Ugyanilyen kérdések merülnek fel bennem is. Az útmutatóból kiderült már, hogy mindkét szakértő ott van: "A reflektív értékelő interjún mindkét szakértő jelen van". De az intézményi megbízottra nem tér ki.
Az útmutató másik részében pedig ennek ellentmondóan fogalmaz (amit én idéztem) - nem először állunk szemben azzal, hogy nem egyértelmű valami.
Lehet, hogy ebben az esetben azt a felállást kell alkalmazni, hogy az elnök bent van, de a szakosnak viszont kell, és az interjút is ő csinálja, tehát az elnök csak figyel. S ha ugyan e szerint gondolkodom az intézményi delegáltról, akkor ő az óralátogatáson is jelen van, tehát
én természetesnek tartanám azt is, hogy az interjún is ott van. Arról nem is beszélve, hogy a delegált az intézmény egyik vezető beosztású alkalmazottja, mi értelme lenne egy gyerek ellátásáról való beszélgetésből kizárni. Szerintem semmi.
Egyébként egyáltalán nem értem ezt az őrült titkolózást pszichológus szinten. Miért kell úgy csinálni, hogy itt mindenki munkája nyilvános, mindenkinek ismertetnie kell, mit és hogyan csinál a gyerekkel, a gyerekekért, sőt, előre egyeztetni kellene szülővel, diákkal, kizárólag a pszichológusoknak nem kell elszámolni azzal, hogy
megfelelően látják-e el a rájuk bízott gyerekeket.
Nem mondom, hogy nincs bennem elégedetlenség. Van. Az a tapasztalatom, hogy a munkájukat valami misztikus köd lengi be, amibe senki nem mer belépni, mert "nem szabad", ezzel olyan kiváltságos helyzetbe hozva őket, ami erősen diszkriminatív valamiféle álszemélyiségjogi akármi alapján.
Hogy lehet az, hogy nekik nem kell kiindulási állapotot rögzíteni, terápiás tervet készíteni, megvalósítási utat felvázolni, értékelni a saját munkájukat előre megadott időközönként, és éves szinten záróvéleményt készíteni az elkövetkezendő év feladataihoz???
Az intézményünkben egy helyett valamilyen úton-módon kettő pszichológus működik. Gyakorlatilag hiába van 22 órás kötelező intézményi munka előírva, akkor jönnek-mennek, amikor akarnak (előfordul, hogy 9-kor megérkezik, 10-kor elmegy, illetve be sem jön - ez sem ritka!), a gyerekek ellátása, az alkalmazott módszerek, eszközök "titkosak" mint a szabadkőműveseknél, sem szakvéleményt, sem a munkájukról leírást a vizsgált gyerekekről nem kötelesek kiállítani. Szelektálnak a gyerekek között, van akivel van kedvük foglalkozni, van, akivel nincs. Nálunk a halmozottan sérültekkel rendre nincs. "Terápiába nem vonhatók" - ez a válaszuk, holott ezek a gyerekek is rengeteg görcsöt hurcolásznak magukban, aminek az oldására tanórán nincs idő (pl. a családtól való elszakadás, serdülőkori szexuális problémák, stb.).
Tesznek, amit akarnak, gondolnak, amit gondolnak, nincs kontroll.
Biztosan léteznek normális iskolapszichológusok is, de szerintem ez a kontrolltalanság így nincs jól. Ez a minősítésük körüli cirkusz is nevetséges.
