Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
A telhetetlen kisegér
Élt egyszer a dzsungelben egy kis egérke. Mivel ő volt a legkisebb teremtmény az erdőben, a varjak, héják, és más ragadozók állandóan zaklatták.
- Óh, ha farkas lehetnék! - gondolta. - Akkor bátor lennék, és gondtalanul, boldogan élhetnék.
Miközben ezen ábrándozott, egy erdei bölcs remetelakjához ért, aki a dzsungelnek éppen ebben a részében lakott.
- Óh, te kis ártatlan teremtménye a vadonnak! Miért reszketsz ennyire? Nem találsz magadnak elegendő élelmet? Vagy talán valami ismeretlen betegség kínoz? Mondd el, mi bánt, s én megpróbállak megvigasztalni.
- Nem betegség vagy az élelem hiánya aggaszt engem, óh bölcs és kegyes uram! - magyarázta az egér - hanem attól a szörnyű gondolattól reszketek, hogy az ellenségeim martalékává válok.
- Kedves kis egerem! - mondta a bölcs. - A természet kényszerű törvénye, hogy az egyik élőlény a másik tápláléka. De mivel hozzám fordultál oltalomért, mindent megteszek, ami csak telik tőlem, hogy segítsek rajtad.
- Óh, nagyhatalmú bölcs! - szólt az egér. - Ha lennél olyan kegyes, és farkassá változtatnál, akkor minden félelmem eloszlana.
- Legyen úgy, ahogy kívánod! - mondta a remete, s misztikus hatalmánál fogva nyomban farkassá változtatta az egeret.
- Most már soha többé nem leszek boldogtalan! - ujjongott az egér.
De hamarosan újból veszélybe került. Habár megmenekült a varjaktól meg a héjáktól, most még nagyobb ellenségektől, a sakáloktól és tigrisektől kellett rettegnie.
- Soha nem leszek boldog - gondolta -, hacsak nem lehetek a dzsungel királya!
Ezen tépelődve újra fölkereste a bölcset, és kérlelni kezdte:
- Nagyhatalmú bölcs! Kérlek, változtass engem oroszlánná! Akkor végre boldog lehetnék, s nem kellene attól rettegnem, hogy más állat martaléka leszek.
- Óh, te szerencsétlen pára! - szólt a bölcs.- Valóban azt gondolod, hogy oroszlánként boldog lehetsz? Legyen hát kívánságod szerint!
A bölcs azon nyomban oroszlánná változtatta a farkast, akinek az ordítását meghallván a dzsungel minden állata reszketve menekülni kezdett.
Nagy hatalmát ízlelgetve az egérből lett állatok királya igen elégedett volt új helyzetével. Rögtön megfeledkezett régi életének gondjairól, és arról, kinek köszönhet mindent. Körülnézett, és észrevette maga mellett a gondolataiba mélyedt bölcset. Megnyalta a szája szélét, s arra gondolt:
- Milyen éhes vagyok! Ennek az embernek biztos nagyon ízletes a húsa!
Éppen rá akarta vetni magát a bölcsre, hogy felfalja, de az csettintett egyet az ujjaival, mire az oroszlán újból egérré változott, s cincogva iszkolt vissza a sűrűbe.
Élt egyszer a dzsungelben egy kis egérke. Mivel ő volt a legkisebb teremtmény az erdőben, a varjak, héják, és más ragadozók állandóan zaklatták.
- Óh, ha farkas lehetnék! - gondolta. - Akkor bátor lennék, és gondtalanul, boldogan élhetnék.
Miközben ezen ábrándozott, egy erdei bölcs remetelakjához ért, aki a dzsungelnek éppen ebben a részében lakott.
- Óh, te kis ártatlan teremtménye a vadonnak! Miért reszketsz ennyire? Nem találsz magadnak elegendő élelmet? Vagy talán valami ismeretlen betegség kínoz? Mondd el, mi bánt, s én megpróbállak megvigasztalni.
- Nem betegség vagy az élelem hiánya aggaszt engem, óh bölcs és kegyes uram! - magyarázta az egér - hanem attól a szörnyű gondolattól reszketek, hogy az ellenségeim martalékává válok.
- Kedves kis egerem! - mondta a bölcs. - A természet kényszerű törvénye, hogy az egyik élőlény a másik tápláléka. De mivel hozzám fordultál oltalomért, mindent megteszek, ami csak telik tőlem, hogy segítsek rajtad.
- Óh, nagyhatalmú bölcs! - szólt az egér. - Ha lennél olyan kegyes, és farkassá változtatnál, akkor minden félelmem eloszlana.
- Legyen úgy, ahogy kívánod! - mondta a remete, s misztikus hatalmánál fogva nyomban farkassá változtatta az egeret.
- Most már soha többé nem leszek boldogtalan! - ujjongott az egér.
De hamarosan újból veszélybe került. Habár megmenekült a varjaktól meg a héjáktól, most még nagyobb ellenségektől, a sakáloktól és tigrisektől kellett rettegnie.
- Soha nem leszek boldog - gondolta -, hacsak nem lehetek a dzsungel királya!
Ezen tépelődve újra fölkereste a bölcset, és kérlelni kezdte:
- Nagyhatalmú bölcs! Kérlek, változtass engem oroszlánná! Akkor végre boldog lehetnék, s nem kellene attól rettegnem, hogy más állat martaléka leszek.
- Óh, te szerencsétlen pára! - szólt a bölcs.- Valóban azt gondolod, hogy oroszlánként boldog lehetsz? Legyen hát kívánságod szerint!
A bölcs azon nyomban oroszlánná változtatta a farkast, akinek az ordítását meghallván a dzsungel minden állata reszketve menekülni kezdett.
Nagy hatalmát ízlelgetve az egérből lett állatok királya igen elégedett volt új helyzetével. Rögtön megfeledkezett régi életének gondjairól, és arról, kinek köszönhet mindent. Körülnézett, és észrevette maga mellett a gondolataiba mélyedt bölcset. Megnyalta a szája szélét, s arra gondolt:
- Milyen éhes vagyok! Ennek az embernek biztos nagyon ízletes a húsa!
Éppen rá akarta vetni magát a bölcsre, hogy felfalja, de az csettintett egyet az ujjaival, mire az oroszlán újból egérré változott, s cincogva iszkolt vissza a sűrűbe.
A. A. Milne: A szél hova fut ...
Senki meg nem mondja,
mit senki se tud,
hogy a szél honnan jön
és hova fut.
Szárnyal valahonnan
nagyon sebesen,
utol nem érem
rohanva sem.
De ha sárkányomat
elereszteném,
napokig repülne
az ég peremén.
Aztán megtalálnám,
ahol leesett,
s tudnám, hogy a szél is
odaérkezett.
Akkor megmondhatnám,
a szél hova fut ...
hogy honnan jön, arról
senki se tud
Senki meg nem mondja,
mit senki se tud,
hogy a szél honnan jön
és hova fut.
Szárnyal valahonnan
nagyon sebesen,
utol nem érem
rohanva sem.
De ha sárkányomat
elereszteném,
napokig repülne
az ég peremén.
Aztán megtalálnám,
ahol leesett,
s tudnám, hogy a szél is
odaérkezett.
Akkor megmondhatnám,
a szél hova fut ...
hogy honnan jön, arról
senki se tud
Sün és a cseresznye
Sün és a cseresznye
A Lombos Erdőben egy nagy diófa gyökerei között lakott Süni a kis sündisznófiú. Egy szép tavaszi napon elindult az erdei tisztás felé, hogy megkeresse a barátait, Mackót, Nyuszit, Vadmalacot és Mókust.
Ahogy baktatott az erdő fái között, az állatok elbújtak előle, nehogy találkozzanak. Süni ugyanis arról volt híres, hogy nagyon szeretett csúfolódni. Bárkivel is találkozott, biztosan kitalált rá valami olyat, amivel csúfolhatta.
A Katicára azt mondta, hogy olyan, mint egy pöttyös labda.
Az Őzikét avval csúfolta, hogy fehér festékkel összefröcskölték a hátát.
Az öreg Bagolynak mindig azt kiabálta, hogy pápaszemes.
A Rókát azzal bosszantotta, hogy narancssárga macskának nevezte.
A Vakondnak azt mondta, hogy lapátkezű.
A Szarvasnak, hogy ruhafogast hord a fején.
És így tovább…..
Szóval az erdő állatai inkább kitértek az útjából, hogy ne is hallják a csúfolódását. Sünit senki nem tudta megleckéztetni, mert ha valaki közelített felé, egyből összegömbölyödött és csak a szúrós tüskéit meresztgette kifelé.
Ennek ellenére, hogy ilyen csúfolódós volt, Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus, a barátai nagyon szerették. Sünivel ugyanis nagyon jókat lehetett játszani. Tavasszal szerettek legurulni a domboldalon; nyáron együtt pancsoltak a patakban; ősszel szerettek a lehullott levelek között hemperegni; a téli álom közben, amikor néha felkeltek, jókat mókáztak együtt.
Azért Süni a barátait is ki szokta gúnyolni, pedig nagyon szerette őket.
Mackóra azt mondta, hogy bozontos.
Nyuszira azt, hogy lapátfülű.
Vadmalacra azt, hogy csámcsogós.
Mókusra pedig azt, hogy partvisfarkú.
Ekkor a barátai kicsit megbántódtak, de ismerték Sünit, hamar megbocsátottak neki és folytatták tovább a játékot.
Szóval ezen a szép tavaszi napon, amikor Süni elindult a barátait megkeresni, egyszer csak a tisztáson álló cseresznyefához érkezett. Akkor vette észre, hogy a cseresznyefán megértek a cseresznyék. Csak úgy mosolyogtak a szép piros gyümölcsök a kis sündisznófiúra
Süni nagyon megörült, mert ő aztán nagyon-nagyon szerette a cseresznyét és régen, múlt tavasszal evett ilyet utoljára.
Csakhogy a szép, piros, ropogós cseresznyék ott csüngtek magasan a faágakon, míg Süni lent volt a fa tövében a fűben. Süni nagyon elszontyolodott, hogy tud ő most azokból a finom cseresznyékből enni?
Ekkor jutottak eszébe a barátai, Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus. Hiszen éppen őket várja, hátha tudnak neki segíteni!
Ahogy így morfondírozott magában arra cammogott Mackó. Süni alighogy meglátta máris ezt kiabálta neki:
- Szia tányértalpú!
Szegény Mackónak ez nem esett túl jól, de azért ő is megörült Süninek és így szólt:
- Szia Süni! Hát te mit búslakodsz itt a fa tövében?
- Jaj, Mackó! Nézd, megérett már a cseresznye, de nem érem fel az ágakat és nem tudok szedni belőlük.
- Sebaj Süni, majd én segítek.
Azzal Mackó fogat magát, körülölelte a fa derekát és elkezdett felfelé mászni rajta. De alig jutott a fele magasságig, elfáradt és hiába igyekezett, lecsúszott róla.
- Jaj, Süni! Kismackó vagyok én még ehhez a fához, nem bírok rajta felmászni, de nézd csak, ott jön Nyuszi, hátha ő ügyesebb lesz.
Süni egyből elkezdett kiabálni Nyuszi felé:
- Szia kapafogú!
Nyuszinak ugyan nem tetszett ez a megszólítás, de azért odaugrált a barátaihoz.
- Sziasztok! Hát ti mit lógatjátok itt az orrotokat, amikor olyan szép napsütéses idő van? Gyertek inkább, guruljunk le a domboldalon!
- Jaj, Nyuszi! – mondta Süni - Hát nem látod, hogy megérett a cseresznye? Épp abból próbálnánk szedni, de én olyan apró vagyok, hogy nem érem fel az ágakat. Mackó pedig túl kicsi ahhoz, hogy végig bírjon mászni a fa törzsén.
- Hű, tényleg – csodálkozott Nyuszi – milyen szép pirosan mosolyognak ott a fa tetején! Várjatok csak, lehet hogy fel tudok ugrani odáig.
Süni és Mackó izgatottan nézték, ahogy Nyuszi elkezdett egyre magasabbra ugrálni a fa ágai felé. De sajnos akármennyit is ugrált szegény, nem ért el egyetlenegy ágat sem. Végül annyira kifáradt, hogy alig lihegett.
- Jaj, de elfáradtam! De még kicsi nyuszi vagyok és nem olyan erősek a lábaim. Lehet, hogy Vadmalac tud segíteni nekünk, ott jön épp a tisztás szélén.
Vadmalac oda is csörtetett a barátaihoz, Süni persze egyből köszöntötte:
- Szia konnektororrú! Nézd csak, hogy jártunk! Szeretnénk enni a ropogós piros cseresznyéből, de én túl kicsi vagyok, hogy felérjem az ágakat. Mackó még nem elég erős, hogy felmásszon a fa tetejéig. Nyuszinak még nem olyan izmosak a lábai, hogy felugorjon az ágakig. Te is szereted a cseresznyét?
- Mi az hogy! Na ne féljetek egy cseppet sem, majd én szerzek nektek cseresznyét!
Erre Vadmalac kicsit hátrébb araszolt a fától, előretolta az agyarait és nekifutott a cseresznyefának. A fa kondult egy kicsit, de meg se moccant. Ekkor Vadmalac hátrább ment és még egyszer nekifutott a fának, de az meg se rezdült. Vadmalac elkeseredett:
- Kicsi vadmalac vagyok én, nem olyan nagyok még az agyaraim, még a végén beletörnek a fába.
Süni, Mackó és Nyuszi egyszerre kezdték el vigasztalni:
- Majd meglátod Vadmalac, egy év múlva neked lesz a legnagyobb agyarad a Lombos Erdőben! Nézd csak, ott ugrál Mókus, majd ő jobbkedvre derít.
És valóban, Mókus közeledett a tisztáson vidáman ugrándozva. Nagy bozontos farka csak úgy lobogott utána.
Már messziről halotta Sünit:
- Szia ecsetfarkú!
Mókus már nem is törődött a megszólítással, hanem vidáman köszöntötte a barátait.
- Jaj, de örülök, hogy megtaláltalak titeket! Már az összes fán végigugráltam a Lombos Erdőben, annyit kerestelek benneteket.
Ahogy ezt kimondta, a négy barát, Süni, Mackó, Nyuszi és Vadmalac egymásra nézett és egyszerre kezdték el mondani:
- Mókus! Hiszen te tudod legkönnyebben leszedni a cseresznyét a fáról! – jutott eszébe Süninek.
- Csak fel kell szaladnod a fatörzsön! – helyeselt Mackó.
- Azután gyorsan végigfutsz az ágakon… – javasolta Nyuszi.
- És ugye ledobálod nekünk a cseresznyét? – kérlelte Vadmalac.
- Ó hát persze, figyeljetek csak! – mondta Mókus és villámgyorsan felmászott a fára. Végigfutott az ágakon, sok-sok cseresznyét szedett és ledobálta a barátainak.
Süni nagyon ügyes volt, rengeteg cseresznyét elkapott és felszúrta a tüskéire. A többiek onnan csemegéztek.
Amikor már mindannyian jóllaktak, még a hasuk is félreállt, Süni megszólalt:
- Nagyon szerettem volna cseresznyét enni, de hiába, még csak közelébe sem értem, ti pedig mind megpróbáltatok segíteni nekem. Mackó felmászott a fatörzsön. Nyuszi szeretett volna az ágakig ugrani. Vadmalac megpróbálta megrázni a fát. Mókus végül mindannyiunknak segített. Én pedig kicsúfoltalak benneteket. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Megígérem, hogy ezentúl mindenkinek rendesen köszönök a Lombos Erdőben és senkivel sem fogok csúfolódni.
A barátai erre azt felelték:
- Persze, hogy megbocsátunk Süni, hiszen szeretünk téged. És nagyon örülünk, hogy ezentúl másokat sem fogsz bosszantani a Lombos Erdőben.
Süni nagyon megörült Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus válaszának. Boldogan bandukolt hazafelé, a nagy diófa gyökerei közé, amikor elrepült a feje fölött a kis Katicabogár. Süni utánakiabált:
- Szia Katicabogár! Jó éjszakát!
A Katica annyira meglepődött Süni köszöntésén, hogy majdnem nekirepült egy harangvirágnak, de aztán fejcsóválva továbbszállt.
Süni magában mosolyogva folytatta az útját hazafelé.
Ettől a naptól kezdve ő volt a legudvariasabban köszönő állatgyerek a Lombos Erdőben. Amikor látták közeledni az állatok, már nem tértek ki előle, mert tudták, hogy Süni nem csúfolódik többé senkivel.
Sün és a cseresznye
A Lombos Erdőben egy nagy diófa gyökerei között lakott Süni a kis sündisznófiú. Egy szép tavaszi napon elindult az erdei tisztás felé, hogy megkeresse a barátait, Mackót, Nyuszit, Vadmalacot és Mókust.
Ahogy baktatott az erdő fái között, az állatok elbújtak előle, nehogy találkozzanak. Süni ugyanis arról volt híres, hogy nagyon szeretett csúfolódni. Bárkivel is találkozott, biztosan kitalált rá valami olyat, amivel csúfolhatta.
A Katicára azt mondta, hogy olyan, mint egy pöttyös labda.
Az Őzikét avval csúfolta, hogy fehér festékkel összefröcskölték a hátát.
Az öreg Bagolynak mindig azt kiabálta, hogy pápaszemes.
A Rókát azzal bosszantotta, hogy narancssárga macskának nevezte.
A Vakondnak azt mondta, hogy lapátkezű.
A Szarvasnak, hogy ruhafogast hord a fején.
És így tovább…..
Szóval az erdő állatai inkább kitértek az útjából, hogy ne is hallják a csúfolódását. Sünit senki nem tudta megleckéztetni, mert ha valaki közelített felé, egyből összegömbölyödött és csak a szúrós tüskéit meresztgette kifelé.
Ennek ellenére, hogy ilyen csúfolódós volt, Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus, a barátai nagyon szerették. Sünivel ugyanis nagyon jókat lehetett játszani. Tavasszal szerettek legurulni a domboldalon; nyáron együtt pancsoltak a patakban; ősszel szerettek a lehullott levelek között hemperegni; a téli álom közben, amikor néha felkeltek, jókat mókáztak együtt.
Azért Süni a barátait is ki szokta gúnyolni, pedig nagyon szerette őket.
Mackóra azt mondta, hogy bozontos.
Nyuszira azt, hogy lapátfülű.
Vadmalacra azt, hogy csámcsogós.
Mókusra pedig azt, hogy partvisfarkú.
Ekkor a barátai kicsit megbántódtak, de ismerték Sünit, hamar megbocsátottak neki és folytatták tovább a játékot.
Szóval ezen a szép tavaszi napon, amikor Süni elindult a barátait megkeresni, egyszer csak a tisztáson álló cseresznyefához érkezett. Akkor vette észre, hogy a cseresznyefán megértek a cseresznyék. Csak úgy mosolyogtak a szép piros gyümölcsök a kis sündisznófiúra
Süni nagyon megörült, mert ő aztán nagyon-nagyon szerette a cseresznyét és régen, múlt tavasszal evett ilyet utoljára.
Csakhogy a szép, piros, ropogós cseresznyék ott csüngtek magasan a faágakon, míg Süni lent volt a fa tövében a fűben. Süni nagyon elszontyolodott, hogy tud ő most azokból a finom cseresznyékből enni?
Ekkor jutottak eszébe a barátai, Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus. Hiszen éppen őket várja, hátha tudnak neki segíteni!
Ahogy így morfondírozott magában arra cammogott Mackó. Süni alighogy meglátta máris ezt kiabálta neki:
- Szia tányértalpú!
Szegény Mackónak ez nem esett túl jól, de azért ő is megörült Süninek és így szólt:
- Szia Süni! Hát te mit búslakodsz itt a fa tövében?
- Jaj, Mackó! Nézd, megérett már a cseresznye, de nem érem fel az ágakat és nem tudok szedni belőlük.
- Sebaj Süni, majd én segítek.
Azzal Mackó fogat magát, körülölelte a fa derekát és elkezdett felfelé mászni rajta. De alig jutott a fele magasságig, elfáradt és hiába igyekezett, lecsúszott róla.
- Jaj, Süni! Kismackó vagyok én még ehhez a fához, nem bírok rajta felmászni, de nézd csak, ott jön Nyuszi, hátha ő ügyesebb lesz.
Süni egyből elkezdett kiabálni Nyuszi felé:
- Szia kapafogú!
Nyuszinak ugyan nem tetszett ez a megszólítás, de azért odaugrált a barátaihoz.
- Sziasztok! Hát ti mit lógatjátok itt az orrotokat, amikor olyan szép napsütéses idő van? Gyertek inkább, guruljunk le a domboldalon!
- Jaj, Nyuszi! – mondta Süni - Hát nem látod, hogy megérett a cseresznye? Épp abból próbálnánk szedni, de én olyan apró vagyok, hogy nem érem fel az ágakat. Mackó pedig túl kicsi ahhoz, hogy végig bírjon mászni a fa törzsén.
- Hű, tényleg – csodálkozott Nyuszi – milyen szép pirosan mosolyognak ott a fa tetején! Várjatok csak, lehet hogy fel tudok ugrani odáig.
Süni és Mackó izgatottan nézték, ahogy Nyuszi elkezdett egyre magasabbra ugrálni a fa ágai felé. De sajnos akármennyit is ugrált szegény, nem ért el egyetlenegy ágat sem. Végül annyira kifáradt, hogy alig lihegett.
- Jaj, de elfáradtam! De még kicsi nyuszi vagyok és nem olyan erősek a lábaim. Lehet, hogy Vadmalac tud segíteni nekünk, ott jön épp a tisztás szélén.
Vadmalac oda is csörtetett a barátaihoz, Süni persze egyből köszöntötte:
- Szia konnektororrú! Nézd csak, hogy jártunk! Szeretnénk enni a ropogós piros cseresznyéből, de én túl kicsi vagyok, hogy felérjem az ágakat. Mackó még nem elég erős, hogy felmásszon a fa tetejéig. Nyuszinak még nem olyan izmosak a lábai, hogy felugorjon az ágakig. Te is szereted a cseresznyét?
- Mi az hogy! Na ne féljetek egy cseppet sem, majd én szerzek nektek cseresznyét!
Erre Vadmalac kicsit hátrébb araszolt a fától, előretolta az agyarait és nekifutott a cseresznyefának. A fa kondult egy kicsit, de meg se moccant. Ekkor Vadmalac hátrább ment és még egyszer nekifutott a fának, de az meg se rezdült. Vadmalac elkeseredett:
- Kicsi vadmalac vagyok én, nem olyan nagyok még az agyaraim, még a végén beletörnek a fába.
Süni, Mackó és Nyuszi egyszerre kezdték el vigasztalni:
- Majd meglátod Vadmalac, egy év múlva neked lesz a legnagyobb agyarad a Lombos Erdőben! Nézd csak, ott ugrál Mókus, majd ő jobbkedvre derít.
És valóban, Mókus közeledett a tisztáson vidáman ugrándozva. Nagy bozontos farka csak úgy lobogott utána.
Már messziről halotta Sünit:
- Szia ecsetfarkú!
Mókus már nem is törődött a megszólítással, hanem vidáman köszöntötte a barátait.
- Jaj, de örülök, hogy megtaláltalak titeket! Már az összes fán végigugráltam a Lombos Erdőben, annyit kerestelek benneteket.
Ahogy ezt kimondta, a négy barát, Süni, Mackó, Nyuszi és Vadmalac egymásra nézett és egyszerre kezdték el mondani:
- Mókus! Hiszen te tudod legkönnyebben leszedni a cseresznyét a fáról! – jutott eszébe Süninek.
- Csak fel kell szaladnod a fatörzsön! – helyeselt Mackó.
- Azután gyorsan végigfutsz az ágakon… – javasolta Nyuszi.
- És ugye ledobálod nekünk a cseresznyét? – kérlelte Vadmalac.
- Ó hát persze, figyeljetek csak! – mondta Mókus és villámgyorsan felmászott a fára. Végigfutott az ágakon, sok-sok cseresznyét szedett és ledobálta a barátainak.
Süni nagyon ügyes volt, rengeteg cseresznyét elkapott és felszúrta a tüskéire. A többiek onnan csemegéztek.
Amikor már mindannyian jóllaktak, még a hasuk is félreállt, Süni megszólalt:
- Nagyon szerettem volna cseresznyét enni, de hiába, még csak közelébe sem értem, ti pedig mind megpróbáltatok segíteni nekem. Mackó felmászott a fatörzsön. Nyuszi szeretett volna az ágakig ugrani. Vadmalac megpróbálta megrázni a fát. Mókus végül mindannyiunknak segített. Én pedig kicsúfoltalak benneteket. Kérlek, bocsássatok meg nekem! Megígérem, hogy ezentúl mindenkinek rendesen köszönök a Lombos Erdőben és senkivel sem fogok csúfolódni.
A barátai erre azt felelték:
- Persze, hogy megbocsátunk Süni, hiszen szeretünk téged. És nagyon örülünk, hogy ezentúl másokat sem fogsz bosszantani a Lombos Erdőben.
Süni nagyon megörült Mackó, Nyuszi, Vadmalac és Mókus válaszának. Boldogan bandukolt hazafelé, a nagy diófa gyökerei közé, amikor elrepült a feje fölött a kis Katicabogár. Süni utánakiabált:
- Szia Katicabogár! Jó éjszakát!
A Katica annyira meglepődött Süni köszöntésén, hogy majdnem nekirepült egy harangvirágnak, de aztán fejcsóválva továbbszállt.
Süni magában mosolyogva folytatta az útját hazafelé.
Ettől a naptól kezdve ő volt a legudvariasabban köszönő állatgyerek a Lombos Erdőben. Amikor látták közeledni az állatok, már nem tértek ki előle, mert tudták, hogy Süni nem csúfolódik többé senkivel.
Tamkó Sirató Károly
Rádi
rádi,
rokodál!
Az én tyukom
de kárál,
nemcsak kárál
-- kotkodál:
aranytojást
tojik már.
Aranytojást
behoztam,
patakvizben
lemostam
lassu lángon
sütöttem,
vacsorára
megettem.
Az én tyukom
jól tudja,
mi a dolga
naponta,
kis gazdája
mire vár,
kárál, tojik,
kotkodál......
Rádi
rádi
rokodál!
Rádi
rádi,
rokodál!
Az én tyukom
de kárál,
nemcsak kárál
-- kotkodál:
aranytojást
tojik már.
Aranytojást
behoztam,
patakvizben
lemostam
lassu lángon
sütöttem,
vacsorára
megettem.
Az én tyukom
jól tudja,
mi a dolga
naponta,
kis gazdája
mire vár,
kárál, tojik,
kotkodál......
Rádi
rádi
rokodál!
Tamkó Sirató Károly
Bőrönd Ödön
Bőrönd Ödön
a Köröndön
ül a kövön,
ül a kövön
feketszinü bőröndön.
Arra száll egy helikopter,
lerádiós a riporte:
Bőrönd Ödön!
Bőrönd Ödön!
Miért is ülsz itt
a Kőröndön
feketeszín
bőröndödön?
Visszafelel Bőrönd Ödön
csepp zsebrádió-adóján:
Azért ülök a Köröndön
feketeszín bőröndömön,
várom, hogy a tearózsa,
várom, hogy a tearózsa
kinyíljon az aszfaltkövön,
s a 4-es busz begörögjön!
Bőrönd Ödön
Bőrönd Ödön
a Köröndön
ül a kövön,
ül a kövön
feketszinü bőröndön.
Arra száll egy helikopter,
lerádiós a riporte:
Bőrönd Ödön!
Bőrönd Ödön!
Miért is ülsz itt
a Kőröndön
feketeszín
bőröndödön?
Visszafelel Bőrönd Ödön
csepp zsebrádió-adóján:
Azért ülök a Köröndön
feketeszín bőröndömön,
várom, hogy a tearózsa,
várom, hogy a tearózsa
kinyíljon az aszfaltkövön,
s a 4-es busz begörögjön!
Ez egy remek verses eszperente mese! Szeretettel teszem fel Nektek, leljetek benne rengeteg kedvet!
<O
</OSzalai Borbála:
Kelemen szekeres esete
(eszperente mese)
<O</O
Egy reggelen Kelemen
Helmecre ment szekeren.
Megy Kelemen szekere,
hegyen megyen felfele…
Szenderegne Kelemen
hegynek menet szekeren,
szenderegne keveset -
ette fene! – nem lehet!
Szedtevette szekere!
Nyekereg egy kereke!
Nyekeregve tekereg -
tengelyszege elveszett…
Nem messze megy Benedek…
Hej, nehezen meneget!...
- Gyere velem szekeren! -
kedveskedett Kelemen. -
Telepedj fel, Benedek!
E hegy neked meredek!
Ne restelkedj, jer velem!
Helmecre megy szekerem!
Felel erre Benedek:
- Nem, Kelemen, nem merek!
Tengelyszeged elveszett -
ne terheljed szekered!
Ne menj te se, Kelemen,
hegynek fel e szekeren!
Leeshet egy kereke…
Messze e hegy teteje!... -
Nem retten meg Kelemen,
szekerezget begyesen…
- Rendbe szedem Helmecen
tengelyem meg kerekem! -
Ezt felelte Kelemen,
megy szekere sebesen,
megette meg Benedek
kecmeregve meneget…
Nem ment messze Kelemen
kereketlen szekeren:
mert ez eset megesett:
egy kereke leesett…
Eltekergett kereke -
hegyen ment… de lefele!...
Hej, kesergett Kelemen
megfeneklett szekeren!...<O</O<O</O</O
(eszperente mese)
<O
</OEgy reggelen Kelemen
Helmecre ment szekeren.
Megy Kelemen szekere,
hegyen megyen felfele…
Szenderegne Kelemen
hegynek menet szekeren,
szenderegne keveset -
ette fene! – nem lehet!
Szedtevette szekere!
Nyekereg egy kereke!
Nyekeregve tekereg -
tengelyszege elveszett…
Nem messze megy Benedek…
Hej, nehezen meneget!...
- Gyere velem szekeren! -
kedveskedett Kelemen. -
Telepedj fel, Benedek!
E hegy neked meredek!
Ne restelkedj, jer velem!
Helmecre megy szekerem!
Felel erre Benedek:
- Nem, Kelemen, nem merek!
Tengelyszeged elveszett -
ne terheljed szekered!
Ne menj te se, Kelemen,
hegynek fel e szekeren!
Leeshet egy kereke…
Messze e hegy teteje!... -
Nem retten meg Kelemen,
szekerezget begyesen…
- Rendbe szedem Helmecen
tengelyem meg kerekem! -
Ezt felelte Kelemen,
megy szekere sebesen,
megette meg Benedek
kecmeregve meneget…
Nem ment messze Kelemen
kereketlen szekeren:
mert ez eset megesett:
egy kereke leesett…
Eltekergett kereke -
hegyen ment… de lefele!...
Hej, kesergett Kelemen
megfeneklett szekeren!...<O
</O<O</O</O
Mentovics Éva:
Milyen lehet az óvoda?
Milyen lehet az óvoda?
Sok kisgyerek jár majd oda?
Ugye, lesz majd ott sok kislány,
s játékokból sem lesz hiány?
Mesekönyv is lesz a polcon?
Társasjáték-úgy, mint otthon?
Jól felszerelt babakonyha,
ahol sülhet habos torta?
Homokozó, mérleghinta,
esetleg egy jó nagy csúszda?
Kisautó, dömper, vonat,
s garázs, melybe majd betolat?
Mi lesz majd az ovis jelem,
ki alszik délután velem?
Ki olvas majd szép meséket,
simogat meg, hogy ne féljek?
Holnap lesz az első napom,
akkor mindezt megtudhatom.
Felöltözöm majd csinosan,
s indulok is hamarosan.
Vár sok gyerek és sok játék…
Ezt mesélték anyukámék.
Hogyha úgy lesz, ahogy mondták,
szeretem majd az óvodát.
Milyen lehet az óvoda?
Milyen lehet az óvoda?
Sok kisgyerek jár majd oda?
Ugye, lesz majd ott sok kislány,
s játékokból sem lesz hiány?
Mesekönyv is lesz a polcon?
Társasjáték-úgy, mint otthon?
Jól felszerelt babakonyha,
ahol sülhet habos torta?
Homokozó, mérleghinta,
esetleg egy jó nagy csúszda?
Kisautó, dömper, vonat,
s garázs, melybe majd betolat?
Mi lesz majd az ovis jelem,
ki alszik délután velem?
Ki olvas majd szép meséket,
simogat meg, hogy ne féljek?
Holnap lesz az első napom,
akkor mindezt megtudhatom.
Felöltözöm majd csinosan,
s indulok is hamarosan.
Vár sok gyerek és sok játék…
Ezt mesélték anyukámék.
Hogyha úgy lesz, ahogy mondták,
szeretem majd az óvodát.
Fűszál derekán
félve mászik a bogár.
/Két újjal lépegetés előre az asztal lapján./
Földre pottyan, ott marad.
/Tenyerek az asztalon./
Észrevétlen, mint a mag.
/Tenyerek ökölben az asztalon./
Kiscsoportban a gyerekek nagyon szeretik ezt a kedves kis versikét, amelyet egy kis mozgással kapcsolunk össze.
félve mászik a bogár.
/Két újjal lépegetés előre az asztal lapján./
Földre pottyan, ott marad.
/Tenyerek az asztalon./
Észrevétlen, mint a mag.
/Tenyerek ökölben az asztalon./
Kiscsoportban a gyerekek nagyon szeretik ezt a kedves kis versikét, amelyet egy kis mozgással kapcsolunk össze.
A PART ALATT
A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.
A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.
MIT MOS, MIT MOS?
Mit mos, mit mos, levél Katicája?
Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét.
Ha szép volnék, kurjantanék,
Madár volnék, röppentenék,
Víg szívemmel, víg lelkemmel
Téged elvennélek.
Mese, mese, mátka,
Pillangós madárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
TÜCSÖKLAKODALOM
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Gólya volt a szekundáns, kisbéka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellett még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.
VIRÁGÉKNÁL ÉG A VILÁG
Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.
A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.
MIT MOS, MIT MOS?
Mit mos, mit mos, levél Katicája?
Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét.
Ha szép volnék, kurjantanék,
Madár volnék, röppentenék,
Víg szívemmel, víg lelkemmel
Téged elvennélek.
Mese, mese, mátka,
Pillangós madárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
TÜCSÖKLAKODALOM
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Gólya volt a szekundáns, kisbéka a flótás,
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellett még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.
VIRÁGÉKNÁL ÉG A VILÁG
Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott,
Zimme-zumm, zimme-zumm,
Rece-fice bum-bum-bum
Mondókák
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?
Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?
Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?
Fáj a kutyámnak a lába,
Megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
Mért bántotta kutyám lábát?
Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
Mért bántotta kutyám hasát?
Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtóm sarkát,
Mért bántotta kutyám farkát?
- Státusza
Hasonló témák
