Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Ce Lu szólt:
– Vej herceg várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi legyen első teendője?
A Mester így szólt:
– A szavak helyes használatának helyreállítása.
Ce Lu szólt:
– Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen
használni?
– Milyen együgyű vagy te, Jü! A bölcs mellőzi azt, amit nem ért. Ha a szavak
használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros,
nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, az erkölcs és a
művészet nem virágzik; ha az erkölcs és a művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen;
ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen és mit tegyen. A
bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká s a szavakat tettekké tegye. Nem tűri, hogy
szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.

Si hercege azt kérdezte Ce Lu-tól, hogy milyen ember az a Kung-Ce. Ce Lu nem
is válaszolt. Később a Mester így szólt:
– Miért nem mondtad meg neki egyszerűen: olyan ember, aki annyira keresi az
igazságot, hogy enni is elfelejt, barátai közt a gyászról is megfeledkezik, és észre sem
veszi, amint az öregség eléri?

Csi-ről, a bölcsről azt beszélték, hogy mielőtt cselekszik, háromszor meggondolja
magát. A Mester hallotta és így szólt:
– Kétszeri meggondolás is éppen elég.

A Mester így szólt:
– Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

A Mester így szólt:
– Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy
nem ismerem az embereket.

A Mester így szólt:
– Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e valamit szívből
másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen;
vajon én megtartottam-e azt, amit másnak tanítottam.

A Mester így szólt:
– Sima modor és hízelgő szó ritkán az erkölcs jele.

Brahman legmagasabb alakja a táplálék. Mert táplálékból való az élet. És ha az
ember nem eszik, akkor nem gondolkozik, nem érez, nem lát, nem beszél, nem szagol,
nem ízlel, az életerő elhagyja. Így mondják: ha újból eszik, megnövekszik benne
az életerő, és újból gondolkozik, hall, érez, beszél, ízlel, szagol és lát. Mert így
mondják: a földi lények táplálékból születnek. Az életet a táplálék adja, s a táplálékban
oszlik fel az élet.
Valóban, ahány lény van, mind a táplálék után röpdös, nap mint nap lesi a zsákmányt.
A nap a sugaraival szívja fel a táplálékot, ez izzik benne. Az életerők tápláléktól
átitatva emésztenek. Táplálék lobbantja fel a tüzet, és Brahman a táplálék után
való vágyból teremtette a világot.
Valóban a táplálék a Fenséges világfenntartó alakja. A táplálék lényege az élet,
az életé a belső érzékelés, a belső érzékelésé az ismeret, az ismereté a gyönyörűség.
Aki ezt tudja, az bővében lesz a tápláléknak, az életnek, bővében lesz a belső érzelmeknek,
az ismeretnek, a gyönyörűségnek. Igen, ahány lény csak táplálkozik itt a
földön, mindegyiknek a belsejében lakik és élvezi a táplálékot mindenkiben, aki ezt
tudja.

Ahogy a nap üldözi az éjt, úgy üldözi a tudás a nem-tudást. Mert a dolgok és keletkezésük
olyanok, mint az álom képei. Míg az álom tart, az egész világ valóságnak
látszik, de a világ nincs többé, ha az álom véget ér. A megszabadult, aki ehhez a tökéletes
felismeréshez eljutott, az egész világegyetemet Istenben látja. A mindenséget
egyetlen léleknek látja, saját lelke ebben a lélekben feloldódik, ahogy a víz feloldódik
a vízben, ahogy a láng egyesül a lánggal, ahogy a levegő elvegyül a levegővel. Mert
nincs más, mint Brahman, és ha valami egyéb számunkra lenni látszik, olyan az, mint
a sivatagi fata morgana.

A Mester magyaráz:
– A Zenben tökéletes szabadság van. Néha igent mond, néha tagad, aszerint,
ahogy kedve telik benne.
A barát azt kérdezi:
– Hogyan tagad?
– A következőképpen. Ha a tél elmúlik, jön a tavasz.
– És mi történik, ha a tavasz elérkezett?
– Válladra botot veszel, batyut kötsz rá, és a földeken vándorolsz északnak vagy
délnek, keletnek vagy nyugatnak, és ócska értelmed maradványain rágcsálsz.

Egy barát Jah-hszientől azt kérdezte:
– Ajánlatos a szútrákat olvasni vagy sem? A Mester szólt:
– Itt nincsenek se mellék-, se keresztutak. A hegyek egész évben frissek és zöldek,
és sétálhatsz, amerre akarsz, keletnek vagy nyugatnak.
– Szeretnék tőled valami határozottat tanulni.
– Nem a nap hibája, ha a vak az utat nem látja.

A Mester a ruháját mosta, amikor Tan-jüan éppen arra jött és azt kérdezte:
– E pillanatban mire gondolsz?
A Mester rögtön válaszolt:
– Mit akarsz, mire gondoljak e pillanatban?

A Mester szólt:
– Ha Buddha nevét hallom, már tiltakozom.
Lung-tan:
– Ha látni akarsz, nézz bele. Ha gondolkodni kívánsz felőle, tévedni fogsz.

köszi szépen!

Semmi sem merül feledésbe ami megtörtént. Akkor sem ha nem emlékszel rá.