ma is nyugdijaskent komoly usagirok, es szaktekintelynek orvendenek, valahogy neki ez nem ment, vagy nem volt ra igeny.
A kepernyon szereples nagyon keveseknek adatik meg hogy 30-40 evet vegig csinaljanak, A fiataloknak kell lehetoseget adni es a tv mindig uj es uj arcokat szereploket kivan.
Nem beszelve arrol hogy regen felolvastak a megirt hireket ma meg majd mindegyik maga irja es szerkeszti a hiranyagot.
Pont amirol itt is beszel a "kozszereplo" az ne valjon egyik part aktivistajava se, ha igen akkor birnia kell a kritikat is, foleg ha nem is erti es szereti a politikat akkor hogy akarja elhitetni masokkal amiben o maga nem hisz.?
Ilyen szitubol sehogy nem lehet jol kijonni. O maga is a cikkben csomo ellentmondasba keveredik.
A lenyeg hogy szerepeljen.

92 éve, ezen a napon született Tolnay Klári, az egyik legnagyobb magyar színésznő.

Nagyon szerettem. Felnevelő faluja Mohora volt, a keresztségben a Rózsi nevet kapta. A Vígszínházban tűnt fel 1938-ban, a Francia szobalány című vígjátékban, ettől kezdve számtalan szerepben mutatta meg kivételes tehetségét.

Élete végéig játszott. Utolsó sikerét Csiky Gergely darabja, a Nagymama címszereplőjeként aratta.

Emlékezzünk rá mi is szeretettel.

A csatolt képen a Rokonok című filmben látható (1954-ből).

A cicákat én is nagyon szeretem, de sajnos nem tudok a képek felrakásával boldogulni.

Én is kedvelem a müvésznőt. Szeretem mikor Koltayval együtt játszik.

Most megy az RTL-en az Ámbár tanárúr, Koltay a főszereplő és Pogány Judit is szerepel benne.

HUMORISTÁK

Csala Zsuzsa, színésznő



[FONT=arial,helvetica]

Nagyon fiatalon, 16 évesen kerültem a Színművészeti Főiskolára. Nincs is érettségim, hiszen csak két gimnáziumi osztályt végeztem. Egy kultúrversenyen léptem fel amatőr színjátszóként, ahol a bírálóbizottság tagja volt Pártos Géza, a Madách színház akkori főrendezője, aki talán meglátta bennem a komikai vénát. Nem sokkal később kaptam egy értesítést, hogy azonnal jelentkezzek a főiskolára.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Akkor a felvételizők már a második rostán is túl voltak, mégis felvettek engem is. Nem is értettem a dolgot, főleg mert édesanyám és a két nővérem tartottak el, azért nem tanultak tovább 14 évesen, hogy én iskolába járhassak...[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Harmadikban, mikor azt hittem már enyém a világ, hogy majd válogathatok a szerepajánlatok között - akkor kirúgtak.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica](Személyes oka volt ennek, de erről nem mesélek többet, mert az osztályfőnököm, aki akkor talán hiúságból kirúgott még ma is él, és én nem akarom megbántani...)[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Öngyilkos akartam lenni. 18 éves elmúltam, két gimnáziumi osztályt végeztem, késő volt már érettségizni, nem tudtam hogyan továbbtanulni. Csalódást okoztam a családomnak is. Ráadásul soha nem akartam színésznő lenni, építésznek vagy kertészmérnöknek készültem. De mikor kirúgtak, akkor rájöttem, hogy tudat alatt mindig a színpadra készültem. Ez nagyon nagy pofon volt, de talán jót tett nekem. A mai napig, öreg fejjel is minden premier, minden fellépés előtt azon gondolkodom: nem volt-e igazuk. A közönség talán nem is sejti, de mindig dupla erővel készülök a szerepekre, és a kétségek örökké bennem maradnak a "színészi létemről ".[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Még nagyon éretlen voltam, mikor ez történt, de a mai napig keserű vagyok miatta, és örökké bizonyítani próbálok.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]A sikerek, a közönség szeretete... mind-mind elégtételt jelentenek.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Szerintem ez az elégtétel, ezek a sikerek azok, amelyre minden fiatalnak is szüksége van.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]necc.hu[/FONT]
Vele, és más humoristákkal is találkozhatsz a minden, ami HANGOS PRÓZA ‎topicban

Az örökifjú Psota!

Psota Irén (Románia, Temesvár, 1929. március 28. – ) színművésznő, énekesnő. Gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott.
1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és még abban az évben leszerződött a Madách Színházhoz. 1980-ban a Népszínház, majd 1983-ban a Nemzeti Színház tagja lett, de 1990-ben visszatért a Madáchba. Komikaként és drámai szerepekben is nagyot alakít, számos filmben szerepelt. Többek között a Frédi és Béni című rajzfilmsorozat Vilmájának kölcsönözte jellegzetes, mély hangját.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Ktüntetései:
Jászai Mari-díj 1959, 1962; <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock><v:shape id=_x0000_s1028 style="MARGIN-TOP: 15.9pt; Z-INDEX: -1; MARGIN-LEFT: 54.05pt; WIDTH: 212.25pt; POSITION: absolute; HEIGHT: 122.25pt; mso-position-horizontal: absolute; mso-position-horizontal-relative: text; mso-position-vertical: absolute; mso-position-vertical-relative: text" alt="" wrapcoords="-76 0 -76 21467 21600 21467 21600 0 -76 0" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\ZSUZSA~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg" cropright="3995f" cropleft="1598f" cropbottom="6518f" croptop="2607f" o:href="http://www.madachszinhaz.hu/Ensemble/Actresses/PsotaIren/PsotaIren_np.jpg"></v:imagedata><?xml:namespace prefix = w ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:word" /><w:wrap type="tight"></w:wrap></v:shape>
Kossuth-díj 1966;
Érdemes m&ucirc;vész 1976;
Kiváló m&ucirc;vész 1982;
F&otilde;városi Nívódíj 1990;
Erzsébet-díj 1992;
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1994;
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1996,
A Nemzet színésze, 2001.

Megnézheted Örkény Macskajátékában a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban