Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Egyszer a macska fogott egy verebet, és már készül​

ezért megszólalt:​

- Megmosakodtál evés el​

- Jaj, majdnem elfelejtettem - jutott az eszébe a macskának. Letette a verebet, és elkezdett
mosakodni.
A veréb egy kicsit feküdt a földön, majd huss! - már fenn ül az ágon.
- Most keress magadnak másik reggelit! - gúnyolódott a veréb, és elrepült.
A macska pedig befejezvén a mosakodást így szólt magához:
- Ha már így állnak a dolgok, mától fogva csak evés után fogok mosakodni.​

Egy alkalommal a Teremt​

kutya nem kapott hangot. Elment az Istenhez panaszkodni, hogy miért van az összes állatnak​

hangja, csak​

- Neked mindig ugatnod kell, de csak akkor, amikor meghallod, hogy valaki már megszólalt.
Most a kutya, mihelyt csak meghallja, hogy megmozdul valami, vagy valamilyen hangot ad ki​

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy földesúr. Volt annak egy szakácsa. Az úr egyszer megparancsolta
a szakácsnak, hogy süssön meg neki egy libát, és a sültet vigye be neki. A szakács
meg is sütötte a libát, és bevitte azt a gazdájának, de egy láb meg egy comb hiányzott. Az úr
megkérdezi:
- Hol van a másik lába és a combja?
- De ha ez egy ilyen liba volt! - védekezik a szakács.
- Hogyhogy ilyen volt?! Lehetetlen dolog, hogy a libának csak egy lába legyen.
No és ebben maradtak. Egyszer a földesúr elment egy bálba, magával vitte a szakácsot is. Az​

út mellett egy pásztor libákat legeltetett. Az egyik liba egy lábon álldogálva a cs​

szárnyát tisztította. Ekkor meg is szólalt a szakács:
- Nézze csak, uram! Ez a liba is csak egy lábon áll!​

Az úr elnevette magát, és hangosan füttyentett, ett​

- Nézd csak, nem két lába van?
Erre a szakács:​

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember. Ez az ember kosárfonással foglalkozott. Egyszer
arra járt a medve.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Kosarat fonok. Nézd, te lusta, te is fonhatnál. Eladnánk, lenne pénzünk.
- De ha én nem tudok - mondta a medve.
- Tanuld meg! Megmutatom.
Az ember fonta a kosarat, a medve nézte:
- Ez egyáltalán nem nehéz! Talán én is meg tudom tenni.​

Visszament az erd​

eltört. Félredobta, felvett egy másikat. Azt is eltörte. És így ment ez sokáig, egy egész halommal
összetört, meghajlítani egyet sem tudott.
- Oh - mondja az embernek -, jó neked, hogy tudod, de én nem tudom.
- Nem, itt nem a tudás a legfontosabb, hanem a türelem. Óvatosan és könnyedén kell behajlítani​

​

napra felmelegedni. De hol kap enni, azt már nem tudta. Tovább t​

akkor egyszerre megérezte, hogy az ágakon keresztül, plotty, plotty, csöpög le valami. Felnézett,
hogy mi lehet az. Valamilyen kis cipó esett le. Jaj, de megörült:
- Megeszem ezt a kis cipót.
De lusta volt felkelni. Szerencsére nem nagyon messze a lábától esett le. Egy kicsit megtámaszkodott,
és a lábával megérintette a kenyeret. Minél többször megérinti, a kenyér annál
messzebbre került. Egyre jobban nyújtózkodik, próbálja elérni a kenyeret, de csak egyre​

Réges-régen, még a jobbágyság korában egy földesúr a pincéjében egy vad medvét tartott. Ha
valaki szófogadatlan volt a földesúrral, azt a pincébe dobták, és ott a medve felfalta. Egyszer
egy ravasz jobbágyra megharagudott a földesúr. Megparancsolta, hogy a jobbágyot dobják a​

pincébe, hogy felfalja a medve. Annak az embernek volt egy heged​

borotvája. Mindent magával vitt, amikor bedobták a pincébe. Megállt a sarokban és játszani​

kezdett a heged​

- Taníts meg engem is hegedülni!
- Túl vastagok az ujjaid - mondta neki az ember.
- Nem lehetne megvékonyítani? - kérdezte a medve.
- Megvékonyíthatom - felelte a férfi.​

Fogta a vés​

azon a helyen egy bottal verni kezdte. Verte, verte, amíg csak meg nem ígérte a medve, hogy​

Egyszer megtalálnak.
Meg kell találjanak.
Holdas éj lesz a sivatagon.
Két karom, ujjaim
kimerednek a homokból –
Lebontják, ássák a fövenyt
és megtalálnak:
a szívemet is,
a kincsemet is,
a titkomat is.
Nyújtott énekkel, teveháton
ügetnek velem​

remeg​