Kisarjad a hegyes levelű, zöld búzavetés. Nő szemlátomást! ....kalászba szökken... aztán kivirul: aranypor vonja be a kalász fejét..... Ekkor valahogy csorda bitangol a búzavetésbe: legázolja, földbe tapossa a súlyos kalászt. Amerre csámborog: tiport búzaszál görnyed utána... Vad, keserű érzés még ránézni is.....
...De felegyenesedik a jószág taposta búza is. A harmat, a nap felemeli a földbe gázolt szárat. Eleinte csak görnyed, mintha megszakadna az elviselhetetlen teher súlya alatt, aztán kiegyenesedik, feltartja a fejét, és ugyanúgy süt rá a nap, ugyanúgy himbálja a szél..." /Solohov/