Versek, idézetek...

A semmi látása

Pushowca



Egyedül vagyok.
Így érezhette magát
Isten, míg álmodott.
Nincs társam, házam,
hazám, erős váram,
csak én vagyok.

Hontalan!
E végtelen hazában."

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Weöres Sándor

"Kerüld a zajt és a gyűlöletet, és emlékezz, milyen békesség rejlik a csöndben. Légy mindenkivel jó viszonyban, amíg ez az elveid feladása nélkül lehetséges.

Érthetően és nyugodtan mondd el az igazadat, de hallgass meg másokat, még ha ostobák vagy tudatlanok is - nekik is lehet jó gondolatuk.

Kerüld a hangos és agresszív embereket, mert csak zaklatják az elmét.
a összehasonlítod magad másokkal, lehet, hogy büszke leszel, lehet, hogy elkeseredsz, mert mindig voltak és mindig lesznek nálad nagyszerűbb és kis-szerűbb emberek.

Élvezd a tetteidet éppúgy, mint terveidet. Törődj a sorsoddal, akármilyen szerény is - ez valóban a tulajdonod, bár a szerencse forgandó. Légy óvatos az ügyeid intézésében, mert gyakori a csalás. Ez azonban ne vakítson el téged, mert az erény létezik - sokan küzdenek magas eszmékért, és a mindennapi élet tele van hősiességgel.

Légy önmagad, sohase tettessél olyan érzelmeket, amiket nem érzel.
Ne légy cinikus a szerelemben sem, mert az a kiábrándultság ellenére is örökkévaló, miként a kiszáradó, de mindig megújuló fű.
Az idő múlásával mondj le méltóságteljesen az ifjúság örömeiről. Fejleszd lelki erődet, hogy az pajzsként szolgáljon a váratlan balszerencse csapásaival szemben, de ne gyötörd magadat képzelt veszedelmekkel.

Gyakran szül félelmet a fáradtság és a magány. A szükséges fegyelmen túl légy kíméletes önmagaddal. A világmindenség gyermeke vagy, nem kevesebb a fáknál és a csillagoknál- jogod van a létezéshez! S akár tudod, érzékeled, akár nem, a világegyetem kitárul előtted...

Az élet zajos forgatagában tarts békét önmagaddal és a lelkeddel.
A gyakran előforduló csalás, az egyhangú munka és a kudarcba fulladt álmok ellenére is gyönyörű ez a világ. Légy óvatos!
Törekedj a boldogságra!"
_________________
<!-- / message -->

"Amikor lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten"- Ady <O</O

Komáromi János : Van amikor....

Komáromi János : Van amikor

VERS

vanamikor.mp3

"Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. ,,Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!'' Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. ,,Rossz jel, hű, de rossz jel!'' - gondoltam. Nézek a dombhát felé... Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?
Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a Ráday-kastély tetején lesz.
S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett. Egy macskaforma kis figura állt az ajtóban, fekete kalapban, piros ingben, farmernadrágban, a lábán ormótlan bakancs lotyogott-kotyogott. Már nyitottam a számat, hogy ilyesféléket mondjak: ,,Kicsoda ön, uram, és mit akar?'' - de nem jutott rá idő, mert az ott kint rám kiáltott:
- Fussunk!
Eszembe jutott rögtön a Szomorúság. Hej, lehet, hogy már ott kipeg-kopog az ablakomon! Nosza, neki a lépcsőháznak! Ropogott a cipőnk talpa, mint a géppuska, a fordulókban meg csisz-csosz, csisszent-csosszant, aztán megint ripp-ropp, klipi-klapi... De a második fordulóban észbe kaptam. Megálltam.
- Hiába futunk. Úgyis elkap.
Megállt a nagy bakancsú, és szelíden rám nézett.
- Mikkamakka vagyok - mondta. - Hallottál már rólam?"



Lázár Ervin: Négyszögletű kerekerdő

<TR><TD class=idezet style="PADDING-BOTTOM: 6px" align="center" colspan="3"> Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni. </TD></TR><TR><TD align="left">


</TD><TD class=idezet align="center">Ady Endre</TD></TR>

Kosztolányi Dezső:A húgomat a bánat eljegyezte

Tilos csillagon

Anry írta:

Pilinszky János


Tabuk nélkül


Kirajzolódom végleg a világból, <TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">mint csupasz falnak állitott fogoly,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">külön kezel, kivételes magányban</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">a tanuk nélkül dolgozó pokol.</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">Egy porcikám se bízná senki másra,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">ha únja már, magam kezére ad,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">s én folytatom, hol éppen abbahagyta,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">a két kezemmel, úgy és ugyanazt.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sorokcsoportja cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">Ki itt találna rám e szörnyüségben,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">és végignézné, mit is művelek,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">nem hinné el tulajdon két szemének,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">s egy szót se merne szólni senkinek.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">Íly nyomorúság ugyan mire várna?</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">Mi hátra van, bevégzi egymaga,</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap width="100%">hogy holta után is beléremeg,</TD></TR></TBODY></TABLE>meg-megrándul a hóhér kosara.

Kattints a kibontásához...

Pilinnszky János

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem?
a partra űzve ballagok?
az égi semmi habja elkap.
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom? miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fuss el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint kést.

Légy vakmerő, ítélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem bírom tovább!

Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Tios csilagon

Pilinszky János


Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott. ​

<CENTER>[SIZE=+2]TÉTOVA ÓDA [/SIZE]</CENTER>
<TABLE align=center><TBODY><TR><TD>Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
Radnóti Miklós
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
Ady Endre

"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -
Munkára hát,
Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,
Nagy a föladat, az
Idő röpűl, s az
Élet rövid. -
Mi célja a világnak?
Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!
Szabadságért kell küzdenem,
Mint küzdtek érte oly sokan,
És hogyha kell, elvérzenem,
Mint elvérzettek oly sokan!"

/Petőfi Sándor/

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Gyulai Pál:AZ ERDEI LAK.

Kies völgyben, a Bükk tövén,
Egy kis lakban tanyázom én;
Mohos sziklák, erdők védik,
Bár lakhatnám itt mindétig!
Csendes hely, csak a patak zúg,
Erdőn csak a vadgalamb búg,
Reggel ébreszt, este ringat,
Világ zaja ide nem hat.
Oh ne is! Volt benne részem,
Kifáradtam már egészen,
Ugy szeretnék megpihenni,
Egyedűl magamé lenni.
Sebeim, mint itt a fának,
Lassanként begyógyulnának,
Derülnék a napsugárral,
Dallanék vidám madárral.
Hiú ábránd!... erdős kis lak,
Alig jöttem s már itt hagylak!
Sors ellen küzdök hiába,
Mennem kell világ zajába.

„Az emberi hang színe, elbűvölő sokfélesége oly nagy hatalmú, hogy szíveket nyerhetsz szívedért cserébe.”
(Tatiosz)

Hu, ez nagyon szép! Már rég olvastam... köszönöm a verset