A ZSUGORI ÚR
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szörnyen gazdag úr. És ő annyira zsugori volt, hogy
még megnősülni is félt: a felesége túl sokat enne, és olyant, aki semennyit sem eszik, hol
találhat? De ugyanabban a járásban egy szegény embernek volt egy nagyon szép lánya. És az
minden reggel, amikor az ablakot törölgette, a száját tátogatta: hogyan lehet valakinek ilyen
szokása?
Egyszer a gazdag úr éppen arra ment, amikor a lány az ablakkal dolgozott. Mindjárt meg is
kérdezte: „Miért tátogatod a szádat?”
„Az apám nagyon szegény, én a leveg
őt nyelem, azzal táplálkozom.” felelte a lány.
„No, ez az!” gondolta az úr. „Ha neked a levegő elég, akkor jó feleségem leszel.”
Rendben, a lány bele is egyezett. És következő vasárnap meg is tartották a lakodalmat. Amikor
hazaértek a templomból, délben megsütött két kacsát. No hát rögtön kapta magát, és egyedül
megette azokat, a férjének semmit sem hagyott. Jaj, te, szegény! Látva, hogy minden ételt
elfogyasztott, azonnal rosszul lett, olyannyira megbetegedett, hogy orvosért kellett küldeni.
Amint megérkezett az orvos, rögtön megkérdezte: Mi történt? De a beteg meg sem tudott
szólalni rendesen, egyre csak ezt hajtogatta:
„Meg-et-te a ka-csá-kat!”
Az orvos sehogyan sem értette, ezért megkérdezte a feleségét: „Mi történt vele, és mit akar
mondani?”
A feleség próbálta megmagyarázni: „Azt akarja mondani, hogy
ő haldoklik, és megparancsolta
nekem, hogy vágjak le két kacsát.”
A gazda ezt hallva, még jobban dühbe gurult, és nagy haragjába bele is halt. És a fiatal n
őnek
ott maradtak a kacsák, és ezután boldogan élt, míg meg nem halt.