Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
A bohóc
Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
piros haja, csupa kóc,
ide-lép, oda-lép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika,
viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masni, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Szepesi Attila: A bohóc
Vidám legény a bohóc,
piros haja, csupa kóc,
ide-lép, oda-lép,
a zubbonya búzakék.
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika,
viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masni, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.
Cipósütő mondóka
Tarbay Endre: Cipósütő mondóka
Parazsad süssön,
kemence,
cipót puhára,
kerekre;
lángost ropogós
veresre
jól süss, kedves
kemence.
Mézes-pult hetyke
huszárja,
fészken a fonott
madárka,
kalácsunk, fáink
almája
piruljon benned
barnára.
Aztán téli hidegre
őrizd, parazsad,
kemence,
ha bújunk hozzád,
melegre,
minket is vegyél
kezedbe!
Tarbay Endre: Cipósütő mondóka
Parazsad süssön,
kemence,
cipót puhára,
kerekre;
lángost ropogós
veresre
jól süss, kedves
kemence.
Mézes-pult hetyke
huszárja,
fészken a fonott
madárka,
kalácsunk, fáink
almája
piruljon benned
barnára.
Aztán téli hidegre
őrizd, parazsad,
kemence,
ha bújunk hozzád,
melegre,
minket is vegyél
kezedbe!
Hold és álom
Fecske Csaba: Hold és álom
Fuss el minden ablakig,
ablakig,
éjjel a hold ott lakik,
ott lakik,
minden ablak hűvösében,
aranyvörös ködmönében
hajnalig,
hajnalig.
Hát az álom hol lakik,
hol lakik,
alkonyattól hajnalig,
hajnalig?
Minden kisgyermek szemében:
feketében, zöldben, kékben,
ott lakik,
ott lakik.
Fecske Csaba: Hold és álom
Fuss el minden ablakig,
ablakig,
éjjel a hold ott lakik,
ott lakik,
minden ablak hűvösében,
aranyvörös ködmönében
hajnalig,
hajnalig.
Hát az álom hol lakik,
hol lakik,
alkonyattól hajnalig,
hajnalig?
Minden kisgyermek szemében:
feketében, zöldben, kékben,
ott lakik,
ott lakik.
K. László Szilvia: Nyári zápor
Szomjasak, szomjasak
a kerti virágok.
Kellene, kellene
egy kis nyári zápor.
Nézz le ránk, nézz le ránk,
Felhő néni, kérünk!
Vizet adj, vizet adj,
különben elégünk!
Jaj, de jó, jaj, de jó,
csepeg már az eső.
Köszönjük, köszönjük,
kedves kicsi Felhő!
Szomjasak, szomjasak
a kerti virágok.
Kellene, kellene
egy kis nyári zápor.
Nézz le ránk, nézz le ránk,
Felhő néni, kérünk!
Vizet adj, vizet adj,
különben elégünk!
Jaj, de jó, jaj, de jó,
csepeg már az eső.
Köszönjük, köszönjük,
kedves kicsi Felhő!
Osvát Erzsébet: Varázslat történt
Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló:
termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várt nagy varázslat.
A betűk, a számok
barátokká váltak.
Az okos varázsló,
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák mért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap.
Osvát Erzsébet: Verekedő Dani
Dani első az osztályban
a verekedésben.
- Van -e bátrabb, mint én - kérdi -,
a negyedik bé-ben?
De amikor szól a csengő,
hideg fut a hátán.
Tüstént Karcsi mögé bújik,
ott lapul meg gyáván.
Ha kihívják a táblához,
hebeg-habog, dadog.
Bezzeg, akkor nem dicsekszik:
·Milyen bátor vagyok!
Osvát Erzsébet:Melyiket válasszam?
Sovány az egyes,
nem szeret enni.
Ne akarj soha
barátja lenni!
A kettes hamis,
hívogat téged.
Te rá se ügyelj,
bajt okoz néked.
A hármas sem szép.
Két görbe púpja
bizonyítványod
de elcsúfítja!
A négyes kedves,
szelíd kis jószág.
Nem csap be téged,
hűséges hozzád.
Mégis az ötöst
válasszad társnak.
Örömöt szerzel
édesanyádnak!
Osvát Erzsébet: Az első iskolanap
Édesanya otthon
türelmetlen várja,
mikor jön már haza
kedves fiacskája.
Milyen lassan múlik
a délelőtt máma!
Bezzeg, máskor mintha
gyors szárnyakon szállna.
Na, végre megjött már!
Hogy ragyog a szeme!
Mintha napsugárkák
bújtak volna bele.
Kezében a táska,
letenni sajnálja,
biztosan magával
viszi majd az ágyba.
Kikerül az irka,
benne ákombákom.
Mutogatja büszkén:
- Ez az én írásom!
Édesanyja meg is
dicséri Gyurikát,
és süt neki finom
túrós palacsintát.
Osvát Erzsébet: Szeptember elseje
Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.
Még alig pitymallik,
ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik,
vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.
Osvát Erzsébet: Én korán kelek!
Édesanyám engem
sosem ébreszt reggel.
Ha hiszitek, ha nem,
magamtól kelek fel!
Sokáig tart, míg az
iskolába érek,
de büszkén mondhatom,
soha el nem kések.
Hogy miért nem késem,
mint Pali meg Pista?
elárulom nektek,
mi ennek a titka:
Ébresztő óra áll
apám ágya mellett,
s ha kint felkel a nap,
bent az óra csenget.
Édesapát kelti,
hívja a munkába.
De nekem is csenget:
Kati! Iskolába!
Osvát Erzsébet: Szól a csengő
Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt: - Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!
Üdv mindenkinek!
Többen megkerestek, a Helen Doron anyagokat kérték tőlem.
Ez a félreértés csak úgy jöhetett létre, ha nem olvastátok el a bejegyzésem kezdetét.
CSIPKEBOGYÓNAK van meg az anyag, de biztosan azonnal közkincsé teszi, ha visszajön a szabadságáról.:!:
Jó letöltést mindenkinek!
Köszönöm a figyelmeztetést, megjöttem a szabiról
, és betettem az angolos topikba a Helen Doronos anyagokat.csipkebogyó
Hannes Hüttner:
Megállok a magam lábán, azaz hányadán állok a világgal?
Megállok a magam lábán, azaz hányadán állok a világgal?
Sok mindent tudok, és mégis keveset,
s hogy végre a magam
lábára álljak,
nekivágok a világnak,
azaz legelőször
az iskolának.
Előbb a betűket tanulom sorjában,
és a számokat is,
hogy tudjam, mennyi az egy,
és mennyi a tíz.
Azután körülnézek,
hogy hol lakom,
s a dolgok mennyit érnek,
minek mi az ára, s milyen munka
után kerültek éppen
arra a pultra.
S így jutok - míg telnek az évek -
magam is oda, hogy munkába lépek,
könyvet nyomtatok vagy aratok,
vagy éppen tanítok, mondjuk, egy
iskolában,
előbb a betűket sorjában,
és a számokat is,
hogy mások is tudják,
mennyi az egy, és
mennyi a tíz.
/Ford.: Tarbay Ede/
Majtényi Erik: Számtanirka
Kockás az irkám:
számtanirka:
felét már sok-sok
szám tarkítja,
másik felét is
mind teleírom,
megférnek szépen a
kockás papíron.
Egyesnek, négyesnek
szilárd a lába,
kettesnek, hármasnak
hajlott a háta,
tátong a nulla,
az ötös: horgas,
perecet árul
sok kicsi nyolcas.
A nehezének
most nekikezdek,
s ha megtanultam
az egyszeregyet,
mind összeáll a
számsor és oszlop,
osztok és szorzok,
szorzok és osztok.
Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
Az iskolakezdéssel kapcsolatos versek a csatolásban ...
Iványi Mária: Kati iskolába megy
Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.
Lipcsey M. Emese: Kezdődik az iskola
Csöngetnek,
Kezdődik az iskola.
Mily sok gyerek,
Kész csoda!
Kezdődik az iskola.
Mily sok gyerek,
Kész csoda!
Számok, betűk hangzanak,
Kis diákok rajzanak.
Felmondják a szorzótáblát,
Hogy ötösük megkaphassák.
Kis diákok rajzanak.
Felmondják a szorzótáblát,
Hogy ötösük megkaphassák.
Létay Lajos: Mit akar a ceruza?
Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?
Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.
Erre húznák - arra megy,
csúszkál jobbra - balra,
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.
csúszkál jobbra - balra,
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.
Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár- e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?
Vesszőt, cukrot vár- e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába
Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged.
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged.
Verses mese
Csukás István
A molnár tyúkja
Csukás István
A molnár tyúkja
Folyóparton
fűzfák alatt
ring az ár,
folyóparton
van egy malom,
malomban él
a molnár.
Malom mögött
kis udvaron
- nézze meg, ki
arra jár -
malom mögött
kis udvaron
molnár tyúkja
kapirgál.
Kár, kár, kár,
malom mögött
kis udvaron
molnár tyúkja
kapirgál.
Hová lett a
molnár tyúkja?
Molnár tyúkja
elveszett.
Kifordult a
gyalogútra
lisztes molnár,
hogy megtudja:
kicsi tyúkja
merre ment?
Egy, begy, begy,
lisztes molnár
kicsi tyúkja
merre ment?
Malom mellett
él a varga,
kip-kop kalapál,
cipőt, csizmát
mind megvarrja,
fürge keze
meg nem áll.
Megy a molnár,
kérdi vargát:
- Molnár tyúkja
merre jár?
Hogyha tudja,
mondja, mondja
molnár tyúkja
merre jár?
Nagy, nagy,
nagy kár!
Hogyha tudja,
mondja, mondja,
molnár tyúkja
merre jár?
Varga mellett
él a szabó,
csitt-csatt, az olló
vágja-nyírja
a szép ruhát,
s vasalja a
vasaló.
Megy a molnár,
megy a varga,
kérdik a szabót,
hogyha tudja,
mondja, mondja:
molnár tyúkja
merre jár?
Lisztes molnár
kendermagos
kicsi tyúkja
merre jár?
Szabó mellett
él a kovács,
cseng-bong
az üllő,
patkót hajlít
a kalapács,
s a kovácson
bőrkötő.
Megy a molnár,
megy a varga,
megy a szabó:
- Ugyebár,
ha már erre
járunk, mondja
kovács koma,
hogyha tudja:
molnár tyúkja
merre jár?
Lisztes molnár
kendermagos,
kicsi tyúkja
merre jár?
Kár, kár
nagy kár!
Hogyha tudja,
mondja, mondja:
molnár tyúkja
merre jár?
Faluvégen
élt a kovács,
tudja jól, ki
arra jár,
s a kovácsnak
tőszomszédja
a molnár.
Szól a kovács:
- Nincs más hátra,
menjünk vissza
a szomszédba,
molnárasszony
hátha tudja,
molnár tyúkja
merre jár?
Lisztes molnár
kendermagos
kicsi tyúkja
merre jár?
Molnár asszony
tűzhely mellett
szép kötőben
álldogál.
Kérdi kovács:
- Molnárasszony,
molnár tyúkja
merre jár?
Hogyha tudja,
mondja, mondja:
molnár tyúkja
merre jár?
Molnárasszony
nagyot nevet,
kezében a
fakanál:
- Kendtek arra
kíváncsiak,
molnár tyúkja
merre jár?
- Arra, arra -
bólogatnak -
Molnár tyúkja
merre jár?
- Megmondom én,
ne keressék,
minden fáradtságért
kár!
Itt a fazék,
piros fazék,
mely a tűzhelyemen
áll,
benn fő a
molnár tyúkja,
megéheztünk
a tyúkhúsra
nagyon már!
S jobban tenné
molnár uram,
ahelyett, hogy
szaladgál,
a malomra
vigyázgatna,
mert a garat
üres maradt,
magát várja,
vén szamarat,
azt kattogja,
nyikorogja:
jaj, de bolond
a molnár!
- Státusza
Hasonló témák
