Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Szeretném néhány örökbecsű mondással gazdagítani az oldalt:
1.
Az életnek két célja van: elérni amit akarunk, és örülni neki.
 
4
A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk, s nem érinthetjük, csakis a szívünkkel érezhetjük őket
 
8.
Az idő lassú azoknak, kik várakoznak. Túl sebes azoknak kik rettegnek. Túl hosszú azoknak, kik gyászolnak. Túl rövid azoknak kik örvendeznek. De azoknak kik szeretnek: maga az örökkévalóság
 
9.
Az ember életében elkövetkezik a perc, amikor hirtelen önmagára eszmél és felszabadulnak erői – Kertész Imre: Gályanapló
 
Márai Sándor-ral folytatnám

Jó lenne tudni – van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?...
 
Ide bármit beírhatol folyamatosan, amíg össze nem jön a 20
hozzászólásod.

Lehetnek akár az ABC betűi, számolhatsz, vagy ami éppen eszedbe jut.

Ez csak egy ötlet, a hozzászólás témája bármi lehet,-
-minden, ami nem sértő -
offolás mentesen begyűjthető a szükséges mennyiség,
amit a nevetek alatti számlálónál követni tudtok.
Ha elértétek a 20 hozzászólást, és letelt a 48 óra
türelmi idő, bárhol lehet le és feltölteni, vagy amihez kedvetek van.

Jó fórumozást kíván!:)
a CH "stábja"

non jó
 
...A barátság... az az emberi kapcsolat, melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között. Érdekes, az állatok ismerik. Van állati barátság is, önzetlenség, segítőkészség... Az élőlények megszervezik a kölcsönös segítséget...néha nehezen küzdik le a segítségnyújtás akadályait, de mindig akadnak erős, segítő hajlamú lények, minden eleven közösségben. Száz és száz példát láttam az állatvilágban. Emberek között ritkábban láttam példát erre. Pontosabban, egyetlen példát sem láttam. A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság, néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi. Az ember úgy képzeli, hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan, érdemes-e élni, embernek lenni ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére