Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Az életben végső soron minden ember két dolog között választhat: alkot vagy pusztít, szeret vagy gyűlöl.

Az élet olyan, mint a víz, elfolyik, nem marad meg belőle semmi sem. Legalább szép legyen az emléked.

Az élet olyan, mint a borosüveg! Sohasem lehet tudni, kinek a fejéhez vágják!

Az élet nem arról szól, hogy milyen gyorsan futsz, vagy milyen kecsesen. (...) Az élet kiképzőtábor, ahol ki kell tartanunk minden nehézség és gond ellenére.

Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.

Az értelme az életnek szerintem a termékenység, ha valami olyat tud létrehozni valaki, ami addig nem volt.

Az élet vesszők, nem pedig pontok sorozata.

Csak egy jó tanács: ha önmagad elől menekülsz, ne nézz tükörbe.

Élni akarok, mielőtt meghalnék. Egyes-egyedül ennek van értelme.

Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.

Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom!

Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.

Van egy alapigazság: ha visszafelé nézünk, megérthetjük az életünket, de még haldokolva is előre kell néznünk ahhoz, hogy leéljük.

Minden átmeneti, mindannyian vendégségben vagyunk ezen a bolygón.

"És míg így én, távol a napvilágtól
tépődtem: ím valakit mintha látnék:
rekedtnek tűnt fel hosszú némaságtól.
Jött a nagy pusztában; s én rákiálték,
amint megláttam: »Könyörülj meg rajtam,
akárki vagy, igaz ember vagy árnyék!«
Felelt: »Nem ember, ember régen voltam.
Szüleim Mantovából mind a ketten
lombardok voltak: de már rég meg holtam."

"Bár későcskén, sub Julio születtem,
jó Augustus alatt Rómában éltem,
hívén a régi, hazug istenekben.
Költő valék és versben elregéltem,
mint menekült, míg nagy Ilion égett,
Anchises jámbor magzata az éjben.
De mondd, mi hajt a völgybe vissza téged?
Mért nem törekszel fel a szép halomra,
melyen kívül nem lelhetsz üdvösséget?«"

'»Vergiliusz vagy hát s ajkadról omla
ama hatalmas ének égi víze?« -
feleltem s szégyen szállt a homlokomra. -
»Ó minden költők dicsősége, dísze,
ki könyved oly buzgón szereti régen,
legyen mostan kegyedben némi része.
Mesterem, mintaképem vagy te nékem,
te vagy csupán, kitől örökbe kaptam
a zengzetes szót, mely ma büszkeségem."

"Látod, előttem milyen szörnyű vad van,
védj tőle, híres bölcs, mert szembeszállni...
vérem remeg a puszta gondolatban!«
»Tenéked másik úton kell ma járni« -
felelt, midőn meglátta, hogy sírok -,
»ha nem akarsz e vad helyen megállni:
Mert ez a szörny, kitől könnyed csorog,
útjába állna, bárki közelednék,
úgy hogy halála lenne e birok."

"És oly gonosz, hogy sohse csöndesednék,
rossz vágyának sohasem elég a kár
s evés után csak annál éhesebb még.
Sok állat van, kihez nősténynek áll
és még több fog ennek utána lenni,
míg eljő, ki megölje, az Agár.
Ez nem kíván földet, sem ércet enni,
hanem erényt, bölcsességet, szerelmet
s Feltro s Feltro között fog megjelenni."

"Itáliának üdvöt hoz s kegyelmet,
kiért harcolt Turnus s a szűz Camilla
s Euryalus és Nisus, társa mellett.
Minden városon által űzi, vijja
e rossz vadat, míg a pokolba szálland,
honnét az ős irigység fényre hívta.
Miért is úgy hiszem, javadra váland,
ha most követsz és az én vezetésem
utat neked az örök helyre tárand,
hol elszorulsz majd annyi szenvedésen,
láttán a sok keserves antik árnynak
s az új halált kívánó bús nyögésen."