Váljak? Ne váljak? és amivel jár....

Eckhart Tolle már megbékélt a világgal,mert mind két világban tud létezni.
Tudja a mi világunkat (mert át-élte),de mentes minden félelemtől,és "fájdalomtól.Ellenben érzi a kollektiv fájdalmat,az emberek fájdalmát!

Hogyan került ebbe az állapotba?
Akkor mikor már nem birta tovább a szenvedést,és feltette magának azt a kérdést,hogy
"nem élhetek magammal tovább."
Ez a gondolat ismétlődött újra-és újra az elméjében,és ekkor rádöbbent arra,hogy nem lehet ő "egy",mert ha nem tud magával élni,akkor ezt Ki mondja,Ki a másik?
Eztán történtek vele azok a csodálatos dolgok,amiben örökre benne akart maradni,de mivel nem lehet,mert mégis csak itt kell élnie,ezért választotta a Tanitást.
És ezzel életeket mentett meg!!

Mivel tudjuk,hogy minden csak illúzió(maya),ezért nem szabad görcsösen semmihez sem ragaszkodni,hanem hagyni kell az Életet menni a saját sodrás irányába.Ezzel nincs baj véleményem szerint,baj abból származik,ha ellenállunk neki.

Az ellenállást el tudjuk nyomni (mert néha muszáj!) tudatosan,mert mindent nem tehetünk meg,akármennyire is szeretnénk!

A rossz tapasztalat is rányomhatja bélyegét egy új kapcsolatra,de ezt már a topic-indittatásából mondom.

Nem voltam lehetőség-közelben, szeretnék pótolni egy-két dolgot.

TH6777 írta:

...már nem egyszer eset szó az irásaidban...hogy segitsünk....tanitsunk...szivesen tanulnál mások véleményeiből....
ez nagyon érdekes igy...az elején arról olvashattunk...milyen klasz a jelenlegi pároddal a kapcsolatod...boldogság stb....
és akkor ezzel szemben nekem legalább is az jön le...,hogy azért ez mégsem igaz ennyire...hisz mit kellene tanulnom....és mások véleményeire "épitkeznem"...ha boldog a kapcsolatom és rendben lenne minden....
ez igy olybá tünik és bocsi...de nem tartom kizártnak és csak az irásaidra hagyatkozván....,hogy valójában mégsem olyan boldog és....megfelelő légkört sikerült teremtened a válás után....,mint ahogy ezt bevezetted felénk....
nem láthatom és egyikünk sem magát a valóságot....de azért az is elgondolkodtató nekem biztos...,hogy segitséget...tanácsokat kérsz és vársz...akkor amikor egy szó nem eset arról...,hogy a volt nejed...vagy Te érezted....,hogy szeretné-szeretnéd a rossz házasságotokat.... egy élhetőbb kapcsolattal felváltani....mással...az az kilépett félre és csalta a másikat...mert csak a Tieidre hagyatkozva azt gondolom...,hogy Te léptél és előre már bebiztositva magad egy uj partnerral....egy esetleges jobb kapcsolatra vágyva részedről....

még annyit....véleményem szerint nagy hiba...ha addig amig teljesen valaki lélekben nem zárja le összeségében a volt kapcsolatát....ne keressen és kezdjen uj kapcsolatba...,mert egy másik ember lelkét is tönkre teheti....
azért sztem és ezt ne személyeskedésnek vedd...baromi nagy önbizalomhiányod van....ez simán le-átjött az irásaidból is....
sztán el kell kezdeni kicsit alapozgatni és edzeni ennek önmagadbani megerősitése végett....mert ha nem vagy stabil önmagadba akkor biza mindig tanácsokakra vársz...segitségekre stb...

Kattints a kibontásához...

Biza nem tökéletes semmi sem. Nem is írtam, hogy az lenne, ezt csak te gondoltad, abból amit írtam... de a régi helyzetnél a mostani jobb! SOKKAL JOBB!
Az egész ügy előtt nem volt semmi tapasztalatom a válásról (természetesen!) ígyhát sok, utólag jól látható hibát elkövettem. De hát, így vagyunk páran, nem? Az iskolában nem tanítják, "hogyan válj jól"

evapatocs írta:

Hát hogyne kérne ,mikor ő a tökéleteset keresi mindenben,és mindenkiben,igy akarja bebiztositani magát az újabb kudarctól.
Pedig tudjuk,hogy a garanciák ideje lejárt..az még a múltban sem működött!!!

Kattints a kibontásához...

Ezt egyszerűen nem gondolom igaznak önmagamra. Félreérthető voltam, vagy nem ismerem eléggé magamat. Mindenesetre azt gondolom magamról, hogy nagyonis magamévá tettem az "elég jó" eszméjét, ez egy teljesen életszerű, és okos dolog.

TH6777 írta:

no ez nekem igy mégsem gömbölüüüü....amikor is azt irja valaki....itten e nekünk olvasoknak...,
hogy jelenleg:"Én a mostani páromban megtaláltam a társamat,"....
no utána S.O.S. jelzések...segitsetek...tanitsatok stb....
basszus most akkor melyik az igaz....ha a mostaniban megtaláltam amit...akkor miért is kell segitség-tanulás...és mihez is

Kattints a kibontásához...

Nincs szó SOS jelzésről. Kíváncsi vagyok, és HISZEM, hogy minden lehet MÉG JOBB. A legjobb gondolatok mindig másoktól jönnek, mert "mások" nagyon sokfélék, és sokan vannak, és sok mindent átéltek, amit én még nem. Úgy érzem, sokat beszéltünk már az én esetemről, és az én gondolataimról. Nekem nem kényelmetlen, mert nincs okom ködösíteni (ha néha ködös, amit írok, az ügyetlenség, nem szándékos: http://canadahun.com/forum/blog.php?bt=54548) De nekem érdekesebb lenne, most már más esetekről beszélni.

"...akkor miért is kell segitség-tanulás..."
A segítség-tanulás az ÉLET-hez kell, SOHA nincs vége, AZ ÖSSZES JÓ DOLOG EBBEN VAN!!!! Ha te EZT bármikor abba akarod hagyni, alapjaiban különbözöl tőlem.

TH6777 írta:

húúú ez igy van....a tikanyó megvan most is...hiszen a kaput segiteni kellett javitani...no meg azért csak ott vannak a gyerekek is...és nem a kokasnál...
oszt vissza olvasgatva...mán lehet nem is annyira alaptalan vot a barátok elfordulása....

Kattints a kibontásához...

Üdv a népes klubban...

evapatocs írta:

...Az igaz barát ott van mindenkor,és számitani lehet rá!!

Kattints a kibontásához...

Szerintem is!!!!!!

evapatocs írta:

....
Mivel tudjuk,hogy minden csak illúzió(maya),ezért nem szabad görcsösen semmihez sem ragaszkodni,hanem hagyni kell az Életet menni a saját sodrás irányába.Ezzel nincs baj véleményem szerint,baj abból származik,ha ellenállunk neki.

Az ellenállást el tudjuk nyomni (mert néha muszáj!) tudatosan,mert mindent nem tehetünk meg,akármennyire is szeretnénk!

A rossz tapasztalat is rányomhatja bélyegét egy új kapcsolatra,de ezt már a topic-indittatásából mondom.

Kattints a kibontásához...

A sodrással csak sodródni lehet. KELL a tudás, hogy tudd, mikor ne hagyd, hogy rossz irányba sodorjon (és kell minden jó tanács a tudáshoz;ld.feljebb), kell az evező, kell a szem (a mások szeme is), hogy lássad, merre húzz.

Egyetértek abban. hogy bolond, aki az ár ellen evez. De ugyanolyan bolond, aki csak hagyja, hogy vigye az ár. Nem vagyok teljesen idealista, tudom, hogy nem kerülhetek el pár örvényt. De rajta vagyok, hogy elkerüljem, amelyiket lehet.

Én - egészen véletlenül - vizitúrázó vagyok. Hidd el nekem, nincs két egyforma folyó, mint ahogy két egyforma sors sem. Ami jó taktika a Tiszán Tokajnál, azzal gyorsan beborulsz a Sajón.

Sziasztok/ Jó napot,
nem tudom, hogy keveredtem ide, de látom, hogy a téma a válás (előtt-közben-után), talán itt találok egy két segítő momentumot ezzel kapcsolatban. Mi tegnap mondtuk el a fiaimnak a "hírt", hát mondhatom, borzalmas volt.
Most is az.
Lehet, hogy nem jól döntöttünk?...

Alone77 írta:

Sziasztok/ Jó napot,
nem tudom, hogy keveredtem ide, de látom, hogy a téma a válás (előtt-közben-után), talán itt találok egy két segítő momentumot ezzel kapcsolatban. Mi tegnap mondtuk el a fiaimnak a "hírt", hát mondhatom, borzalmas volt.
Most is az.
Lehet, hogy nem jól döntöttünk?...

Kattints a kibontásához...

mennyi idős a fiad?

Annak, hogy ezt a nehéz döntést meghoztátok nyomós oka lehetett...
És bizonyára jól döntöttetek.
Az viszont, hogy a fiatok ezt, hogyan éli meg már egy másik történet. Értem, hogy aggódsz...én is ezt tenném. De a legjobb amit tehetttek, hogy megerősítitek őt a szeretetetekről, arról, hogy ezzel a vele való viszonyotok nem változik...beszéljetek és törődjetek vele sokat. Sajnos a válás mindenkiben ott hagyja a nyomát...ezt nem tudjátok elkerülni, de segíthettek a megértésben, az elfogadásban...

Előbb-utóbb az idő mindent megold...

Szia Alone77!
Sajnos tudom milyen cipőben jársz,én is hasonlón megyek keresztül.Nekem 2 gyerekem van,a lányom 17 éve, a fiam 4,5 éves.Mikor elmondtam nekik a hírt nagyon rosszul fogadták.Azóta eltelt 1 hónap és rendeződni látszik minden.Hidd el,a gyerekek rugalmasak,idővel minden helyzetet elfogadnak.Őszintén el kell neki mondani mindent,hogy tisztában legyenek a dolgokkal,mert szorongást válthat ki belőlük,ha csak félinformációkból kell összerakniuk a képet.Azon meg kár aggódni hogy rosszul döntöttél-e,vagy sem,ha egy kapcsolat nem működik,akkor sajnos nincs másik út.Az a fontos,hogy a szülők kultúráltan beszéljenek meg mindent,ne a gyerek előtt ha lehet és főleg nem veszekedve,kiabálva.Sok siker kívánok nekedappjuci

Szerintem indenki elválik, csak van aki előbb meghal.

Toth Bandi írta:

Sziasztok

Egy két gondolat a kapcsolati drámákhoz...

Szerintem túl kell lépni a Jó és a Rossz fogalmán. Egyszerűen kifejezve az előbbi gondolatkörökből lehívva van amikor nem ugyanarra kell menni. A tapasztalások sora végtelen ez a mai világban (nem véletlenül) meglehetősen felgyorsult. Két ember addig amíg az EGO vezérli nem érti miért kell más utat járnia, de megteszi.
A hibáztatás a ok-okozati keresés: talán jobbat talált, talán én nem vagyok elég jó, mi vele-velem a baj? Ez mind az EGO energia elszívó technikája ami eltereli a gondolatokat a pillanatról és az ördögi kör beiktatásával egy véget nem érő gondolati spirálba vezet át.
Az ilyen események megítélésekkor az EGO meghívja az eddig tapasztaltakból azt a motívumot amiből a legtöbbet tudja profitálni és ráakasztja az adott helyzetre mint egy sablont. A valóság ellenben lehet, hogy teljessen más. Mivel ez kívülről nem tudható igy csak a szelíd elfogadás hozz pozitív energiát az eseményláncba.

A mai világban annyira felgyorsultak az események, hogy tömegével szünnek meg kapcsolatok egy pillanat alatt. Ez a folyamat is csak a fejlődést szolgálja, mert ezen keresztül lehet megtapasztalni a további lehetőségeket utakat. A spirituális tanítók nagy része keresztülment komoly lelki álságon ezen felismerés és tapasztalás adta az igazi hajtóerőt a VALÓSÁG megismeréséhez. (pl. Eckhart Tolle)

Mindezen fogalmakkal együt rá kell jönni, hogy érzelmileg senki sem bánthatja meg az embert csak ö Önmagát.

Kattints a kibontásához...

azért én azt gondolom...,hogy nagyon fontos minden ember számára...és ez nemektől független...akár kapcsolaton bellül...akár kivül...,a sajátos erkölcs értelmi felismerés...,az érzelmi elfogadása és akarati megragadása....mindennek....hisz mindenkinek van ugye egy erkölcsi normarendszere ami tudatos...
igy ennek alapján tudja minden ember...az álltala helyes és a helytelent...,a jót és a rosszat megkülönböztetni...és ez álltal a cselekvéseit irányitani...sokan sajnos képtelenek az erkölcsi normarendszerükön bellül megbirkozni a felelőségükkel...ami az erkölcsi magatartáshoz hozzá tartozik...egy kapcsolaton bellüli felelőség....ugye a másikért való felelőségünk...a szeretetért a másik értékeinek megóvása és tisztelete...és mindezek miatt csak azt tenni és cselekedni...amit jónak és helyesnek itélünk...ugy önmagunkkak,mint a párunkkal szemben...persze lényeges és fontos...maga az alap...az önaktualizáció...az az mindenkor az egonkban lévő lehetőségeinket elérni...és gyakorlatilag megvalósitani önmagunkat....sztem ha jó a saját egonk belső-külső világa...ha biztosan támaszkodhatunk a saját bensőnkre...és persze...ha nem különböző projekciók és sablonos sztereotipiák
alapján itéljük meg a párunkat egy adott kapcsolatban...akkor jó lehet a kapcsolatunk...azért az egonk reális elfogadása...az önértékelésünk is sokat nyom a kapcsolatunkban...akár pozitiv...akár negativ értelemben...
véleményem szerint azok az emberek...nők-ffiak...,akiknek jó a reális önértékelésük...megvan a belső szabadságuk...azok képesek igazán elkötelezetten vállalni....egy családot-párkapcsolatot...és még igazi baráti kapcsolatot is...
Sztem valójában mindegy is ki-kik miket irtak és irnak le....nem az
irottak alakitják egonkat a kapcsolatainkat...hiszen csak önmagam döntöm el...hogy tudatosan tegyem-vagy ne tegyem azt...,amit a saját erkölcsi meggyőződésem diktál....és nem egy könyv alapján irtakat kell követnem....sztem csak saját magunk akadályozhatjuk.... meg önmagunk tetteit-cselekedeteit...és ha már valami nem jó történik...illene a felelőséget felvállalni...nem másra-másokra háritani...értve ide is...az az egy kapcsolatban is....mert azért csak egy éretlen ember az személyiségében...aki a felelőségével nem bir...oszt egy kapcsolat megromlásakor ugye előszeretettel a másikra testálgat mindent ami hiba...
A valóság csak önmagunkban van...ehez nem kell spirituális dolgkhoz folyamodni....nem szükségeltetik "Tanitók" tanait olvasgatni....,hiszen azért az átlag emberektől ami a többség....ugye ezek távol is vannak...és még is emberek....,mert véleményem szerint minden ember képes tudatosan....,kitartással-módszeresen biza saját személyiségét érlelgetni és persze fejlesztgetni....csak a következetességet be kell tartani....

evapatocs írta:

A rossz tapasztalat is rányomhatja bélyegét egy új kapcsolatra,de ezt már a topic-indittatásából mondom.

Kattints a kibontásához...

no Barátosném ez igaz...,de csak abban az estben...ha tudatosan ezt akarod...és engeded a bensődben az negativumokat érvényesülni.... amik ottan mán raktározodtak...sztán egy takaritással csak ki lehet szelektálni ami nem jó...oszt ugyan ne előitéletekkel karöltve kelljen má...egy uj kapcsolatba lépkedni...sztán ez valahol előirás?....
csak az bélyeg kerül az uj "boritékra"...amit mindenki önmaga "nyálaz" rá....

Alone77 írta:

Sziasztok/ Jó napot,
nem tudom, hogy keveredtem ide, de látom, hogy a téma a válás (előtt-közben-után), talán itt találok egy két segítő momentumot ezzel kapcsolatban. Mi tegnap mondtuk el a fiaimnak a "hírt", hát mondhatom, borzalmas volt.
Most is az.
Lehet, hogy nem jól döntöttünk?...

Kattints a kibontásához...

a borzalmas már jóval előbb elkezdötött egy gyerek életében...amikor is igen jól és helyesen egy gyerek feltudja ismerni és éretségének szintjén átlátja két ember-szülő közötti változások sorozatát...mind ezt csak azért...ugye mert a gyerekek nagyon kifinomult érzésekkel birnak...az a tragikus inkább...,hogy sokan sokáig megprobálják a gyereket "terelgetni" és helytelenül egy várható változást illetően...valamint nem is a teljes és valós alapján tudtára adni és megértetni vele a kialakult helyzetet...véleményem...,hogy igen is jogukat tisztelve a gyerekeknek bármennyire is fájdalmas...és hatalmas lelki törést okozva...,de tudomására kell hozni a ráváró valóságot...mindenféle hazugságot kihagyva....ha két embernek valóban mindennél fontosabb a gyermekük élete-lelke és mindensége...akkor képesek a helyzetet ugy tálalni és szervirozni...,hogy az a gyerek aki sajnos áldozatává vált egy megromló kapcsolatnak....minnél kevesebb sérülésel tudja elbirni a súllyát a ráváró változásoknak....
azt gondolom...,hogy bármennyire is fájdalmas nézni a gyereket adott helyzetben....csak azzal lehet segiteni...,hogy hagyni kell Őt a maga erejével és érettségével dönteni és feldolgozni amit és ahogyan Ő megitél....és egyik részről sem befolyásolni semmivel...
valamint nagy segitség...ha minden további konfliktusból kimarad...és az addigi biztonság érzete nem vállik instabillá....

encikhe írta:

Előbb-utóbb az idő mindent megold...

Kattints a kibontásához...

no ez igy is van...csak a helyes megoldásokhoz kell-lene mihamarabb eljutni és törekedni mindenkinek....addig amig nagyobb traumák nem következnek be...

Alone77 írta:

Sziasztok/ Jó napot,
nem tudom, hogy keveredtem ide, de látom, hogy a téma a válás (előtt-közben-után), talán itt találok egy két segítő momentumot ezzel kapcsolatban. Mi tegnap mondtuk el a fiaimnak a "hírt", hát mondhatom, borzalmas volt.
Most is az.
Lehet, hogy nem jól döntöttünk?...

Kattints a kibontásához...

Elhiszem hogy borzalmas dolog közölni a gyerekekkel, hogy a szüleik már nem tudnak együtt élni,..de kérdezd meg magadtól,...borzalmasabb mint fenntartani egy rossz kapcsolatot..?..szerencsére a gyerekek jobban feldolgozzák, mint sok esetben a felnőttek...csak azt kell tudatosítani bennük hogy nem az Ő hibájuk, és az esetleges durva részekből ki kell hagyni Őket...lehet, de erre a választ ma , holnap ,nem kapod meg idő kell és távolság, hogy tisztábban láss, de ne ess bele abba a hibába, hogy mi lett volna ha...az emberek hajlamosak azt hinni ha anno másképp döntenek, most biztos jobb lenne...egy fenét...ezért is nem bánom meg a döntéseim 98%-át...

TH6777 írta:

A valóság csak önmagunkban van...ehez nem kell spirituális dolgkhoz folyamodni....nem szükségeltetik "Tanitók" tanait olvasgatni....,hiszen azért az átlag emberektől ami a többség....ugye ezek távol is vannak...és még is emberek....,mert véleményem szerint minden ember képes tudatosan....,kitartással-módszeresen biza saját személyiségét érlelgetni és persze fejlesztgetni....csak a következetességet be kell tartani....

Kattints a kibontásához...

Drága Barátném!

Nem vagyunk egyformák.
Hál' Istennek,Te azok közé tartozol,akik,ha lenne 4 lábuk(lábad),hát azon állnál,mint ezt korábban irtam,és most is fenn tartom.

Engem anno azok az ezoterikus könyvek mentettek meg,ha az agykontroll-ban a meditáció annak számit.
Később kerültek a kezembe (véletlenül?) azok a könyvek,amik szembesitettek a Valósággal,hogy Kik is vagyunk,és hová tartunk.Magával ragadott a jelenség,mert nyugalmat,békét,és hatalmas örömöt éreztem közben.Azóta is "oda menekülök",ha szükségét érzem.

Visszatérve a Tanitókra,mi egymás tanitói (is) vagyunk,azonkivül szükségünk lehet egy "magasabb tudás" eléréséhez egy valódi Tanitóra.Én ilyet keresek!
Az elmém tudja,hogy nem szabad keresni,de a szivem már alig várja,hogy megtaláljuk egymást!!

Csak a rend kedvéért irom le,hogy nem szexuális társat keresünk ilyenkor,hanem olyan lelki társat,akivel egymást felemelve jutunk el a csúcsra,az emberi kiteljesedés legmagasztosabb állapotába! kiss
szeretettel:Éva

evapatocs írta:

Drága Barátném!

Nem vagyunk egyformák.
Hál' Istennek,Te azok közé tartozol,akik,ha lenne 4 lábuk(lábad),hát azon állnál,mint ezt korábban irtam,és most is fenn tartom.

Engem anno azok az ezoterikus könyvek mentettek meg,ha az agykontroll-ban a meditáció annak számit.
Később kerültek a kezembe (véletlenül?) azok a könyvek,amik szembesitettek a Valósággal,hogy Kik is vagyunk,és hová tartunk.Magával ragadott a jelenség,mert nyugalmat,békét,és hatalmas örömöt éreztem közben.Azóta is "oda menekülök",ha szükségét érzem.

Visszatérve a Tanitókra,mi egymás tanitói (is) vagyunk,azonkivül szükségünk lehet egy "magasabb tudás" eléréséhez egy valódi Tanitóra.Én ilyet keresek!
Az elmém tudja,hogy nem szabad keresni,de a szivem már alig várja,hogy megtaláljuk egymást!!

Csak a rend kedvéért irom le,hogy nem szexuális társat keresünk ilyenkor,hanem olyan lelki társat,akivel egymást felemelve jutunk el a csúcsra,az emberi kiteljesedés legmagasztosabb állapotába! kiss
szeretettel:Éva

Kattints a kibontásához...

Barátosném azé álljunk csak meg egy kicsit....no nem sokat,mert szakad a hó azt lapátoni kell...
sztem tévedés...nem az ezos könyvek olvasása és az agykontrolos akármik MENTETTEK meg téged...a nagy turót...senki és semmi nem adhat és vehet el semmit...a saját magad akarata nélkül....hiába olvasod amit...hiába járkálsz drága pénzekért mindenféle agykontrolos és egyéb meditációs akármikre...ha az ott hallottakat-olvasottakat...a saját értelmi szintedre leforditva...nem akarod tudatosan az belsődbe beengedni! Csak önmagad és önös tudatod vezérel mindent....
Persze hogy ha gondod van...akkor az ezofelé húzol...ez természetes...hiszen ugye amit egyszer elfogadsz és magadba engedsz...mind ezt ugy hogy még hiszel is benne...arra vágysz és teszel tudatosan érte...,hogy azokat a számodra kialakult érzéseket ismét átélhesd és legyen...
A válásoknál ezek a dolgok egész másként müködnek...hisz kevés ember járul a váloperes biró elé azzal...hogy sorry hirdese ki amit...oszt én az ezo meg az agykontrolnak köszönhetően...simán-lazán tulteszem magam lelkileg-emberileg és tudatosan....no ez a hahaha nem létező...
ugyan hol található a valóságban a "magasabb tudás"?....kinek és mennyiben magasabb az az ismeretlen tudás?....kinek és mi alapján lehet azt mondani,hogy biza van magasabb tudás...addig amig ez még masem bizonyitott és nem kézzel fogható?...
akkor ha ez igy müködne és lenne magasabb tudás...
lehet Kedves Barátosném Te sem.... és az a temérdek ember sem vált és vállna el.... akiknek az "alacsonyabb tudásuk" miatt romlott meg a kapcsolatuk....mert lehet csak keresgélték a magasabb rendű tudást...csak mint bizonyitottan nem létezőt...sajna sehol nem találták....
lehet keresni lelki társat és találni is....csak sok sok összetevője és miértek vannak....és ami a legcikisebb...az érdekek egyre jobban dominálnak....
no ezek az fránya érdekek sajna már mindennapos kisérőji életünknek...pláne egy kapcsolatban...és ott meg csak érdekek vannak ahol ippeg szétesőben és romokban hever a kapcsolat....

Az élet örök körforgás

Sziasztok!


Elkezdtem olvasni a fórum pár oldalát és elszomorító emberi sorsokkal találkozik az ember.
Megdöbbenésem az evangélikus lelkész története,tőle többet vár a köz.
Sajna az élet változó.
Az út vége,-ha a válás azért kerülünk mi halandók ilyen helyzetbe,mert igazán nem tudunk szeretni ezt tanulni kell-mit is jelent valójában.Furcsa hasonló-hasonlót vonzza és ez arra következtetne jól kijönnek majd.
Háttér is hasonló valószínűleg-még is válás a vége.
Ha megfigyeljük az emberi társas viselkedést mint a szociológia-mi magunk is meglepődnénk,hogy ugyanazokat a hibákat követjük el mint a másik pepitában,de valahogy a nem kerül lupé alá.
Az elkeseredettségünket a másikra testáljuk-felmentve lelkünket a tetteink alól.
Pedig dübörög az a valahol belül,de az ego elnyomja.Keserűség ver gyökeret és egyre jobban hatalmasodik el agyunkban.
Vágyak utáni beteljesületlenség,eljuttatja az embert oda,hogy folyton ítélkezően reagál.
Nem kommunikál,s ha igen akkor is minek csak becsmérelve szeretetlenül adja tudtára a másiknak a problémát.Nincs ölelés a közlés formája meghatározó lehet.-
S a szakadék egyre nő.
Ennek helyre hozatalára kell lennie egy befogadónak ,amit a gyengébb nem képvisel általában,de szerencse volt vagy akad olyan aki férfiként is nyitott szívvel fogadta a kezdeményezőt.
A siker kulcs efféle irányban keresendő.
Szerintem fontos lenne a megjavításra való törekvés-de talán akiknek sikerül csoda számba megy.
Már kezdem elveszíteni benne a hitem.
A gyerekek a legnagyobb vesztesek gondoljuk csak végig aki egy hátrányos helyzetben marad az anyával.
Támogatás keveset adva vagy nem ad az apa.
Annyi lehetőségtől maradnak el a korosztályukban,sanyarú sors vár rájuk.
Lakás fizetés-háttéri segítség nélkül-lakásbérlés és fenntartás,mennyit kellene dolgozni csak a fedél miatt.
Lehetne az anyaotthon,de nincs hely.
Hol van a ruha és az élelem.
Plusz lehetőség szakkör,magánóra lehetetlen.
Férfi is lehet ilyen helyzetbe,de egy ember könnyebben boldogul,mint kettő vagy netán több.
Gyarapodni is előbb fog,hisz kevesebb a teher.
Vannak nagyvonalúak ezen a téren,hisz nem jelent gondot.
Válás után egy gyerekkel a kapcsolat jobb lehet válás után hiszen az ideig-óráig tart,lejár az idő nincs több gond.
Mókuskerék akkor ott végett ér-nincsenek problémákkal teli szürke hétköznapok,gondok terhe is elkerüli.
Ne felejtsük el a gyerekek látnak és éreznek és megítélnek bennünket felnőtteket.
Ha lehet akkor meg kell próbálni a megtenni megmenteni,de ha lehetetlen igyekezetünk ellenére-akkor marad a válás.
Akkor komplikált,ha a másik belemegy az adok-kapokba vagy akarata ellenére nem tudja kikerülni.
Anyát zsarolja,hogy elveszi a gyereket, vagy az apát érik atrocitások molesztálással való vád.
Az élet sokféle mindenki egzisztenciával megáldott felekre gondol,de van akinek nem adatott meg és visszaélnek a kiszolgáltatottsággal.
Sok féle paletta létezik nehéz okosnak lenni.
Vannak kivételek,akik tudják jól csinálni tisztelet nekik.
Volt érdekes megnyilatkozás-két gyereket egyedül nevelni, szerintem tisztelendő az tudja csak aki ebben benne van.
Le a kalappal.
Megszívlelendő bajkeverőknek:
Jó lenne ha mérlegelne a megdöglött a lovam-dögöljön a másé is típusú és a meggondolatlanságból buzdító jó barát nem az ő élete gyereke családja.
" Hagyd ott monológ"
Persze ha nála üt be a krakk csodálkozik miért is van,minden forgandó vissza kerül a feladóhoz.

livingstons írta:

Sziasztok!


Elkezdtem olvasni a fórum pár oldalát és elszomorító emberi sorsokkal találkozik az ember.
Megdöbbenésem az evangélikus lelkész története,tőle többet vár a köz.
Sajna az élet változó.
Az út vége,-ha a válás azért kerülünk mi halandók ilyen helyzetbe,mert igazán nem tudunk szeretni ezt tanulni kell-mit is jelent valójában.Furcsa hasonló-hasonlót vonzza és ez arra következtetne jól kijönnek majd.
Háttér is hasonló valószínűleg-még is válás a vége.
Ha megfigyeljük az emberi társas viselkedést mint a szociológia-mi magunk is meglepődnénk,hogy ugyanazokat a hibákat követjük el mint a másik pepitában,de valahogy a nem kerül lupé alá.
Az elkeseredettségünket a másikra testáljuk-felmentve lelkünket a tetteink alól.
Pedig dübörög az a valahol belül,de az ego elnyomja.Keserűség ver gyökeret és egyre jobban hatalmasodik el agyunkban.
Vágyak utáni beteljesületlenség,eljuttatja az embert oda,hogy folyton ítélkezően reagál.
Nem kommunikál,s ha igen akkor is minek csak becsmérelve szeretetlenül adja tudtára a másiknak a problémát.Nincs ölelés a közlés formája meghatározó lehet.-
S a szakadék egyre nő.
Ennek helyre hozatalára kell lennie egy befogadónak ,amit a gyengébb nem képvisel általában,de szerencse volt vagy akad olyan aki férfiként is nyitott szívvel fogadta a kezdeményezőt.
A siker kulcs efféle irányban keresendő.
Szerintem fontos lenne a megjavításra való törekvés-de talán akiknek sikerül csoda számba megy.
Már kezdem elveszíteni benne a hitem.
A gyerekek a legnagyobb vesztesek gondoljuk csak végig aki egy hátrányos helyzetben marad az anyával.
Támogatás keveset adva vagy nem ad az apa.
Annyi lehetőségtől maradnak el a korosztályukban,sanyarú sors vár rájuk.
Lakás fizetés-háttéri segítség nélkül-lakásbérlés és fenntartás,mennyit kellene dolgozni csak a fedél miatt.
Lehetne az anyaotthon,de nincs hely.
Hol van a ruha és az élelem.
Plusz lehetőség szakkör,magánóra lehetetlen.
Férfi is lehet ilyen helyzetbe,de egy ember könnyebben boldogul,mint kettő vagy netán több.
Gyarapodni is előbb fog,hisz kevesebb a teher.
Vannak nagyvonalúak ezen a téren,hisz nem jelent gondot.
Válás után egy gyerekkel a kapcsolat jobb lehet válás után hiszen az ideig-óráig tart,lejár az idő nincs több gond.
Mókuskerék akkor ott végett ér-nincsenek problémákkal teli szürke hétköznapok,gondok terhe is elkerüli.
Ne felejtsük el a gyerekek látnak és éreznek és megítélnek bennünket felnőtteket.
Ha lehet akkor meg kell próbálni a megtenni megmenteni,de ha lehetetlen igyekezetünk ellenére-akkor marad a válás.
Akkor komplikált,ha a másik belemegy az adok-kapokba vagy akarata ellenére nem tudja kikerülni.
Anyát zsarolja,hogy elveszi a gyereket, vagy az apát érik atrocitások molesztálással való vád.
Az élet sokféle mindenki egzisztenciával megáldott felekre gondol,de van akinek nem adatott meg és visszaélnek a kiszolgáltatottsággal.
Sok féle paletta létezik nehéz okosnak lenni.
Vannak kivételek,akik tudják jól csinálni tisztelet nekik.
Volt érdekes megnyilatkozás-két gyereket egyedül nevelni, szerintem tisztelendő az tudja csak aki ebben benne van.
Le a kalappal.
Megszívlelendő bajkeverőknek:
Jó lenne ha mérlegelne a megdöglött a lovam-dögöljön a másé is típusú és a meggondolatlanságból buzdító jó barát nem az ő élete gyereke családja.
" Hagyd ott monológ"
Persze ha nála üt be a krakk csodálkozik miért is van,minden forgandó vissza kerül a feladóhoz.

Kattints a kibontásához...

Ez igy helyén is van....

[FONT=verdana,geneva]"Egy szerzetes azt kérdezte:
- Hogyan menekülhetnénk a hidegtől és a melegtől?
- Miért nem mentek oda, ahol nincs se hideg, se meleg? - válaszolt Tozan.
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg, mikor meleg van, legyen benned is meleg. - jegyezte meg a Mester."[/FONT]
[FONT=verdana,geneva] [/FONT]
A meleg és a hideg a kényelmetlenséget....,az élet nehézségeit jelentik mindenkinek ki e földön él...,mint ember...,ha valaki nehézségek előtt áll mint egy vállás éppen...,mit tesz elmenekül?....csak azt gondolom...,hogy biza az élet problémái elől....gyakran nem lehet elmenekülni....azzal tetszik avagy nem szembe kell-lene nézni....és talán valahol a Zen igazsága mondja ki helyesen....

A Zen azt mondja:

"Legyenek nehézségeid!
Ha forróság van, ne kiabálj: Jaj, forróság van, mit csináljak? Ahelyett hogy panaszkodsz, vagy menekülni próbálsz, légy forró Te is!
Bármi történik, ha teljesen azonosulunk vele, győztesek leszünk győzelem nélkül is."

Ez jó!

TH6777 írta:

...Bármi történik, ha teljesen azonosulunk vele, győztesek leszünk győzelem nélkül is.

Kattints a kibontásához...

Ez nagyon elgondolkodtató. Tetszik, lehet, hogy ez a jó hozzáállás.
Szeretném, ha átfordítanánk a bölcsesség tartalmát a mindennapi életre, például a válás problémáira.
Pl.:
Konfliktus:
Válás után, különélés. 10 éves gyerek 3 hónapja nem súlyosan, de az apa szerint határozottan beteg. Rossz a közérzete, reggelente egy csomót köhög, este elalvás után nem kap levegőt, horkol. Apa mondja anyának, ez a gyerek beteg, beszéljük meg mit csináljunk, ki vigye el orvoshoz, adjunk-e neki folyamatosan C vitamint, vagy valami immunerősítőt - mert hát ugye ezt apa hiába akarja egyedül, ha anya nem ért egyet, nem csinálja, akkor apa hiába ad háromnaponként Béres cseppet...
Anya azt üzeni (!) apának, ez a gyerek nem beteg. Apa szorong "most mit csináljak?", zenre átfordítva: "melege van".

Zen-es megoldás szerinted: ?

Bares írta:

Anya azt üzeni (!) apának, ez a gyerek nem beteg. Apa szorong "most mit csináljak?", zenre átfordítva: "melege van".

Zen-es megoldás szerinted: ?

Kattints a kibontásához...

Ha anyaként nézem (mert benne is vagyok ebben), hát akkor ne csinálj semmit. Mert én, az anya, tudom, hogy a gyerek jól van, csak köhög. Egy kis köhögés még nem a világ vége, nem kell egyből infúzióra vágni a kölköt az intenzíven. Én is rühelltem, mikor ex a gyerekek kezébe nyomott egy nagy doboz "valódi amerikai" gyerekvitamint, amolyan rohadt drága MLM-es csodát. A gyerekeim nem betegesek, esznek gyümölcsöt, zöldséget, sokat vannak kint levegőn, nem adtam be a vitamint. 2 éve ott eszi a fene a gyógyszerek között. Mondjuk az árának lett volna még máshol is helye... kijött volna belőle 1-1 új cipő a gyerekeknek, és nem is az olcsó fajtából...

Viszont ha apaként (pl. párom) szemszögéből nézem, hát elég ciki, hogy a gyerek tavaly télen tüdőgyulás volt, és az exe csak egy hét után vitte orvoshoz, vagy amikor bárányhimlős volt a gyerek, az ex nem hívott haza orvost, hanem lázasan a februári zuhogó esőben kellett elmennie a rendelőig, hát elég nehéz ezt tehetetlenül nézni, én nem is tudom, a páromnak hogy sikerült "zen"-es nyugalommal végigcsinálni az ilyesmit...

kgabi0507 írta:

Ha anyaként nézem (mert benne is vagyok ebben), hát akkor ne csinálj semmit. Mert én, az anya, tudom, hogy a gyerek jól van, csak köhög. Egy kis köhögés még nem a világ vége, nem kell egyből infúzióra vágni a kölköt az intenzíven. Én is rühelltem, mikor ex a gyerekek kezébe nyomott egy nagy doboz "valódi amerikai" gyerekvitamint, amolyan rohadt drága MLM-es csodát. A gyerekeim nem betegesek, esznek gyümölcsöt, zöldséget, sokat vannak kint levegőn, nem adtam be a vitamint. 2 éve ott eszi a fene a gyógyszerek között. Mondjuk az árának lett volna még máshol is helye... kijött volna belőle 1-1 új cipő a gyerekeknek, és nem is az olcsó fajtából...

Viszont ha apaként (pl. párom) szemszögéből nézem, hát elég ciki, hogy a gyerek tavaly télen tüdőgyulás volt, és az exe csak egy hét után vitte orvoshoz, vagy amikor bárányhimlős volt a gyerek, az ex nem hívott haza orvost, hanem lázasan a februári zuhogó esőben kellett elmennie a rendelőig, hát elég nehéz ezt tehetetlenül nézni, én nem is tudom, a páromnak hogy sikerült "zen"-es nyugalommal végigcsinálni az ilyesmit...

Kattints a kibontásához...

Értem én, hogy mindenkinek van véleménye, és ez különböző lehet. Értem én azt is, hogy az anyánál elhelyezett gyerek ügyeiben az anyának a véleménye számít, mert ő gyakorolja a felügyeletet.

Etikailag mégis úgy érzem, hogy a gyerek ügyeit meg kellene beszélnünk, érveket felhozni, elmondani, hogy mit miért.

Tény, hogy közvetlenül tenni, semmit nem tudok. A kérdés, hogy hogyan fogjam fel, tényleg az a kérdés, hogy a párod hogyan tudta megőrizni a nyugalmát. Mert én nem tudom.
Más kérdés, hogy hogyan éli meg a gyerek, aki azt mondja nekem: apa, nem jól érzem magam, mondtam anyának, hogy menjünk el az orvoshoz, hiába... Mi erre a jó válasz apától?
Ugyanez: átázik a csizmám, mondtam anyának, hogy vegyünk másikat, hiába... (NEM pénzkérdésről van szó!)
Vagy: apa, menjünk el a nővéremnek ajándékot venni, mert anyát hiába kértem...

Bizonyára kialakult már egy kis üldözési mániám, így nem vagyok benne biztos, hogy igazam van, de ezeknél az eseteknél nekem mindig az jut az eszembe, hogy a sztoriban a gyerek már megint nem a főszereplő - pedig neki kellene annak lennie.