A drogtoleranciát és a megvonásos tüneteket a kutatók azzal magyarázzák, hogy rendszeres droghasználat esetén a szervezet saját neurotranszmitter-termelése csökken. A drogok mintegy helyettesítik ezeknek a vegyületeknek a hatását az agyban. Ahogy a termelés csökkenésével egyre kevesebb saját neurotranszmitter képződik, a drogfogyasztó egyre nagyobb mennyiséget fog az adott drogból magához venni, kialakul a drogtolerancia jelensége (Comer, 2000). További érdekes eredmény, miszerint a drogfüggők gyakran jutalmi deficit szindrómában szenvednek, azaz a jutalomközpontjukat egyszerű, hétköznapi események nem tudják izgalomba hozni (Comer, 2000).
You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó San
- Kezdés dátuma
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
A neurobiológi mai kulcskoncepciója tehát az, hogy a kémiai addikció egy állapot, amelyben a lét- és fajfenntartáshoz szükséges természetes eredetű jutalomforrásokhoz képes egy kémiai anyag sokkal hatásosabb jutalomforrásként szerepel (Koob és Le Moal, 2008). Ez az állapot adaptációk sorozatás váltja ki a jutalommal, a motivációval, a memóriával és a kognitív kontrollal kapcsolatos agyterületeken a neuronhálózatok kapcsolatrendszereiben (Katona, 2007).
A farmakológiai hatás mellett azt is sokat vizsgálták, milyen genetikai háttér hajlamosít a drogabúzusra, van-e az addikcióért felelős gén. Úgy tűnik, az örökbefogadásos és ikerkutatások sikerrel jártak. Mind Cadoret és mtsai (1986), mind Grove és mtsai (1990) által végzett vizsgálatok ki tudtak mutatni kapcsolatot a biológiai szülők és a gyermekeik drogfogyasztása és antiszociális személyiségzavara között. Más kutatók pedig már a felelős gént is megtalálni vélik. Blum és mtsai (1990) szerint az ún. dopamin-2 receptorgén felelős az addikció kialakulásáért.
Lions és mtsai (1997) és Kaprio és mtsai (2002) ikervizsgálatai is alátámasztották a genetikai tényezők szerepét és hangsúlyozzák a genetikai tényezők és környezet interakciójának jelentőségét. Továbbá Lynskey és mtsai (2002) arra jutottak, hogy a kannabisz függőség kialakulására a férfiak magasabb genetikai rizikóval rendelkeznek.
A funkcionalista elméletek abból indulnak ki, hogy valamennyi társadalmi folyamatnak meghatározott funkciója van egy társadalomban, így a deviancia is a társadalom működésének szükséges velejárója (Pikó, 2007). Durkheim (1996) úgy tekint a devianciája, mint ami biztosítja a társadalmi feszültségek oldását. A normanélküliség, anómia az, ami leginkább hajlamosít a deviáns magatartásra. A normanélküliséget átmenetinek tekintette, ami olyan helyzetet jelöl, amikor a régi társadalmi normák már nem érvényesek, az újak viszont még nem alakultak ki.
Merton (1980) szintén alkalmazza az anómia fogalmát, de szerinte az anómia tartósan is jelen lehet a társadalomban. Nézete szerint akkor alakul ki anómia, ha a társadalom tagjai nem képesek a társadalom által preferált célokat a megengedett eszközökkel elérni. Elméletében a társadalmi struktúrához való alkalmazkodás következő módjait állapította meg: újítás, ritualizmus, visszahúzódás és lázadás. A szerfogyasztást a legritkább típus, a visszahúzódás kategóriájába sorolta, amely alatt a társadalom által elfogadott célok (pl. társadalmi státusz), és a célhoz vezető eszközök (pl. munka) elutasítását érti. A visszahúzódás oka, hogy a személy számára elérhetetlenek azok a megengedett eszközök, amelyekkel megvalósíthatná céljait, így elmenekül a társadalom követelményei elől – elutasítva a célokat és az eszközöket is, izolálttá válik.
A különféle típusú devianciák esetében egyaránt megfigyelhető a szocializációs folyamat sikertelensége, elakadása, nyomában a személyiség integrációjának hiánya, zavara. A kultúra nem csak a normáknak megfelelő viselkedést, hanem a deviációkra vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. Valamint a kultúrán belüli inkonzisztenciák meghatározzák a kultúra által kínált célok és eszközök összeférhetetlenségeit, melyek tartalmazzák a kultúra sajátos potenciáját a saját devianciaféleségeinek kitermelésére. Eszerint a devianciák közös gyökerekkel rendelkeznek, s e kezdeti fázisból alakul ki számos tényező hatására valamely konkrét (Kolozsi, 1998), vagy akár többféle viselkedészavar is, hiszen pl. a drogfogyasztás esetében a társadalmi deviancia különböző formái (bűnözés, öngyilkosság, prostitúció, stb.) gyakran halmozottan jelennek meg (Gerevich, 1983).
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Hasonló témák
- Válaszok
- 10
- Olvasás
- 911
- Válaszok
- 42
- Olvasás
- 3K
- Válaszok
- 135
- Olvasás
- 6K
- Válaszok
- 3
- Olvasás
- 773
