Kedves Avitaro!
Soraidból úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet egyikőtöknek sem jó. Én, hasonló szituban - főleg, hogy már elég régóta tart - biztos, hogy megpróbálnék tenni valamit. "Valamit", írom, mert nem ismerlek titeket, ezért nem tudom, hogy számotokra az lenne-e a jobb megoldás, ha együtt lennétek boldogok, vagy az, ha ki-ki megtalálná a maga boldogságát más társsal.
Ahogy már előzőekben is írtam, az én tapasztalatom az, hogy a gyerekeknek is nagyon fontos, hogy a szüleiket stabil, boldog állapotban tudják.
Ha én hasonló helyzetben lennék, megkeresném a feleségem egyik barátnőjét, akiről legbiztosabban tudható, hogy érzelmi indíttatású, érzékeny ember. (Az ilyen természetű emberek szívesen segítenek, és örömüket lelik ebben.) A feleségem tudta nélkül leülnék vele beszélgetni, és minden kétségemet, minden bajomat, minden bennem lévő kérdést elmondanék neki nagyon őszintén. Azokat a dolgokat is, amire nem vagyok büszke. Végül megkérném, hogy segítsen, méghozzá nem nekem, hanem mindannyiunknak, hogy valamilyen módon kijussunk erről a holtpontról. Nem kérném, hogy titkolózzon a feleségem előtt, rábíznám, hogy elmondja-e neki, hogy beszélt velem, vagy nem. Nem kérnék azonnali választ, hagynék időt neki, hogy átgondolja. (Ezek az emberek bezárkóznak, ha sürgeted őket.)
Ha esetleg látsz abban valami reményt, hogy ilyen irányba lépj, akkor először arra kéne választ keresnetek, hogy mire vágyik a másik fél, (bizony tényleg nem mindig a pénz a legfontosabb!), és, hogy amire igazán vágyik azt az életet te tudod-e, akarod-e vállalni. Nem biztos, hogy az a jobb mind a négyőtöknek, ha bármit felvállalsz a békülésért, mert, ha olyan életet kellene élned, ami nem a természeted, akkor nem lesz hosszú távú a boldogság.
Ha el tudnál odáig jutni, hogy jól lássad, hogy a békülés felé lenne jobb lépni, vagy pedig a válás lezárása felé, az már eredmény lenne.
A békülés megoldásában az előbb említett barátnő segíthet a legtöbbet. Egyszerűen csak a tanácsait kell kérni, és meg kell fogadni. Ha jó személyt sikerül választanod, egész életedben hálás leszel neki, és mindig segíteni fog. (Kivéve ha megbántod: nagyon könnyű megbántani, semmit sem mond, csak bezárkózik - aztán nagy munka kiengesztelni...)
Ha már sikerült összejönnötök a feleségeddel, egy családterapeuta rengeteget tud tenni azért, hogy boldogabbak legyetek - nem kell szégyellni, érdemes megpróbálni, persze csak, ha mind a ketten akartok segítséget kapni.
A jó válásban pedig egy jó ügyvéd segíthet.
Ügyvédet úgy válassz, hogy jóindulatú legyen, ne pénzéhes. (...attól még lehet, hogy nem ő a legolcsóbb!) Ilyet az ismerősök által lehet találni.
Az ügyvéd ne fegyver legyen, hanem segítő. A legtöbbet azzal segíthet neked, hogy felvilágosít a törvényi körülményekről, mit tehetsz, milyen feltételekkel. Ha letelik a három év - ahogy már írtam - akkor valamivel könnyebben oldható meg a válás.
Ne hagyd, hogy az ügyvéd határozza meg a dolgokat, ő csak legyen szakértő. Mondja el a lehetőségeket, miket lehet tenni, és te mondd meg, hogy ezek közül mi legyen, a lelkiismereted szerint. Ő meg tudja mondani, hogy melyik a legolcsóbb lehetőség, de csak te tudhatod, hogy melyik a jó út.
A jogszabályokat érdemes elolvasni, mert a joggyakorlat eléggé egyhangú a lehetőségekhez képest.
Figyelj rá, hogy ne kapjon el az indulat, legyél nagyvonalú akkor is, ha a másik oldalról nem ezt tapasztalod. A nyugalmadat mindenképpen őrizd meg!
A gyerekekkel kapcsolatban kincset érő tanácsokat kaphatsz egy gyermekpszichológustól. A gyerekeket nem feltétlenül kell elvinni, eleinte pedig biztos, hogy nem: menj egyedül, és beszélgess vele. Írd fel, amit hasznosnak tartasz. (Én annyi jó ötletet kaptam elsőre, hogy a felét elfelejtettem...)
Elnézést kérek, nem megmondani akarom, hogy hogy csináld a dolgodat, ez csak az én verzióm. Ha segít valamit, örülök, ha nem, nem.
Drukkolok nektek!