Tudomány - áltudomány
- Téma inditó Éleskés
- Kezdés dátuma
A TUDOMÁNY:/ Így nagybetűvel.../
Sci-fi = science-fiction. Psci-fi = pseudoscience-fiction.
" Mint már említettem, szeretem a jó sci-fit. (Nemerétől viszont ilyesmit még nem olvastam)"
Nemerétől én sem
Viszont , most én ragadok ki egy mondatot Umaksuman
Duncan Shelley szerinted jó sci-fiket ír?
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
****
Nem igazán ír regényeket, sci fi-t pedig pláne !
Duncan Shelley Az elme gyilkosai című könyvének elején:
"Egy középkori mondás szerint az igazi hatalom mindig a trón mögött áll.
Elgondolkodott már azon, hogy mit is jelent ez valójában?
Azt jelenti, hogy az igazi hatalom mindig arctalan.
Vajon mi zajlik a média, a rendőri szervezetek, az oktatási rendszer, a jog, a hadseregek, a gazdaság, a politika és a titkosszolgálatok színfalai mögött?
Vajon milyen arctalan, névtelen és irdatlan erő bújik meg mindennek a mélyén?"
*****
Duncan Shelley életrajz - a szerző tollából
2010.05.07
Nagyon nehéz utat jártam be, de ha újra kellene kezdenem, újra végigcsinálnám.
Író vagyok, és nem akarok más lenni. Ez az egyetlen tevékenység, aminek szentelni tudom az életemet.
Ezernyi dolog érdekel, de egy sem annyira, hogy évtizedeken át csináljam, éjjel és nappal. Az írás az egyetlen kivétel.
1980-ban kezdtem el írni. Ekkor voltam tíz éves.
Tizenkét éven át nem fejeztem be egyetlen történetet sem.
Belekaptam ebbe, belekaptam abba, de valahol elvesztettem a fonalat és eluntam az egészet.
Az első kéziratomat 1992 áprilisában zártam le.
Elvittem egy kiadóba, nagy nehezen elolvasták, majd azt mondták, hogy nem kérik, mert nem a profiljuk.
Elvittem egy másik kiadóba. Ott ugyanez történt.
Elvittem egy harmadikba, majd egy újabba, egy újabba, egy újabba…
Közben írtam más kéziratokat is, és azokat is elvittem a kiadókba. Ez ment éveken át.
Megírtam harminckilenc kéziratot, mindegyiket tele reménnyel, és egyik sem kellett senkinek.
Összesen 214 könyvkiadóban voltam az anyagaimmal, de mindenhonnan eltanácsoltak.
Volt olyan kiadó, ahová több kézirattal is ellátogattam, és minden túlzás nélkül, az évtized végére ezernél több elutasítást sikerült begyűjtenem.
A kiadókban ritkán álltak velem szóba, és ha tanácsoltak is valamit, az kimerült abban, hogy írjak még néhány sztorit, és akkor menni fog.
Hogy írjak még ötöt, és akkor jó lesz. De én harminckilencet írtam, és mégsem volt jó.
Azok az emberek, akik a környezetemben éltek, az évek múlásával egyre aggódóbban figyelték a küszködésemet.
Elég sokan próbáltak lebeszélni az írásról. Egyikük ezt mondta: „Ha lenne bármennyi tehetséged, már rég kiadtak volna tőled valamit!”.
Nem tudom szavakkal érzékeltetni, hogy mit éreztem abban az időben, hogy milyen volt nap, mint nap felkelni, kiadókat hívogatni, újabbakat keresni.
Azt mondják, a remény hal meg utoljára.
Nos, volt, amikor az is meghalt.
Én pedig csak mentem tovább, hit és remény nélkül, mint egy robot.
Mindent az írásra tettem fel, az egész életemet, a jövőmet. És egyszerűen nem ment.
Közel húszezer oldalnyi szöveget írtam, több mint a felét írógéppel, és nem kellett senkinek.
Szomorúságban és fájdalomban éltem, és elkeseredésemben egyre őrültebb gondolataim támadtak.
Volt akkoriban egy gyilkos, aki nőket ölt meg. Elfogták. Börtönbe zárták.
Röviddel később pedig láttam a plakátokat az utcán: megjelent a könyve.
Azt hittem, ez a megoldás.
Elképzeltem, ahogyan elviszem az új kéziratomat egy kiadónak, természetesen elutasítanak, erre én fegyvert rántok, túszul ejtem őket, jön a rendőrség, körülveszik az épületet, kijönnek a tévések, az újságírók, én megadom magam, letartóztatnak, börtönbe zárnak – és író leszek végre.
Hónapokon át tervezgettem az akciót.
Aztán egy napon valaki megkérdezte, hogy tanultam-e dramaturgiát.
Mondtam, hogy nem, mi az?
Attól fogva tanultam mindent, amit bárki fontosnak mondott, vagy amit én annak éreztem: dramaturgiát, drámaelméletet, forgatókönyvírást, stilisztikát; novellákat, regényeket és filmeket elemeztem ki; híres írók életrajzait olvastam el; írókkal készített interjúkat néztem és olvastam, hátha elkapok egy-két szakmai fogást; és beszéltem mindenkivel, akiről tudtam, hogy ír, és a mesterségről faggattam őket.
Korábban azt sem tudtam, hogy az írás egy mesterség.
Azt hittem, az írás abból áll, hogy valaki tehetséges.
Meg néha megszállja az ihlet.
Amikor úgy éreztem, hogy már valamennyire tudok írni, ismét nekiálltam, és írtam egy történetet.
Ez volt az első sztorim, amit úgy lehet nevezni, hogy regény.
A korábbiak nem érték el a regény minimum színvonalát.
Elvittem egyszerre három kiadóba.
Mindegyik azt mondta, hogy ki akarja adni.
Az egyikük tíz könyvre akart szerződtetni, így azt választottam. 2000 augusztusában aláírtuk a szerződést.
Még abban az évben, október 19-én kijött a könyv a nyomdából.
Öt nappal később pedig elkezdték kiszállítani a boltokba a könyveimet.
Olyan volt, mint egy álom. Mintha megtört volna egy hosszú ideig tartó, bénító varázslat.
Duncan Shelley: Az elme gyilkosai…
Az interneten nyolc fórumot indítottak, melyeken a könyvemről vitáztak.
A kritikák és a vélemények több mint 90 százaléka pozitív volt.
Az elme gyilkosai a megjelenést követő első négy hétben ötször annyi példányban fogyott el,
mint amennyiben akkoriban egy regény átlagosan elment, egy év alatt.
Miután az összes példányt eladták Az elme gyilkosaiból, az egyik online árverésen valaki 40.000 forintot fizetett egyetlen használt példányért.
Az elme gyilkosai harmadik része, A végső háború pedig jelenleg kétszer annyiba kerül az antikváriumban, mint amennyi újonnan volt.
Jó ezt megélni.
2000 nyara óta az írásból élek.
Azóta minden kéziratom megjelent, legrosszabb esetben is a kézirat lezárását követő négy hónapon belül.
Kilenc könyvemet adták ki. Több kiadóval és társasággal dolgoztam együtt.
A szerződéseim szerint nekem járó jogdíjak körülbelül 38 millió forintot tettek ki.
Őrjítően nehéz és hosszú volt az út, amit megtettem idáig, és még mindig csak a pályám elején járok.
Az írás a legjobb, amit csak tehetek.
Nekem találták ki.
Mostanra messze járnék, és sokkal több öröm és siker lett volna az életemben, ha már az elején tudom, hogy az írás egy szakma,
és van szakmai oldala is, amit meg kell tanulni.
Fogalmam sincs, hányan adták fel, hányan őrültek meg, és hányan pusztultak bele abba a hazugságba, hogy az írás tehetség és ihlet, és semmi más.
A végső háború című regényemnek a hátsó borítójára írtam néhány sort, és éppen ide kívánkozik:
Az első világháború nem az első világháború volt. A második világháború nem a második világháború volt. Az igazi első világháború még mindig zajlik, és már évezredek óta tart. Ebben a háborúban a hidrogénbombánál milliószor pusztítóbb hatású fegyvert vetnek be az emberek ellen. Ezt a tömegpusztító fegyvert, amely emberek milliárdjainak jövőjét semmisíti meg, és amelynek hatása tovább tarthat, mind amennyi a plutónium felezési ideje, így nevezik: HAZUGSÁG.
Duncan Shelley
2010. május 3.
F:http://www.duncanshelley.eoldal.hu/
****
Veled ellentétben én olyan dolgokat is elolvasok, amik első ránézésre "nem az én világom"
kategóriába esnek.
Elmondanám, hogy eddig nem váltak káromra ....
Nem valódi sci-fi......... hm. Akkor mégis a Paktum-trilógia mi? Vagy, ugyan már vajon mi az igazi sci-fi ismérve? Már megint megy a szőrszálhasogatás . Ha nem sci-fi akkor nyilván a valóság, de akkor borsózik a hátam A világ a színfalak mögöttől........brrrrrrrrrrrrr.
Kiráz a hideg. Egyébként pont erre a fórum témára (tudomány -áltudomány) kimerítő válasz van a könyvben , csak el kell olvasni .
Úgy látom Miragem kiragadta a lényeget
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
. Ha nem sci-fi akkor nyilván a valóság, de akkor borsózik a hátam A világ a színfalak mögöttől........brrrrrrrrrrrrr.Kiráz a hideg. Egyébként pont erre a fórum témára (tudomány -áltudomány) kimerítő válasz van a könyvben , csak el kell olvasni .
Úgy látom Miragem kiragadta a lényeget
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
Én is. Veled ellentétben.
És most, hogy így felkeltettétek a kíváncsiságomat, feltétlenül elolvasok valamit ettől a "Duncan Shelley"-től is.Biztos vagy benne? Irracionális tudományellenességgel, a paranoid összeesküvés-elméletekhez való kritikátlan vonzódással általában nem születnek az emberek, az ilyesmit tanulni kell. Ehhez pedig kitűnő iskola a Szcientológia Egyháza, és kapcsolt részei. Ja, hogy ez nem volt benne a szerző (szerzők?) tollából származó "önéletrajzban?" Hát, Istenem…Elmondanám, hogy eddig nem váltak káromra ....
Mint mondtam, még nem olvastam tőle semmit, ezért nem tudom. De magad is megpróbálhatod megítélni, hiszen a fő ismérv az, hogy tudományos (és nem pl. áltudományos) problémák köré építik fel benne a fikciót. A valóság pedig nem a tudomány, hanem a fikció ellentétpárja, tehát attól, hogy valami nem sci-fi, még egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy valóság.
Miragem hozzászólásából számomra nem ez derült ki. De amíg én olvasok, Te talán próbálj rákeresni a neten a "duncan shelley" és "szcientológia", meg az "indukált pszichózis" kulcsszavakra.Kiráz a hideg. Egyébként pont erre a fórum témára (tudomány -áltudomány) kimerítő válasz van a könyvben , csak el kell olvasni .
Úgy látom Miragem kiragadta a lényeget
A beidézett cikkből nekem a Sornebody és a Marc Crisium tetszett a legjobban.
Persze megnéztem az eredeti cikkben is, hát ott is így szerepel.
Ebből a videóból talán több minden megérthető..........
Valószínűnek tartom, hogy két malomban őrölünk.
Hát, elolvastam "Az elme gyilkosai"-t. A kölykök biztosan zabálják az efféle kalandos-kardozós-kufircolós történeteket, ezért frankón lehet használni őket a szcientológia antipszichiátria-ideológiájának terjesztésére. Tipikus tömeggyártott termék, divatos globális média-elemeket pakol egymás mellé, az illesztéseket elsimítja egy kis szex vagy perverz erőszak, rendszeres időközönként pedig ott van a lényeg: a gondosan kidolgozott reklámblokkok.****
Veled ellentétben én olyan dolgokat is elolvasok, amik első ránézésre "nem az én világom"
kategóriába esnek.
Elmondanám, hogy eddig nem váltak káromra ....
A sci-fihez szerintem semmi köze, a kiadói megjegyzés szerint is a műfaja "antipszichiátriai regény". Úgy tűnik, a csapatba nem is vettek be tudományos szakértőt (de ahogy elnézem, regényírót sem
), mert a természettudományok területén megmaradtak a jól bevált techno-halandzsánál, a "humán" területeken pedig a cég ideológiájának megfelelően válogatva és torzítva lökik az "ismereteket".Szerintem ez nem az a fajta irodalom, ami a kiadó cégen (egyházon?) kívül bárkinek is a hasznára válhatna.
Hát, elolvastam "Az elme gyilkosai"-t. A kölykök biztosan zabálják az efféle kalandos-kardozós-kufircolós történeteket, ezért frankón lehet használni őket a szcientológia antipszichiátria-ideológiájának terjesztésére. Tipikus tömeggyártott termék, divatos globális média-elemeket pakol egymás mellé, az illesztéseket elsimítja egy kis szex vagy perverz erőszak, rendszeres időközönként pedig ott van a lényeg: a gondosan kidolgozott reklámblokkok.
A sci-fihez szerintem semmi köze, a kiadói megjegyzés szerint is a műfaja "antipszichiátriai regény". Úgy tűnik, a csapatba nem is vettek be tudományos szakértőt (de ahogy elnézem, regényírót sem
Szerintem ez nem az a fajta irodalom, ami a kiadó cégen (egyházon?) kívül bárkinek is a hasznára válhatna.
****
Nem állítottam, hogy nekem minden szava tetszett volna.
Sőt, azt hiszem, hogy egyetlen filmről, egyetlen íróról se tettem olyan kijelentést, hogy a "kedvencem".
Van ami jobban tetszik, van ami kevésbé.
Az utóbbi évek /ami ugye csak amerikai lehet
/ sci fi-nek titulált filmjeihez vagy igénytelenség, vagy végtelen türelem szükségeltetik,viszont a másfél órás villogásban, csörömpölésben (szinte) mindig akad egy néhány perces "valami", ami sokat elárul.
Többszöri nekiindulással sikerült végig szenvednem a 2012 világvége filmet (pl.)
Nos, ebből talán az első 4-5 perc volt, ami figyelemre méltó.
De, ugyanezt elmondhatnám a Prometheus filmről is, bár itt egy kicsivel több a gubanc...
Utoljára módosítva:
Az Elme gyilkosai a cunoichi-trilógia első része, én sem állítanám , hogy minden szava tetszik. De nekem személy szerint nem a "kalandos-kardozós-kufircolós történet" jött le, mint Umaksumannak . Szerintem azért efféle dolgokon azért túlmutat. Konkrétan én Duncan Shelley sci-fi munkássága kapcsán a Paktum -trilógiára gondoltam. A cunoichi-trilógia első részében bele van szőve egy másik könyv (Világ a színfalak mögött), az egyébként külön is elolvasható. De lehámozva a könyvről azokat a sallangokat amit Umaksuman említ,nagyon is valóságos képet kapunk mai világunkról. Mert azért az biztos , hogy az utóbbi időben megváltozott az értékrend az embereknél, és ez nem magától történt így. Persze erre biztos más magyarázat is létezik Tudományos főleg tudományos.
De , Verne Némó kapitányáról biztos konszolidáltabb beszélgetést lehetne folytatni , sokkal kevesebb probléma jönne elő :
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
. Szerintem azért efféle dolgokon azért túlmutat. Konkrétan én Duncan Shelley sci-fi munkássága kapcsán a Paktum -trilógiára gondoltam. A cunoichi-trilógia első részében bele van szőve egy másik könyv (Világ a színfalak mögött), az egyébként külön is elolvasható. De lehámozva a könyvről azokat a sallangokat amit Umaksuman említ,nagyon is valóságos képet kapunk mai világunkról. Mert azért az biztos , hogy az utóbbi időben megváltozott az értékrend az embereknél, és ez nem magától történt így. Persze erre biztos más magyarázat is létezik Tudományos főleg tudományos.De , Verne Némó kapitányáról biztos konszolidáltabb beszélgetést lehetne folytatni , sokkal kevesebb probléma jönne elő :
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
Utoljára módosítva:
****
Nem igazán ír regényeket, sci fi-t pedig pláne !
Duncan Shelley Az elme gyilkosai című könyvének elején:
"Egy középkori mondás szerint az igazi hatalom mindig a trón mögött áll.
Elgondolkodott már azon, hogy mit is jelent ez valójában?
Azt jelenti, hogy az igazi hatalom mindig arctalan.
Vajon mi zajlik a média, a rendőri szervezetek, az oktatási rendszer, a jog, a hadseregek, a gazdaság, a politika és a titkosszolgálatok színfalai mögött?
Vajon milyen arctalan, névtelen és irdatlan erő bújik meg mindennek a mélyén?"
*****
Duncan Shelley életrajz - a szerző tollából
2010.05.07
Nagyon nehéz utat jártam be, de ha újra kellene kezdenem, újra végigcsinálnám.
Író vagyok, és nem akarok más lenni. Ez az egyetlen tevékenység, aminek szentelni tudom az életemet.
Ezernyi dolog érdekel, de egy sem annyira, hogy évtizedeken át csináljam, éjjel és nappal. Az írás az egyetlen kivétel.
1980-ban kezdtem el írni. Ekkor voltam tíz éves.
Tizenkét éven át nem fejeztem be egyetlen történetet sem.
Belekaptam ebbe, belekaptam abba, de valahol elvesztettem a fonalat és eluntam az egészet.
Az első kéziratomat 1992 áprilisában zártam le.
Elvittem egy kiadóba, nagy nehezen elolvasták, majd azt mondták, hogy nem kérik, mert nem a profiljuk.
Elvittem egy másik kiadóba. Ott ugyanez történt.
Elvittem egy harmadikba, majd egy újabba, egy újabba, egy újabba…
Közben írtam más kéziratokat is, és azokat is elvittem a kiadókba. Ez ment éveken át.
Megírtam harminckilenc kéziratot, mindegyiket tele reménnyel, és egyik sem kellett senkinek.
Összesen 214 könyvkiadóban voltam az anyagaimmal, de mindenhonnan eltanácsoltak.
Volt olyan kiadó, ahová több kézirattal is ellátogattam, és minden túlzás nélkül, az évtized végére ezernél több elutasítást sikerült begyűjtenem.
A kiadókban ritkán álltak velem szóba, és ha tanácsoltak is valamit, az kimerült abban, hogy írjak még néhány sztorit, és akkor menni fog.
Hogy írjak még ötöt, és akkor jó lesz. De én harminckilencet írtam, és mégsem volt jó.
Azok az emberek, akik a környezetemben éltek, az évek múlásával egyre aggódóbban figyelték a küszködésemet.
Elég sokan próbáltak lebeszélni az írásról. Egyikük ezt mondta: „Ha lenne bármennyi tehetséged, már rég kiadtak volna tőled valamit!”.
Nem tudom szavakkal érzékeltetni, hogy mit éreztem abban az időben, hogy milyen volt nap, mint nap felkelni, kiadókat hívogatni, újabbakat keresni.
Azt mondják, a remény hal meg utoljára.
Nos, volt, amikor az is meghalt.
Én pedig csak mentem tovább, hit és remény nélkül, mint egy robot.
Mindent az írásra tettem fel, az egész életemet, a jövőmet. És egyszerűen nem ment.
Közel húszezer oldalnyi szöveget írtam, több mint a felét írógéppel, és nem kellett senkinek.
Szomorúságban és fájdalomban éltem, és elkeseredésemben egyre őrültebb gondolataim támadtak.
Volt akkoriban egy gyilkos, aki nőket ölt meg. Elfogták. Börtönbe zárták.
Röviddel később pedig láttam a plakátokat az utcán: megjelent a könyve.
Azt hittem, ez a megoldás.
Elképzeltem, ahogyan elviszem az új kéziratomat egy kiadónak, természetesen elutasítanak, erre én fegyvert rántok, túszul ejtem őket, jön a rendőrség, körülveszik az épületet, kijönnek a tévések, az újságírók, én megadom magam, letartóztatnak, börtönbe zárnak – és író leszek végre.
Hónapokon át tervezgettem az akciót.
Aztán egy napon valaki megkérdezte, hogy tanultam-e dramaturgiát.
Mondtam, hogy nem, mi az?
Attól fogva tanultam mindent, amit bárki fontosnak mondott, vagy amit én annak éreztem: dramaturgiát, drámaelméletet, forgatókönyvírást, stilisztikát; novellákat, regényeket és filmeket elemeztem ki; híres írók életrajzait olvastam el; írókkal készített interjúkat néztem és olvastam, hátha elkapok egy-két szakmai fogást; és beszéltem mindenkivel, akiről tudtam, hogy ír, és a mesterségről faggattam őket.
Korábban azt sem tudtam, hogy az írás egy mesterség.
Azt hittem, az írás abból áll, hogy valaki tehetséges.
Meg néha megszállja az ihlet.
Amikor úgy éreztem, hogy már valamennyire tudok írni, ismét nekiálltam, és írtam egy történetet.
Ez volt az első sztorim, amit úgy lehet nevezni, hogy regény.
A korábbiak nem érték el a regény minimum színvonalát.
Elvittem egyszerre három kiadóba.
Mindegyik azt mondta, hogy ki akarja adni.
Az egyikük tíz könyvre akart szerződtetni, így azt választottam. 2000 augusztusában aláírtuk a szerződést.
Még abban az évben, október 19-én kijött a könyv a nyomdából.
Öt nappal később pedig elkezdték kiszállítani a boltokba a könyveimet.
Olyan volt, mint egy álom. Mintha megtört volna egy hosszú ideig tartó, bénító varázslat.
Duncan Shelley: Az elme gyilkosai…
Az interneten nyolc fórumot indítottak, melyeken a könyvemről vitáztak.
A kritikák és a vélemények több mint 90 százaléka pozitív volt.
Az elme gyilkosai a megjelenést követő első négy hétben ötször annyi példányban fogyott el,
mint amennyiben akkoriban egy regény átlagosan elment, egy év alatt.
Miután az összes példányt eladták Az elme gyilkosaiból, az egyik online árverésen valaki 40.000 forintot fizetett egyetlen használt példányért.
Az elme gyilkosai harmadik része, A végső háború pedig jelenleg kétszer annyiba kerül az antikváriumban, mint amennyi újonnan volt.
Jó ezt megélni.
2000 nyara óta az írásból élek.
Azóta minden kéziratom megjelent, legrosszabb esetben is a kézirat lezárását követő négy hónapon belül.
Kilenc könyvemet adták ki. Több kiadóval és társasággal dolgoztam együtt.
A szerződéseim szerint nekem járó jogdíjak körülbelül 38 millió forintot tettek ki.
Őrjítően nehéz és hosszú volt az út, amit megtettem idáig, és még mindig csak a pályám elején járok.
Az írás a legjobb, amit csak tehetek.
Nekem találták ki.
Mostanra messze járnék, és sokkal több öröm és siker lett volna az életemben, ha már az elején tudom, hogy az írás egy szakma,
és van szakmai oldala is, amit meg kell tanulni.
Fogalmam sincs, hányan adták fel, hányan őrültek meg, és hányan pusztultak bele abba a hazugságba, hogy az írás tehetség és ihlet, és semmi más.
A végső háború című regényemnek a hátsó borítójára írtam néhány sort, és éppen ide kívánkozik:
Az első világháború nem az első világháború volt. A második világháború nem a második világháború volt. Az igazi első világháború még mindig zajlik, és már évezredek óta tart. Ebben a háborúban a hidrogénbombánál milliószor pusztítóbb hatású fegyvert vetnek be az emberek ellen. Ezt a tömegpusztító fegyvert, amely emberek milliárdjainak jövőjét semmisíti meg, és amelynek hatása tovább tarthat, mind amennyi a plutónium felezési ideje, így nevezik: HAZUGSÁG.
Duncan Shelley
2010. május 3.
F:http://www.duncanshelley.eoldal.hu/
Hát én már megpróbáltam D. S. könyvet olvasni, de nekem nem ment le a torkomon és azok a bizonyos túl bő lére engedett "kufircolós" részek aztán végképp betették a kaput, de most, hogy elolvastam ezt a posztodat, különösen az utolsó négy sort (!)... lehet, hogy megint megpróbálkozom valamelyik könyvével, mert maga az író nem semmi figura lehet.
******
Hát van néhány íromány és film, aminek én is sokszori nekiveselkedés után jutottam a végére, olyan
ha belegebedek is... módiban.
Van amelyik megérte, van ami elpazalolt idő.
Az utóbbi évek néhány "alkotása" többnyire az utóbbi.
Az ún. áltudományoknál (ha rákeresel) főleg a reklámipart emlegetik, ezen belül is vezető szerepe
van a gyógyszer iparnak, a vegyi anyagoknak.
Találtam egy (számomra legalábbis) érdekes régebbi írást.
Megér egy "misét" !
A lényege kapcsolódik az előzőekhez: hazugságok, lejáratások dezifók etc.....
A forrás: ufoszovetseg.hu
Mi fáj az ufósnak? Piramis, vagy paranoia?
A mai kor egyik fő média-jellemzője a liberális, áltudományos, szenzációkereső, áltájékoztatás, azaz böszmeségekből összeállított Pulitzer díj-várományos beszóló-firkálás.
Ennek kitűnő példáját láttatta a márciusi Ufókongresszusra valószínűleg csak hallomásból hajazó Herceg Márk Nagymester, aki nyilván Tóta W Árpád babérjaira törekszik, szellemi koprofágiát sejtető cikkével.
Az ufókutatás az egész világot érdeklő dolog, még akkor is, ha sok esetben a sötétben, az eltitkolásokban, és az alattomos szándékú folyamatokban vergődik. Azoknak, akik e béklyókból próbálják kiszabadítani elismerés jár, nem pedig a sárdobálás, amely arra, hogy a kutatást, és a kutatókat, valamint a közönséget lejárassa, miközben arra, hogy a magát kompetens sasszemnek vélő firkászt piedesztálra emelje; egyáltalán nem alkalmas, bár görcsösen arra törekszik.
Miért?
Egyrészt azért, mert az UFO kérdést ma már nagyos sokan kutatják, az már tudományos szinteken jár.
Másrészt azért mert, katonai, államfői tekintélyek, nemzetközileg elismert személyek tapasztaltak, láttak kapcsolható eseményeket, járműveket, lényeket. Harmadrészt azért, mert a témának NASA és őstörténeti vonzatai is vannak.
Negyedrészt azért, mert azt egyes országok sorra közlik eddig titkos ufódokumentumaikat.
Ötödrészt azért, mert a szinte már mindenkinél ott lévő telefonkamerák számos furcsa; hangtalan, gyorsan, vagy cikkcakkban repülő; földinek el nem ismert eszközöket örökítenek meg.
Hatodrészt mert a Holdraszállásról kiderült, hogy valóban hamis volt, s a felvételeket az MGM stúdióban Nixon kérésére Kubrik készítette, az „2001 Űrodüsszea” melléktermékeként.
Hetedrészt azért, mert ez a fajta előhang semmilyen normalitást nem tartalmaz:
„Néhány középiskolai fizikakísérlet után megtudhattuk, hogy amikor szürke kisembereket látunk, azok nem is földönkívüli élőlények, illetve mi lenne az anyaggal a Higgs-bozon nélkül, valamint az illuminátusok miért emancipálták a nőket, és mi köze van a Fibonacci-sorozatnak Hollywoodhoz, vagy a druidáknak a világkormány csipjeihez. Vagyis ezt mind megtudhattuk volna, ha egyáltalán értettünk volna valamit az egészből. Riport Molnár F. Árpád Neverlandjéről.”
Ez egy olyan stupiditás, amely egy olyan agyban állt össze, melybe a világ, és az ufók történései számolatlanul ömlenek, s azok feldolgozatlanul csordulnak túl, s a szennyes váladék a Netre hull.
Észlelhető, hogy az Index folyamatosan az ufókutatás, és a kutatók lejáratását folytatja, amíg a mozgatórugók felszínre nem kerülnek.
A magyar ufókutatók pontosan látják, hogy mi folyik a háttérben, és mi a céljuk a lejárató szándékú, rágalmazó, becsületsértő cikkecskéknek.
A kongresszusra mindenféle ember beesik, még olyan is, akik az UFO szót először hallva is képes aljas, vagy idióta cikkek felöklendezésére.
Olyanok is eljönnek, akik szellemi koprofágnak minősítik az ufókutatókat.
Ezek nemhogy az adójuk 1% sem hajlandók felajánlani, de jegyet sem vesznek, mert akkreditációval érkeznek.
Besunnyognak, már ha besunnyognak, és aztán jól odamondanak, de persze a WC-n ülve is lehet zaftos cikkeket kierőlködni, mint a kedves Herczeg Márk Nagymester, aki ezt világosan közli is királyi többesben, imigyen: ”Ezen sajnos nem tudtunk ott lenni, mert a program olyan bőséges és sűrű volt, hogy két teremben párhuzamosan mentek az előadások.”
Akkor nem keletkezhetett tudathasadás.
A cikkíró nyilván statisztikát vezet az egyes rendezvények résztvevőiről, azok elmeállapotáról, hiszen kijelenti:
„A valóságtól sokkal inkább elrugaszkodott embereket lehet találni egy felvonulási téri koncerten vagy az MSZP majálisán.”
..Vagy nem; hanem inkább csak hitét próbálja tényként arcunkba lihegni.
Ma már a valóságtól elrugaszkodott személy az, aki semmit sem tud az ufókutatásról, az egyes furcsa jelenségekről, eseményekről, s csak kényszerképzetei között vergődve próbál kiizzadni pár keresetlen szót, mondatot mint kakas a szemétdombján, mely csak az övé.
Az ufókutatás épp e szemétdombot, sittet szeretné hulladékrakóba tenni, de a trágyadomb scatofágot kiállt halálsikolyként, feleslegesen.
Nemere tudományos hipotézisei helytállóak voltak, de megértésükhöz, befogadásukhoz egy 20-as IQ azért kell.
Akinek ez meg van, az a tudományos prekoncepcióként valóban kijelentheti, hogy az emberi szervezet alkalmas implantátumok befogadására, és előre vetítheti, hogy az implantátumok, - melyek akár szervesek is lehetnek, - túlsúlyba kerülhetnek a szervezetben, s ilyenkor már csak az agy lehet eredeti.
Ekkor minek fogjuk a lényt minősíteni?
Ezt kifigurázni fantasztikus blődség, tudatlanság, stupiditás, paranoia, vagy fájdalmas XXI. századi aljasság.?
A vezeték nélküli energiaátvitel fejezet sem sikerült igazán jól, mert megerősíti a cikkíró eddigi hazugságait.
”Ezen sajnos nem tudtunk ott lenni, mert a program olyan bőséges és sűrű volt, hogy két teremben párhuzamosan mentek az előadások.” … majd „Az első sorban ülve már egy kicsit feszengtünk, mivel nem szerettük volna, ha egy ifjúsági ház földszinti előadójában üt agyon a két antenna között cikázó villám, de szerencsére (illetve sajnos) ilyesmiről szó sem volt: azok csak továbbították a feszültséget, hogy a vevőantenna aljánál kigyulladjon egy kislábujj méretű izzó.”
A cikkíró nyilván oda vissza teleportált a WC ülőke, és az első sor között, bár az igaz, hogy a feszengése azonos lehetett a cikkírása téridejében észleltekkel; a latrinában, és a páholyban gyötrőkkel.
A szkeptikusok bűvészeket hívnak meg rendezvényeikre, az ufókutatók pedig pl. energiakutatókat.
Sokan nem láttak még olyan megismételhető tudományos kísérleteket, lemásolható eszközöket, - mint pl. a Lifter, - melyek a sufniban is elkészíthetők, tanulmányozhatók.
Ennek van előrevivő jellege, hatása, mert ezek nem ócska bűvésztrükkök.
Az emberiség eddig mindig sokat profitált az őrültnek minősített feltalálók, kiagyalók, felfedezők kezdetben érthetetlen, ellenségesen fogadott találmányaiból, melyeket később többen megérthettek.
Nem mindenki.
Firkászok sohasem, vagy csak néha, talán.
Hogyan közli velünk ezt cikkírónk? „azért végül is meggyőző volt a kísérlet, de egy középiskolai fizikaversenyen nem lehetne ezzel nyerni.”
Ha egy kísérlet meggyőző, és újdonság, akkor lehet nyerni vele, még akkor is, ha a cikkíró semmit sem tud a fizikaversenyekről.
Ha nem meggyőző a kísérlet egy trollnoknak, akkor is lehet vele nyerni a fizika versenyen.
Ha egy főszerkesztő elolvasná írásbajnokai ilyen beszólásokkal tarkított cikkeit, a föld alá kéne süllyedjen, vagy azonnal elküldené a kis pajtást.
Jelen esetben ez a lehetőség még adott!
Egy ilyen kolléga sokat árt a csapat tekintélyének.
Totálisan lejárató hatású, és hát annyit sem irodalmilag, sem szakmailag sem ér, mint egy kis lábujj körme alatt megbúvó piszok.
„Megtudtuk, hogy a világ nagyon labilis, és elképzelhető, hogy meg fognak szaporodni a paranormális jelenségek.
Az anyag és az élet kapcsolatát egy vascsőre mért kalapácsütéssel szemléltették: az anyag is állandó rezgésben van, tehát ha a Higgs-bozont kivennénk az anyagból, szétesne.” - olvassuk.
Hogy a világ labilis, azt már régen tudjuk a tudományos, vagy áltudományos kutatásokról adott tájékoztatásokból, melyek dollármilliók „befektetése” nyomán azt prekoncepcionálják, hogy a Nagy hadronütköztetőben majd előállítják az ősrobbanást nekünk, egy holdvilágos nyári éjszakán, mint a jó öreg Teremtőnk.
Tehát nem az ufókongresszuson tudtuk, tudjuk meg a világ egyes fontos dolgait.
Hogy mi történhet akkor ha a bozonokat, mezonokat, borzolni kezdik egyesek, azt nem lehet tudni, de történhetnek furcsa dolgok.
Még akár olyanok is, hogy a kőolaj egyből műanyaglavórrá válik, de oly hirtelen tágulni kezd, mint a világegyetem, ahol sokkal több a verescsillag, mint a kék ugyebár.
A széncinke nem érti az elefánt trombitálást, a cikkíró még a szöveget se értette helyesen, nem hogy a mondanivalót: „az egyik pohárra ráragasztottak egy szeretet feliratú cédulát, a másikra pedig azt írták, hogy gyűlölet, és az utóbbi esetben a víz szerkezete zavaros lett.”
A víz kristályosodását tudományosan kutató Masaru Emoto eredményei megtalálhatók az Interneten, s egy igényesebb cikk megírásakor érdemes utánanézni a forrásoknak, a nagy égések elkerülése miatt.
A vízből készített jégnek változik meg a kristályszerkezete, nem víz zavarosodásról volt szó.
Így terjednek olyan álhírek, téveszmék, hamisságok, amelyeknek egy jól kivehető célja éppen most az ufókutatás, és a művelőinek, és körének lejáratása, földbedöngölése.
Érdemes azonban azt is figyelembe vennünk, hogy kik, és milyen célból irkálnak ilyen stílusú cikkeket a becsületsértés, rágalmazás területére tévedve.
Le kellene szállni rólunk!
Magyar Ufókutató Szövetség
Írta: Oláh András
.
Találó idézet, ez a "szakértelem" és ez a stílus - ami, mint tudjuk, maga az ember
- tényleg jellemző a magukat "unortodox kutatónak" képzelő alakokra.
Az első kötetet olvasva úgy tűnik, ez már valamivel idősebb célközönségnek készült. A sztori is gördülékenyebb, és a manipuláció sem annyira feltűnő. Nyilván bevettek egy írástudó "négert" is a csapatba, és itt már elég, ha csak utalnak a korábbi könyveikkel elültetett mém-vírusokra.
Sci-fi attól persze még nem lesz, hogy a cselekmény időpontját 2020 utánra teszik, és bevesznek néhány csúnya, gonosz földönkívülit is a sztoriba. Tudományos-technikai téren kifejezetten fantáziátlan írás, beérik az index-tudományról meg néhány számítógépes játék helpjéből összeollózott viszonylag friss, de az átlagos média-fogyasztó számára egyenesen fantasztikusnak tűnő infó felhasználásával. Egy olyan, Miragem szavaival élve "sci-finek titulált" amerikai filmet talán lehetne készíteni belőle, mint pl. Hubbard "Battlefield Earth"-je volt, ha valamelyik szcientista filmsztárból elég félelmetes wilkrogot tudnak csinálni a sminkesek.
És természetesen a világképe valóságosnak tűnhet azok számára, akik a világképüket az efféle írások világképe alapján alakítják ki. Szerintem emiatt változott meg egyes emberek értékrendje az utóbbi időkben áltudományos, és főleg áltudományos irányba.
******
Hát van néhány íromány és film, aminek én is sokszori nekiveselkedés után jutottam a végére, olyan
ha belegebedek is... módiban.
Van amelyik megérte, van ami elpazalolt idő.
Az utóbbi évek néhány "alkotása" többnyire az utóbbi.
Az ún. áltudományoknál (ha rákeresel) főleg a reklámipart emlegetik, ezen belül is vezető szerepe
van a gyógyszer iparnak, a vegyi anyagoknak.
Találtam egy (számomra legalábbis) érdekes régebbi írást.
Megér egy "misét" !
A lényege kapcsolódik az előzőekhez: hazugságok, lejáratások dezifók etc.....
A forrás: ufoszovetseg.hu
Mi fáj az ufósnak? Piramis, vagy paranoia?
A mai kor egyik fő média-jellemzője a liberális, áltudományos, szenzációkereső, áltájékoztatás, azaz böszmeségekből összeállított Pulitzer díj-várományos beszóló-firkálás.
Ennek kitűnő példáját láttatta a márciusi Ufókongresszusra valószínűleg csak hallomásból hajazó Herceg Márk Nagymester, aki nyilván Tóta W Árpád babérjaira törekszik, szellemi koprofágiát sejtető cikkével.
Az ufókutatás az egész világot érdeklő dolog, még akkor is, ha sok esetben a sötétben, az eltitkolásokban, és az alattomos szándékú folyamatokban vergődik. Azoknak, akik e béklyókból próbálják kiszabadítani elismerés jár, nem pedig a sárdobálás, amely arra, hogy a kutatást, és a kutatókat, valamint a közönséget lejárassa, miközben arra, hogy a magát kompetens sasszemnek vélő firkászt piedesztálra emelje; egyáltalán nem alkalmas, bár görcsösen arra törekszik.
Miért?
Egyrészt azért, mert az UFO kérdést ma már nagyos sokan kutatják, az már tudományos szinteken jár.
Másrészt azért mert, katonai, államfői tekintélyek, nemzetközileg elismert személyek tapasztaltak, láttak kapcsolható eseményeket, járműveket, lényeket. Harmadrészt azért, mert a témának NASA és őstörténeti vonzatai is vannak.
Negyedrészt azért, mert azt egyes országok sorra közlik eddig titkos ufódokumentumaikat.
Ötödrészt azért, mert a szinte már mindenkinél ott lévő telefonkamerák számos furcsa; hangtalan, gyorsan, vagy cikkcakkban repülő; földinek el nem ismert eszközöket örökítenek meg.
Hatodrészt mert a Holdraszállásról kiderült, hogy valóban hamis volt, s a felvételeket az MGM stúdióban Nixon kérésére Kubrik készítette, az „2001 Űrodüsszea” melléktermékeként.
Hetedrészt azért, mert ez a fajta előhang semmilyen normalitást nem tartalmaz:
„Néhány középiskolai fizikakísérlet után megtudhattuk, hogy amikor szürke kisembereket látunk, azok nem is földönkívüli élőlények, illetve mi lenne az anyaggal a Higgs-bozon nélkül, valamint az illuminátusok miért emancipálták a nőket, és mi köze van a Fibonacci-sorozatnak Hollywoodhoz, vagy a druidáknak a világkormány csipjeihez. Vagyis ezt mind megtudhattuk volna, ha egyáltalán értettünk volna valamit az egészből. Riport Molnár F. Árpád Neverlandjéről.”
Ez egy olyan stupiditás, amely egy olyan agyban állt össze, melybe a világ, és az ufók történései számolatlanul ömlenek, s azok feldolgozatlanul csordulnak túl, s a szennyes váladék a Netre hull.
Észlelhető, hogy az Index folyamatosan az ufókutatás, és a kutatók lejáratását folytatja, amíg a mozgatórugók felszínre nem kerülnek.
A magyar ufókutatók pontosan látják, hogy mi folyik a háttérben, és mi a céljuk a lejárató szándékú, rágalmazó, becsületsértő cikkecskéknek.
A kongresszusra mindenféle ember beesik, még olyan is, akik az UFO szót először hallva is képes aljas, vagy idióta cikkek felöklendezésére.
Olyanok is eljönnek, akik szellemi koprofágnak minősítik az ufókutatókat.
Ezek nemhogy az adójuk 1% sem hajlandók felajánlani, de jegyet sem vesznek, mert akkreditációval érkeznek.
Besunnyognak, már ha besunnyognak, és aztán jól odamondanak, de persze a WC-n ülve is lehet zaftos cikkeket kierőlködni, mint a kedves Herczeg Márk Nagymester, aki ezt világosan közli is királyi többesben, imigyen: ”Ezen sajnos nem tudtunk ott lenni, mert a program olyan bőséges és sűrű volt, hogy két teremben párhuzamosan mentek az előadások.”
Akkor nem keletkezhetett tudathasadás.
A cikkíró nyilván statisztikát vezet az egyes rendezvények résztvevőiről, azok elmeállapotáról, hiszen kijelenti:
„A valóságtól sokkal inkább elrugaszkodott embereket lehet találni egy felvonulási téri koncerten vagy az MSZP majálisán.”
..Vagy nem; hanem inkább csak hitét próbálja tényként arcunkba lihegni.
Ma már a valóságtól elrugaszkodott személy az, aki semmit sem tud az ufókutatásról, az egyes furcsa jelenségekről, eseményekről, s csak kényszerképzetei között vergődve próbál kiizzadni pár keresetlen szót, mondatot mint kakas a szemétdombján, mely csak az övé.
Az ufókutatás épp e szemétdombot, sittet szeretné hulladékrakóba tenni, de a trágyadomb scatofágot kiállt halálsikolyként, feleslegesen.
Nemere tudományos hipotézisei helytállóak voltak, de megértésükhöz, befogadásukhoz egy 20-as IQ azért kell.
Akinek ez meg van, az a tudományos prekoncepcióként valóban kijelentheti, hogy az emberi szervezet alkalmas implantátumok befogadására, és előre vetítheti, hogy az implantátumok, - melyek akár szervesek is lehetnek, - túlsúlyba kerülhetnek a szervezetben, s ilyenkor már csak az agy lehet eredeti.
Ekkor minek fogjuk a lényt minősíteni?
Ezt kifigurázni fantasztikus blődség, tudatlanság, stupiditás, paranoia, vagy fájdalmas XXI. századi aljasság.?
A vezeték nélküli energiaátvitel fejezet sem sikerült igazán jól, mert megerősíti a cikkíró eddigi hazugságait.
”Ezen sajnos nem tudtunk ott lenni, mert a program olyan bőséges és sűrű volt, hogy két teremben párhuzamosan mentek az előadások.” … majd „Az első sorban ülve már egy kicsit feszengtünk, mivel nem szerettük volna, ha egy ifjúsági ház földszinti előadójában üt agyon a két antenna között cikázó villám, de szerencsére (illetve sajnos) ilyesmiről szó sem volt: azok csak továbbították a feszültséget, hogy a vevőantenna aljánál kigyulladjon egy kislábujj méretű izzó.”
A cikkíró nyilván oda vissza teleportált a WC ülőke, és az első sor között, bár az igaz, hogy a feszengése azonos lehetett a cikkírása téridejében észleltekkel; a latrinában, és a páholyban gyötrőkkel.
A szkeptikusok bűvészeket hívnak meg rendezvényeikre, az ufókutatók pedig pl. energiakutatókat.
Sokan nem láttak még olyan megismételhető tudományos kísérleteket, lemásolható eszközöket, - mint pl. a Lifter, - melyek a sufniban is elkészíthetők, tanulmányozhatók.
Ennek van előrevivő jellege, hatása, mert ezek nem ócska bűvésztrükkök.
Az emberiség eddig mindig sokat profitált az őrültnek minősített feltalálók, kiagyalók, felfedezők kezdetben érthetetlen, ellenségesen fogadott találmányaiból, melyeket később többen megérthettek.
Nem mindenki.
Firkászok sohasem, vagy csak néha, talán.
Hogyan közli velünk ezt cikkírónk? „azért végül is meggyőző volt a kísérlet, de egy középiskolai fizikaversenyen nem lehetne ezzel nyerni.”
Ha egy kísérlet meggyőző, és újdonság, akkor lehet nyerni vele, még akkor is, ha a cikkíró semmit sem tud a fizikaversenyekről.
Ha nem meggyőző a kísérlet egy trollnoknak, akkor is lehet vele nyerni a fizika versenyen.
Ha egy főszerkesztő elolvasná írásbajnokai ilyen beszólásokkal tarkított cikkeit, a föld alá kéne süllyedjen, vagy azonnal elküldené a kis pajtást.
Jelen esetben ez a lehetőség még adott!
Egy ilyen kolléga sokat árt a csapat tekintélyének.
Totálisan lejárató hatású, és hát annyit sem irodalmilag, sem szakmailag sem ér, mint egy kis lábujj körme alatt megbúvó piszok.
„Megtudtuk, hogy a világ nagyon labilis, és elképzelhető, hogy meg fognak szaporodni a paranormális jelenségek.
Az anyag és az élet kapcsolatát egy vascsőre mért kalapácsütéssel szemléltették: az anyag is állandó rezgésben van, tehát ha a Higgs-bozont kivennénk az anyagból, szétesne.” - olvassuk.
Hogy a világ labilis, azt már régen tudjuk a tudományos, vagy áltudományos kutatásokról adott tájékoztatásokból, melyek dollármilliók „befektetése” nyomán azt prekoncepcionálják, hogy a Nagy hadronütköztetőben majd előállítják az ősrobbanást nekünk, egy holdvilágos nyári éjszakán, mint a jó öreg Teremtőnk.
Tehát nem az ufókongresszuson tudtuk, tudjuk meg a világ egyes fontos dolgait.
Hogy mi történhet akkor ha a bozonokat, mezonokat, borzolni kezdik egyesek, azt nem lehet tudni, de történhetnek furcsa dolgok.
Még akár olyanok is, hogy a kőolaj egyből műanyaglavórrá válik, de oly hirtelen tágulni kezd, mint a világegyetem, ahol sokkal több a verescsillag, mint a kék ugyebár.
A széncinke nem érti az elefánt trombitálást, a cikkíró még a szöveget se értette helyesen, nem hogy a mondanivalót: „az egyik pohárra ráragasztottak egy szeretet feliratú cédulát, a másikra pedig azt írták, hogy gyűlölet, és az utóbbi esetben a víz szerkezete zavaros lett.”
A víz kristályosodását tudományosan kutató Masaru Emoto eredményei megtalálhatók az Interneten, s egy igényesebb cikk megírásakor érdemes utánanézni a forrásoknak, a nagy égések elkerülése miatt.
A vízből készített jégnek változik meg a kristályszerkezete, nem víz zavarosodásról volt szó.
Így terjednek olyan álhírek, téveszmék, hamisságok, amelyeknek egy jól kivehető célja éppen most az ufókutatás, és a művelőinek, és körének lejáratása, földbedöngölése.
Érdemes azonban azt is figyelembe vennünk, hogy kik, és milyen célból irkálnak ilyen stílusú cikkeket a becsületsértés, rágalmazás területére tévedve.
Le kellene szállni rólunk!
Magyar Ufókutató Szövetség
Írta: Oláh András
.
Erre a cikkre csak ezt tudom mondani:
Szerintem is azt kéne , tiszta vizet a fejekben , nem ilyen süketelést. Az látszik a tanulmányból ,hogy az atomenergia mellett teszi le a voksot a szerző. Utána néztem pl a szélerőműveknek , igaz a teljesítmény számolásnál valóban szerepel a levegő fajsúlya , de hát gondolom az konstans
Egy adott szélsebesség mellett az elméletileg kinyerheto mechanikai teljesítmény az alábbi egyenlettel határozható meg.
P = Cp * /2 * v3 * A
ahol: P teljesítmény, W
Cp teljesítménytényezo (átalakítási fok),
értéke. 0,30,5
r a levego surusége, kg/m3
v szélsebesség, m/s
A rotor által súrolt felület, m2
Az egyenlet megmutatja a szélsebesség jelentoségét, vagyis azt, hogy a kinyert teljesítmény a szélsebesség harmadik hatványával arányos.
Tehát azért , nem jó ötlet szerintem egy szélturbinát a víz turbinával összehasonlítani, műszakilag baromság
A levegő sűrűsége (fajsúlya) csaknem ezerszer kisebb, mint a vízé. Emiatt egy szélturbinával csak ezerszer kevesebb
áramot lehetne termelni, mint egy azonos átmérőjű vízturbinával
Meg 40 m-es mély alap? minek?
Az alapzat egy 12 m átméroju, 1,5 m mély csonkakúp-szeru vasbeton szerkezet, amelynek az a feladata, hogy biztosítsa a karimás csavarkötéssel rászerelt, kb. 94 tonna súlyú torony stabilitását. Az alapozási munka része volt a villamos földelés elkészítése is.
korenyi-5.jpg
korenyi-6.jpg
De a geotermikus energiával is kicsit vitatkoznék , mert valóban kicsi a z 1 négyzetméterre eső energia, de hát nem igazán így kell nézni, mert ha a földbe ásott szondákat nézzük akkor még kisebb jönne ki , a szonda összegyűjti nagyobb felületről is az energiát, vagyis a hőt. Konkrétan az én telkem nagysága a pdf alapján is több mint 1 kilovatt energiát szolgáltatna. Itt inkább arról van szó , hogy sokba kerül a beruházás , hosszú évek alatt térül meg , és akkora már le is amortizálódik szinte. Ugyanez vonatkozik a napenergiára is , túl drága egyenlőre még, ott annyival jobb a helyzet , hogy az áramszolgáltatók már átveszik a fölös energiát , tehát gazdaságosabb.
"Megújuló energia a természetben nem létezik. Az Univerzumban az összes energia mennyisége az ősrobbanás óta állandó,
legalább is az energia megmaradás törvényét eddig még megcáfolni nem sikerült.
A gyakorlatban azt az energiát nevezik megújulónak, amelyet a természet viszonylag rövid idő alatt pótolni képes."
Most akkor , hogy is van ez?
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."
Egy adott szélsebesség mellett az elméletileg kinyerheto mechanikai teljesítmény az alábbi egyenlettel határozható meg.
P = Cp * /2 * v3 * A
ahol: P teljesítmény, W
Cp teljesítménytényezo (átalakítási fok),
értéke. 0,30,5
r a levego surusége, kg/m3
v szélsebesség, m/s
A rotor által súrolt felület, m2
Az egyenlet megmutatja a szélsebesség jelentoségét, vagyis azt, hogy a kinyert teljesítmény a szélsebesség harmadik hatványával arányos.
Tehát azért , nem jó ötlet szerintem egy szélturbinát a víz turbinával összehasonlítani, műszakilag baromság
A levegő sűrűsége (fajsúlya) csaknem ezerszer kisebb, mint a vízé. Emiatt egy szélturbinával csak ezerszer kevesebb
áramot lehetne termelni, mint egy azonos átmérőjű vízturbinával
Meg 40 m-es mély alap? minek?
Az alapzat egy 12 m átméroju, 1,5 m mély csonkakúp-szeru vasbeton szerkezet, amelynek az a feladata, hogy biztosítsa a karimás csavarkötéssel rászerelt, kb. 94 tonna súlyú torony stabilitását. Az alapozási munka része volt a villamos földelés elkészítése is.
korenyi-5.jpg
korenyi-6.jpg
De a geotermikus energiával is kicsit vitatkoznék , mert valóban kicsi a z 1 négyzetméterre eső energia, de hát nem igazán így kell nézni, mert ha a földbe ásott szondákat nézzük akkor még kisebb jönne ki , a szonda összegyűjti nagyobb felületről is az energiát, vagyis a hőt. Konkrétan az én telkem nagysága a pdf alapján is több mint 1 kilovatt energiát szolgáltatna. Itt inkább arról van szó , hogy sokba kerül a beruházás , hosszú évek alatt térül meg , és akkora már le is amortizálódik szinte. Ugyanez vonatkozik a napenergiára is , túl drága egyenlőre még, ott annyival jobb a helyzet , hogy az áramszolgáltatók már átveszik a fölös energiát , tehát gazdaságosabb.
"Megújuló energia a természetben nem létezik. Az Univerzumban az összes energia mennyisége az ősrobbanás óta állandó,
legalább is az energia megmaradás törvényét eddig még megcáfolni nem sikerült.
A gyakorlatban azt az energiát nevezik megújulónak, amelyet a természet viszonylag rövid idő alatt pótolni képes."
Most akkor , hogy is van ez?
"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon."