EGY SZÚ VÉGRENDELETE
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,
az asztalos is szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott,
végül hát megírta a testamentumot:
- A hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
- ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
- Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
- a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
- Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
- mert a nehéz könyvet szétnyűvik a nyüvet.
- Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
- s lezabipetézett,
- kint éljen eztán
- a szemétládában, kegyelemdeszkán!
- Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
- rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.